Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-21 / 117. szám

£6StV.w..rVr^­agent HÍRLAP xxxvii. évfolyam, 117. szám Ára: 13,50 forint 1993. május 21., péntek Holnapi számunk 8 ol­dalas Sportmagazin melléklettel, 24 olda­lon, változatlan áron jelenik meg. Für Lajos Kijevben Magyarország biztonsága szempontjából elengedhetet­len. hogy legnagyobb keleti szomszédja szabad, önálló és független ország legyen, ez számunkra stabilizáló szerepet játszik — hangsú­lyozta a Narodna Annija című ukrán katonai lap teg­napi számában megjelent in­terjúban Für Lajos honvé­delmi miniszter. A magyar politikus május 27-én kétna­pos, hivatalos munkalátoga­tásra Kijevbe érkezik, s ez alkalomból nyilatkozott az újságnak. Für Lajos hangoz­tatta: a magyar vezetés biz­tonságpolitikájának alapele­me, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik minden szomszéddal. Ukraj­na különleges helyet foglal el ebben a kapcsolatrend­szerben. Für Lajos fontosnak tar­totta megerősíteni, hogy a magyar fél számára rendkí­vüli jelentőségű a katonasí­rok felkutatása, gondozása és emlékművek felállítása. Közölte, hogy nemrégiben hivatalos jegyzéket nyújtot­tak át az ukrán kormánynak az erre vonatkozó magyar javaslatokról. A magyar honvédelem napja Esze Tamás öröksége 3ÄF A magyar honvéde- )í®V lem napját ünnepel- '■%£Jf ték tegnap a váci Esze Tamás Hír­adósezred laktanyájában, ahol az ezred névadójáról is megemlékeztek. („Török bársony süvegem / Most élem gyöngy éle­tem.”) Gitárpengetésre szólt a régi kuruc nóta tegnap dél­előtt a váci Esze Tamás Híra­dóezred laktanyájában. A magyar honvédelem napja ünnepségein egyben a kuruc kapitányról, illetve II. Rákóczi Ferenc szabad­ságharcos ezredeséről is megemlékeztek. A névadó szobra előtt fel­sorakozott díszszázad pa­rancsnoka Réti János ezre­desnek, a Magyar Köztársa­ság elnöke számysegédjé- nek tett jelentést, majd a Himnusz hangjainál Réti Já­nos és a váci Arnóczi Lajos nyugalmazott alezredes, 1956-os veterán, helyezték el a koszorújukat a szobor talapzatánál. A város önkor­mányzata nevében Moys Csaba . alpolgármester és Lehőcz János, a Váci Re­ménység Egyesület elnöke koszorúzott, utánuk Ko­vács László, Kézeli Tamás, Felföldi István nyugalma­zott alezredesek, az ezred korábbi parancsnokai követ­keztek. Megkoszorúzta az emlékművet Márk József Korabeli egyenruhákba öltözött katonák álltak díszőr­séget Esze Tamás szobránál alezredes ezredparancsnok és Bell Márton alezredes, parancsnokhelyettes, vala­mint Juhász István alezre­des és dr. Czine Mihály iro­dalomtörténész. E két utób­bi a már tartalékos Fári 1st­ván őrnaggyal és Kezeli Ta­mással együtt még a lakta­nyában lévő Esze Tamás­gyűjtemény kutatói és a névadó kultuszának megte­remtői. (Folytatás a 4. oldalon) Szomjaznak a földek Bizony nagyon hiányzik a frissen kibújt vetésekre az életet adó eső. A szerencsésebbek pó­tolni tudják a természet mulasztotta csapadékot. Alsónémediben például szinte nincs olyan parcella, ahol ne volna fúrt kút, így állandóan öntöznek. A vízsugarak, mint valami csodás szökőkutak, itatják a szomjazó növényeket Hancsovszki János felvételei Tanyasi turizmusról Érdi fodíj Kiosztották a „Várlak a fa­lumba, tanyámra nyaralni” címmel a Magyar Falusi-Ta­nyai Vendégfogadók Szövet­sége által meghirdetett ifjúsá­gi pályázat díjait csütörtö­kön. Budapesten, az érdekvé­delmi szervezet székházában. A múlt év novemberében meghirdetett vetélkedőre -— amelyen 6—18 éves fiatalok vehettek részt —’ 120 írás ér­kezett. A falun és a tanyán élő gyerekek számára a legna­gyobb vonzerő a vidéken élő emberek vendégszeretete, kedvessége volt. Kitűnt a pá­lyamunkákból az is, hogy a fiatalok jól ismerik falujuk, tanyájuk történetét, a kör­nyék nevezetességeit, nö­vény- és állatvilágát, vala­mint népszokásait. A fődíjat — kétnapos ausztriai utazást — az érdi Horváth Dénes és egy kiskun­félegyházi pályázó nyerte. Rajtuk kívül még hatan nyer­tek kétnapos belföldi utazást. Kimaradt tananyag Véletlen, hogy éppen ezekben a napokban jelent meg Mészá­ros István: Kimaradt tananyag, Diktatúra és az egyház 1945—1956 című' könyve, amikor az Országgyűlés a közokta­tási törvényt tárgyalja. Dokumentumokat, az elmúlt negyven évben mindannyiunk által ismert, viszont már sokak által fel­ejtett tényeket sorakoztat a köztiszteletben álló neveléstörté­nész, az ELTE nyugalmazott docense. Mint bevezetőjében ír­ja, „erre annál is inkább szükség van, mert az újabb, napja­inkban megjelent történelemtankönyvekben, népszerűsítő'tör­ténelmi feldolgozásokban is gyakran elsikkad e mozgalmas tíz esztendő' számos lényeges mozzanata...” Az is például, hogy a negyvenes-ötvenes években ugyancsak éles viták ke­reszttüzében állt a magyar közoktatás. És kimondva, kimon­datlanul a „tanszabadság”, az ijfúság „ideológiai” nevelése volt a tét. Lehet, hogy ma is elsősorban erről van sző? Ki­mondva, kimondatlanul? A törvényjavaslat vitájának első'fordulójában például hiá­ba beszélt egyértelműen és világosan az MDF vezérszónoka, mindez semmit sem ért. A manapság oly sokat emlegetett „vi­lágnézeti semlegesség"kapcsán például kifejtette, hogy a sem­legesség az iskolákban egyfajta ideológiai sokszínűség révén biztosítható. Ezt jó néhányon az ellenzéki képviselők közül úgymond nem tudták elfogadni, igaz, azt senki sem mondta ki, hogy uralkodjon csak ezentúl is, úgy mint negyven évig, a „tudományos világnézet” az ateista nevelés. Nyilván szó sincs erről, ám ha mégis megfordulna valaki fejében napja­inkban efféle csacskaság, az lapozzon bele a tanár úr könyvé­be. Mint Mészáros István írja, 1949-tól az 1980-as évek végé­ig a hazai tanügyi szakszótárban a „marxista—leninista vi­lágnézet” a „kommunista világnézet”, vagy még tovább rejtje­lezve a „tudományos világnézet” szerepel. Nem neveltek hát ebben az országban soha ateistává generációkat, gyerekeket, s ez megnyugtató. Deregán Gábor Elismerésükért küzdenek A sarlatánok kiszűrése a cél A természetgyógyászat újnak tűnik, mert később szerez­tünk tudomást létezéséről, pedig valójában ez a gyógyító­kezelő munka ősibb az orvosi gyakorlatnál — mondta a II. nemzetközi természetgyógyászati kongresszus megnyi­tó beszédében Rácz Gábor marosvásárhelyi professzor, a háromnapos budapesti rendezvény elnöke. Lesz-e végre béke a termé­szetgyógyászok és a gyakor­ló orvosok között? Röviden ez a lényege annak a három­napos nemzetközi kongresz- szusnak, amelyen a rende­zők, a Német—Magyar Or­vos-természetgyógyász Társa­ság és a Sanitas Természet- gyógyászati Alapítvány arra a nem éppen könnyű feladat­ra vállalkoztak, hogy elsimít­sák az érdekellentéteket a ter­mészetgyógyászok és az orvo­sok között, illetve hogy meg­felelő helyet és teret biztosít­sanak az előbbi kellően alátá­masztott eredményeinek, s ez­által kiszűrjék a sarlatánságot. — Nálunk, Németország­ban ez a viszony a legtelje­sebb mértékig rendezett —- mondta a kongresszus alelnö- ke, a magyar származású, Né­metországban élő Fodor László. — Az Orvosi Kama­ra ugyanis megköveteli, hogy azok, akik természetgyógyá­szattal kívánnak foglalkozni, végezzenek el egy tanfolya­mot. (Folytatás a 4. oldalon) Nagy-Britannia ma Cegléden — Talán szokatlan a téma vá­lasztása és bemutatása — Nagy-Britannia ma —, de igen­csak aktuális. Hiszen II. Erzsé­bet királnyő és férje, Fülöp her­ceg a közelmúltban ismerke­dett Magyarországgal. Mi is gyarapítsuk a tudásunkat — legalább tablók segítségével — a szigetországról. Ugyanak­kor ennek a kiállításnak az is szándéka, hogy kissé eloszlas­sa azt a képet a múzeumról, mi­szerint azt mutatja be, ami el­múlt, nem aktuális. Holott egy- egy intézménynek nemcsak ez a feladata, hanem a mindenko­ri napi élet követése. Annál is inkább, mert mai napjaink egy­szer szintén történelemmé vál­nak — mondta bevezetőjében Kocsis Gyula, a ceglédi Kos­suth Múzeum igazgatója, a mú­zeumi világnap alkalmából megrendezett tárlaton. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom