Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993 MÁJUS 19., SZERDA 5 Akik nem tudtak, hogy vadak Igazságtétel a kosdiaknak A határ mentén nem )<jk-í vo*ta^ csapatmozgá- sok, a kormányok nem váltottak jegyzéket, elmaradt a sajtóháború, még a diplomatáknak sem akadt dolguk egy legutóbb megoldott területi kérdés miatt. Vác képviselő-tes- lülete közel I ezer 130 hektárnyi területéről mondott le Kösd község javára. Szinte vita nélkül, pusztán egy ellenszavazattal fogadták el Barlos Ferenc polgár- mester javaslatát, hogy ezt a régebben elcsatolt határrészt adják vissza a szomszédnak. — Teljes mértékig meg vagyok elégedve a határozattal — mondta Borovits Ferenc, kosdi polgármester —, aki az előzményekről is szívesen beszélt. A most visszakapott erdős körzetet 1959-ben csatolták el Kosdtól és helyezték váci közigazgatás alá. Jellemző volt az akkori antidemokratikus eljárás — magyarázta. — Kedden a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága megköszönte Kösd tanácsának, hogy átadta a területet. A kosdi vb. pedig csak szerdán ült össze, tehát előtte egy nappal már tudták a váciak, hogy nálunk másnap milyen döntés születik. Ez csak központi nyomásra történhetet így. A Naszály oldalában húzódó erdőséget azért kellett átadni, mert bizonyos formaságok váltak szükségessé ahhoz, hogy Vácot úgynevezett szocialista várossá tehessék. — Akkor most hol húzódik Kösd régi-új határa? — A Naszály-hegy oldalán, a DCM kőbánya közelében. Hadd mondjam még el érdekességként, hogy a régi, kosdi bezárt bánya melletti telepen, ahol húszán laknak, az embereknek tudomásuk sem volt arról, hogy több mint három évtizedig váci területen élnek, miközben nálunk voltak állandó bejelentett lakosok. Róluk egyetlen jegyzőkönyvben sem vettek tudomást, lakatlan körzetként tartották nyilván azt a helyszínt. — Most, hogy visszakapták, hogyan hasznosítják az eredeti tulajdonukat? — Itt eddig is az ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gazdálkodott. Olyan szanatóriumot szeretnénk oda építeni, ahol Nyugatról hazatelepülő magyarokat tudnánk elhelyezni. Lajtai István képviselő úr volt az egyetlen ellenszavazó. — Milyen megfontolás alapján? — érdeklődtünk nála. — Mert az elmúlt évi elvi döntésünk alkalmával sem értettem egyet. — Miért nem? — Vác egész zöldövezete nincs akkora, mint amit most visz- szaadtunk. A kosdi polgármesternek érthetően fontos ez, mert ott van a lefojtott termálkút a volt szénbányánál. Csak pénz kérdése, hogy kezdhessen vele valamit. Egy gazdasági forrást vett el tőlünk. Ha eredetileg nem is volt a városé ez a terület, a gyakorlatban mindig is váciak művelték az erdőt, földet azon a környéken. Az egykori, Váci Erdő- gazdasághoz tartozott. Bartos Ferenc polgármester sem önmagát, sem a várost nem tekinti vesztesnek. — Az előző hivatásom következtében én harminc éve ismerem ezt az ügyet. Voltak bizonyos előírt területi arányok, melyek alapján szocialistává lehetett nyilvánítani egy várost. Ezért kellett a térképeket átfirkálni. Ez tehát esetünkben történelmi igazságszolgáltatás a kosdiaknak. Kovács T. István A XXI. század lakótelepe Néhány lakóház — 2-3 méterre a 2-es főút olykor elviselhetetlenül nagy forgalmú betoncsíkjától —, egy valamikor megbecsült, de mára majdnem teljesen rommá vált zsinagóga és egykét gazos telek: ez a Törpe, az Eötvös és az Althmann M. Frigyes utcák, valamint a Csányi László krt. által határolt terület Vác belvárosában. Szégyenfolt, amely csúfítja a gyönyörű történelmi városrészt. Talán már nem sokáig. Nemrégiben ugyanis Pethő Ervin ingatlanközvetítő, Balázs Attila ügyvéd és Mindszenthy Varga Endre építészmérnök létrehozott egy alkalmi társulást azért, hogy itt épülhessen fel a város legújabb lakótelepe, amely 60 lakásával segíthet az otthonra várók gondjain, s amely modernségével — és a tervek alapján szépségével is —* már a XXI. századot sejteti. A Pethő Ervin vezette ingatlanközvetítő iroda még az év elején megvásárolta a zsinagóga és az Althmann M. Frigyes utca közötti üres telkeket és önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokat, összesen 2300 négyzet- métert. Hamarosan elkezdődhet tehát egy rövid szakaszon a több lépcsőre tervezett építkezés első üteme. A többit — amelyek során egészen az Althmann utcáig szeretnék beépíteni a területet, csak akkor lehet majd elindítani, ha az út menti házakban élők lakáscseréjét megoldották és lebontották a földszintes házakat. Az építészmérnök tervrajzain U alakú — az előttünk lévő, kertnek alkalmas területek révén igazi lakóközösségek összekovácsolására alkalmas — házak láthatók. A bennük kialakítandó lakások legtöbbje elég távol lesz ahhoz a 2-es úttól, hogy a zaj, a büdös levegő ne zavarja a leendő tulajdonosokat. Mindszenthy Varga Endrétől azt is megtudtuk, hogy a tervezéskor az alagsori garázsok megközelítési módjának kiötlése okozta számára a legtöbb fejtörést. — A több felmerült ötlet közül valószínűleg egy Vácon még szokatlan, de másutt már jól bevált módszer mellett fogunk dönteni. E szerint a házak előtti autólift vihetné le a gépkocsikat az alagsorba. — Mennyibe kerülhetnek majd itt a lakások, s előzetesen mennyit sikerült közülük értékesíteni? — Számítások alapján egy- egy kisebb lakás négyzetméterenkénti ára 33 000 forint lesz. A városi televízióban egy hétig hirdettünk, s erre sokan jelentkeztek, szinte minden lakásra akadt igénylő. Ribáry Zoltán Ki kell építeni a csatornarendszert Veresegyház tavak nélkül? Sokan úgy tartják Veresegyházon, hogy három tava nélkül a település akár be is csukhatná képletes kapuit. Nincs szinte semmi más vonzereje a községnek — érvelnek ekképpen a vélemény megfogalmazói. A falu vezetése, s a Veresegyházért sokat vállaló helybéliek természetesen nem így vélekednek. Só't, őket a közömbös le- gyintgetés helyett a tevékeny aggódó magatartás jellemzi: mit lehetne tenni, hogy megállítsuk az egyre krónikusabbá váló vízromlást, gátat szabjunk a település környezeti károsodásának. Valaha csak egy tó tartozott Veresegyházhoz. Majd komoly és megfontolt vízügyi szakemberek (utóbb álláspontjukat még kollégáik is felülbírálták) úgy találták, hogy a falun átfolyó patak vízhozama akár újabb két, egyenként öt hektáros mesterséges tavat is elláthat. A falu népe természetesen megörült a kedvező lehetőségnek: csábító üdülési és haszonnal járó idegenforgalmi előnyöket látott az ötletben. Mindössze másfél évtized kellett ahhoz, hogy saját erőből, illetve a vízügyi alap felhasználásával elkészüljenek az engedélyezett tavak. A problémát azonban az építkezéshez igénybe vett időnél is hamarabb jelentkeztek. Nemsokára kiderült ugyanis, hogy — hiába mindenféle erőfeszítés, az alkalmi vízutánpótlás, a mesterséges növénytelepítés, a folyamatos minőség- vizsgálat — a tavak vizének minősége megállíthatatlanul romlik. Mi okozza a minőség- változást? Meg lehet-e még menteni a veresegyházi tavakat? Hogyan állíthatjuk meg a vizek algásodását, a tavak eliszaposodását, a fürdőterületek nyár végi elmérgeződését? Ezekre a kérdésekre keresi immár évek óta a választ a község aggódó lakossága, az azóta telket vásárolt nyaralók széles tábora. Az erélyesebbek felelős után is kiáltanak: ki a hibás azért, hogy tavaly nyáron gát épült a halastó közepén, s emiatt annyira megváltoztok a víz összetétele, hogy tulajdonképpen alkalmatlan halgazdálkodásra ? A szakemberek sem optimisták. Bár elismerik, hogy egyelőre nem visszafordíthatatlan a vízromlás, s még megmenthetők a tavak, ám emellett tudják, s vizsgálataik eredményei is azt mutatják, hogy nagyon sok erőfeszítéssel lehet csak elérni az érintett területek gyógyulását. Megkerestük a polgármestert, Pásztor Bélát, aki ilyenkor, az idegenforgalmi szezon kezdetén, a korábbinál több kérdést kap a tavak jövőjéről. — A legnagyobb gondot évek óta a krónikus csapadék- hiány okozza. Sajnos emiatt jóval kevesebb vizet hordoz a patak, s kisebb a vízcsere — a felfrissítés lehetősége a tavainkban. Ez ellen elsősorban mesterséges növényzettelepítéssel igyekszünk védekezni. Sajnos ez azonban önmagában nem tudja kiszűrni a környezeti ártalmak miatt a patakba, s azon keresztül a tavakba kerülő szennyeződést. A romlásról az évente három alkalommal megrendelt vizsgálat eredményéből értesülünk. Ezeknek az adatoknak a birtokában tudunk intézkedni a mesterséges vízutánpótlásról is, ha szükséges. A jelenlegi tendenciákból kiindulva feltételezzük, hogy idén szükséges lesz a környező kutak vizének alkalmi bevezetése a tavakba. Szakemberek s>felelős helyi vezetők egyöntetű véleménye, hogy döntően befolyásolhatná a veresi tavak vízminőségét — különösen az idegenforgalmi szezonban megnövekedett lakossági felhasználás idején, illetve a szezon végén —, ha a településen elkészülne a korszerű szennyvízelvezetés. Utóbbi megvalósítása, s különösen annak a vízminőségre gyakorolt pozitív hatása érdekében az önkormányzat szakértők bevonásával készíttette el a település csatornarendszer-kiépítésének programját.-— A megközelítőleg 1,8 milliárd forintba kerülő beruházás Erdőkertes, Szada és Veresegyház közös gondját oldaná meg — tájékoztat a polgármester. — A terv különleges érdeme, hogy általa egyrészről százszázalékos csatornázottság és szennyvíz- elvezetés valósulna meg mind a három településen (főleg az előbbi kettő egymagában nem is tudott volna vállalkozni erre a költségigényes beruházásra). Másrészről konkrét előnyöket jelent számunka ez a program, melynek része, hogy a tisztított szennyvíz — közvetve a patakon keresztül —, belefolyik a veresegyházi tavakba, sőt eljut a szintén veszélyeztetett vízhelyzetben lévő Vácrá- tóti Arborétumig is. Maliár Éva A mentőnap margójára Akadnak még olyanok, akikben nem tudatosult, hogy a mentők milyen nehéz anyagi feltételek között dolgoznak. A mentők napjának megünneplésére az idén másodszor került sor, és talán némelyebben felvetődik a kérdés: miért ünnepelnek, ha nem telik rá? Az aszódi katasztrófaelhárítási gyakorlat nem jöhetett volna létre a szponzorok támogatása nélkül. A mentőnap itt nem majálissal, hanem kemény munkával telt. Akik látták a bemutatót — számos tanulsággal gazdagodtak. A mentők pedig a legfontosabbat: erkölcsi elismerést kaptak. A szponzorok bizonyára önzetlenül járultak hozzá a nap sikeréhez, de illő, hogy mi mégse feledkezzünk meg róluk. Számos magánvállalkozó, kft. vállalt anyagi áldozatot a bemutató költségeiből: Negyela Pál, Molnár József, Dropp Gábor, Király Kálmánná, Pesti Rudolf és Vincze János Galga- mácsáról, Maiina Ferenc, Tóth Rudolf, illene a Be- reczki és Társa Kft. Kanálról, Nagy Istvánná, Németi Péterné, Darnyik Árpád, Szénást István, Bolyóczkv Zoltán, György Lászlóné és Kocsis Lászlóné vállalkozók Túráról, a Vétségért Alapítvány Vétségről, Braun József Ikladról, Pintér Sándor a Hévízgyörk SE nevében, valamint az aszódi Trink-Duo Kft. és a Geri- Virág mellett a Magyar Vöröskereszt aszódi és gödöllői városi szervezetei. Tibay Lenin élni fog? Veresegyházi kirakat. Ez nem a reklám helye Fazekas Mátyás felvétele A rokkantak beilleszkedéséről Érden Mit tehet az önkormányzat? rSg I Hetven Pest megyei j ’ | település önkormány- ^ zatának szociális ügyekért felelős ügyintézője fogadta el a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesületének meghívását. Érdre, a művelődési központba szólt az invitálás, ahol az önkormányzatok tisztségviselőit Szabó János, a MEOSZ főtitkára, Chikán Csaba, a MEOSZ elnöke és Fábián Ist- ván, a mozgáskorlátozottak helyi szervezetének titkára, .megyei elnökségi tag fogadta. Eljöttek Érdre a Népjóléti Minisztérium, valamint a társz- szö vétségek szakértői, s a konferencia vendége volt az Amerikai Egyesült Államok- bóf Sidney Wolinsky profesz- szor. Chikán Csaba vitaindító előadásában a települési ön- kormányzatok feladatairól szólt a rokkant emberek rehabilitációjával kapcsolatban. A tengerentúli professzor arról beszélt, hogy a jóléti társadalmakban miként igyekeznek orvosolni ezt az egyébként ott is súlyos problémát. A rendezvény ideje alatt a mozgáskorlátozottak rehabilitációját segítő termékekből tartottak bemutatót az eszközöket gyártó vállalatok. A résztvevő szakemberek a megbeszélések során arra az elhatározásra jutottak, hogy — a téma fontosságára való tekintettel — szeptemberben országos tanácskozáson vitatják meg az önkormányzatok rehabilitációval kapcsolatos tennivalóit, lehetőségeit. Z. B.
