Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 4.. KEDD Aszódon, a Fiúnevelő lakói között Tűzből mentett zeneszerszám Asztai Csaba tárlata Gyerekek — így emlegetik őket nevelőik. Tizennégy-ti- zenkilenc évesek, bírói ítélet­tel kerültek az Aszódi Fiúne­velő Intézetbe. Zártak a ka­puk, az ajtók. Vagy nem is annyira, nem is mindig zár­tak? Március 20-a a „Nyitott kapuk” elnevezést kapta. Ezen a napon bemehettek, is­merkedhettek az intézettel az érdeklődők, megnézhet­ték a pszichopedagógiai cso­port növendékei által készí­tett tárgyakból nyílt kiállí­tást, az intézeti múzeumot, a kápolnát, a fiúk életét bemu­tató videofilmeket, ellátogat­hattak a különböző foglalko­zásokra, bemutatkozott előttük az irodalmi szakkör és a Kethano drom cigány­folklór együttes. Én pedig minap az írószö­vetségben találkoztam elő­ször aszódi növendékekkel. (Ezentúl az írószövetség köz­reműködésével minden év április közepén tartják majd meg a Roma Kultúra Nap­ját.) A műsorban felléptek néhányan, akik a gyermekvé­delmi intézmények között rendezett szavalóversenyen helyezést értek el, így két aszódi fiú is, Orsós Sándor és Pápai Mihály. Az irodalmi szakkörben Farkas János nevelőtanár se­gítségével készültek fel ők is és a többiek is, akik resztvet­tek a szavalóversenyen. Far­kas János nevelőtanári mun­kája mellett tíz éve vezeti Aszódon az irodalmi szak­kört. Legújabban — az Or­szágos Szerencsejáték Alap­tól egy kis támogatást is nyerve hozzá — intézeti újsá­got akarnak létrehozni. Ta­lán májusban megjelenik az első számuk. Címe az lesz: A figyelő. Ez egy kicsit az in­tézet nevét is magában hord­ja: a fi — aszódi fiúnevelő. Hogy mi kerüljön az újság­ba, nem gond: nagyon sok gyerek ír verset. Mások raj­zolnak. Olvasni leginkább meséket szeretnek. Azokban felfede­zik azt a világot, amelyben felnőttek, képzeletben elhe­lyezik magukat a mesés törté­netben. így volt ez Makula Restaurálják a szegedi Hősök Kapuját és a kapun levő Aha Novák Vilmos-freskót. A mun­kát egy e célra létrehozott alapítvány szervezi. A freskót 1937. május 30-án, a Héísök Napján avat­ta fel az akkori kultuszminisz­ter. A freskón Horthy Miklós alakját 1945-1946 táján takar­ták le, majd 1949-ben az A Vidám Színpad vendégjá­tékát — a Végre I úriasz- szony című színpadi művet — láthatja az érdeklődő ma este 7 órától Szentendrén a Pest Megyei Könyvtár szín­háztermében. A kétrészes Sándonal, aki III. helyezést ért el a szavalóversenyen. — Kapott ezzel egy siker­élmény-csomagot, amit azóta is mindennap bontogat — mondja Szarka Attila, az inté­zet igazgatója. Farkas János mondja el, mivel szerepelt Sándor. Egy cigány mesével, melynek egy néma lány a főszereplője. A lány legjobb barátja egy tölgyfa. Mikor arra kényszerí- tenék, menjen férjhez valaki­hez, akit nem szeret, felka­paszkodik a tölgyfa ágai kö­zé: elhagyja a földet, már nem akar emberek között élni. Makula Sándorral egészen véletlenül találkozunk a fo­lyosón. Egyedül tízóraizgat. Megtudva, hogy a szereplése érdekel, otthagyja a tízórait, jön velünk. Kicsi, vékony gyerek. Azt mondja, rosszul hall. Ez akadályozza a szak­matanulásban is. Tizenhét éves lesz június 18-án, tu­dom meg tőle. — Legjobban a cigányok­ról szeretek olvasni — mond­ja. — Én is az vagyok, szeret­ném tudni, hogy a többi ci­gány mit csinál. A mesét az Amaro drom (A mi utunk) című újságból olvastam.-— Egy hét alatt megtanul­ta, és ő is tett a szöveghez — segíti a beszélgetésünket Far­kas János. — Mi az, amit maga tett hozzá? — kérdezem. — Lenéztek a cigányok, mert néma vagyok, pedig ők is cigányok — válaszol szen­vedéllyel. egész, több mint 250 négyzet- méteres művet befedték ce­mentes fröcskölt vakolattal. A feltárása már 1986-ban el­kezdődött, két-három évvel később a kép újabb részletei kerültek napvilágra. Az ala­pítvány 1992-ben már azzal a szándékkal jött létre, hogy be­fejezi a megkezdett munkála­tokat. vígjáték rendezője Pethes György, szereplők: Koós Já­nos, Bajor Imre, Nyertes Zsuzsa, Sáfár Anikó, Kovács István, Rátonyi Hajnal és Vígh József. (Belépődíj 220 Ft.) Kérésemre elmond két ver­set, melyekkel korábban talál­kozott — korábbi intézetben. Zelk Zoltán* Tűzből mentett hegedű és Karsai Ervin Mi­kor kisfiú voltam. Utóbbit először cigányul, aztán ma­gyarul mondja. így fejezi be: „Kap kenyeret, aki éhes, Légy szerencsés és egészséges." Kis irodalmi délelőtt- kere­kedik a társalgóban, ahol va­gyunk, mert sorra érkeznek a sikerrel szerepeltek — még hárman jönnek —, s mind­egyiküket szavalásra kérem. Nem csak udvariasságból, ha­nem valóban élményt adó. ahogy verset mondanak. Át­élik, látszik, fontos nekik maga a vers is, a szereplés is. Aki sorra kerül, feláll, előre­megy, akik hallgatjuk, tapso­lunk. Bokor Zsolt itt Aszódon megnyerte az intézeti ver­senyt. Karinthy Frigyes Elő­szóját adja elő. — Először nem is ragadott meg. Keresni akartam egy másik verset. De megkértem Farkas János tanár urat, hogy mondja el nekem, és ahogy ő elmondta, úgy megragadott ez is. Regényt is szeretek ol­vasni, például olvastam A kő­szívű ember fiait. Sporttal foglalkozom, mindenféle ága­zattal. Festőnek tanulok, ha kimegyek az életbe, ezzel a szakmával lehet mit kezdeni. Ha kimegyek, majd hivatásos gépkocsivezető jogosítványt szeretnék szerezni... — Várja, hogy szaladjon Újabb dokumentumokkal gyarapította az ország törté­nelmi közelmúltját feltáró kiadványainak sorát a Pécsi Értelmiségi Egyesület. A mi­nap megjelent Horváth Csa­ba Magyarország képes tör­ténete 1938—1992 című kö­tete, mely a szöveget kiegé­szítő százötven korabeli do­kumentumfotóval szemlélte­ti a magyar történelem utób­bi több mint fél évszázados szakaszának eseményeit, be­mutatja a korszak legfonto­sabb politikusait, az ország államfőit, miniszterelnökeit, kormányait is. A könyv a rendszerváltás legfontosabb eseményeinek képeivel zá­rul. A pécsi egyesület nemcsak írott és képes, hanem „han­az idő, hogy minél előbb ki­mehessen? — Nem várom, mert elfog­laljuk magunkat, programo­kat szervezünk. Kirándulunk, gyógynövényt gyűjtünk a kör­nyező erdőkben, mezőkön. Ebben a csoportban, a Farkas tanár úr csoportjában már jó, mert ez közösség, olyan mint egy nagy család. Nem azt mondják, hogy na, csináld meg ezt, hanem hogy légy szíves. Erdei Zoltán, aki Zsolttal együtt jött, szintén a festő szakmát tanulja, ezt a ruhá­juk is mutatja, mindkettőjüké mésszel pötyögtetett. Zoltán a Kései sirató című József At- tila-verset mondja, melyet a tanár úr javaslatára válasz­tott. A szakkörben sok vers forog kézen könyvekből kigé­pelve. Utoljára Pápai Mihály ér­kezik, talpig fehérben: sza­kács és üzletvezető tanuló. Idősebb mint a többiek, neki már komolyan foglalkoznia kell a jövőjével. Kérvényez­te, hogy minél előbb, lehető­leg a nyáron hívják be katoná­nak. — Nem tudok igazán ter­vezni, amíg túl nem vagyok a katonaságon. Különben min­den jó most, szeretném, ha si­keres lennék a szakmában is, az életben is. Katonaság után ide jönnék vissza, huszon­négy éves korig lehet itt len­ni. Nem kell albérletet fizetni és innét járhatunk dolgozni, persze, örülök majd, ha ka­pok munkahelyet. Talán az intézetben is tudnának a konyhán alkalmazni. Most nem csinálok semmi haszno­sat a tanuláson kívül, tanu­lom a tételeket, júniusban végzünk mind a ketten, akik most az intézetben a szakács és üzletvezetői szakmát tanul­juk. Pápai Mihály elmondja Pe­tőfi Sándor A király esküje című költeményét, szinte el- játsza a tragikus sorsú Hunya­di Lászlót. Megkérdezem, nem gondolt-e rá, hogy szí­nész legyen. Á, nem, az eszé­be sem jutott. gos” kiadványt is megjelente­tett már századunk legutóbbi évtizedeinek történelméről. Az országos sikert aratott Hangdokumentumok a ma­gyar történelemből 1932— 1962 című négy és félórás ka­zettasorozaton korabeli rá­dió- és híradófelvételek köz­vetítik a három évtized törté­nelmi eseményeinek és fon­tos személyiségeinek hang­ját. Legutóbb a történelmi ko­rok hangulatát őrző zenei fel­vételekből indítottak külön sorozatot, melynek részeként eddig az első világháború, a húszas-harmincas évek, a bé­csi döntéseket követő ma­gyar területszerzések, vala­mint a második világháború dalait tartalmazó műsoros ka­zetták jelentek meg. Asztai Csaba pomázi festő­művész munkái láthatók a szentendrei Artéria Galériá­ban. A Debrecenben szüle­tett festő munkái rendszere­sen szerepelnek hazai kép­ző- és iparművészeti kiállí­tásokon, valamint külföldi bemutatókon. 1985-ben Po- mázon, 1986-ban a váci Madách Galériában, Elkeltek az Jó híreket hozott Szentend­re kilenc önkormányzati képviselője és Chikán Bá­lint művészettörténész arról az árusítással egybekötött kiállításról, melyet a német testvérváros a Malom Ala­pítvány támogatására rende­zett negyven szentendrei és Pest megyei művész nyolc­van alkotásából. A szombati megnyitóra a város mindhárom polgár- mestere mellett meghívták Wertheim prominens képvi­selőit — tudtuk meg Chi­kán Bálinttól, a Malom Ala­pítvány titkárától. A wert- heimi múzeum igazgatója, Jörg Paczkowski hozzáér­tőn rendezte meg a képek­ből, szitanyomatokból, gra­fikákból, kisplasztikákból és szobrokból álló kiállí­tást: a különböző stílusú művek ilyen összeállítás­ban egymást erősítették — hatásuk felerősödött. Ennek is köszönhetően már a meg­nyitó napján nyolc mű kelt el, és további három megvé­telét jelezték. Köztük volt a legdrágább alkotás, Csik- szentmihályi Róbert másfél millió forintért árusított kő­plasztikája is. A művet, megvétele után, a múzeum­nak adományozzák. A vá­ros polgármesterei jelezték további vásárlási szándéku­kat, és a közönség érdeklő­dése láttán bíznak abban, hogy még számos alkotás 1989-ben a szentendrei Mű­vésztelepi Galériában állí­totta ki alkotásait. Ásztai Csaba azok közé a festőmű­vészek közé tartozik, akik számára a színkezelés — formától és struktúrától függetlenül — a dolgokban és jelenségekben rejtekező lírai töltet kibontását szol­gálja. első művek gazdára talál a július 4-ig nyitva tartó rendezvényen. A város vezetői felajánlot­ták, hogy a megmaradt alko­tásokból francia testvérváro­sukban rendeznek majd ha­sonló (árusítással egybekö­tött) tárlatot. A szentendrei küldöttség hivatalos programjának to­vábbi részeként tárgyaltak a polgármesterekkel, és ven­déglátóik társaságában meg­tekintették a város kórhá­zát, tűzoltóságát .és több üzemét. A közeljövőben fel­építendő 100 lakásos kis la­kótelep helyszínén pedig a korszerű építkezési módsze­rekről tájékozódtak. Wertheim városa nem­csak a kiállítás megrendezé­séből származó anyagiak­kal támogatja a Malom Ala­pítványt. Kurt-Christian Ehinger, a város építési ügyekért felelős polgármes­tere felajánlotta: a közeljö­vőben építészekkel látogat Szentendrére, hogy a helyi szakemberekkel az egykori fűrészmalom múzeum céljá­ra való rekonstruálásának le­hetőségeiről tárgyaljanak. Hogy megvalósulhasson a régi álom: végre méltó he­lyen mutathassák be a kép­zőművészeti örökségünk rangos részét képező szen­tendrei iskola, valamint a kortárs szentendrei képző­művészek alkotásait. (d.v.s.) tjl I H | | $ JímSL |jt /////// I Bartl József: Csíkos kép Nádudvari Anna Aba Novák-freskó feltárása Képes, hangos történelem Végre 1 úriasszony Erdélyi művész az Aktív Artban A marosvásárhelyi művésztelep képviselőjének — Kacsó Istvánnak, kiállítása nyílt meg nemrég a szentendrei Aktív Art galériában. A május 10-ig megtekinthető rendezvényt Novotny Tihamér művészeti író nyitotta meg, zongorán közreműködött Selmeczy György. Szentendreiek wertheimi sikere

Next

/
Oldalképek
Tartalom