Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-18 / 114. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993 MÁJUS 18., KEDD 13 Egy politikai karrier Az ellenzéki pártok vezetői között számos kérdésben teljes a nézetazonosság: el­sősorban abban, hogy a kor­mányt meg kell dönteni! Van azonban egy kérdés, amelyben kibékíthetetlen az érdekellentét: mindegyik pártvezér miniszterelnök szeretne lenni! De abból csak egy kell! Szilárd meg­győződésem, hogy ezt a gordiuszi csomót átvágja a következő országgyűlési vá­lasztások során a magyar nép. Eszemben sincs jóslások­ba bocsátkozni. Az elmúlt hat-nyolc hónapban elvé­geztetett ellenzéki közvéle­mény-kutatások harsányan meghirdetett eredményei sem érdekelnek. Annyit sem érnek, mintha a hasam­ra ütnék. És az olcsóbb is. Megkísérlek egy gondolat­sort logikusan végigjárni, mert szeret az ember ma­gyarázatot keresni az érthe­tetlen dolgokra! A Fidesz tűnik a legma- gabiztosabb pártnak az el­lenzékiek közül. Ez a párt néhány, viszonylag fiatal, harcos és szókimondó értel­miségi kirakatbaállításával fémjelezte magát. Vezér- egyéniségei ugyan se öltöz­ködni, se viselkedni, se kul­turáltan beszélni nem tud­nak. Vásári trikókban, far­merdzsekikben, zsebre vá­gott kézzel, nyegle modor­ban álltak a nyilvánosság elé. Orbán kifejezetten csú­nyán, hibás hanghordozás­sal, habarva-hadarva be­szél, de ami ebből érthető volt, az kezdetben impo­nált. (Azóta megtanultak nyakkendőt kötni is.) Meg­fontolt, felelősségérzetet su­gárzó kiállásnak tűnt fellé­pésük; elmélyült és perma­nens figyelmet tanúsítottak. Csak hát hamarosan körül­fonták, benyálazták őket a politikai élet hínárai; szinte észrevétlenül épültek bele az egymásnak feszülő hatal­mi erők endogén játékának gusztustalan szövevényébe. És mire feleszméltünk, már azt vettük észre, hogy ezek­nek a harcos fiataloknak a céljai milyen engedelmesen igazodnak a baloldali reak­ció fő gyűjtőcsatornájává vált SZDSZ politikai irány­vonalához. De politikai ál­lásfoglalásaik egyre több azonosságot jeleztek az MSZP ellenzéki törekvései­vel. sőt, az is nyilvánvaló­vá vált, hogy a parlament­ből kiszorult MSZMP is ne­kik kontráz a küszöb alól! Orbán Viktor 1989-ben a Hősök terén — nyilván pártja választási esélyeinek javítása érdekében a kom­munisták agyagbadöngölé- sét ígérte 150 ezer ember je­lenlétében, de a rádión és televízión keresztül az egész világ hallotta! Akkor az is világos volt még a szá­mára, hogy ahol kommuniz­mus van, nem lehet demok­rácia! És mi a helyzet ma? Már régen akcióegységre, ha tetszik, koalícióra lépett az SZDSZ-ben és az MSZP-ben megbúvó regresz- szív, álliberális politikai erőkkel! Az efféle cikcakkok, sőt hátraarcok a politikában sem megbocsájthatók; ilyen erőteljes pálfordulás már gusztustalan. Tessék csak végiggondolni, kikkel árul jó ideje egy gyéké­nyen, kikkel teremtett töké­letes összhangot a kollektív ellenségeskedésben! Volt-e mostanában olyan kormány­zati törekvés, amelyet nem együtt támadtak? Volt-e olyan ellenzéki fellépés, amelyben ne értettek volna egyet?! E párt tehát választási si­kertelensége után pozíciói­nak javítása érdekében a ko­rábban megfenyegetett poli­tikai ellenségével is harmo­nikus együttműködést tu­dott kialakítani! De miképpen véleked­jünk e párt taktikai rövidlá­tásáról? Hangadójuk már a Hősök terén is ugyanaz az Orbán Viktor volt, aki e párt leghangosabb reprezen­tánsaként a pálfordulást is levezényelte. Mégsem volt annyi helyzetértékelő képes­sége, hogy visszavonuljon. Hiszen nemcsak önmagát járatta le, de pártját is kínos helyzetbe hozta, amelyet szolgálni kívánt! De ho­gyan történhetett meg, hogy pártja sem építette le? Miért nem ismerték fel, hogy Orbán Viktor teherté­tel a számukra? Egy kultu­rált pártvezetés időben el­szigeteli magát szélsőséges hangadóitól. És a Fidesz agytrösztje kit választott el­nökéül? Orbán Viktort! Hi­szen így megbuktatta önma­gát! Az is lehetséges azonban — és ez a feltevés esetleg már Orbán Viktor politikai jövőjét körvonalazza —, hogy éppen e döntésben rej­lik pártja politikai bölcses­sége! Elképzelhető ugyan­is, hogy Orbán mostani mennybemenetele egy zse­niális taktikát készít elő: ő lesz a legalkalmasabb pilla­natban a megtervezett ve­zéráldozat. Ha ugyanis bein­dul a párt választási agitá- ciójának gőzhengere, Or­bánt el lehet távolítani, és a Fidesz tekintélyének meg­szilárdítása, politikai hinter- landjának szélesítése érde­kében tisztább vizet lehet önteni a pohárba. A párt — erkölcsi megújulást hirdet­HISTÓRIA AZ ORKHONI FELIRATOK III. Mikor számuk hétszázra nö­vekedett, őseim törvényei sze­rint megszervezte és új életre keltette á népet, , melynek nem volt birodalma és kagán- ja, a népet, mely rabszolgává és rabszolganővé lett, a né­pet, mely türk törvényeit el­hagyta. Megszervezte azután a tölisz és tardus népet, jab- gut és sadot rendelt számuk­ra. Délen a kínai nép volt az ellensége, északon Báz ka- gán és a tokuz oguz nép volt az ellensége, a kirgiz, kuri- kán, harminc tatár, kitaj, tata- bi, mind ellensége volt... Negyvenhétszer vonult had­ba, s húsz csatát vívott. Mi­vel az Ég úgy rendelte, elvet­te a birodalmat azoktól, akik­nek birodalmuk volt, az ellen­séget meghódította, akiknek térde volt, földre kényszerítet­te, akiknek feje volt, meghaj- líttatta. Miután ily nagy birodalmat és hatalmat szerzett, meghalt az én kagán atyám. Elsőnek Báz kagán balbalját helyeztük le kagán atyám sírjára. Azután nagybátyám vette át a hatalmat. Mikor kagán bátyám trónra ült, újból meg­szervezte és felemelte a türk népet, gazdagokká tette a sze­gényeket, megsokasította a kisszámú népet. Én magam a tardus nép sadja voltam ka­gán bátyám uralkodása alatt. Keletre a Zöld folyóig és a Santung síkságig vezettünk sereget kagán bátyámmal, nyugatra a Vaskapuig vezet­tünk hadat, a Kögmen hegy­ségen túl, a kirgizek földjéig vezettünk hadat. Összesen hu­szonötször vonultunk hadba, és tizenháromszor ütköztünk meg. Elvettük a birodalmat attól, akinek birodalma volt, megfosztottuk kagánjától azt, -akinek kagánja volt, térdre kényszerítettük azt, akinek térde volt, fejet hajtattunk az­zal, akinek feje volt. A türgis kagán türkjeim, népeim közé tartozott. De tu­datlansága miatt, s mert ál- nok volt velünk szemben, megöletett, bujrukjai és bég­jei is megölettek. A tíz nyíl népe nehéz sorsra jutott. Hogy az őseink által szerzett föld és víz ne maradjon ural­kodó nélkül, az áz népet meg­szervezvén... Barsz bégnek kagán címet adtunk, s neki adtuk kisebbik húgunkat, a hercegnőt. De vétkezett elle­nünk, ezért megöletett, népe rabszolgává, s rabszolganővé tétetett. Hogy a Kögmen föld és víz ne maradjon uralkodó nél­kül, miközben megszervez­tük az áz és kirgiz népet, él­jöttünk és megküzdöttünk ve­le, de országukat újból vissza­adtuk nekik. Keleten a Kadirkán he­gyen túlig így telepítettük le, és így szerveztük meg a népe­ket. Nyugaton a Kengü Tar- mánig így telepítettük le, és így szerveztük meg a türk né­peket. Abban az időben a rab­szolgának saját rabszolgája volt, a rabszolganőnek saját rabszolganője volt, a kisebb testvér nem tudott a nagyobb testvérről, a fiú nem tudott az apáról. Oly nagy volt birodal­munk és hatalmunk, melyet mi szereztünk és szerveztünk meg! Hallgassátok meg szavai­mat, ti türk és oguz bégek és nép! Hacsak fent az ég nem szakad le, hacsak lent a föld nem nyílik szét, ó türk nép, ki tudta volna megdönteni a te birodalmadat és hatalma­dat?! Ó, türk nép, hatalmas le­hettél vona! Szállj magadba, ó türk nép! Te magad vétkeztél és cselekedtél gonoszát bölcs ka- gánod ellen, aki téged fel­emelt, míg engedelmeskedtél neki, és jó birodalmad ellen, mely szabad és független volt. Honnan jöttek lándzsás emberek, akik erővel elhur­coltak téged? Ó, szent Ölü­kén erdő népe! Te magad vol­tál az, aki elindultál, és kelet­re is mentél, és nyugatra is mentél. De ó, mi jó várt rád azokon a helyeken, ahová el­jutottál? Véred patakként öm­lött, csontod hegyként emel­kedett! Nemes fiaid rabszol­gákká lettek, szűz leányaid rabszolganőkké lettek! A te tudatlanságod miatt, a te go­noszságod miatt halt meg nagybátyám, a kagán! Első­nek a kirgiz kagán balbalját helyeztük le sírjára. Az Ég, aki kagán atyámat és katun anyámat felemelte, hogy a türk nép neve és híre ne hulljon szét, a birodalmat adó Ég kagánná tett engem, hogy a türk nép neve és híre ne váljék semmivé. Én magam nem gazdag és hatalmas népnek lettem a ka­gánja. Befelé éhező, kifelé ru­hátlan, leromlott és elgyen­gült népnek álltam az élére. Tanácskoztam öcsémmel, Kül teginnel. hogy ne pusztul­jon el annak a népnek a neve és híre, melyet atyám és nagy­bátyám teremtett meg. Türk népem miatt éjjel nem volt ál­mom, nappal nem volt nyugo- vásom. Öcsémmel, Kül tegin­nel és a két saddal együtt ha­lálra fáradtam. így fáradoz­ván, a népeket egyesítettem, s elértem, hogy népeim nem voltak többé olyanok, mint a tűz és víz egymáshoz. Amikor kagán lettem, gya­logszerrel, lerongyolódva és haldokolva özönlött hozzám vissza a szétszóródott nép. Hogy a népet felemeljem, ti­zenkét nagy hadjáratot vezet­tem, északra az oguzok ellen, keletre a kitajok és tatabik el­len, délre a kínaiak ellen... Azután az Ég rendeléséből, s mert szerencsém és jósorsom megengedte, a haldokló né­pet életre ráztam, a mezítelen népet felruháztam, a szegény népet gazdaggá tettem, a kis­számú népet megsokasítot­tam. Azokat, akiknek hű né­pük és hű kagánjuk volt, még jobbá tettem. A négy világtáj minden népét uralmam alá ve­tettem, békét teremtettem köztük, mind uruknak tekin­tettek. (Folytatjuk) ve — számonkérheti tőle a felelőtlen nyilatkozatot és a politikai irány vezetést, és a népszerűséget erősítendő, ismét szembe lehet fordulni az úgynevezett szélsőballal (vagy baloldallal!). Azért tételezem fel ezt a lehetőséget, mert könnyebb politikai vezetőkről feltéte­lezni a rafinériát, mint az ostobaságot. Sose képzel­tem magam jövendőmondó­nak, de a politikai logika működési gyakorlatát azt hi­szem helyesen érzem. Fi­gyeljük hát, mi történik! Már nem kell sokáig várni. És ha mégis tévedtem? Hát Istenem, egy pártvezetőség ostobasága is lehet végte­len! Taál Márton Budapest Mikor lesz kábeltévé Veresegyházon? Múlt év december 19-én volt a Veres- egyházi Kábel Tv Egyesület hetven tagjának a taggyűlése. Er­ről ezen a helyen be is szá­moltunk. Mérlegeltük a jövő esé­lyeit és a meghívottként résztvevő Pásztor Béla pol­gármesterünk rögtönzött be­számolójában elmondta, hogy a községi tv-vel kap­csolatos versenytárgyalá­sok már folynak, és június 30-án meg fog szólalni a községben a helyi kábeltele­vízió. Majd elnézést kért és eltávozott, mert disznóölés­ről jött el. Mi jó munkát és jó étvágyat kívántunk. A taggyűlés további ré­szében felmerült a tagság részéről a kérdés (mindez jegyzőkönyvben megírva!), mire számíthatunk. Én (jegyzőkönyvön kívül) azt mondtam, ha ez megvaló­sul, félévi taggyűlésünkön tíz üveg pezsgőt fizetek. És íme: a Veresi Hírmon­dóban mi olvasható? Az áp­rilisi szám 7. oldalán (idéz­te a PMH is!): „A HELYI KÁBELTÉVÉ... a tervek szerint még ez évben üzem­be helyezik községünkben a kábeltévét.” így megnyugodtam, hogy a jún. 30-ai határidő erre az évre szólt. De ab­ban is biztos lehetek, hogy a tíz üveg pezsgőt nem isz- szuk meg. Kábeltévé-igénylők pe­dig tapasztalhatják — csak a telefon példájára gondol­va —, hogy csúszik el egy- egy határidő. Én pedig megtakarítot­tam a meggondolatlanul (?) felajánlott tíz üveg pezsgő Fazekas Mátyás Veresegyház Dömsöd birtokosai A török hódoltsághoz tartozó részek lakói ket­tős adóztatás alatt éltek. A hódítóknak járó kötelezettségek mellett földesuraiknak, egyhá­zi elöljáróiknak is fizetniük kellett, illetve szol­gáltatásokkal tartoztak egy-egy nagyobb vég­várnak. Az 1560-as, 1570-es években a Du­na—Tisza köze az egri várat tartozott szolgál­ni, így pl. éves summával adózott Egernek Ráckeve, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abotiy. Mivel a végváriak zsoldja bizonytalan volt, gyakran el is maradt, kialakult az a rend­szer, hogy birtokokat utaltak ki a katonák­nak. Officiálisoknak nevezték azokat a tiszte­ket, akik ilyen javadalmazással rendelkeztek. Az officiális csak ideiglenesen uralta a birto­kot, jövedelméből köteles volt fizetni legénye­it. Ha más vidékre, várba helyezték, a falu fe­letti uralma is megszűnt. Ez a birtoklási for­ma sok hasonlóságot mutat a török szpáhi- rendszerrel, alighanem onnan vette át a kincs­tár, Az adó behajtása sokszor csak erőszakkal sikerült, a végváriak ilyenkor bizony nem a falvak védelmezőinek tisztét töltötték be. A ka­tonák visszaélései néha oly nagy mértékűek voltak, hogy pl. 1558-ban Verancsics Antal egri püspök elnökletével megyei urakból álló bizottság vizsgálta ki a panaszokat, miszerint „amelyik falu a katonának, kinek kiosztatott, a kénye-kedve szerinti zabot és szénát az ínség mi­att be nem tudja szolgáltatni, annak lakosait az illető katona vasra veri s rajtok súlyos bírságot csikar ki.”Dömsöd uralmáról egy 1574. május 18-án kiállított oklevél intézkedett: „Dömsöd (...), mely egykor a budai Keresztelő Szent Já­nos káptalané volt, amennyiben a király más­nak nem adta oda, Besenyei és Fodroczy György egri katonának”birtoka. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom