Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

14 PEST MEGYEI HIRE y. ÍRI.AP I SPORT 1993. MÁJUS 17., HÉTFŐ z Szentendrei ifielsoség Franciaországban Búvárbe mutató, síroller, foci A PLSZ elnökségi ülése A Rimet-kupa másolata Beszámoltunk a maglódi labda­rúgók franciaországi vendég­szerepléséről, tornagyőzelmé­ről, most egy másik Pest me­gyei focisikerről írunk. A szen­tendrei és a tápiószecsői fiata­lok nemzetközi tornán indul­tak a franciaországi Carven- ben. Az ifiknél és a serdülők­nél egyaránt 10 csapat vetélke­dett. Az előcsatározást két ötös csoportban tartották, majd az első helyezettek játszották a döntőt — tájékoztatott Miklós János. Az ifiknél a Szentendre egy győzelem és három döntetlen után jutott a fináléba, ahol az US Vermelles volt az ellenfele. Figyelemre méltó eredmények­kel érkezett a fináléba a fran­cia csapat, hiszen minden mér­kőzésüket megnyerték és még gólt sem kaptak. A döntőben: Szentendre— Vermelles 1-0. Gól: Tábori. A csapat a tornagyőzelemért egy szép serleget kapott, és egy évig őrzi a Rimet-kupa másola­tát, mint vándordíját. A követ­kezők játszottak a döntőben: Becsei — Pék, Jolsvai, Len­gve!, Harcsa. Tábori, Szabó, Ónodi, Szetovics, Czifferi, Grácki. Csere: Király, Vere­bes, Tóth Félfai, Fábiánfy. A tápiószecsői serdülőgárda a csoportmérkőzések során két győzelmet aratott — a Vermel­les és az US Ruch A. ellen —, és kétszer kikapott. Mivel a csoportjában harmadik lett, az 5-6. helyért játszhatott, s az US Ruch B csapata ellen 1 -1 -es döntetlent ért el. A szecsői csapatban Nagy Tamás, Rabi Gábor, Budai Miklós. Papp Ferenc, Bella Bálint és Minkó András teljesít­ménye tűnt ki. Játszottak még: László, Kovács Z., Szabolcs, Gazsi, Pintér, Ofella, Czakó, Dózsa. Tóth G. A csapat edző­je Horinka István. Középiskolás egyéni és csapatverseny Atlétikai diákolimpia A Budapesti Honvéd Tüzér utcai pályáján rendezték a Pest megyei középiskolások atlétikai diákolim­piájának egyéni és csapatverse­nyét. A következő eredmények születtek: Fiúk: A IV. korcsoport bajnokai: 110 méteres gátfutás: Szvoreny Lász­ló (Ceglédi 203. Szakm. Isk.) 16.0 rnp., 100 méteres síkfutás: Schrott Péter (Budaörsi Illyés Gimn.) 11,9 rnp., 400 méteres sík­futás: Köles Krisztián (Gödöllő, Török I. Gimn.) 54,5 rnp., 1500 méteres síkfutás: Bozán Károly (Cegléd, Kossuth Gimn.) 4:17,0 mp. Súlylökés: Márk Balázs (Vá­ci 204. Szakm. Isk.) 14,26 m. Ge­relyhajítás: Köles Krisztián (Gö­döllő. Török I. Gimn.) 41,92 m. Diszkoszvetés: Békési Andor (Cegléd. Keresked. Szakk.) 37,28 m, Távolugrás: Winkler Zoltán (Dunakeszi, Radnóti Gimn.) 602 m. Magasugrás: Bényi György (Vác, 204. Szakm. Isk.) 170 cm.' Az V. korcsoport bajnokai: 110 méteres gátfutás: Földi Attila (Dunakeszi, Gárdonyi Szakk.) 17.1 mp.. 100 méteres síkfutás: Földi Attila (Dunakeszi, Gárdo­nyi Szakk.) 11,5 mp., 200 méte­res síkfutás: Földi Attila (Dunake­szi, Gárdonyi Szakk.) 23,9 mp., .400 méteres síkfutás: Papp Krisz­tián (Gödöllő, Török 1. Gimn.) 52,3 mp., 800 méteres síkfutás: Varga Ákos (Vác, Boronkay Szakk.) 2:11,9 mp, 1500 méteres- síkfutás: Zalabai Gábor (Dunake­szi. Gárdonyi Szakk.) 4:35,6 mp., 3000 méteres síkfutás: Békés Zol­tán (Százhalombatta, Széchenyi Szakk.) 10:00,4 mp„ Távolugrás: Holicza Zsolt (Dunakeszi, Gárdo­nyi Szakk.) 701 cm. Hármasug­rás: Bajnóczi Tamás (Gödöllő, Török I. Gimn.) 13,46 m, Magas­ugrás: Szalay Attila (Érd, Vörös­marty Gimn.) 12,89 m. Gerelyha­jítás: Tolnai Krisztián (Dunake­szi, Radnóti Gimn.) 51,12 m. Diszkoszvetés: Szalay Attila (Ér­di Vörösmarty Gimn.) 42,02 m. Leányok A IV. korcsoport bajnokai: 100 méteres gátfutás: Zakar Viktória (Dunakeszi. Radnóti Gimn.) 15,8 mp., 100 méteres síkfutás: Ko­vács Barbara (Érd, Vörösmarty Gimn.) 13,6 mp„ 400 méteres sík­futás: Winkler Katalin (Gödöllő, Török I. Gimn.) 64,5 mp., 1500 méteres síkfutás: Berente Jolán (Nagykőrös. Toldi Szakk.) 5:13,6 mp.. Súlylökés: Schinogl Katalin (Szigetszentmiklósi Gimn.) 10,56 m, Gerelyhajítás: Gránicz Mari­ann (Ráckeve, Ady E. Gimn.) 38.00 m. Diszkoszvetés: Schinogl Katalin (Szigetszentmiklósi Gimn.). 33,34 m, Távolugrás: Ko­vács Barbara (Érd, Vörösmarty Gimn.) 521 cm. Magasugrás: Bíró Csilla (Gödöllői Török I. Gimn.) 150 cm. Az V. korcsoport bajnokai: 100 méteres gátfutás: Ócsai Doló- resz (Cegléd. Keresk. Szakk.^ 16.5 mp., 100 méteres síkfutás: Egervári Éva (Vác, Eü. Szakk.) 13.6 mp.. 200 méteres síkfutás: Egervári Éva (Vác, Eü. Szakk.) 28.7 mp.. 400 méteres síkfutás: Kécskei Ilona (Monori József A. Gintn.) 64,9 mp., 800 méteres sík­futás: Mácsai Erzsébet (Cegléd, Közgazd. Szakk.) 2:46,1 mp., 3(XK) méteres síkfutás: Bakonyi Zsuzsanna (Gödöllő, Török 1. Gimn.) 11:05,2 mp., Távolugrás: Pajor Zsuzsanna (Vác, Madách Gimn.) 500 cm. Magasugrás: Ócsai Dolóresz (Cegléd, Keresk. Szakk.) 154 cm. Diszkoszvetés: Kránitz Gabriella (Ócsa, Bolyai Gimn.) 28,54 m. Súlylökés: Vá­mosi Viktória (Érd, Vörösmarty Gimn.) 10,38 m. Gerelyhajítás: Silman Hajnalka (Ócsai, Bolyai Gimn.) 36,28 m. Fiú csapatverseny: Távolugrás: Dunakeszi, Gárdonyi Szakk. és Szakmunkásk. Isk. 595,25 cm ált.. Magasugrás: Érd, Vörösmarty Gimnázium 180 cm át].. Súlylökés: Nagykáta, Damja­nich Gimn. és Kertészeti Szakk. 11,577 m átlag.. Gerelyhajítás: Dunakeszi, Gárdonyi Szakk. és Szakmunkás * Isk. 37,07 m átl. Diszkoszvetés: Érd, Vörösmarty Gimnázium 31,695 m átl., 4x100 m váltó: Vác, Boronkay Műszaki Szakközépiskola 46,0 mp., 4x400 m váltó: Gödöllő, Török I. Gimná­zium 3:40,2 mp.. 4x1500 m vál­tó: Cegléd Kossuth Gimnázium 18:15,0 mp. Leány csapatverseny: Távol ugrás: Gödöllő, Török I. Gimnázium 478,25 cm átl,. Ma­gasugrás: Gödöllő, Török I. Gim- mázium 148,75 cm átl., Súlylö­kés: Ráckeve, Ady E. Gimnázium 9,015 m átl., Gerelyhajítás: Gö­döllő. Török 1. Gimnázium 29,27 m átl.. Diszkoszvetés: Szigetszent- miklós, Batthyány K. Gimnázium 23,815 m átl., 4x100 m váltó: Du­nakeszi Radnóti Gimnázium 53,2 mp., 4x400 m váltó: Monor, Jó­zsef A. Gimnázium 4:32,5 mp., 4x800 m váltó: Gödöllő Török I. Gimnázium 10:31,0 mp. Ismét „Futakalász” mot 11 óra 30 perctől síroller­Kiesési variációk A Pest Megyei Labdarúgó Szövetség elnöksége május 17-én 16 órakor tartja újabb ülését a fővárosban, a Steindl Imre ut­cában, a sportigazgatóság II. emeleti tanácstermében. Tájé­koztatót adnak a fegyelmi és a fellebviteli bizottság munkájá­ról, ezenkívül az 1993/94. évi versenykiírás előkészítéséről. Utóbbi téma előadója Tihanyi Ferenc, a szervezési és verseny- bizottság vezetője. Néhány gondolat az előterjesztéséből. Jövő szombaton az Omszki parkban és környékén egész napos sport eseményt rendez­nek. Ennek keretén belül im­már második alkalommal raj­tolnak a „Futakalász” nemzet­közi tömegfutóverseny résztve­vői. Az egész napos progra­Szadán a IV. Székely Bertalan-sakk- emlékversenyt a Faluházban és az iskolában rendezték. Nagy István, az általános iskola igazgatója nyitot­ta meg a viadalt. A Pest megyeie­ken kívül Jászjákóhalmáról, Jászbe­rényből és Budapestről (MTK, Bar- cza-BEAC, Statisztika) jöttek. Több mint százan voltak a tavaszi finálén. A szeptemberben kezdődött Grand Prix-pontverseny most zárult. Eredmények: Alsós leány: 1. Illés Adrien (Bar- cza-BEAC), 2. Karkus Anna (Főt), 3. Benkő Noémi (Zsámbék). Fiú: Kiss Gábor (Jászjákóhalma), 2. Or­bán Szabolcs (Barcza-BEAC), 3. Kőszegi István (Szada). Felsős le­ány: I. Palotai Piroska (Szentend­re), 2. Rapcsák Andrea (Barcza-BE­AC), 3. Ádám Olga (MTK). Fiú: I. Veréb Gábor (Szada), 2. Hugyecz András (Barcza-BEAC), 3. Greguss Csaba (Főt). Az általános iskolások közötti pontversenyt Zsámbék nyerte. Ve­resegyház. és Tahi előtt. Grand Prix, alsós, lány: I. Kar­kus Anna (Főt) 120, 2. Benkő Noé­mi (Zsámbék) 84, 3. Dudás Anna (Zsámbék) 68 pont. Fiú: 1. Karkus András (Főt) 60, 2. Török Sándor (Gödöllő) 48, 3. Hutya Gábor (Penc) 46. . Felsős leány: 1. Dudás Ági (Zsámbék) 114, 2. Budai Ottilia (Ta­verseny, majd 16 óra 30 perc­től a Budakalász—Tököl (előtte ifi) labdarúgó-mérkő­zés is színesíti. A futóverseny 10 órakor kezdődik, ezzel egy időben búvárbemutatót is tar­tanak a tóban. hi) 82, 3. Palotai Piroska (Szentend­re) 48. Fiú: 1. Greguss Csaba (Du- nakeszi-Fót) 92, 2. Varga Péter (Ve­resegyház) 58, 3. ifj. Solymosi Lász­ló (Alagi DSK) 40. A búcsúzó nyolcadikosok emlék­lapot kaptak: Budai Ottilia, De- mény Viola, Dudás Ágnes, Győri József, Ormándi János, Petrik Já­nos, Varga Péter, Farsang Árpád, Kmeczkó Ferenc, Veréb Gábor, iTi! Solymosi László, Rácz Roland, Igaz Péter, Fehér László. Szeptember 18-án a veresegyházi versennyel kezdődik az őszi ver­senysorozat. A Nemzetközi Automobil Szövet­ség (FIA) június 10-én a francia fővárosban tartja tisztújító köz­gyűlését. Jean-Maria Balestre, aki a nyolcvanas évek elejétől alapító tagként elnökölt a FIA vezérkarában, úgy döntött, nem jelölteti magát az elnöki posztra, és utódjának az angol Max Mos- ley-t javasolta. Ezenkívül a FIA két részre A PLSZ az 1992/93-as bajno­ki idényre minden eddiginél részletesebb versenykiírást ké­szített és adott át az egyesüle­teknek. A program figyelembe vette a korábbi években kiala­kult rendszert, ahol szükséges volt módosított vagy változta­tott. Ugyanakkor átvette az MLSZ versenykiírásának sok rendelkezését. Mint minden évben, az idén > is felkérte az elnökség a körze­ti szövetségeket, hogy adják be javaslataikat, kérelmeiket. Javaslat nem érkezett, ebből az következtethető, hogy a ko­rábbi versenykiírás megfelelő volt. Lassan befejeződik az 1992/93-as küzdelemsorozat, s a verseny kiírásában lénye­bontását is tervezik. Amíg a Nemzetközi Autósport Szövet­ség (FISA) a Forma—Fért, vala­mint a rali-világbajnokság ren­dezéséért lenne felelős, addig az újjáalakuló FIA többek között 'az autós turizmus problémáinak felelős kezelését vállalná. Mind­két szövetség egységes központi irányítás alatt végezné tevékeny­ségét. ges változtatás nem szükséges a korábbihoz képest. A PLSZ az elmúlt esztendő­ben, illetve az ezt megelőző évben is több mint százezer példányban készítette el a ver­senykiírást. Legutóbb felme­rült egy olyan elképzelés, hogy idén költségkímélés cél­jából csak kiegészítés legyen, és azt küldje el a PLSZ az egyesületeknek. Természete­sen a körzeti bajnokok, azaz a megyei II. osztályba feljutott Csapatok részére teljes verseny- kiírást kell átadni. Rosszabbul álnak a Pest me­gyei NB Ill-as csapatok, mint a korábbi években. Esetleges búcsúzásuk kihat a megyei első és második vonalra. Ez eddig nem volt pontosan, számszerűleg meghatározva, s helyes tisztázni a kérdést. Például, ha a három NB Ill- as csoportban jtászók közül négy együttesünk búcsúzik, öt csapat esik ki a megyei I. osz­tályból a másodikba. Ott to­vábbgyűrűzik e kiesési hul­lám, tíz együttes vált jegyet a körzetbe. Abban az esetben, ha három együttes esik ki az NB III-bóI, akkor négyen búcsúznak az el­ső, és kilencen a második osz­tálytól. Két NB Ill-as gárda ki­esése esetén eggyel csökken mindkét osztályban a kiesők száma. R. L. Iskolás záróverseny S. L. Balestre visszavonul Újjáalakuló autósok A Bunde síigában is másként csinálják Az álprofizmus semmire sem jó A korábbi évtizedek Magyarországának élsportjában az egyik legnagyobb prob­lémát a sportból kiöregedetteknek a hétköz­napi életbe történő beilleszkedése jelentet­te. A társainál valamivel ügyesebb fiatalt ugyanis már 14-16 éves korától szinte üvegbura vette körül, neki csak a napi átla­gosan két edzésre kellett koncentrálnia. Ér­dekes módon ezeknek az izolált emberek­nek az esetek jelentős részében nem sike­rült döntő fölényre szert tenniük más, szeré­nyebb körülmények között készülő orszá­gok fiataljaival szemben. Hiányzott ugyan­is a kellő motiváció, s legalább ennyire a biztos hátország. Ez utóbbit pedig csak és kizárólag addig érzehette maga mögött az illető, amíg jött a főnökség részéről elvárt — olykor bizony egyáltalán nem magas színvonalú — telje­sítmény. Néhány éve még a megyei /.. sőt II. osztályú labdarúgócsapatok is hemzseg­tek az idegenből verbuvált, máshol már ki­öregedett, akaratilag is lerobbant játéko­soktól, akiknek ilyesfajta leereszkedése az alsóbb régiókba alig-alig jelentett színvo­nalbeli emelkedést, pénzt viszont annál töb­bet vitt el. Persze mindez nem véletlenül történt, hiszen „szegény”, korábban az első vagy éppen a másodvonalban rugdaló- dzó focistáknak valamiből igazán meg kel­lett a későbbiekben is élniük, ráadásul nem mindegyikük lehetett butikos vagy éppen kocsmáros. A hétköznapi életben használ­ható szakmájuk sokaknak nem volt, ha ne­tán pedig sráckorukban felszabadultak va­lamelyik szakmában, hát a megfelelő gya­korlat végképp hiányzott ahhoz, hogy az il­lető 10-15 év után mondjuk festőként foly­tassa. Nem véletlenül említettem a labdarú­gást, hiszen ebbben a sportágban messze a hazai átlag — és a megszolgált teljesít­mény — fölött zúdult a pénz a delikvensek nyakába. Ha nehezen is, de a labdarúgás­ban is megnyilvánul a teljesítménycentri- kusság felé történő változtatási szándék. No, nem önszántukból léptek a régi, jól be­vált gyakorlat gazdái, hanem a durva anyagi kényszernek engedve. Persze azért arról még szó sincs, hogy kis hazánk világ­hírű labdazsonglőreinek a közeli hónapok­ban gondokkal kellene számolniuk a napi betevőit illetően: a hazai labdarúgás ugyan­is még mindig jóval a megérdemelt fölött van díjazva. Más sportágakban azonban már sokkal keményebb a helyzet, ami sok­szor odáig szorítja a hurkot, hogy igen eredményes szakosztályok szűnnek meg, jobb esetben a korábbi anyagi lehetőségek törtrészével kell beérniük. Az élsport anyagi helyzete évek óta fo­lyamatos változásokon megy át, ami persze sokaknak nem tetszik. Amikor ez minden­áron politikai kérdés is volt, sokkal többet adott az „állam bácsi” az élsport finanszí­rozására, miközben emberek ezrei az iga­zán tehetségesek és szorgalmasok árnyéká­ban meghúzódva, szépen eléldegéltek a sportból. Mára alapvétőién változott a hely­zet: elsősorban a konkrét teljesítmények elősegítésére, illetve honorálására van és lesz pénz, míg a többiek, a korábbi derék­hadat alkotó középszerűek egyre inkább ki­szorulnak' ebből a kategóriából. Közülük nagyon sokan nem tudják, de nem is akar­ják megérteni az időik változását, csak a csökkenő apanázson siránkoznak. Pedig mielőíbb rá kell jönniük, hogy az álteljesít­mények teljes munkaidőiben történői bújtatá- sa-ösztönzése nekik sem jó. Annyi pénzt ugyanis nem tudnak összegyűjteni, ami a későbbi életüket megalapozhatná, komo­lyabb összeg hiányában pedig a társada­lom számkivetettjeinek, becsapottjainak ér­zik magukat, amikor 30 éves korukban kell valami „fapados” tevékenység után nézni­ük. M i tehát a megoldás, kérdezheti bárki. A választ sokkal fejlettebb országok­ban már réges-rég kitalálták. Vegyük csak például a Németországban uralkodó sport­béli viszonyokat. A kézilabda Bundestagé­ban — a magyar NB l-nek felel meg — át­lagban sokkal jobb játékosanyaggal és fel- készültséggel rendelkező együttesekről van szó, mint az itthoniak. Érdekes módon a Bundesligában a magyar bajnoki meccse­ket jóval meghaladó iramot a játékosok maximum heti öt edzéssel is képesek hétről hétre produkálni. A tréningek kizárólag az esti órákban vannak, a csapatokban szere­peltethető egy-egy, rendszerint külf öldi pro­fi játékoson kívül ugyanis a többiek kivétel nélkül dolgoznak. Rendszerint a klub fő­szponzorának vállalkozásánál, de egyikük sem a karosszék kárpitjának dagasztásával tölti az idejét. Nyugaton a játékosok a meg­szokott munkanélküliség közepette kétsze­res tudatossággal készülnek az életre, s en­nek megfelelően nemcsak nyűgösen elvise­lik a felkínált munkalehetőséget, hanem va­lóban ki is használják azt. Magyarország — számtalan példával tudnám ezt alátámasztani, és nemcsak a ké­zilabdasport területéről — még mindig sok­kal gazdagabbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Közben az anyagi lehe­tőségek egyre feszesebbé válnak: a váltás kényszere elkerülhetetlen. Bele kell törődni a megváltoztathatatlanba: napról napra nő a valódi teljesítmények értéke, a lavíro­zok, a középszerűek viszont mindinkább ki­szorulnak az évtizedek alatt megszokott, álamatőr létbiztonság keretei közül. Telje­sen világos a nyerő képlet: csak a legjob­bak pénzelésére van lehetőség, a többiek pedig nem vesztegethetnek el éveket munka nélkül csak azért, mert mondjuk az ország 33. röplabdacsapatában játszanak. Csak az'jár jól, aki megérti és magáévá is teszi a változó idők változó játékszabályait, és a munkát legalább annyira fontosnak tartja', mint a középszintű sportolást. z így gondolkodóknak még a napi mun­ka után is jobban fog esni az edzés vagy éppen a mérkőzés, hiszen a pályára a tisztességes munka sikerélményével érkez­nek. Ez az állapot pedig sokkal jobb közér­zetet biztosít, mint amikor valakinek a leg­főbb gondja az: a napi két, monoton gya­korlás közötti időt milyen pótcselekvéssel üsse agyon. Jocha Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom