Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 15.. SZOMBAT 13 Szerintem is! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Még az „Önök szerint” idején terveztem, hogy mondom, de legalább megírom, hogy szerintem is legtöbbször úgy volt, ahogy Ön szerint. Lehet, hogy mindig, de ehhez át kellene néznem ösz- szes írását, amiben nem a hozzávaló kedvem akadályoz. Nem mintha sokra tartanám a véleményemet, de hiszem, hogy ha sokan rendszeresen kifejezésre juttathatnánk a véleményünket nagy nyilvánosság előtt, talán nem itt tartanánk. Akkor is akartam írni Önnek, amikor valahol elmondta, hogy Ön nem „független”, és Édesanyja is rossz néven venné, ha egyszer azzal menne haza, hogy „független” lett. Vannak az ember leikébe örökre beíródott szavak, nekem ez ilyen volt, és azóta ha Önt láttam, vagy olvastam, először ez jutott eszembe: Vödrös Attila nem lesz „független”, mert mit is szólna hozzá az Édesanyja. Ismeretlenül is szeretettel gondolok Édesanyjára is azóta és ez fokozódott, mióta tudom cikkéből, hogy van Szabolcs és Csaba nevű bátyja is. Milyen szép neveket kaptak Önök. Főleg azért írok, mert nagy bennem az aggodalom, nehogy Önnel és a szerkesztőséggel is történjen valami, mint a Magyar Fórumnál. Nekem lelkiismeret-furdalásom van és meg is írtam Kosa Csabának, miután elköszöntek olvasóiktól, sajnálom, hogy nem tudtunk több erőt és hitet adni nekik, hogy tovább bírták volna. Sokunknak már az is elég volt, hogy tönkretették a Vasárnapi Újságot, hogy Ben- csik András beetette a népet egyes cikkeivel és például a Közakarat egyik ülésén, (csináltuk a reklámot a Pesti Hírlapnak), aztán szépen átnyergelt? Balaskó urat se értem, pláne ő azt mondta, maradt, ahol volt, ha ez igaz, előlünk sokáig titkolni tudta, hol van. Ha volt Önöktől valaki a Kónya—Pető vitán és most március 13-án a Gólyavárban, láthatta, hogy Kónya népszerűsége hogy visszaesett, némi tapsot úgy ért el, hogy elmondta a jelenlevő és beszélni szándékozó Zétényi úr témáját, de nem ártott neki, mert Zétényi kirobbanó lelkesedést, tapsot váltott ki, (ami némi látható zavart is okozott Kónya úrnak). Szóval nem lehet, hogy mi mindnyájan mentünk „arrébb”, látható volt ott is, hogy sajnos Kónya úr ment „arrébb”. Hosszú lesz, ha mindent leírok, kérem, nézze el nekem, de nehezen viselünk el egyes dolgokat. Kérem. Önök ne menjenek „arrébb”, mert jó helyen vannak, és még reménykedünk. Higgyék el, mi is próbálunk tenni ezt-azt, ami telik tőlünk és ha nem is írunk és megyünk el személyesen, sokan vagyunk Önök mögött. A terjesztésről is írhatnék, eddig azért nem fizettem elő a PMH-ot, mert ebben a nagy munkanélküliségben az újságos nem kel fel olyan korán, mint én, és csak este jutok a lapomhoz, így inkább megveszem, ha el nem fogy az az egy-kettő, esetleg hat példány amit az újságosok faggatózásomra bevallanak, hogy kapnak, és benn tartják a pavilonban, vagy alul valahol. Egyik reggel később mentem, fél nyolckor, a Bosnyák téri fiatalember közölte, hogy elfogyott. Hány volt? kérdeztem. Egy, felelte, és azt is, hogy ezt az egyet közvetlenül Önöknél rendeli meg. Kívánok sok erőt nehéz munkájukhoz, hálás köszönet az eddigiekért. Bulla Bulcsúné Budapest S Ágaskodó vörös-veszély 'iiu Ilyenkor, ' Flórián- j jtúj nap környékén, kellő aK-' ,'sztelette* és őszinte csodálattal tekintünk tűzoltóinkra és áldozatos munkájukra! Nagy kár, hogy csak valóságos tüzek lokalizálásához értenek,* s kompetenciájuk is csak erre terjed ki... Minden, a május 6-ai „Össztűz” — műsor megtekintése után ötlött fel bennem. Előzetesen azt hirdették, hogy Szabó Tamás, a privatizációért felelős miniszter lesz a csütörtök esti — szeánsz kárvall(at)ottja. Mivel e téma körül komoly „gubancok” voltak mostanság — még képviselői kizárás is történt — felcsigázott érdeklődéssel ültem a tv HISTÓRIA AZ ORKHONI FELIRATOK I. Az orkhoni feliratok a belső-ázsiai tiirkök, de egyben a tö- rökség első hosszabb írott emlékei. A tiirkök a mai Mongólia területén lakó zsuan-zsuan (ázsiai avar) birodalom alattvalói voltak. 552-ben Bumin és öccse, Istemi vezetésével megdöntötték a zsuan-zsuanok uralmát. Bumin utódai a keleti tiirk birodalom, Istemi utódai a nyugati tiirk birodalom kagánjai lettek. A keleti türk birodalmat 630-ban a kínaiak leverték, s a tiirkök a kínai uralom alól csak 680 után szabadultak fel, Elteris kagán és kormányzója, Tonjukuk vezetésével. Elteris 691-ben bekövetkezett halála után fia, Bilge kagán uralkodott, kinek fő támasza öccse, Kiil tegin volt. Tonjukuk halála után, 720 táján állították fel Tonjukuk emlékoszlopát az Orkhon folyó mellékvize, a Tola partján; Kül tegin 731-ben és Bilge kagán 734-ben bekövetkezett halála után emelték a két nagyobbik, 2'h méter magas emlékoszlopot az Orkhon folyó mellett. Mindhárom emlékoszlop négy oldalát felirat borítja; tonjukukét csak türk rovásírás, míg Kül tegin és Bilge kagán feliratán a három rovásírásos oldal mellett az egyik oldalon kínai felirat is olvasható. Kül tegin és Bilge kagán felirata jelentékeny részben szó szerint egyezik, s így elégségesnek mutatkozik a teljesebb Kül tegin-felirat fordításának közlése. Az emlékoszlopok állítását csak kevéssel élte túl a türk birodalom, mert 745-ben az újgúrok végképp megdöntötték. A türk rovásírás végső fokon sémi eredetű, s egy tőről fakad a héber, görög, latin, arab és a legtöbb eurá- zsiai betűírással. A sémi írást az iráni szogdok közvetítették Belső-Ázsiába. A türk írást a nyugati türkök honosították meg Ny ugat-Ázsiában (jenyiszeji és Talasz völgyi feliratok) és a kazár birodalomban, s ezen a réven ismerték meg a magyarok, akik körében mint székely rovásírás a XVI. századig élt. Az orkhoni emlékoszlopokat a múlt század végén fedezték fel; a feliratokat 1890-ben tették közzé, s az ismeretlen tiirk ábécét 1893-ban fejtette meg V. Thomsen dán nyelvész. Kül Tegin felirata Déli oldal Én, az Ég-Istenhez hasonló, az Égtől született türk Bilge kagán ebben az időben uralkodtam. Szavaimat hallgassátok végig először is ti, fiatalabb testvéreim és fiaim, s veletek együtt minden nemzetségem és népem. Jobbra ti, sadapit bégek, balra ti, tarkanok és bujruk bégek, harminc tatárok... to- kuz oguzok bégjei és népe, szavaimat jól halljátok meg, erősen figyeljétek! Előre a nap keltéig, jobbra a nap deleléséig, hátra a nap nyugtáig, északra az éjszaka közepéig reám tekint minden nép, birodalommá szerveztem minden népet, mely e tájakon él. Amikor még nem volt meg e mostani romlottság, s a türk kagán az Ötü- ken erdőben uralkodott, nem volt baja a népnek! Keletre a Santung síkságig vezettem hadaimat, majdnem elértem a tengerig. Délre a tokuz erszen birodalomig vezettem seregeimet, majdnem elértem Tibetig. Nyugatra a Gyöngyfolyón túl, a Vaskapuig vezettem hadaimat, északra a jer bajirku földig vezettem hadaimat. Ilyen sok helyre hatoltam el seregemmel. Az Ötüken rengetegében senki sem uralkodott felettünk. Az Ötüken erdeje volt az a hely, hol megszerveztük birodalmunkat. Míg ezen a helyen tartózkodtunk, jól megvoltunk a kínai néppel. A kínai birodalom elárasztott bennünket arannyal és ezüsttel, brokáttal és selyemmel. Szava behízelgő, gazdagsága megejtő volt. Édes szóval, elpuhító drágaságokkal elkábítván, így vonzotta magához a- távol élő népeket. Miután közelükbe telepedtek, a gonosz tudást ott magukévá tették. A jó és okos embereket, a jó és vitéz embereket nem űzték el. Ha valaki vétkezett ellenük, nem irtották ki népét és nemzetségét egész a bölcsőig. De édes szavától, megejtő gazdagságától elkábulván, sokan elpusztultak közüled, , ó türk nép! Amikor egyesek közüled, ó türk nép, azt mondták: „Ne a Csugaj erdőségben, hanem a síkságon telepedjünk meg”, ezeket az embereidet, ó türk nép, a-gonosz emberek ott így ösztökélték: „Ha távol vagy, hitvány ajándékot ad, ha közel vagy, jó ajándékot ad!” Ezt mondván felbiztatták őket. A tudatlanok elhitték ezt a beszédet, s közelükbe telepedvén, sokan elpusztultak közülük. Ha arra a vidékre mész, ó türk nép, el fogsz pusztulni! Ha az Ötüken környékén maradsz, és onnan küldöd a karavánokat, semmi bajod nem lesz! Ha az Ötüken erdőséget lakod, hatalmad, ó türk nép, örökké fog tartani, s jómódban fogsz élni! Ha sovány és éhes vagy, nem emlékezel arra, mi a jóllakottság, ha egyszer jóllaksz, nem gondolsz arra, mi az éhség! De te nem hallgattál a téged felemelő kagánod szavára. Ezért szétszóródtál, teljesen elerőtlenedtél és kimerültél. Mind, akik ott maradtatok, félig élve, félig halva bolyongtatok egyik helyről a másikra. (Folytatjuk) elé. A műsor eleje valóban e témában kutakodott, Csépi Lajos „ellenében”, de a második rész számomra — s remélem még sokak számára is! — kellemetlen meglepetéssel szolgált! Amikor Havas és Juszt urak bekonferálták Thürmer Gyulát, allergiás viszketés kerülgetett. Nem értem, hogy ezt a legkevésbé sem szalonképes — pankrá- tort, miért kell, szinte „becsempészni" a nyilvánosságba?! Nem értem, miért kell — és milyen legális körök érdeke — egy (remélem) marginális csoportot, országos publicitással támogatva bátorítani? Ugyanakkor, miért kell a békés érzelmű, ám a beígért nagytakarítás elmaradása által túlfeszített tömegeket ingerelni? T. Gy., ez a kritikátlanul nagyszájú, hamis szólamokat vezénylő, bolsevista „koncertmester”, minden szavával, a lélegzetvételével manipulál — ugyanakkor nem riad vissza attól sem, hogy hazánkról, külpolitikánkról hazug módon inszinuáljon, s ezzel a környező országok — amúgy is bizalmatlan, so- vén köreit — országunk ellen hangolja! Amit május 6-án este nagy nyilvánosság előtt összehordott a „Szerbia elleni háborús készülődésünkről” (?!), kimeríti a nemzetárulás fogalmát! Nem véletlenül figyelmeztette Juszt László, hogy e műsort valószínűleg abban a régióban is nézik! Ezenkívül következetesen állandóan „rendkívüli állapot" és „háborús helyzet” krónikus veszélyéről halandzsázott... Nota bene: tragikus látlelete volt a thürmeri eszmerendszer megszállottjairól készült közelkép-sorozat, mely a pásztázó kamera jóvoltából bemutatta az átszellemült tap- soncokat, az úgynevezett munkásmozgalom — „intenzív osztályát”! Ezek az agg korú, őskőzet — elvtársak — elvtársnők vakon bíznak abban, hogy derűs vezérük példájára visszaforgathatják a történelem kerekét. Nincsenek kétségeim bosz- szúszomjas elszántságuk felől, de bízom sokat szenvedett népünk bölcsességében, hogy lokalizálni, sőt likvidálni fogja az ágaskodó vörösveszélyt! ^ Brez.ovich Károly Vác Országgyűlési „választások” Magyarországon 1949. május 15-én tartották az első olyan országgyűlési „választások"-at, amelyeken a részvétel közel 100%-os volt, a végeredmény pedig nem lehetett kétséges. A kommunisták 1949 februárjában létrehozták a Magyar Függetlenségi Népfrontot, azt a szervet, mely leplezni volt hivatott Rákosiék diktatúrára törését. A májusra kitűzött választásokon a pártok közös Népfront-listán indultak, de a kommunisták biztosra akartak menni, ezért 1949. április 2-án értekezletet tartottak. Ezen Rákosi kifejtette: a választások egyik célja a szövetséges pártok elhalásának meggyorsítása, likvidálása. Döntöttek arról is, hogy a megválasztásra kerülő képviselők 70%-a az MDP tagjai közül kerüljön ki, a fennmaradó helyek pedig olyanoknak jussanak, akik lényegében fenntartás nélkül elfogadják a kommunisták programját. Az 1949. május 15-i választásokat gondosan előkészített propaganda és nagy politikai nyomás vezette be. A részvétel elérte a 94,7 %-ot, a leadott szavazatok 95,6%-a jutott a Népfront listájára, a kommunista képviselők aránya 71%-os volt (402 mandátumról kellett egyébként dönteni.) Ennek ellenére voltak helységek az országban, melyeknek lakói az országosnál sokkal nagyobb arányban utasították el a listát. Nem kis erkölcsi erő és karakánság kellett ahhoz, hogy Kiskőrösön a szavazók 39, Nagykőrösön 21, Mezőkövesden 28, Békésen 21, Orosházán 15, a ve- csési járásban pedig 29%-a elutasítsa a kommunista uralmat. A legtöbb ellenzéki szavazatot Tardon számlálták össze, a választók 64%-a voksolt Rákosiék ellen. A megválasztott új parlament egyik első ténykedése az eredmény szentesítése, vagyis a sztálini típusú alkotmány elfogadása volt. Pogány György
