Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. MÁJUS 15., SZOMBAT 9 Mit keres Isten a világban? Meghökkensz e kérdés feltevésén. Pedig hát mindent helyre kell tennünk az életben, még Istent is! Tehát mit keres Isten a világban? Azt, amit a házigazda a házában. Az övé. Ő azt szeretné, ha te ezt a világot magadénak éreznéd, mint olyan személy, aki a gazda gyermeke, tehát örökös! Kétféle gyermeke van Istennek a világban. Az egyik törvényes, ó' valamelyik hitfelekezethez tartozik, elismeri és jegyezteti magát, mint Isten gyermeke. A másik törvénytelen: hiszen nem ismeri el Istent és így nem is tartja magát gyermekének. A teremtés lévén mégiscsak az, de erről nem akar tudomást venni. Isten pedig senkinek sem varrja a nyakába magát. Teljesen tiszteletben tartja a te szabadságodat. Választhatod ó't barátodnak, ellenségednek, bár az igazat megvallva, ó' az egyetlen helyes kapcsolatot álmodta meg rólad. A gyermeki kapcsolatot. Ha törvényes gyermeke vagy, minden a tiéd, ha nem, akkor csak annyi a világból, kegyelemből, amennyit igazságosságánál fogva juttathat neked. 0 szeretné, ha minden a tiéd lenne! Ezzel akarná emelni emberségedet, ezzel akarná elviselhetővé tenni életedet, ezzel akarná teljessé tenni boldogságodat. Isten gyermekének lenni nem könnyű, ezt bizonyítja az Úr Jézus élete is. De az egyetlen szép dolog! Sokat kér, de sokat is ad vissza. O mondotta: „Bizony mondom néktek, ti, akik követtek engem, a világ megújulásakor, amikor az emberfia dicsőségesen trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon... S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, száz annyit kap és örökségül kapja az örök életet! (Máté 19, 27—29). Gondolkozz el rajta, érdemes-e Isten törvényes gyermekének lenni. Ló'rinczi Ferenc plébános Dalok Pál apostol levelei szerint A léleknyílás ideje A lélek nyílásának idejét éljük. És az újraevangelizációét. Mert hiszen pusztasággá változott az embertömegek benső lélekvilá- ga a mérgező ideológiává emelt ateizmus által. Ám jó tudni, hogy vannak hitterjesztők. Szóval, de művészettel, telített szívvel is. Gryllus Dániel—Sumo- nyi Zoltán műve: a Pál apostol, ezt példázza. Biatorbágyon, a biai katolikus templomban előadott kompozíció ezért markolhatott bele a szívbe; az érzések megindításával a gondolatok ébredésére is hatott. Héber ihletett- ségű zenevilág oltódott be a magyar dallamkincsbe, örökség és kiteljesedés páros összefonódásaként. Híven hirdetve: az Ószövetség Isten áldása az emberiségnek, beteljesítője az új, Jézus által. Megrendül bennünk a hétköznapok érdes valósága, mikor A korinthusiaknak írt első levél Szeretethimnusza fölzengett. Kívánjuk és akarjuk megőrizni az intelmeket: . A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel...” A jó mag kikel. Kezd szárba szökkenni. Ifjúsági énekkar gitárkísérettel a torbágyi templomban adott hírt erről hallgatóságának. A tv képernyőire tapadó vad, tomboló zajorkán menynyire semmivé válik, ha visszagondolunk a legbensőbb szívhangokra, melyek fölzengedez- tek a fiatalok játékában. Szűz Mária dicséretét zengték, Isten imádását hirdették. A köszönet és a hála szavait is megszólaltatták Urunkhoz, Istenünkhöz. Kedves fordulat volt egyszeregyszer a kánonba fordulás, s naív báj szárnycsapongása lehet, mikor ráterceltek a záró kódára. Ezért lehetett hívő imádsággá a koncert. Földes-Bangha Károly Égbe nyúló tornyok A jás/.karajenól római kato- A fóti református templom likus templom Vimola Károly felvételei Reformátusok Tápiószelén, Tápiószóíosön, Újszilváson és Farmoson Hangsúly a személyes megtérésen Sipos Ete Álmos lelkész a tizenegy gyermeke közül eggyel Vimola Károly felvétele Tápiószelén kétszer alakult meg a református egyház- község. Az első még a reformáció idején keletkezett, s a törökök kivonulásakor — a településsel együtt — megszűnt. Az utolsó adatot 1685 körül jegyezték föl a gyülekezetről. Aztán — mint annyi elpusztult település — Tápió- szele lassan újra benépesedett. Ezidőtájt azonban katolikusok költöztek ide, ugyanis a földesurak is ezt a hitet követték. A református gyülekezet csak 1868-ban alakult újra, a templomukat 1900-ban építették. Mára a több mint ötezres településen mintegy 600 lélek vallja, követi Kálvin hitét. Az egyháztörténeti adatokat Sipos Ete Álmos lelkésztől tudtam meg, amikor felkerestem, hogy munkája felől érdeklődjem. Elmondta, hogy Tápiószelét a háború előtt hatalmas tanyavilág vette körül, amelyből aztán kialakult a két szomszéd község: Tápiószőlős és Újszilvás. Ma már mindkét helyen van református templom. Az újszilvásit 1943-ban építették vályogból. Az akkori tervezők azonban rosszul számították ki, hogy merre fog fejlődni a település. így a templom ma a határban áll. Mivel villanyvilágítása sincs, ősztől- nyárig háznál tartják az istentiszteleteket. A vályogtemplom helyett szeretnének mielőbb újat építeni. A tápiószőlősi templom érdekessége pedig az, hogy nem éppen a legkönnyebb időkben, 1957-ben építették. Az említett települések reformátusaiból álló társegyházközséghez tartozik még Farmos is, igaz, itt túlnyomó- részt evangélikusok laknak. A négy községben összesen mintegy kétezer református él. — Az új rendszer beköszöntővel megnőttek a feladataink — meséli Sipos Ete Álmos. — Ez természetes is, hiszen immár mindenütt lehetőség nyílt az iskolai, sőt az óvodai hitoktatásra is. Persze mindegyik helyen másmás az oktatási intézmények vezetőinek a hozzállása. A legjobb helyzetben Újszilváson vagyunk, hiszen a tanrendbe is sikerült beiktattat- ni a hittant, mégpedig az első órában. Tápiószőlősön már kedvezőtlenebb a helyzet, itt az utolsó órában tartjuk a hittant, viszont van óvodai hitoktatás is. Tápiószelén nem volna semmi gond, de mivel négy iskola van, egyszerűen lehetetlen valamenifyi csoport számára alkalmas időpontot találni. Ezért inkább szombaton, a templomban tartjuk meg az órákat a négy iskola hittano- sainak. A hitoktatás mellett természetesen el kell végezni az egyéb szolgálatokat is. Bibliaórákat, imaórákat tartunk, s Farmos kivételével minden vasárnap istentiszteleteket. Farmoson csak havonta egyszer gyűlnek össze a reformátusok. Sipos Ete Álmos lelkész a pietista lelki irányzathoz tartozónak vallja magát. Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy a hangsúlyt a személyes megtérésre, a Jézus Krisztus kereszthalálának elfogadására helyezi. E döntésnek azonban elválaszthatatlanul összhangban kell lennie a hívő magatartásával. — Ez persze nem mindenkinek tetszett az elmúlt rendszerben, még az egyház vezetői közül sem — emlékezik. Sipos Ete Álmos mindig kötelességének érezte, hogy az ifjúság körében rendszeres munkát végezzen: például egyhetes konferenciákat tartott a település melletti egyik tanyán. Az összejövetelnek persze híre kelt, ám a lelkésznek mégsem származott hátránya belőle. Valószínű azért, mert jelentős külföldi kapcsolatai, s nagy családja — 11 gyermeke — van. Később aztán évente kétszer egynapos országos ifjúsági konferenciákat rendeztek, s rendeznek ma is. Elsősorban középiskolás és egyetemista fiatalok vesznek részt ezeken az alkalmakon. A lelkész a négy gyülekezet pásztorkodása mellett még betölti a Bibliaszövetség főtitkári tisztét, s szerkeszti a szervezet újságját is. Mindez persze igen sok elfoglaltsággal jár. — Szerencsére — meséli —, ha szükség van rá, a gyülekezeti tagok is megtartják a hétközi alkalmakat. Az istentiszteleteket egyébként a gyülekezetek tagjainak mintegy tíz százaléka látogatja, ami jobb az országos átlagnál. Sajnos azonban — mint az országban mindenütt — több a temetés, mint a keresztelés. Ez azonban nem az egyháztól való elidegenedés számlájára írható, ugyanis szinte kivétel nélkül minden halottat egyházilag temettek, s minden kisgyermeket megkeresz- teltetnek a szülei. A zuhanás- szerű fogyás a lakosság számának csökkenésével függ össze. Néhány évvel ezelőtt volt olyan időszak, amikor még a háborús évekénél is kevesebb gyermek született! A fogyás azonban napjainkra, ha meg nem is állt, de mérséklődött. H. P. mmmmm MmMmmmMMmmmmmmmmm HITVALLÓK Ecsedy Aladár emlékezete .Ecsedy Aladár 1902-ben született a Szilágy megyei Krasz- nahorváton, ahol édesapja kántortanító volt. Családja Erdélyből való áttelepülése után a nagykőrösi, majd a kunszent- miklósi református gimnáziumba Íratták be szülei. Alkalma volt megismerni a mindvégig Kunszentmiklóson lakó Baksay Sándor püspököt, akit Vargha Tamás követett a kun- szentmiklósi lelkészi állásban. Az ő élete és igehirdetése hatására Ecsedy 17 éves korában döntött véglegesen Krisztus mellett. Ahogy ő maga írta: „ekkor ragadott meg az Isten kegyelme”, amely éltette egész életében. 1919 őszén iratkozott be a budapesti református teológiára. Negyedéves hallgatóként Bi- berauer Richárd hívta meg a Fi- ladelfía Diakonissza Intézet, illetve a Bethesda kórház segéd- lelkészének, majd intézeti lelkészének. Az itt töltött 6 esztendő „Isten műhelyévé” lett számára. 1929-ben — Tildy Zoltán utódjaként — a tahitótfalui gyülekezet hívta meg lelkésznek. Munkája nyomán Tahitót- falu a magyar református lelki ébredés központjává vált. Gyökössy Endrével, Joó Sándorral, Madarász Lajossal együtt a gyermekmisszió, az országos Vasárnapi Iskola mozgalom egyik vezetője. Csi- kesz Sándor debreceni profesz- szor javaslatára teológiai doktorátusát is ebből a témakörből teszi le. A hatékony ifjúsági munkája nyomán megtért fiatalokat egyből beállította a gyermekmunkába mint vezetőket. Ezzel, valamint a gyermekmissziót szolgáló lapjaival (Fecske, Kisfecske) csodálatos eredményeket ért el a gyermekmunkában. Ennek érdekében írta első könyveit (például: Jó Pásztor, Töviskoronás király), amelyeket Apostol János, aki később a brazíliai reformátusok püspöke lett, adott ki magánkiadásban. De gyülekezetében — annak keretein messze túlnövő hatással — fellendítette a bel- missziói munkát, bibliaköröket szervez, s nagy súlyt helyez az evangéliumi iratterjesztésre és sajtómunkára. Evangélizációit saját kiadásában nyomtatásban is megjelentette, mintegy 70 kötetben. Könyvei a számos kiadás ellenére elfogytak, majd a kommunizmus idején nem jelenhettek meg. Életében mintegy 1000 evangéliumi éneket szerzett, szöveggel és dallammal együtt. Egyik ilyen ismert válogatása „Zengjen hálaének” címmel jelent meg. Neki köszönhető a tahi Sión Hegye missziói telep létrehozása. 1946-tól hat esztendőn át töltötte be a lelkészi kar és a gyülekezetek szeretetétől övezve a Pesti Egyházmegye esperesi tisztét. Esperesi hivataláról 1952-ben — állami intencióra — lemondatja a kommunista államot kiszolgáló egyházvezetés. Az volt ellene a vád, hogy a kitelepítések idején segélycsomagokat küldött a deportáltaknak. (Ez volt a vád Szabó Imre és Dobos Károly ellen is!) Lemondatásával az ősi egyházmegyét megszüntetik, illetve átszervezik. Ecsedy Aladár az. 1956-os forradalom idején csatlakozott a református Megújulási Mozgalomhoz. Emiatt a forradalom bukása után gyűjtőfogházba kerül, majd kiszabadulása után rendőri felügyelet alá helyezik. Evangélizációit sem a kommunista állam, sem az egyházvezetés nem nézte jó szemmel, mivel azonban semmilyen vádat nem tudtak ellene felhozni, eleget tudott tenni a nem csekély kockázatot vállaló gyülekezetek meghívásának. Saját feljegyzése szerint életében mintegy 350 helyen evangelizált, némely helyen persze többször is. Egyszerű, világos, rövid és igei evangéli-' zációi számos ^gyülekezetben indítottak el komoly lelki ébredést és újjászületést. Rehabilitációjaként lehet felfogni, hogy 1974-ben (72 éves korában) kinevelik a leányfalui református szeretetotthon igazgató lelkészévé. Diakóniai munkáját — nem riadva vissza a legkeményebb kétkezi munkától sem — tíz esztendőn át, 1984-ig végezte határtalan elhivatottsággal. 82 éves korában maga kérte — erőinek gyengülése miatt — felmentését. Ravasz László közeli barátja, segítője volt leányfalui tartózkodása alatt mindvégig. 1990-ben tért meg Teremtőjéhez. Áldott legyen az Úr a gazdag életéért. Pápai Szabó György