Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

_É PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. MÁJUS 12., SZERDA 3 Eredendően Mit tennél? Nem a magyarázat — a tekinteted a fon­tos, amikor válaszolsz. Igazat mondasz-e vagy sem? Mit tennél nyomorú helyzetben, helyzetekben? Ütnél? Esedeznél? Vagy kiülnél a semmi partjára filozo­fálgatni, mintha-kori fűszálakkal? Mit tennél, barátom, ha leszakadna lépésed előtt a híd? Hitted, visz valahová, s most már a semmibe... Fölfogható a semmi? Lehet-é veled-létező bizonyság a homálytalan megbizonyulás: innentől-mostan nincs to­vább? Prózai adalék: a semmi elszenvedhetetlen. Örök kény­szer hát: válaszolj! Naponta! Mert csak önámítás: a tör­ténelem válaszai fényévnyi távolságra fogalmazódnak tőled. Mert pillanatonként válaszolsz te is, de a hang­súly — elkészültél-e a rendeltetésre? — néha kihámoz- hatatlan a mondat-göngyölegből. Jó lenne, Istenem, mennyire jó lenne — jó lenni! Ere­dendően. Fényt írni szál ujjal haragvó égre, hömpölygő éjszakákra. És? Falba lapít a félelem: nem lesz hol megaludnom. És: káromkodom, hangosan, csak úgy zeng a tapétás idegen falak közt a szitok. Földönfutóvá magányoso- dom? Kicsi magán-tragédia. Nyamvadt, lenézhető ma­gán-történelem. Csak a legutóbbi néhány évben hány ezren futottak át országhatárokon! Te mit tennél — kérdezem magamtól — , ha szál ujjaddal, puszta lélegzeteddel átriadnál — odahagyva mindent — más égtájak alá? Most válaszolj! Röstellem magam. Tudom ugyan: az emberi gonosz­ság nem belőlem táplálkozik. Mindünkből, kik káromol- juk az eget, ha kicsit is fölbátorodunk a reménytelenség­ben. Istent nem kell szeretni. A szándékait kell megérteni. Bizton mondhatom: ez a legnagyobb hiány a ráció ön­telt huszadik századában. Banos János Tb-választás Megelőzés, rehabilitáció A Lánc Egészségkárosodot­tak Szövetsége — amelynek tevékenysége országszerte csaknem 1,5 millió embert érint — úgy döntött, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetségét támogatja a má­jus 21-i társadalombiztosítá­si önkormányzati választáso­kon. Ezt Adóm Aurél, a Lánc Szövetség elnöke jelentette be tegnap, a Bajcsy-Zsi- linszky Kórház Művese Állo­másán rendezett sajtótájékoz­tatón. Mint kifejtette: a különbö­ző szakszervezeti szövetsé­gek által közzétett választási dokumentumok egyike sem foglalkozik olyan átfogóan és körültekintően a megelő­zéssel és a rehabilitációval, mint a Munkástanácsok prog­ramja. A társadalombiztosí­tás megújításának koncepció­jában a Munkástanácsok pél­dául külön kitér a a várható megbetegedések, balesetek és foglalkozási ártalmak koc­kázatát csökkenteni képes megelőző szolgálatok kifej­lesztésére. Az egészség meg­óvásának, a prevenciónak pe­dig különös jelentőséget kell tulajdonítani akkor — hang­súlyozta Ádám Aurél —, amikor az anyagi források szűkülése és a gyógyítás költ­ségeinek rohamos emelkedé­se egyre nehezebb helyzet elé állítja a társadalombizto­sítást. Külügyi tájékoztató A szankciók végrehajtása (Folytatás az 1. oldalról) A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a kabinet május 7-i ha­tállyal befagyasztotta a szerb és montenegrói szervezetek magyarországi pénzintézetek­nél lévő pénzeszközeit. Ez azt jelenti, hogy e bankszám­lákról a továbbiakban nem teljesíthető kifizetés, és ka­mat sem fizethető. A kormányrendelet töreke­dett arra, hogy ne bénítsa meg a részben jugoszláv érde­keltségű vegyes vállalatok te­vékenységét, azért esetükben csak a szerb, illetve monte­negrói tulajdonos rendelkezé­si, hozzáférési és tulajdonjo­gát korlátozza. Herman János bejelentette, hogy Jeszenszky Géza külügy­miniszter május 17. és 19. kö­zött hivatalos látogatást tesz Belgiumban. A magyar diplo­mácia irányítója találkozik NATO-vezetőkkel is, közöt­tük Manfred Wörner főtitkár­ral, s külön tárgyalásokat folytat a NATO Tanács tagja­ival. A sajtó képviselői érdek­lődtek arról, hogy a találko­zón szóba kerül-e az a terve­zet, miszerint a NATO egy­fajta különleges státuszt kí­ván kidolgozni a közép-ke- let-európai országok számá­ra. A szóvivő hangoztatta: „Magyarország szeretne együttműködni a NATO-val annyira, amennyire lehet”, arra azonban, hogy ez a kér­dés felvetődik-e a tárgyaláso­kon, nem tud válaszolni. A kétoldalú magyar—bel­ga külügyminiszteri megbe­széléseknek különös jelentő­séget ad, hogy az esztendő második felében Belgium lesz az EK soros elnöke. Boross Péter állapotáról Tovább javult Boross Péter belügyminiszter és felesége ál­lapota a szombati autóbaleset óta — mondta el tegnap a Bel­ügyminisztérium sajtófőnöke. A tájékoztatás szerint a mi­niszter és felesége várhatóan csütörtökön elhagyhatja a kór­házat. Ezt követően Boross Péter néhány napig pihenni fog. Magyar—tatár megállapodás Magyar—tatár gazdasági együttműködési megállapo­dást írt alá tegnap Budapesten Kádár Béla külgazdasági mi­niszter és Savkat Arszlanov ta­tár külgazdasági miniszter. A dokumentum hatálya az 1993—1998 évekre terjed ki. A szerződés értelmében a tatár fél évi 1,5 millió tonna kőolajat szállít Magyarország­ra, amelyből 0,5 millió ton­nát bérmunkában fel is dol­goznak számunkra. Ellenér­tékként Magyarország mező- gazdasági és ipari termékeket exportál, továbbá részt vesz a tatár mezőgazdasági és ipari technológia korszerűsítésé­ben. Mindkét fél hangot adott annak a reményének, hogy idén a múlt évi kétoldalú for­galom megduplázódik. Az Országgyűlés napirendjén Elfogadták az alapszerződést (Folytatás az 1. oldalról) . Az Országgyűlés tegnap 19 órakor, lapzártánk után név sze­rinti szavazást kezdett a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttmű­ködés alapjairól szóló. Kijevben 1991. december 6-án aláírt szer­ződés megerősítéséről benyúj­tott országgyűlési határozati ja­vaslat felett. Ezt megelőzően Jeszenszky Géza külügyminiszter, majd An­tall József miniszterelnök vála­szolt a kétnapos vitában felve­tett kételyekre. A miniszterel­nök hangsúlyozta: vállalja a szerződést, amelyet a magyar külpolitika, a határainkon túl élő magyarság érdekében írt alá. Visszatekintett az elmúlt évek magyar külpolitikájára, azokra a sok szempontból egye­dülálló diplomáciai sikerekre, amelyeket a Szovjetunió felbom­lása után könyvelhettünk el az utódállamokkal kialakult kap­csolatban. Különösen sokat sike­rült előrelépni az Ukrajnában élő magyarság helyzetének javí­tása terén. A miniszterelnök sza­vaiból kiderült, hogy a legin­kább vitatott mondat azért ke­rült az egyezménybe, mert a szu­verén Ukrajna és Magyarország között még nem volt hasonló megállapodás ebben a kérdés­ben. — Az alapszerződést prece­densnek csak abból a szempont­ból lehet nevezni, hogy alkot­mányjogi kötelességgé teszi a magyar kisebbséggel való törő­dést, nem a határkérdéssel kap­csolatban — mutatott rá, hang­súlyozva, hogy a szerződés nem kötelezi Magyarországot bár­mely más állammal szemben ha­sonló klauzulák alkalmazására. Az Országgyűlés túlnyomó többséggel megerősítette a ma­gyar—ukrán jószomszédság és együttműködés alapjairól szóló szerződést. Közalkalmazotti érdekegyeztetés Közeledtek az álláspontok A mintegy 835 ezer közalkalma­zott és köztisztviselő 10 milliárd forintos idei béremelési kereté­nek elosztásáról tanácskozott teg­napi ülésén a Költségvetési Intéz­mények Érdekegyeztető Tanácsa. Hosszas vita során sikerült köze­lebb jutni a munkavállalói és az önkormányzati oldalnak az eddig helyileg, önállóan megoldott bér­emelések és a 10 milliárd forin­tos keret viszonyának megítélésé­ben. Az önkormányzatok a saját hatáskörben megoldott béremelé­seket is a 10 milliárd forintos bér­emelés részeként értelmezik, azaz a korábbi béremelésekre for­dított összegeket gyakorlatilag visszaigényelnék a 10 milliárd- ból. A szakszervezetek eddig ezt vitatták, szerintük a 10 milliárd egészének az új béremeléseket kell szolgálnia. A gyakorta lét­számleépítésekből kigazdálko­dott helyi béremeléseket nem is­merik el ennek részeként. Vitat­ták azt is, hogy az önkormányza­tok ellenőrizhetetlen módon cso­portosítanak majd át bérkereteket a közalkalmazotti területekről köztisztviselői munkaterületekre. Végül kompromisszumként mindkét fél számára elfogadható megoldásra törekedtek. Az önkor­mányzatok vállalták, hogy az ál­lamháztartási és a költségvetési törvényeknek megfelelően zár­számadás keretében számolnak el a felhasznált összegekről, s szintre hozzák az egyes munkahe­lyeken a béreket. Innovációpolitika A piacgazdaság sem nélkülözheti A kormány május 7-én elfo­gadta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a pénz­ügyminiszter és az ipari mi­niszter által előterjesztett in­novációpolitikai elképzelése­ket. Ezzel kapcsolatban tar­tott tegnap sajtótájékoztatót Pungor Ernő tárca nélküli mi­niszter, az OMFB elnöke és Bottka Sándor elnökhelyettes. A tájékoztatón elhangzott: az innovációpolitika kidolgo­zása kétéves szakmai munkát vett igénybe. A tervet különbö­ző fázisaiban vitára bocsátot­ták. A vita 70 társadalmi szer­vezetben, illetve ezek szak­egyesületeiben, tagozataiban zajlott, a szakmai közvéle­mény széles körének bevoná­sával. A sajtótájékoztató részt­vevői hangsúlyozták: innová­ciópolitikára a piacgazdasá­gokban is szükség van, mivel a piac önmagában nem tudja teljesen megoldani az új ter­mékek kutatását, fejlesztését, illetve egy adott átmeneti helyzetből a gyors kibontako­zást. Az innovációpolitikai koncepcióban új súlypontok és feladatok is érvényesülnek. Ilyen a régiók szerepének erő­sítése, illetve az, hogy az ál­lam több funkciót átad az ön- kormányzatoknak, közalapít­ványoknak és más hasonló szerveződéseknek. A tervezet­ben szerepel a kis- és közép­méretű vállalatok versenyké­pességének elősegítése, a ku­tatás-fejlesztési eredmények átadásának, hasznosításának, intézményi hátterének kialakí­tása, illetve a minőségbiztosí­tási, műszaki szabályozási rendszer kialakítása. Pungor Ernő szólt a tudományos, par­kok kialakításának fontosságá­ról, illetve a Bay Zoltán intéz­ményhálózatról, amelynek ki­építése most kezdődik. Az in­tézményrendszer célja, hogy az egyetemeket és oktatóikat, illetve kutatásaikat kapcsolat­ba hozza az ipari termeléssel. Akadémiai közgyűlés Önleépítés és önfelszámolás az agrárkutatásokban Ózonlyuk, a globális felme­legedés, az aszály hatása az élővilágra, a környezetgazdál­kodás problematikája óriási hatással van a mezőgazdaság­ra. Az esetleg bekövetkező ra­dikális változások káros hatá­sát csak hosszan tartó alkal­mazkodással tudjuk csökken­teni — hangsúlyozta Stefano- vits Pál osztályelnök az agrár- tudományok osztályának tu­dományos ülésén. Az Akadémia 153. közgyű­léséhez kapcsolódó osztály- ülésen Stefanovits akadémi­kus az agrárkutatás jelenlegi helyzetét elemezve megállapí­totta: a kutatásokra fordítható pénzek nem biztosítják, hogy a nemzetközi kapcsolatrend­szerben a korábban kiépített szinten maradjanak, sőt szá­molni kell a hazai kutatási eredmények „fajsúlycsökke­nésével”. A hibás pénzügyi kormányzati koncepció követ­kezményeképpen az intézeti önleépítés és önfelszámolás, a kutatások felmorzsolódása következhet be — fogalma­zott. Ismertette, hogy „Jelenko­ri agrárproblémák és agrártu­domány” címmel előterjesz­téssel fordultak az Akadémia elnökségéhez. Ebben a mező- gazdaság megoldásra váró feladataira tettek javaslatot. Az osztályelnök az elért eredményekről és az osztály­ra, illetve a bizottságokra váró feladatokról szólva ki­emelte: továbbra is az élel­miszerágazat átalakulását, fejlesztését megalapozó és elősegítő kutatásokat kell folytatni. Közakarat ide vagy oda? A 168 óra Levélhullás ro­vatában a hűséges hallga­tó egy a kedves műsorá­val foglalkozó Esti Hír­lap-beli cikk fölött gon­dolkodva azt írja, egy sora annak őt mellbevág­ta, Nos, a levélíró egyik kijelentése engem is mell­bevághatott volna, hi­szen egyszer csak ezt bigy- gyeszti oda, ha zárójel­ben is magvas gondola­tai közé: közakarat ide vagy oda. Ezen a nyilván nem véletlenül a 168 órá­ban megjelenő kijelenté­sen persze már nem is csodálkozik az ember, hi­szen az ilyesfajta sajtó­termékektől az elmúlt 3-4 esztendőben ugyan­csak megszokhattuk, hogy számukra a közaka­rat végül is semmit az égadta világon néni mond, sőt a köz sem mond semmit, hanem egyedül azt tartják érvé­nyesnek és elfogadható­nak, amit a kisebbség igyekszik a többségre rá­erőltetni. A levélíró eb­ből kifolyólag természe­tesen ujjong a 168 óra hallgatása közben és után, aztán eljut oda, hogy régen itt párttitká­rok egzecíroztattak ben­nünket, most pedig majd erkölcsteológusok fogják ugyanezt tenni. Csak megjegyzem, hogy megértem a levélírót, hi­szen a párttitkárokat a 168 óra a múltban job­ban elviselte, mint napja­inkban azokat, akiknek az erkölcsről azért némi fogalmuk" létezik. Ez utóbbiak nem annyira ujjongnak a műsor hall­gatása közben, mint in­kább undorral zárják el a rádiókészüléket. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom