Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
pest Jegyei hírlap LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 3., HÉTFŐ 13 Nácizmus és bolsevizmus Berend T. Iván, aki az őt bíráló Oláh Zsigmond szerint kitűnő történész, azt állítja, hogy az elmúlt évtizedekről a mai elemzéseknek „egyik meghatározó jellemzője a ’kompromittált’ marxista, szocialista eszmék teljes kiközösítése, kíméletlen elítélése. Ennek egy módszere a sztálinizmussal, s ezen az alapon a fasizmussal, nácizmussal való azonosításuk.” (Népszabadság, ápr. 3.) Berend T. Iván sokak előtt jó nevet szerzett magának, de az efféle megállapításokkal minősíti önmagát. Még másodrendű történész sem lehet szubjektív vagy kancsal. E „kitűnő” történész figyelmét elkerüli néhány apróság! I. Az eszmék önmagukban éppoly kevéssé értékelhetők, akár az embriók; értékük csak a végleges képződmény kialakulását követően mérhető! Az a kérdés, hogy érvényesülésük mire teszi képessé a társadalmat! Az angol polgári forradalom után néhány évtizeddel példátlan ütemű fejlődésnek indult a gazdaság és a társadalom. És mit szültek a marxi- mus, a szocializmus eszméi a Szovjetunióban? Megfélemlített és megnyomorított H a e helységek némelyike, mint Dömsöd, Kalocsa, stb. Fejér vármegyében fekvőnek mondatnak, ezt a Solt és Fejér vármegye közti kapcsolatból kell érteni, éppúgy, mint midőn újabb időben valamely helységet Heves vármegyében fekvőnek mondtuk, holott ez a Heves megyével egyesített Külső-Szolnok megyében feküdt. Kalocsára nézve még meg kell jegyezni, hogy ez a XV. században erősség volt, hogy ennek castellanusai 1431. évben általánosan említtetnek, 1483. évben azonban itt két castellanus őrködött. E körülmények is Kalocsamegye elnevezésnek bizonyos súlyt adnak, habár ezért vármegyére nem szabad gondolnunk. Solt megyének már tetemes önállóságára mutat az a tény, hogy Zsigmond és Mátyás királyok egyenesen intézik parancsolataikat hozzá. (Comiti vei vice comiti et ju- dicibus nobilium comitatus Albensis sedis Solth.) A fehérvári keresztesek conventjének 1433. évi tanulsága szerint Derecskéi István és Miklós bizonyos eshetőségben Kőrös nevű, Solt megyében fekvő községöket vit- hai Kis' Lászlónak lekötötték, felhatalmazván őt, hogy azt a solti főispán kíséretével A s/.er/.ő történész, az MTA tagja, a Magyar Történelmi Társulat egyik alapítója. 1889-ben hunyt el. társadalmat, impotens gazdasági életet. Nem tanultak meg vagy elfelejtettek dolgozni, meg sem ismerték a technikai és munkafegyelmet; a szovjet filmrendező szerint genetikailag butultak el. Az élenjáró Szovjetunió fizetésképtelenné vált. Éhínség sújtja a 70 év és a győztes háború után. Lábraállítá- sukhoz a tőkések sok száz milliárd dolláros támogatására van szükség! 2. A marxista, szocialista eszmék — a világ fennállása óta kizárólag a Szovjetunióban és hatalmi szférájában váltak uralkodókká, a sztálinizmus győzelmének hatására. Sehol másutt! Miért kellene az eredményt elhatárolni a sztálinizmustól vagy akár az alapeszmétől! (Európában például mindenütt felsült! Kínában, Vietnamban, Laoszban, Észak-Koreában, Kubában, a volt Jugoszláviában és Etiópiában, bár az eszmei gyökerek azonosak voltak, értelmezésükben és a megvalósítás elveiben már lényeges eltérések mutatkoztak. Mégis mindenütt egyformán mocskosak voltak a módszerek, az eredmények pedig egyformán silányak! Mindegyik állam fuldoklik. Jugoszlávia még a vérben is! De az európai csatlósok is mocsárban tapostak! (Miért indokolatlan hát a „szocialista eszmék... kíméletlen elítélése”?! 3. Egy kitűnő történésznek azt is illeti volna felismernie, hogy a szocializmus klasszikus eszméi: a termelő- eszközök köztulajdonba vétele, a piacgazdaság szétrom- bolása, az egyéni érdekeltségen alapuló vállalkozási kedv felszámolása, a központilag irányított (terv)gazdál- kodás kierőszakolása, az osztálynélküli társadalom célként való meghirdetése, a kizsákmányolás általuk elképzelt megszüntetése NEM IS HAJTHATÓ VÉGRE DEMOKRATIKUSAN, de még liberálisan sem: mindehhez diktatúra szükségeltetik! Hiszen mindenki ellenség volt, nemcsak a földbirtokos, a bankár, a gyáros, de a vállalkozó, a kisiparos, a nagy- és kispolgár is! És püfölni kellett a régi értelmiséget, a művelt középosztály tagjait, mert átláttak a szitán. Üldözni kellett a volt államapparátus és hivatali szervezetek egykori képviselőit, a történelmi pártok tagjait, de üldözni kellett az egyházakat és híveiket, a kulákot és a sanda középparasztot, sőt, ellenségnek minősült a szegényparaszt és a gyári melós is, ha ki merte nyitni a száját, vagy akár csak ferdén nézett is! De üldözték a fiúkat apjuk, nagyapjuk és az apákat a fiaik miatt. Mindezt az „eszme” győzelme kívánta meg, ám ez az élveboncolás a kommunistáknak sehol sem fájt. Csoda-e, ha eközben az egész magyarság bűnös néppé nyilváníttatott, amely ellen a kollektív felelősségre vonás is indokolttá vált — trianoni határainkon belül és kívül. 4. Ilyen aspektusból a „marxista, szocialista eszmék teljes kiközösítése, kíméletlen elítélése, ... a sztálinizmussal, s ezen az alapon a nácizmussal való azonosításuk”, mint ahogy ezt a „kitűnő” történész a fenti idézet szerint fájlalja, nemcsak érthető, de indokolt is! De Berend T. Iván azt sem érti. Thürmerrel együtt, hogy miért azonosítják a szociális eszmék „önzetlen” bolsevistáit a fasisztákkal, a nácikkal. Azért, mert AZOK VOLTAK! 5. A nácizmussal való azonosítást (ha tetszik: rokoní- tást) a jól felismerhető ideológiai egyezések is megindokolják. E kétféle téboly — uralmi pozícióba jutván — a pökhendi magabiztosság és gátlástalanság tekintetében sem különbözik egymástól! Az egyik „ordas eszmét” a fajgyűlölet, a másikat az osztálygyűlölet fűti! A német nép vezérszerepével, hegemóniájával a fetisizáll szovjet nép erkölcsi fölényét állították szembe. (De odahaza a kutyánál is kisebb méltósága volt, akárcsak nálunk a magyar népnek. Ott a szovjet emberek csaknem 70 évi szaporulatát irtották ki!) A Drang nach Osten több volt a németek részéről, mint a HISTÓRIA Pesty Frigyes Solt („Az eltűnt régi vármegyék" című könyvből — II.) elfoglalhassa (unacum comi- te ejusdem comitatus Solth plenam et omnimodam int- randi et occupandi habeat fa- cultatem.) Ugyané tárgyról a somogyi convent is ad bizonyítványt. hasonlókép Solt megyéről, de nem solti székről szólván. Erre túlságos súlyt nem lehet fektetni, mert ugyanazon időben (1431. évben) Solthi Pál alispánja, Chornai Imre szolgabí- rája volt comitatus Albensis. sedis Solth. Külön adózási rendszer, külön alispán és szolgabirák. sőt külön követküldés mindenesetre az önállóság nagy bizonyítványa, hogy az teljes legyen, nem hiányzik semmi, mint a megyének saját főispánja és úgy látszik, olykor ez sem hiányzott. Ez önállóság még nagyobb kifejezést nyert, midőn Solt megye az 1505. évi rákosi országgyűlésre Mégyi János személyében külön követet küldött, főleg, midőn Zápolyai János 1526. évben Paksy Jánost solti főispánná kinevezte, az első, kit ismerünk. mert Lehoczky közlésében, hogy 1390. évben Ud- vardi Albert lett volna solti főispán, nem bízunk. A solti szék 1494. és 1495. évben Fehér vármegyétől külön volt adó alá vetve. A XVI. században aztán Solt vármegye a többi önálló vármegyék sorában előszám- láltatik. így azon lajstromban, mely Verbőczy Hármas- könyvéhez idegen kéz által van csatolva, igy Cordato István, Pethő Gergely és másoknál. Az 1526. év, melyben Zápolyai János solti főispánt nevezett ki, mintegy határvo- nalt képez. Ez időtől fogva, valahányszor e vidékbeli községekről szó van, ezek mindig csak mint soltmegyeiek említtetnek, a nélkül, hogy valami viszonyuk Fehér vármegyéhez érintetnék. A másik határvonal az 1569. évi törvény. A XVII. század elején ismét mint Fehér megye solti széke említtetik olykor, például 1619. évben. Midőn ugyanis a törökök Székes-Fehérvárt és megyéjét elfoglalták, a solti szék Pest vármegyével egyesítte- tett, de csak az 1569. évi országgyűlés’ 52. czikke (Miksa király harmadik végzemé- nye) mondja ki törvényesen ez egyesülést. Ez azonban még soká nem lépett életbe, mert 1622. évben, II. Ferdi- nánd alatt Solt még mindig Fehér vármegyének egyik járása volt, és mint olyan, Ba- lassa-Gyarmatnak kiszolgáltatandó közmunkára utasítta- tott, — Pest megyéhez való viszonya nem említtetik, sőt Pest megyének közmunkái kötelessége egészen más helyen hozatik fel. (Lásd az idézett év 36. törv. czikkét.) Még világosabban tűnik ki az egyesülés nem teljesítése II. Mátyás királynak 1618. évi IV. végzeményéből, vagy a 49-dik törv. czikkből, mely a váraknak kiszolgáltatandó ingyen munkáról intézkedik. Ebben Vácz erődítésére utasíttatnak Pest, Pilis megye, és Fehér megyének solti széke, megjegyeztetvén egyszersmind, hogy a nádor feladatává tétetik, e vármegyék visszaállítása (ut in integrum restituantur), azaz hogy egy vármegyévé egyesíttessenek. Az egyesült vármegyék első főispánja Wesselényi Fe- rencz nádor volt, ki 1655. évben lépett e hivatalba, mely aztán halála után ismét 1681. évig üresedésben állt, a midőn Esterházy Pál neveztetett ki utódává. A vármegyék kikerekítéséről szóló 1876. évi 33. törv. czikk 19. szakasza az egyesült Pest-Pilis-Solt vármegye területét a Kis-Kúnsággal, valamint a Jászkún kerületeknek részint Pest vármegye, részint a Kis-Kúnság területén fekvő községeivel és pusztáival bővíté; a Kis-Kún- ságból csak Dorozsmát. Pest kelet utáni vágy, ám a kommunista eszme hevében Sztá- linék a világ proletárjait akarták egyesíteni — persze moszkvai irányítással! Hitler az ellenségeit akarja „ausra- dieren”, Sztálin kénytelen belső ellenzékével és vélt ellenségeivel tenni ugyanazt. A Führer kijelenti: megszabadítja a német népet a lelkiismeret koloncától. Sztálin és a kommunisták mindenütt ugyanúgy szabadítják meg lelkiismeretüktől az eszme harcosait a miniszterektől 's szájbavizelő állatokig! Koncentrációs táborok, rabszolgákká minősített hadifogjok és civilek (!) gulágok, tömegsírok, keretlegények, besúgók, bátorított, kéjjel ölő gyilkosok itt is, ott is voltak. Számos dologban azonban a kommunisták a nácikon is túltettek. És ha azt is meggondolom, hogy az úgynevezett szocializmus a hatalommal való visszaélésnek és a korrupciónak is melegágya volt, nem csoda, hogy ez az önmagát látványos csődbe hajszolt rendszer társadalmi közmegvetés tárgya, amelyet méltán azonosítunk a fasizmussal! Hitler kevesebbet hazudik! Azt hirdeti, hogy a háború nem Istenért, oltárért, trónokért, hanem a vasért, szénért, gabonáért, olajért folyik. Sztálinék világboldogító eszmék győzelméért, hamis hitek, „ostoba” Isten-eszme, az emberiséget megnyomorító tőkések uralmi viszonyai ellen hirdettek harcot, de a leigázott népek természeti kincseiből, munkájából, tehetségéből élősköd- tek, és amikor nem volt további lehetőség e „háttérgazdaságok” kirablására, összeomlottak! A fasizmus tehát kétféle jelmezben és nagyon hasonló módszerekkel tört az emberiség biztonsága ellen! És még mindig vannak, akik erre máig nem jöttek rá, vagy máig hazudnak! A nácizmus emberellenes, a fa- siszto-bolsevizmus is az! Nem Berend T. Ivánt kívánom megnyugtatni afelől, hogy „ ... a ’kompromittált’ marxista, szocialista eszmék teljes kiközösítése, kíméletlen elítélése” jogos! Ő úgy is tudja, hogy mikor ír igazat és mikor nem! Nem is a legolvasottabb Népszabadság olvasóinak a lenézését sérelmezem. Őket nem alázza meg! De Thürmerék szekerét tolja, és ezzel a Népszabadságot nem olvasó többséget háborítja fel — joggal! Ezt az elvetélt pártot nem tömjénezni kell, hanem eltakarítani a politikai közéletből! E politikai konglomerátum egy fasiszta párt fattya, amely ezt nem is leplezi! Tehát létezése alkotmányellenes. Nem esik nehezemre a következő írásomban bizonyítani ezt! Taál Márton Budapest megyéből csak Jánoshidát véve ki, — és az ily határokkal szervezett közigazgatási terület, az eléggé különösen hangzó Pest-Pilis-Solt-Kis- Kún megye törvényes nevet nyerte. (Vége) A váci piarista gimnázium alapítása A piarista gimnáziumok a 18. században terjedtek el az országban. Az előzd században csak öt helyen működött kegyesrendi iskola, 1701 és 1773 között viszont húsz városban alakult gimnázium. Népszerűségüket elsősorban annak köszönhették, hogy a jezsuiták rideg, szigorú nevelési módszerével szemben a diákokkal bensőségesebb viszonyt teremtettek. Korszerűbb volt a tantervűk is, valamivel nagyobb hangsúlyt fektettek a matematikára és a történelem tanítására. És nem utolsósorban jobban figyelembe vették az anyanyelvet is. Mindezek következtében a szülők igyekeztek gyermekeiket jezsuita helyett piarista iskolába adni. Vácon 1714. május 3-án alapította meg a kegyesrendi gimnáziumot gróf KoUonics Zsigmond püspök. A gimnázium teljes, vagyis 6 osztályos iskola volt. Az első, elemi osztály elvégzése után iratkozhatott be a diák a három évből álló grammatikai fokozatra (2—4. osztály), a felső két évfolyam (5—6. osztály) alkotta a humani- ora tagozatot. Az alsóbb osztályokban elsősorban a latin alapjait tanulták a diákok, a két felső évfolyamon viszont már költészettant és szőnoklattant. A korabeli gimnáziumokban ezek alkották a képzés gerincét, minden más tantárgy alárendelt szerepet töltött be — épp a piaristák kezdték valamivel nagyobb arányban oktatni a matematikát, történel- . met, anvanvelvet. A váci gimnáziumban 1717-ben 230 diák tanult, 1745-ben 338, 1755-ben 517. A század közepére a pesti mellett a legnagyobb piarista gimnázium volt az országban; az ötvenes évektől már 2 éves kiegészítő filozófiai osztály is indult, vagyis megtették az első lépést Vácon a főiskolává válás felé. Pogány György
