Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 19., HÉTFŐ Halasztás Jelcin érdekében Szerbia elleni határozatok Elhunyt a török államfő Álmok a jövőről Az ENSZ Biztonság? Tanácsa tegnapra virradóra elfogadta a már korábban kidolgozott hatá­rozatot a Szerbia elleni újabb, kemény rendszabályokról. Te­kintettel azonban a 25-ei orosz népszavazásra, a döntés csak április 26-án lép életbe — azaz most javarészt'jelképes in­tézkedésről van szó. E határo­zatban ugyanis már 10 napja megállapodtak és eredetileg e hét elején fogadták volna el — ugyancsak 26-ai érvénnyel. Az Oroszország és Kína tar­tózkodásával elfogadott határo­zat szerint külföldön befa­gyasztják minden, nyíltan vagy burkoltan jugoszláv tulaj­donban lévő, vagy onnan irá­nyított vállalat pénzügyi forrá­sait és eltiltják mindenfajta áru beszállítását Jugoszláviába a szárazföídön és vízi úton — ki­véve a humanitárius szempont­ból szükséges termékeket, köz­tük élelmiszert és gyógyszert. Szigorúan korlátozzák, egyedi engedélyezés alapján, a tran­zit-szállítmányokat, és azokat a szomszéd országok csak egyes, kijelölt határállomáso­kon engedik át. A Dunán, Mo-A világ lakosságának több mint a felét súlyosan akadá­lyozzák abban, hogy gazdasá­gi, szociális, kulturális, politi­kai vagy polgári jogaival él­hessen — áll az ENSZ Embe­ri Jogi Központjának tegnap nyilvánosságra hozott jelenté­sében. A tanulmányt az embe­ri jogokról Genfben ma kez­dődő, kéthetes nemzetközi konferencia előestéjén tették hozzáférhetővé. A jelentésben a jogsérté­sek igen széles skáláját sorol­ják fel az egészségügyi szol­gáltatások hiányosságától az éhezésen, a gyermekrabszol­gaságon, a nemi erőszakon hács és Dévény között csak olyan tranzitszállítmányok jut­hatnak át, amelyeket az ENSZ engedélyezett, és e hajókat út­jukon mindvégig ellenőrzik. Az ENSZ tagállamai lefog­lalnak külföldön minden jugo­szláv tulajdonban lévő földi és vízi járművet, repülőgépet és — amennyiben azokat az em­bargó megsértésére használták fel — el is kobozzák őket. Ju­goszlávia vállalatai, polgárai számára külföldön megtagad­nak mindenfajta pénzügyi és egyéb szolgáltatást, kivéve a humanitárius jellegűeket és a távközlési, a postai és a jogi szolgáltatásokat. A tagállamok jogot kapnak arra, hogy a gaz­dasági embargót megsértő ha­jókat üldözve behatoljanak ju­goszláv vizekre és az ország (montenegrói) parti vizeiben mindenfajta hajózást eltiltanak. A határozat végül rámutat: amennyiben a szerbek aláírják a boszniai béketervet, a rend­szabályokat fokozatosan enyhí­tik. A döntést az eredeti tervek szerint már ma elfogadták vol­na, de Oroszország — ameri­át egészen a kínzásokig és a kivégzésekig. Az íráshoz csa­tolt közleményében Ibrahi­­ma Fall, a központ igazgató­ja leszögezi, hogy a világ emberi jogi helyzete jelenleg igen nagy szélsőségeket mu­tat: miközben az országok egymás után fogadják el az ENSZ-ben megállapított alapelveket, másutt kiábrán­dító következetességgel sze­gik meg ugyanezeket a nor­mákat. A jelentés adatai szerint a menekültek száma tavaly vi­lágszinten 17 millióra nőtt, to­vábbi 25 millió ember pedig saját hazájában kénytelen buj­kai támogatással — kéthetes halasztást kért, hogy ne veszé­lyeztessék a szerbbarát orosz nacionalisták által támadott Borisz Jelcin elnök helyzetét a 25- ei népszavazáson. A srebre­­nicai fejlemények azonban gyorsabb cselekvésre indítot­ták a nagyhatalmakat. Oroszor­szág, amely az ülésen először a határozat megvétózását he­lyezte kilátásba, a helyzet tük­rében elállt szándékától és csak tartózkodott a szavazás­tól, miután biztosítékot kapott, hogy a döntés életbelépése 26- áig kitolódik. Az orosz nagykövet mindenesetre a vitá­ban elsietettnek minősítette a döntést és óvott annak követ­kezményeitől. Cyrus Vance, az ENSZ köz­vetítője üdvözölte a határoza­tot. Madeleine Albright ameri­kai nagykövet hangoztatta: a szankciók célja megértetni a szerbekkel, hogy mi az etnikai tisztogatás ára. Amerika továb­bi módokat fog keresni, ame­lyekkel a boszniai szerbeket rá­ébreszthetik tetteiknek hosszú­távú következményeire. dosni. A világ több mint 50 országában összesen 150—200 millió gyermeket kényszerítenek feketén dol­gozni, és közel egymilliárd felnőtt nem részesült a szük­séges színvonalú oktatásban: ezek legtöbbje írni, olvasni sem tud. Az egészségügyi szolgáltatások szintje 1,5 mil­liárd ember esetében marad el a kívánatostól, és közel 1,3 milliárd fő nem tud bizonyí­tottan egészséges ivóvízhez jutni. A tanácskozáson több mint 100 ország szakértői és hatóságainak képviselői vesz­nek részt. Lemond a kormány? Népszavazás Olaszországban Olaszországban tegnap reg­gel megkezdődött a népsza­vazás, amely módosíthatja a választási törvényt, s ezen keresztül az első köztársa­ság egész politikai intéz­ményrendszerét. 48 millió választó jogosult a szavazás­ra az ország mintegy 90 ezer választóhelyiségében. Ahhoz, hogy a szavazás érvényes legyen, legalább a választók felének urnákhoz kell járulnia. A szavazóhelyiségek va­sárnap este tíz óráig tartot­tak nyitva, hétfőn pedig reg­geltől 14 óráig. Rögtön utá­na megkezdődik a szavazat­­számlálás és az első eredmé­nyek már néhány órával ké­sőbb ismertek lesznek. A vá­lasztóknak nyolc kérdésre kell „igen”-nel vagy „nem”­­mel felelniük, érvényes tör­vények, vagy azok egy ré­szének eltörlésére vonatko­zóan. A kérdések a szenátusi vá­lasztás rendjén kívül a pártfi­nanszírozási törvény és a ká­bítószer-fogyasztás büntethe­tősége eltörlésére, három mi­nisztérium megszüntetésére, valamint a takarékpénztári vezetők kormányzati kineve­zésének és az egészségügyi központok környezetvédel­mi hatósági jogkörének meg­szüntetésére vonatkoznak. A szavazás egyben Giulia­­no Amato kormányának vé­gét is jelenti: a miniszterel­nök a szavazás előtt közölte, hogy rögtön annak lezárása után, hétfőn 14 órakor Quiri­­nale-palotába megy, és is­mét benyújtja lemondását Oscar-Luigi Scalfaro köztár­sasági elnöknek. „A kor­mány munkája végéhez érke­zett, hétfőn felkeresem az ál­lamfőt, hogy a további teen­dőkről tárgyaljunk” — jelen­tette ki Amato Velencében, a vállalkozószövetség egy ülésén. Nem érte meg Túr gut Özal ál­mának valóra válását, azt, hogy a modem Törökország 2000-re a tíz legfejlettebb nyugati állam egyike, a követ­kező évszázad pedig a török népek évszázada lesz. Turgut Özal 1927. október 13-án született az anatóliai Maiatyában. Az elektromér­nök-közgazdász Özalt a tö­rök piacgazdaság atyjaként tartják számon, aki a hagyo­mány és a fejlődés összekap­csolásának híve volt. Gazdasági vezetőként már 1967-ben, az állami tervbi­zottság élére történt kinevezé­sekor ismert volt, a nagypoli­tikába egy 1977-es sikertelen kísérlet után a nyolcvanas évek elején, a katonai junta idején tért vissza, immár mi­niszterelnök-helyettesként. 1983-ban, a katonai rendszer felszámolásával ismét lehető­vé vált a politikai pártok mű­ködése az országban. Özal megalapította a Haza Pártját, amely abszolút többséget ka-II. János Pál pápa vasárnap a Szent Péter bazilikában rendezett szertartáson újabb öt egyházi személyt avatott boldoggá: egy nápolyi fe­rences szerzetest, aki jóté­konyságával tűnt ki, egy lengyel papot, akinek sírjá­hoz sokan zarándokolnak, egy spanyol hitoktatónőt és két lengyel apácát. A szertartáson igen sok lengyel és spanyol zarán­dok vett részt, köztük Lech Walesa, lengyel államelnök. Az 1938-ban elhunyt len­gyel Faustina Kowalska boldoggá avatását még maga a pápa kezdeményez­pott a választásokon. Minisz­terelnökként a piacgazdaság megvalósítása mellett tört lán­dzsát. Miközben Törökország 1988-ban első ízben ért el fi­zetési mérlegtöbbletet, az or­szágról kialakulóban lévő po­zitív képet beárnyékolták az emberi jogok megsértéséről érkező hírek. A Szovjetunió széthullá­sával Özal történelmi lehe­tőséget vélt felfedezni a nagy török állam megvalósí­tására. A kelet-európai és közép-ázsiai változások nyomán megpróbálta orszá­gát regionális hatalomként elfogadtatni, olyan ország­ként, amely a térség török eredetű népeinek érdekeit képviseli. A Független Álla­mok Közösségének öt kö­zép-ázsiai tagállama elnöke­ivel tartott találkozón Özal hangsúlyozta, hogy ha ki­használják az adódó lehető­ségeket, a 21. század a tö­rök népek évszázada lesz. te 1965-ben, krakkói érsek­ként. Az egyházfő egyúttal meg­emlékezett a varsói gettóláza­dás évfordulójáról. „Mindany­­nyiunknak meg kell emlékez­nünk azokról a szenvedéssel teli napokról, és borzalmas bűnökről, amelyeket az utol­só világégés alkalmával a zsi­dó nép ellen követtek el. A történelem egyik szégyene az, ami akkor Varsóban tör­tént, hallatlan bűn Isten és az ember ellen” — jelentette ki az egybegyűltek előtt, akik között sok, emlékezésül sár­ga csillagot viselő zsidó is megjelent. 17 millió menekült Jelentés az emberi jogokról Lengyel és spanyol zarándokok Boldoggá avatás Rómában VÉLEMÉNY Jut eszembe az alábbi történet, amit egy szabolcsi faluban hallottam. Három-négyezer lelkes település, hatalmas templommal, aminél csak a művelődési ház nagyobb. Már­­már hivalkodó palota. Kérdem a ro­kont: minek ide ekkora kultúrház? Mire ő: hosszú évekig bizonyos Ku­­csera Lajos volt a tanácselnök, csu­dajó kapcsolatokkal, meg egy színé­szi ambíciókkal megáldott gyerek­kel. Sajnos az ambíció mellé tehet­ség nem társult, amiért is a kis Lajos többszöri nekirugaszkodás után sem jutott be a főiskolára. Ek­kor döntött úgy Kucsera elvtárs, majd ő épít egy kacsalábon forgó kultúrházat, külön a fiának. A ház felépült. Lajoska lett az igazgató, s egyben az általa rendezett színdaraboknak a fő­szereplője. A premierekre illett mindenkinek elmenni. Az első sorokban a kiterjedt rokonság feszített, mellettük és mögöttük pedig a stréberek, akik így akartak valamit elérni Kucsera elv­társnál, vagy feledtetni egy-egy régebbi ballépésüket. Ezek a közvetve érintett „műértők” vörösre tapsolták a tenyerüket, bár korántsem a művészi élményért. Lelke mélyén talán még Kucsera elvtárs is megérezte, hogy ripacskodó fia megmarad örökre Sári bírónak és soh’se jut el a Lear királyig. Ez a történet Ócsán jutott eszembe, a művelődési házban, azon az „össznépi” nagygyűlésen, melynek díszvendége Tor­­gyán doktor volt. Igaz, az Egressy Gábor nevét viselő kultúr­­centrumot nem Torgyán úr tiszteletére emelték, viszont a pará­dés fogadtatás a körültekintő gondossággal megkomponált A Sári bírótól „díszlet” névreszóló volt. Láthattunk kenyeret átkötve pántli­kával, jófajta egri bikavért vignettás flaskában, Bibliát hatal­mas kereszttel. Mütyür itt, mütyür ott, az asztal közepén pedig egy jókora bokréta. Ócsa-állítólag-a dabasi térség legszámottevőbb kisgazdapár­ti centruma, a helyi FKGP-szervezet komoly tevékenységet folytat. Minderről az ócsai elnök számolt be az országos el­nöknek, kerek másfél percbe sűrítve az elmúlt év munkáját. Sok nem fért bele a szónoklatba, a Torgyánt méltató tirádák — igen. Egy másik prominens magát a községet méltatta. Ez sem volt hosszú, és nem is a lakosságról szólt. Torgyán dok­tor viszont most is kitett magáért, több mint egy órán át ömlen­gett pártjáról, a párt nemzetmegmentő célkitűzéseiről, no és persze önmaga érdemeiről. Ha nem is falat rengető tapsokat, de közepes tetszést arattak a tőle megszokott, olcsó humorral körített aranyköpések. Ez utóbbiak tárgya a kormány és a kor­mánypárt volt, mely Torgyán úr szerint egy görögdinnyére ha­sonlít. Kívül zöld, belül piros. És ha valaki netán nem értette a metaforát, azoknak közérthetőbben is elmondta: a kormány és a parlament napjainkban is tele van komcsikkal, akik tudato­san sodorják az országot a romlás felé. (Frenetikus taps, egy emberke felugrott és Torgyán nevét skandálta. A pártvezér óvatosan leintette: köszönöm, de ezt mellőzük, lehet, újságíró is van közöttünk...) Torgyán úr sziporkázásait azért nem érdemes mind idézni, mivel többségét már betéve ismerjük. A gazdasági és politikai Lear királyig? helyzetet elemezve többször is hangoztatta: ha az elkövetkező választásokon „mi” kerülünk ki győztesen, ha a nép „ránk” szavaz, akkor... Hogy mi is fog történni akkor, mitől követke­zik be a gyökeres változás, az egyértelműen nem derül ki, ami­ért is egy Némediből érkezett vendég, bizonyos Kőszegi Béla úr ki is nyilvánította az elégedetlenségét: az elnök úr nagy álta­lánosságokon túl semmi konkrétat nem mondott! Azt hiszem Tisza István miniszterelnök mondta, hogy az adott rendszerrel elégedetlenkedők többsége mindig azok kö­zül kerül ki, akiknek nem jutott hely a kormányzásban, mert alkalmatlanok voltak másokat vezetni. Torgyán doktor szerepléséről talán még annyit: hívei ez alka­lommal sem csalatkoztak a nagy mesemondóban. Jól alakította a népboldogító megváltót. Torgyán tagadhatatlanul jobb szí­nész, mint ama kis Lajos, akiről az elején szóltam. Ám annyira azért mégsem jó, hogy valaha is rábíznám Lear király szerepét az elkövetkező szereposztásnál. o* Matula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom