Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HISTÓRIA 1993. ÁPRILIS 3., SZOMBAT 13 HARD1 PÉTER Adalékok a tanácsköztársaság egyházpolitikájához XIII. A vörös uralom pap áldozatai Dolgozatom elkészítése után került kezembe dr. Váry Albert koronafőügyész-helyettes „A vörös uralom áldozatai Magyarországon” című, 1922-ben kiadott könyve. A döbbenetes tényeket tartalmazó kötetben megtaláljuk a tanácsköztársaság idején kivégzett 590 áldozat nevét, életkorát, foglalkozását, meggyilkolásának helyét és idejét, a gyilkosság módját és ürügyét, elrendelőjét, végrehajtóját, az elkövetésének rövid leírását, s a gyilkosok sorsát. A vörös uralom után a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladta meg az ötvenet! Váry Albert listája a tanácsköztársaság áldozatairól nem teljes, mert, mint írja a kötet előszavában, hiányoznak az adatok az elszakított területekről. Nincsenek benne a kötetben azok sem, akik az események hatására öngyilkosságot követtek el, azok, akik később haltak bele az elszenvedett kínzásokba, akiket parancsnokaik a harctereken végeztettek ki, s akik a vörösök elleni harcban haltak hősi halált. Az áldozatok nagy része a parasztság, illetve a kétkezi munkások köréből került ki. Mi most témánknak megfelelően — sorozatunk befejezéseképpen — a vörös terror áldozataivá vált kilenc pap nevét, illetve halálának körülményeit tesszük közzé. Az egyházak számára némi könnyítést tartalmazó rendelettervezet biztosítja a szabad szerveződést (itt tehát már nincs szó a kizárólagosan egyházközségenkénti szerveződésről.) (2. pont) A lelkészlakások itt már 10 holdnyi belterületükkel együtt hagyandók meg a lelkészek részére! (6. pont) A szülők kérésére az iskola helyiségeiben is lehet hitoktatást végezni! (7. pont) A rendelet megjelenésétől számított három évig a jövedelemmel nem rendelkező lelkészi teendőket ellátó személyek tanítói fizetést kapnak az államtól! (8. a. pont) Az állástalan hitoktatókat és lelkészeket meghagyják eddigi illetményeikben mindaddig, míg máshol nem alkalmazzák őket! (8. b. pont) A munkaképtelen lelkészeket egyelőre három évig tanítói nyugdíjban részesíti az állam! (8. c. pont) A szorongató politikai helyzet miatt alkotott tervezet elfogadására, végrehajtására természetesen már nem kerülhetett sor... Az utóhatás 1919. augusztus 1-jén a Forradalmi Kormányzótanács lemondott, a hatalmat a Peidl Gyula által vezetettt szakszervezeti kormány vette át. Az 1918. október 31-e után hozott intézkedéseket még augusztusban hatályon kívül helyezték. Az egyház visszakapta intézményeit, földbirtokait, értékpapírjait, az elvett vagyonát. A Vallásügyi Likvidáló Országos Bizottságban tevékenykedő személyek ellen eljárást indítottak. Fáber Oszkárt néhány napi bujkálás után fogták el. Izgatás1 és lázadás miatt összbüntetésül 14 évi fegyházbüntetést kapott." Hamarosan azonban a Szovjetunióba került — fogolycsere útján.3 Mógán Ákos több tanúval bizonyította, hogy csak azért vállalta a propagandaképző tanfolyam vezetését, hogy biztos megélhetést nyújtson a papoknak. A tanfolyam elhúzásával biztosította a résztvevők napidíjának további folyósítását.4 ____________ (Vége) Jegyzetek: 1. Fábert a Népszavában megjelent „Mire kell az egyház vagyona?” (1919. július 24.) című cikkéért ítélték 4 évi szabadságvesztésre. Politikatörténeti Intézet Archívuma 601. f. BB 1/1920—13274 2. Politikatörténeti Intézet Archívuma 614. f. BB 1/1920—13274 3. Később Bécsben találjuk, ahol 1942 körül a nácik kivégzik. 4. Politikatörténeti Intézet Archívuma 638. f. 1/1920—IV—13—3714 KOSA JÓZSEF 41 éves római katolikus plébánost és HORNYIK KÁROLY 30 éves segédlelkészt egyszerűen csak azért lőtték agyon Jászkarajenőn május 4-én délelőtt, mert papok voltak. A Verő Henrik parancsnoksága alatt álló úgynevezett tengerészdandár egyik zászlóalja május 4-én Jászkarajenőn pihent meg. Dobók Imre közlegény a községháza előtt ment el, amikor meglátta, hogy Kosa József a plébánia felé tart. Nem ismerte őt ugyan, de utánament és Homyik Károly segédlelkészszel együtt agyonlőtte. A segédlelkésznek az volt a bűne, hogy az először kivégzett plébános holtteste előtt hangosan imádkozott. Dobák a bűncselekmény elkövetése után nyugodtan távozott a színhelyről. Tettének indoka: a papok gyűlölése. Dobák Imrét a vörös uralom után halálra ítélték és kivégezték. * KUCSERA FERENC római katolikus káplánt június 25-én Szentendrén ellenforradalmi magatartás ürügye miatt gyilkolták meg. Június 24-én este Szentendrén a lakosság fellázadt a tanácsköztársaság ellen. A római katolikus templom tornyában megkongatták a harangokat, mire a direktórium egy része megszökött. Másnap egy munkásszázad és — Chudy Ferenc vezetésével — egy tengerészkülönítmény jelent meg a városban. Többeket letartóztattak. Este fél tízkor bezörgettek a plébániára. Amikor a kaput kinyitották, behatolt rajta Ozorai József, Schrötter Aladár, Navarra Jenő és Marinovics Miklós, pomázi direktóriumi tagok, akik durván rátámadtak Kucsera Ferenc káplánra, s ellenforradalmisággal vádolták meg. Ekkor lépett be Chudy Ferenc és Darázs István városparancsnok-helyettes is, akik előtt Ozorai és társai nyomban az ellenforradalom szervezésével és a harangok félreverésével vádolták meg Kucserát, s felakasztását követelték. A káplánt Chudy parancsára elvitték a Veresmarty-villába, ahol Chudy vallatni kezdte. Mivel a káplán ártatlan volt, s ezért tagadta az ellene felhozott vádakat, Chudy parancsot adott a vörös katonáknak, hogy vigyék le őt a Duna-partra, ahol négy vörös katonával lelövette. Még mozgott Kucsera Ferenc, amikor Dudás István „a büdösnek megadom a kegyelemlövést” szavakkal az áldozat fejébe lőtt. A holttest másnap reggelig a helyszínen maradt, majd Chudy Ferenc parancsára a temető árkában földelték el. Csak pár nap múlva lehetett tisztességesen eltemetni. Chudy Ferencet, Ozorai Józsefet, Schrötter Aladárt halálra, Dudás Istvánt tizenöt évi, Navarra Jenőt életfogytiglani, Darázs Istyánt tizenhárom évi, Marinovics Miklóst háromévi fegyházra ítélték 1921-ben. Később Marinovics, Darázs és Dudás kivételével valamennyit kiadták Oroszországnak! * NAGY JENŐ római katolikus plébánost már a tanácsköztársaság bukása után, augusztus 4-én lőtték agyon a lovászpatonai plébánián azzal az ürüggyel, hogy ellenforradalmár. Lovászpatona lakói a diktatúra bukása felett érzett örömükben felvonulást rendeztek a községben. A római katolikus templom tornyára kitűzték a nemzetiszínű lobogót. Újházy Gyula erre augusztus 4-én hajnalban Pápáról vörös katonákat hozott. Többeket letartóztattak, s a falubelieket nem engedték ki lakásaikból, lövöldöztek. Rálőttek a templom tornyára kitűzött nemzetiszínű lobogóra is, amit le is szedtek onnan. Mayer Lajos vörös katona agyonlőtte Nagy Jenő plébánost, aki a rátörőkkel hősiesen szembeszállt, kezében revolvert tartott. A fegyvert a gyilkosa előbb letetette vele, majd lelőtte. Mayer Lajost 1920-ban halálra ítélték és kivégezték, Ujházy Gyula tízévi fegyházbüntetést kapott. * SZEMELICKER ANTAL fülesi plébánost április 9-én éjjel a soproni királyi törvényszéki fogház udvarán lőtték agyon azzal az ürügygyel, hogy ellenforradalmat szervez. Zsit\'ay Lajos nyomdász és társai április 9-én kiszálltak Füles községbe, hogy ítélkezzenek az „ellenforradalmárok” ügyében. A Zichykastélyban a helyi plébánost halálra ítélték, s bevitték Sopronba, ahol agyonlőtték. Áz első hat lövésre a plébános térdre rogyott, de még élt. Ekkor Pfeiffer János utasítására Balogh János vörös katona hozzálépett, s főbe lőtte. Zsitvay Lajost életfogytiglani fegyházra, Schambauer Ignácot és Nagy Antalt — akik szintén a plébánost halálra ítélő törvényszék foglyai voltak — tizenkét évi fegyházbüntetésre ítélték. A Á VÖRÖS URALOM ÁLDOZATAI MAGYARORSZÁGON D» VARV ALBERT vasútbiztosító vörös őrséget, akik a sértettet agyonlőtték, öt, illetve négyévi fegyházra ítélték. TRUBINYI JÁNOS római katolikus plébánost Dunamócson június 3-án akasztották föl azzal az ürüggyel, hogy ellenforradalmár. Bandi Ferenc vörösőr-parancsnok elrendelte, hogy a papot végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára fölakasztották. A gyilkosságot végrehajtó Halasi Ferencet nyolcévi fegyházbüntetésre ítélték, Bandi Ferenc a kötet összeállításának időpontjában szökésben volt. * VAJAI LÁSZLÓ 28 éves, római katolikus keceli segédlelkészt két társával együtt azzal az ürüggyel lőtték agyon, hogy ellenforradalmárok. A Duna-Tisza közi felkelés alkalmával Halasról is útnak indították a vörös katonákat Kecel felé. A községházán azt mondották Sós István vörös katonának, hogy a papok az ellenforradalmárok. Erre ő elment a plébániára, s lelőtte Vajai László segédlelkészt. A plébánosra is kétszer rálőtt, de nem találta el, kólái tanítónő után pedig egy kézigránátot dobott, ami fel is robbant, de sérülést nem okozott. Tettének elkövetésekor a keceli felkelés már el volt fojtva. Sós Istvánt 1920-ban halálra ítélték és kivégezték. . * VERMES GYULA budapesti hittanárt Abaliget közelében július 12-én vagy 14-én szintén azzal az ürügygyei lőtték agyon, hogy ellenforradalmár. A közelebbi tényállás ismeretlen, a gyilkosok a kötet összeállításakor szökésben voltak. * WOHLMUTH FERENC római katolikus plébánost Császár községben július 4-én ellenforradalmi magatartás ürügyével akasztották föl. A községben elterjedt a hír, hogy megbukott a tanácsköztársaság. Erre a helyi lakosok átvették a hatalmat. Megérkezett azonban, Lantos Lőwy Bertalan, a tatai kormányzótanácsi biztos, s mindenkit összefogatott. Rögtönítélő bíróságot alakított, s kijelentette, hogy „a vén csuhásnak meg kell halnia”. A vádbiztos azt mondta, hogy Korvin Klein Ottótól általános utasítása van arra, hogy a papokat okvetlenül fel kell akasztania. Ily módon a plébánost halálra, s a húszezer korona körüli pénze elkobzására ítélték. A kirendelt védő, Szabó András tatai vádbiztos a golyó általi halál helyett a „csendesebb” kötél általi halálnemet kérte alkalmazni. Lőwy kijelentette, hogy aki a pap számára kegyelmet kér, vagy a kivégzésnél sír, azt szintén kivégezteti. A plébános tudtára adták, hogy ha megbánást tanúsít, s kegyelmet kér, nem hajtják végre az ítéletet. Ő azonban nem kért kegyelmet, hanem a régi rendhez való ragaszkodásra hívta fel a hívei figyelmét. Lőwy félbeszakította, s elrendelte az ítélet végrehajtását. Berta József vörös katona az akasztás közben a papot nyakon ütötte, majd holttestét a vörös katonák durva tréfálkozás közepette, „mind a négy égtáj felé” meghimbálták. A holttestet Lőwy előbb a temetőárokban akarta elföldeltetni, s csak később engedte meg a tisztességes temetést. Lantos Lőwy Bertalant, Gyuris Lajos, Berta József és Hőrinek Ferenc vörös katonákat 1920-ban halálra ítélték és kivégezték. Katona Sándor budapesti vádbiztos a kötet összeállításakor .szökésben volt. Teleki Pál halála Gróf Teleki Pál 1941. április 3-án önkezével vetett véget életének. A mélyen hívő miniszterelnököt végzetes tettére az a távirat késztette, amelyet Londonból kapott, A brit kormány szándékairól Barcza György magyar nagykövet tájékoztatta Telekit: az angolok a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, illetve hadüzenetet helyeztek kilátásba, ha Magyarország a németek oldalán katonai akciót kezd Jugoszlávia ellen.A miniszterelnök tragikus halála megrázta az ország és a világ közvéleményét, de az eseményeket nem tudta megváltoztatni. Teleki Horthyhoz írt búcsúlevelében temetéséről nem intézkedett, arról egy 1929-ben készített végrendeletében adott utasításokat. ln-cze Péternek, titkárának meghagyta, hogy a legszűkebb körben, a nyilvánosság teljes kizárásával temessék el Máriabesnyőn. A végrendelet teljesítése elé azonban nem várt akadály tornyosult: maga a kormányzó. Horthy ügy döntött, hogy Teleki kívánságát nem vehetik Figyelembe, mert rendelkezését még magánemberként hozta, most viszont az ország miniszterelnökéhez méltó temetést kell rendezni. A „hivatalos” állami gyászszertartás pompája volt hivatott ellensúlyozni a viszonylag szerényebb egyházi szertartást, amelyet az is kifejezett, hogy az esztergomi érsek helyett Teleki közeli munkatársa, bizalmasa, Witz Béla plébános búcsúztatta április 7-én a Kerepesi úti temetőben. Végrendeletét a család 6 évvel később, 1947-ben teljesítette. Lánya, Zichy Nándorné Teleki Mária exhumáltatta és a máriabesnyői kapucinus kolostor temetőjében helyeztette végső nyugalomra Magyarország tragikus sorsú miniszterelnökének hamvait. Pogány György a szintén jelenlévő polgári is-Ime, a tanácsköztársaság idején mártírhalált halt kilenc egyházi áldozat halála körülményeinek rövid bemutatása. A kötetben — amelynek a megmaradt, fellelhető példányait a második világháború után az elsők között igyekeztek megsemmisíteni az egykori népbiztosok és cinkosaik, s amelyet a Katolikus Magyarok Vasárnapja adott ki ismét — még ötszáznyolcvanegy hasonló esetet találunk! (hardi)
