Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 3.. SZOMBAT Egyleti élet a régi Cegléden Egy helytörténész hétköznapjai Kettős tárlat a Koller Galériában <£rA közelmúltban a Lakitelek Alapítvány helytörténeti pályázatán — amelyen négyszázhetvenkilenc művet értékelt a zsűri — Kürti Béla Egyleti élet a régi Cegléden című munkája ötödik díjat nyert. A nyugalmazott ceglédi tanárt, aranykoszorús edzőt, helytörténészt ennek apropóján kerestük fel. • A sportszakembert mi inspirálta a helytörténeti kutatásokra? — Voltaképpen 1946 óta csak testnevelést tanítottam, és harminc évig voltam a ceglédi tornasport atyja. S közben a fő szakom, a történelem teljesen háttérbe szorult. Aztán, amikor 1976-ban nyugállományba vonultam, végre az igazi szenvedélyemnek szentelhettem az időm. A helytörténet-kutatással elkezdődött életem egy új korszaka. Több mint másfél évtizede sorra írom pályamunkáimat, ami nagy öröm nekem. • Műveivel díjakat, helyezéseket ér(t) el. A tökéletes felkészülés vagy a rutin a siker titka? — Sportemberként megszoktam az állandó megmérettetést. Ez óriási rutint adott. A jelszavam: mindig becsületesen fel kell készülni, s akkor nem lehet rosszul szerepelni. Legfeljebb nem jutok a díjazottak közé. De helytállók. Az eddigi sikereim mivel magyarázhatók? Aki valamilyen témával kezd foglalkozni, az alaposan és lelkiismeretesen olvassa el a leendő mű tárgyához kötődő irodalmat. (Az Egyleti élet... megírása előtt legalább húsz könyvet tanulmányoztam át, hogy megismerjem a századforduló magyar társadalmának életét — főleg a polgárosodás folyamatát.) Lényeges dolog az összes forrás feltárása. Nem szabad sajnálni a fáradságot, mert anélkül nem lehet alapos munkát végezni. S végezetül, én csak olyan témához nyúlok, amit személyesen ismerek. Ugyanis, aki átélte a történetet, az a saját élményével a holt betűt elevenné tudja tenni. E hármas kritérium szerint dolgozom — alighanem ez a helyes módszer —, s úgy nevezek be bármelyik írásommal, hogy érzem, nem vallók majd szégyent. • A városban néhány megszállott — ám sajnos idős — helytörténeti kutató munkálkodik. Lassan ön lesz az „utolsó mohikán”. .Mennyire vannak meg az alkotás feltételei? — Most tapintott rá arra, ami e tevékenységben — az öröm mellett — fájdalmas. Annyiszor hangoztattam, egyáltalán nem találtam megértésre. Az az igazság, hogy kedves kartársaim — Hídvégi Lajos, Magyar Antal, Pataki Ferenc —, akik e területen munkálkodtak, mindannyian magányos emberként búvárkodtak, írogattak. A településen nem akadt egyetlen hivatal -— nem született semmiféle közösség sem —, amely ezt az ügyet kezébe vette volna. Ki az, aki nekünk segít? Hová menjek én most, amikor a Lakitelek Alapítvány huszonötezer forintot ajánlott fel támogatásként. De ki teszi közzé, ki adja ki a munkámat? Holott talán sokan szívesen olvasnának arról, hogy mit jelentettek a régi ceglédi egyletek a városunk polgárosodásában. Miként váltak az egykori földet túró jobbágyok, pásztorok utódai a századfordulón öntudatos, városlakó polgárokká. Ezekre az ismeretekre szükség lenne. Mert nincsenek alulról, önként szerveződő kis csoportosulások. Pedig ezek adják a település közösségének az erejét. • Lehet, hogy az idejét — alkotás helyett — azzal tölti, hogy a kiadványához pénzt szerezzen? — Én már ebben az ügyben nem „kilincselek". Természetesen nemcsak pénzről van szó. Szellemi és erkölcsi támogatás kellene a helytörténeti kutatáshoz. Százával hevernek az anyagok — a megyei levéltár mélyén, egyetemi könyvtárakban —, amelyek fénymásolatát össze kellene gyűjteni. Ezért lenne szükség egy ezzel foglalkozó testületre. • A szakmai elismerések ellenére némi szomorúságot érzek a szavaiból. — Sajnos, jól érzi. Az nem normális dolog, hogy bár valaki örömmel dolgozik, de azzal a tudattal kell asztalához ülni, hogy a fiókjának ír. Miért nincs egy fórum, amely a város szellemi életének ezt a területét nyilvántartja, nyomon követi, erkölcsileg segíti? Fáj ez az érdektelenség e munkák iránt. Az embernek kell, hogy néha biztassák. • Most mit ír? — A családi köröm unalomig ismeri a háborús élményeimet, amelyeket százszor elmeséltem már. Megjelent egy pályázati kiírás, ami éppen ilyen téma feldolgozását kéri a résztvevőktől. Éddig negyven oldal készült el a II. világháborús szomorú élményeimből, amelyek bővelkednek regénybe illő, érdekes fordulatokban. Öröm, hogy ezeket kiírhatom magamból. F. F. Kárpáti Éva: Nóra (olaj) Kárpáti Éva festményeiből és Varga Imre szobraiból, kisplasztikáiból válogattak a tárlatrendezők a fővárosi Koller Galériában nemrég megnyílt kiállítás számára. A Munkácsy-, Kossuth- és Herder-díjas szobrászművésznek az ország majd’ minden nagyobb városában áll köztéri műve, műegyüttese — utóbb főleg külföldi megkereséseknek tesz eleget. Az egykori Pátzay Páltanítvány munkái mellett Kárpáti Éva könnyedséget, érzelmi mélységet sugalló festményei mintegy kiegészítik a Galéria művészi hatását. Szentendrei rendezvények Virágvasárnap a Dunapart-házban Ünnep és bizonyítás Petőfi váci iskolája ä Vácott a Petőfi Sándor , jjL j Általános Iskolában (m megkezdődtek a névajó emlékét idéző ünnepi rendezvények. Az eseménysorozatot Bartos Ferenc polgármester nyitotta meg, aki vezető társaival, Moys Csaba és Harmati Ferenc alpolgármesterekkel együtt hallgatta meg a Konczili Edit vezényletével fellépő Vox Angelika gyermekkórus műsorát. Ezután megkezdődtek a tervezett programok. Angol és magyar nyelvű, valamint matematika tanulmányi versenyekre, számítástechnikai, környezetvédelmi, művészettörténeti, mesemondó és helyesírási versengésre kerül sor több iskola csapata között. Kitűnő munkák érkeztek a rajzpályázatra, több csapat méri össze erejét a kézilabdakupában. Nem érkeztek meg a Csíkszeredából meghívott iskolás vendégek, akiket váci és budapesti városnézésre, pesti színházi előadásra szerettek volna kalauzolni. (Az utolsó pillanatban futott be az erdélyi telefonüzenet, hogy bár az útlevéltől kezdve minden egyéb formaságot rendeztek a kinti magyarok, műszaki okok miatt azonban mégsem jöhetnek.) Vác legnagyobb, a belvárostól elkülönülő városrészében, Deákváron 10-15 ezer ember él. Ez a körzet a hatvanas-hetvenes évektől kezdve az iparosítás, a túlzott ütemű bevándorlás idején fejlődött ki. Az elsőként 1959-ben felépített Petőfi Sándor Általános Iskolának ma több mint 800 tanulója van. Megnyitása óta négyszer bővítették. A döntő többségben munkásgyerekeknek szinte második otthona az iskola, ahol az étkezéstől kezdve a napi elfoglaltságig sok mindenben többletteljesítményre kényszerülnek a nevelők. Igen jó eredménynyel, mert a középiskolákba jelentkezők közül évente alig utasítanak el néhányat. Sokan már felnőttként, más lakókörzetekbe kerülve ide íratják be gyermekeiket. Végvári Nándorné igazgató idei gondja: százhúsz gyermeket kellene ősztől felvenni az első osztályba, ami aligha sikerül. — Nem is tudom, kit kellene elutasítanunk — tűnődött beszélgetésünk alkalmával. — Vajon a költő neve, a Petőfi-napok rendezvényeim tartalmi többletet is jelent ebben , az iskolában? — kérdeztük. — Úgy gondolom —- válaszolta az igazgatónő. — Mint tapasztalhatja, most is lesz Petőfiversmondó versenyünk. Itt mindig kötelező egy Petőfivers a résztvevő számára. Ezeket a versenyeket évtizedek óta mi rendeztük meg a város, sőt még a volt járás iskoláinak a részvételével is. Az osztályokban külön belső versenyek is bonyolódnak Petőfi-ismeretből. Ott láthatók a róla, életéről, vele kapcsolatos eseményekről készült tablók is. Általában nagy gondot fordítunk a költő szellemiségének a megismerésére. — Korszerű iskolaként ismertük meg a „Petőfit", sok üzemi támogatással, jól felszerelten. — Ezt ma már nem mondhatom. Sajnos, a nagy létszám ellenére csak három számítógépünk van. Fel kellene újítani a fizikakémia tantermünket. A régi támogatások pedig, amit valaha elsősorban a Dunai Cement és Mészművektől kaptunk, mára elapadtak. Mérhetetlenül sok pénz kellene a korszerűséghez. A konyhára nincs nagyobb panasz, de a szakácsnők jelezték: mostanában nem győzik kenyérrel a nebulókat. Vannak, akiknek nem telik tízóraira. Ezek a mai gondok. Az örömök csokrába meg az tartozik, hogy a Vox Angelikán kívül a kicsiknek is van kórusuk, merthogy Vác a zene városa. Őket dr. Vakli Lászlóné dirigálja. A Boronkai György Műszaki Szakközépiskola minden évben megajánl egy csomó felvételt a matematikai tagozaton tanuló petőfiseknek. A Samsung-FC labdarúgókat nevel közülük, a kézilabdások nemzetközi bajnokságokban szerepelnek. Az idén kedvcsináló, játékos formában az elsősöknek is bevezetik a nyelvtanítást. A név pedig kötelez. A deákvári gyerekek minden hazafias ünnepségen ott láthatók. Az idén már a harmadik Petőfi-napokat rendezik. A gyarapodó tapasztalatok jövőre még több sikert hozhatnak. Akkor talán már Csíkszeredáról is befuthat az idén hiába várt autóbusz. K. T. I. A Vujicsics Együttes „koncertezik" ma, április 3-án este 8-tól a Dunapart Művelődési Ház Barlang-termében. A lemezbemutató vendégei: Pete Atanasovsky (Macedonia) és Steven Kotansky (Egyesült Államok). Vasárnap a szentendrei re-Népzenei találkozót rendeznek ma délután 5 órától Bugyi községben, a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában, amelyen a megye több népzenei és néptánc együttese vesz részt. (Táborfalváról, Dunavarsányból, Érdről, valamint a vendéglátó településről). Az est folya'L' Egy Faust-tanít'ÉjKÍ|É' vány feljegyzései címen Fazekas Katalin költői estjét rendezik meg holnap, április 4-én (18 órától) Gödöllőn a művelődési központ emeleti galériájában. Az „irodalformátus egyházközség és a művelődési ház rendezésében virágvasárnapi koncertre kerül sor a Musica Beata Kórus és a helyi kamarazenekar részvételével. Színhely: a református templom. A virágvasárnapi koncert délután 6 órakor kezdődik. mán táncházzal és báli mulatságokkal folytatódó rendezvényen meghívott népi hangszeresek és az erdélyi Szék község néptáncosai is fellépnek. Á teljes bevételt a borzasi kápolna I. világháborús emlékhellyé alakítása céljára ajánlják fel a szervezők. mi betét” Kecskés Zoltán képkialakításába illeszkedik, amelyet a Gödöllői Tavaszi Napok rendezvény idején nyitottak meg a múlt hónap közepén, s amelyet április 1 l-éig lehet megtekinteni. Népzenei találkozó Bugyi községben Fazekas Katalin estje
