Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS /., CSÜTÖRTÖK A TÖOSZ küldötteinek javaslata Eladható-e más célra egy gyógyintézmény? Figyelemmel a vonzáskörzetre A Szent Rókus Kórház csak itt létezhet (Folytatás az 1. oldalról Köllner Ferenc bevezetőjé­ben elmondta, hogy a szövet­ség közgyűlésére minden par­lamenti párt és a szakszerve­zetek is meghívót kaptak. An­tall József miniszterelnök és Göncz Árpád köztársasági el­nök írásban köszöntötték a küldöttgyűlés képviselőit. A közgyűlés elfogadta a zárszá­madást és az évi költségve­tést. A tanácskozáson hangsú­lyos kérdés volt az önkor­mányzati választások ügye. A küldöttgyűlés hangsúlyozta, hogy a választások elhalasz­tása nem cél, hanem eszköz. Az önkormányzati képvise­lők nem önmaguknak akar­nak még egy évet, hanem az utánuk következőknek kíván­nak tisztázottabb helyzetet te­remteni. Megállapították, hogy a jelenlegi választási rendszer alkalmas volt a ta­nácsrendszerből az önkor­mányzati rendszerbe való át­menet levezetésére, de nem Rálát a világra, s hazánkra te­kint. (Palányi Aranka, Ve­­csés) Tárgyszerű és sokrétű. (Pa­lányi Mihályné, Vecsés) A világról sokat, szűkebb hazánkról mindent! Világ, ország, Pest megye: Ez a Hírlap! Ezt vegye! (Batári László, Dunakeszi) Egy magyar hang. (Tóth Vladimir, Budapest) Amit ez a hírlap ír: üzenet is, nemcsak hír! (Hegyi-Füstös István, Gyom­ra) Szlogenként ajánlom Ady Endre Fölszállott a páva című verséből: „Hírrel hirdessétek: más­képpen lesz holnap.” (Heltai Anna, Gödöllő) Érdekes és szókimondó, Előfizetéssel olcsó! (dr. Dohy József, Dabas) Csak az igazat írd pajtás, Nem jön vissza a sok elv­társ. (Szentpéteri Ferenc, Nagykőrös) Pest Megyei Hírlap — a valóság. (Bordás Huba, Abony) Ami igaz, az szép A Pest Megyei Hírlap A Tiéd. (Szászné Bán Zsu­zsa, Budaörs) Egy lap, mely tömör, velős alkalmas a jelenlegi önkor­mányzati ciklusból a követke­zőbe való átváltásra. A kül­döttek egyhangúan elvetet­ték, hogy az 1990-es történé­sek megismétlődjenek, olyan versenyhelyzetet igényelnek, ahol a feltételek tisztázottak. Szükség volna arra, hogy a parlamenti pártok megálla­podjanak az önkormányzati­ság azon stratégiai kérdései­ben, amelyek a következő vá­lasztási ciklusban sem változ­tathatók. Pest megyéből Varga Jó­zsef, Szigetújfalu polgármes­tere szólalt fel. Szorgalmaz­ta, hogy a TÖOSZ mint ér­dekvédelmi szervezet igye­kezzen a kormánnyal való egyezkedés során arra töre­kedni, hogy a települések ré­szére történő pénzelosztásnál ne csak a lélekszámtól függő normatívák érvényesüljenek, hanem vegyék tekintetbe az adott településen működő in­tézményeket is. Pest megye De sohasem nyögve nye­lés. (Szabó Attila, Isaszeg) Bizalmat önt lapunk önbe Cikkeink közt nincsen gör­be. (Zanathy Endre, Cegléd) Pest Megyei Hírlap a ked­vencem Sok-sok éve csak „őt” ve­szem! (id. Gerengay Gusz­táv, Vác) Rendületlen hittel, tiszta magyarsággal, gyermekeink jövőjéért! (Meleg György, Budapest) Ha jár önnek a Pest Me­gyei Hírlap Vele egy jó barátot kap. (Szigeti Iván, Budapest) Ha Pest Megyei Hírlapot vesz Önnek is jó napja lesz (Pol­­dauf László, Verőce) Szerezzen magának jó na­pot Olvassa a Pest Megyei Hír­lapot! (Neubrandt Józsefné, Vác) Vegye, vigye, olvassa! Ez most is az ön lapja. (Bu­­kovszki Józsefné, Dabas) Egy lap a világban — a vi­lág egy lapban: Pest Megyei Hírlap (Hevér József, Vác) Pest megyei hírt kap, Pest Megyei Hírlap! (Klenczei Istvánná, Őcsa) Kezdje tényekkel a napot közigazgatási problémáit érintve Varga József elmond­ta, hogy az országos önkor­mányzati gondok főként me­gyénkben csúcsosodnak ki. Ennek oka egyrészt az, hogy Pest megyének nincs megye­­székhelye, illetve a főváros gyakorolja ezt a szerepet. A tapasztalatok alapján megálla­pítható, hogy más megyék székhelyeinek támogatása a településeken érvényesül. Ná­lunk ez nem mondható el. A polgármesterség véleménye szerint a közigazgatási határ­vonalakat nem mestersége­sen kellene meghúzni, hanem bizonyos tekintetben a régi vármegyerendszerhez hason­lóan a természetesen létező vonzáskörzeteket volna üdvö­­sehh közigazgatási egységek­ké alakítani. Azt mindeneset­re meg lehet állapítani, hogy Pest megye a mai formájá­ban nem működőképes — je­­lentete ki Varga József. Feke László (Gyöngyösi István, Nyáregy­háza) Ha szívügye Pest megye, ezt vegye! (Gyücky Imréné, Aszód) Aki egyszer megkedvelte, Nem megy tőle el a kedve (Virágh Gyula, Nagykáta) Egy jó hír a háznál (Sán­dor Jenő, Páty) Ezt vegye meg a megye (Almási Miklós, Solymár) „Akar egy jó napot?... Olvassa a Pest Megyei Hír­lapot!” Tápiószentmártoni Szociális Otthon lakói nevé­ben: özv. Zsamai Józsefné, T ápiószentmárton) „Független boldog Magyar­­ország” — akarod? Olvasd, terjeszd a Pest Me­gyei Hírlapot. (Szalisznyó Pálné, Cegléd) Megyeit a magyarnak! (Kissné Horváth Ágnes, Vác) Hírekben a holnap: Pest Megyei Hírlap (Tála­mon Attila, Nagykőrös) Pest Megyei Hírlap tisztes­séges hírt ad. (Szőke József, Budapest) Nem szabad ezt kihagyni, Gyorsan meg kell rendelni (Bujtás Sándomé, Gödöllő) Ne zavarjon a buszon, ha a Pest Megyeit olvasom. (Boty­­tyán Ildikó és Zsuzsa, Diósd) Igaz a hír, hallottam és a Pest Megyei Hírlapban is ol­vastam! (Woslauf József, Nagymaros) (Folytatjuk) Mivel a jóból soha nem elég — és talán nem mindenki olvasta a keddi számunkat — megismételjük a tízezer forintos mondatot: (Folytatás az 1. oldalról) Hogyan lehet egy ilyen dön­tést meghozni akkor, amikor éppen csak hogy befejeződött az intézmény csaknem kétmil­liárd forintos felújítása, s ha­sonlóképpen a végén tartunk annak a korszerűsítésnek, melynek eredményeképpen — az európai kórházi színvo­nalnak megfelelően — a Szent Rókusbán nem lesz olyan kórterem, amelyet ne a teljes komfortfokozat jelle­mezne. Úgy vélem, hogy ha­zánkban még nem általános, ami nálunk már gyakorlat: kórházunkban kettő-öt ágyas, fürdőszobás kórter­mek vannak. A Szent Rókus Kórház ebbe az irányba ha­lad. Ugyanilyen kiemelt hang­súllyal kell szólnom arról az ismét csak egyedi, egyéni ér­tékről, melyet alapvetően kórházunk szellemi és tudo­mányos öröksége táplál. Mi, az utódok, egyik legfonto­sabb feladatunknak tartjuk, hogy megfeleljünk ennek a hagyománynak. A Szent Ró­kus Kórházban — éppen a fenti törekvés jegyében — egy felfelé ívelő tendencia in­dult el. Ennek alapjául szol­gál a kórház napjainkra kiala­kított korszerű műszaki hátte­re, az, hogy ma már rendel­kezünk computer-tomográf­­fal, lézerkészülékekkel és a legmodernebb endoszkópos berendezésekkel. A tovább­fejlődés irányát is kitűztük már kórházunkban: erősíteni kívánjuk az ambuláns sebé­szeti beavatkozás kapacitá­sunkat, s megfelelő szinten tartani azokat az osztályain­kat, ahol — nem utolsósor­ban a korszerű felszerelések segítségével — akár már egy-két napos bentfekvéssel is komoly diagnosztikus és terápiás beavatkozásokat tu­dunk végezni. Hasolóképpen a közeljövő terve egy diag­nosztikus centrum létrehozá­sa is. Ez elsősorban egy jó le­hetőség lenne a környéken élő emberek számára arra, hogy bármikor jelentkezhes­senek ambuláns vizsgálatra. A cél, hogy a betegek ne csak munkaidőben, hanem azután is elmehessenek az or­voshoz! — Visszatérve a kórház el­adásának ügyéhez. Ki tudta-e fejteni ezeket az érve­it valamelyik illetékes fórum előtt? Meghívták-e önt, mint az intézmény január óta kine­vezett igazgatóját a létesít­mény sorsát meghatározó ülésekre? — A témáról március 19-én tárgyalt a népjóléti bi­zottság. Ezen a fórumon lehe­tőséget kaptam arra, hogy el­mondjam véleményemet. Szerencsére a bizottság tag­jai is átérezték a döntés meg­hozatalában játszott felelőssé­güket, s kimondták, hogy a Szent Rókus Kórház épületé­nek eladásával kapcsolatos semmiféle ajánlattal a továb­biakban nem kívánnak foglal­kozni, s ezt a közgyűlésnek sem javasolják. Ez a döntés rendkívül megnyugtatott, s úgy gondoltam: ezzel az ügy le is zárult. A határozatról természetesen tájékoztattam munkatársaimat is. — Hogyan szerzett tudo­mást a gazdasági bizottság­nak a döntéséről? — Erre az ülésre már nem kaptam meghívást, így az ott elhangzottakról, illetve az ott megfogalmazott döntésről is csak közvetett úton szerez­tem tudomást. Nagyon meg­lepett a gazdasági bizottság­nak az a határozata, amely úgy rendelkezik, amennyi­ben a Szent Rókus Kórházat megvenni szándékozó isme­retlen partner vállalkozik az említett létesítmény helyett két másik, egyenként ugyan­ilyen értékű intézmény‘meg­építésére, akkor ez az ajánlat elfogadható! A Szent Rókus Kórház azonban csak ezen a helyen lehet Szent Rókus Kór­ház. Ha a legjobb változatot tekintjük is, azt, hogy a vál­lalkozó épít valahol Pest me­gye területén egy másik kór­házat, az már nem lesz a me­gye szempontjából centrális elhelyezkedésű, nem lesz­­könnyen megközelíthető. — Milyen visszhangot vál­tott ki a kórház dolgozói és a betegek körében a gazdasági bizottság véleménye? — Egyértelműen riadal­mat keltett. Alapvetően értet­lenül állunk azon érv előtt, amelyik kifogásolni próbálja a Szent Rókus Kórház köz­ponti elhelyezkedését. Szám­talan pontján a világnak talál­hatók a városok közepén ilyen és hasonló egészség­­ügyi létesítmények, s emiatt még egyikükkel szemben sem adtak ki bontási paran­csot. A Rókuson kívül szá­mos kórház van még Buda­pesten, illetve Pesten nem ideális környezetben. Akkor ezeket is le kell bontani? Ami pedig a Szent Rókus Kórház központi elhelyezke­dését illeti, ebből nekünk számtalan pótolhatatlan, s ma már nélkülözhetetlen előnyünk származik. Elég ha csak arra a kezelési sorozatra utalok, amelynek folyamán a kórházunk különböző osztá­lyain daganat miatt operált beteget viszonylag kevés költséggel és kis nehézség árán akár naponta is átszállít­hatunk műtét után sugárkeze­lésre az Országos Onkoló­giai Intézetbe. Ez a lehető­ség egy távolabbi kórház ese­tében vagy teljesen megszűn­ne, vagy olyan mértékben megnövelné a kezelés költsé­geit, hogy más utat-módot kellene keresni. Az újabb kórházépítéssel kapcsolatban pedig úgy gondolom, általá­nos az a vélemény, hogy Magyarországon nem ágyhi­ány van, tehát nem új létesít­ményt kell építeni, hanem a meglevőket kell a legkorsze­rűbb színvonalra hozni! —A Szent Rókus Kórház ügye egyre kevésbé megyei ügy. Megkereste-e már ön ez­zel kapcsolatban a szaktár­cát, illetve az egészségügyi igazgatás más fórumait? — A kórház jövőjéről vé­gül is a megyei közgyűlés dönt. Tudva, hogy ebben az országban, az ország vezeté­sében nagyon komoly felelős­séget vállaló személyek dol­goznak, bízok az illetékesek betegcentrikus gondolkodásá­ban. Valóban: itt és most nem elsősorban csak a mi ér­dekünk, hogy ez a kórház helyben maradjon, hanem azoknak a betegeknek is, akiknek a szüleik, a nagyszü­­leik is itt gyógyultak, s akik ugyanezt szeretnék elérni gyermekeik esetében. Össze­foglalva: bízok a megyei ve­zetők döntésében, abban, hogy miként nekünk, orvo­soknak a gyógyításhoz nem­csak szaktudással kell viszo­nyulni, hanem emberszeretet­tel, magas humanitással, az illetékesek is felelősségük tel­jes tudatában fognak dönteni a kórház sorsáról. Remélem, hogy a közgyűlés elé kerülő ügyben névszerinti szavazás­sal fognak dönteni a képvise­lők, így aztán a határozat meghozataláért felelős tiszt­ségviselők gyermekéi, hozzá­tartozói testközelből érezhe­tik majd ennek a döntésnek a jó vagy rossz oldalát. — A Szent Rókus Kórház eladásáról szóló határozat személy szerint is sérti önt: hiszen még csak néhány hó­napja átl az intézmény élén, s januárban kelt megbízatá­sa hosszú kifutású tervek megvalósítására szólt. — Nem akartam ezt a pozí­ciót. Tulajdonképpen a kollé­gák bíztatására pályáztam meg az igazgatói állást. Jól esett ez a bizalom, s megvá­lasztásomkor azzal az elhatá­rozással kezdtem bele új munkámba, hogy elsősorban orvos akarok lenni. A terve­zett lépések legelején va­gyok még csak: megpróbál­tam a kórházat egy általam jónak vélt irányba elindítani. A teljesítményarányos finan­szírozási rendszernek, a mo­dern kor követelményeinek megfelelően olyan elképzelé­seket vázoltam fel az orvosi karnak, mellyel — úgy lá­tom — egy emberként tud­tak azonosulni. Valamennyi­en azért dolgozunk, hogy a Szent Rókus Kórház ismét méltó legyen a nagynevű elő­deinek a tevékenységéhez. Az eddig eltelt néhány hó­nap alatt azt tapasztaltam, hogy a munkatásaim bíznak bennem. Ezért is ért hidegzu­hanyként a kórház eladásáról szóló döntés. Olyan szellemi kapacitás van együtt ebben a létesítményben, amelyet le­rombolni, felszámolni nagy hiba lenne. Mailár Éva Pest Megyei Hírlap Nem csak nyelvében magyar Válogatás olvasóink ötleteiből Jelmondat-pályázatunkra érkezett A héten már közöltük jelmondatpályázatunk győztes és „dobogós” munkáit. Ma és holnap válogatást adunk közre a beérkezett 426 reklámmondat-javaslat­­ból. S hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük, a teljes­ség kedvéért álljon itt egyike azoknak a „pályázatok­nak”, amely nem a barátainktól érkezett. (így kerek a világ.) Tehát: „Ez a lap fehér, mint a nép kényszer­gyógykezelése, és fekete, mint egy afrikai majom bi­lincsben.” (n. n.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom