Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. ÁPRILIS 5., HÉTFŐ Ma lejár a határidd Az 1992-es évi XXIV. tör­vény alapján beadható kárpótlási igényeket ápri­lis ötödikén, hétfőn 24 óráig lehet formanyomtat­ványon, ajánlott külde­ményként postára adni — hívja fel az érintettek fi­gyelmét az Országos Kár­­rendezési és Kárpótlási Hivatal. A határidő után fel­adott kérelmeket a kárren­dezési hivatalok érdemi vizsgálat nélkül elutasít­ják. Nyilatkozik a TÁKISZ igazgatója Önveszélyes önkormányzatok Az önkormányzatoknak február végéig kellett el­készíteniük a költségveté­si rendeletet és a múlt évi zárszámadást. A Pénz­ügyminisztérium által elő­írt nyomtatványokon az erről szóló információkat meghosszabbított határ­idővel április 8-áig nyújt­hatják be a Pest Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Informá­ciós Szolgálatnak (TÁ­­KISZ), amely az .összesí­tés után elküldi a beérke­zett anyagokat a Pénzügy­minisztériumnak. Mi történik azokkal a te­lepülésekkel, amelyek nem készítették el a költségve­tést? Erről és az önkor­mányzatok gazdálkodásá­ról beszélgettünk dr. Schmidt Gézával, a Pest Megyei TÁKISZ igazgató­jával. — Értesülésünk szerint nem minden településen si­került megalkotni a költ­ségvetési rendeletet. Mi­lyen követelményekkel jár ez? — Két törvény szabá­lyozza ezeket • a kérdése­ket, az államháztartási és az 1993-as költségvetésről szóló törvény. Amennyi­ben az önkormányzat határ­időre nem tesz eleget az ál­lamháztartási törvényben előírt információadási köte­lezettségeknek egyrészt a költségvetést, másrészt az előző évi zárszámadást ille­tően, akkor a határidő lejár­tát követő hónaptól a Pénz­ügyminisztérium felfüg­geszti az állami támogatás utalását. (Folytatás a 6. oldalon) Teleki Pál-emléknap s Életét adta a magyar nép becsületéért Gróf Teleki Pálra emlékeztek teg­­áP]£ nap Gödöllőn. A néhai miniszterel­nök a városhoz tartozó má­­riabesnyői kapucinus te­metőben nyugszik. Az emlékét őrző Teleki Pál Egyesület 1990-ben alakult, jelenleg kevés hí­ján száz tagot számlál. Az eltelt évek alatt közel negyven előadást tartot­tak névadójuk munkássá­gáról, életútjáról. Kutatá­sokat végeznek, kiadvá­nyokat készítenek. Az egyesületnek jobbára gö­döllőiek a tagjai, de van­nak közöttük a főváros­ban élők, vagy például szentendreiek. A szerve­zet állította össze az ápri­lis 4-i -Teleki Pál-emlék­nap programját. A máriabesnyői kapuci­nus templomban a virágva­sárnap délelőtti szentmi­sén Nagy Tamás plébános úgy szólt az egykori kor­mányfőről, mint akiben a hitét megvalló, igaz ke­resztényt, nagy magyart vesztettük el 1941 áprilisá­ban. Ezt követően gróf Tele­ki Pál sírjához vonultak az emléknap résztvevői, körülbelül kétszázan. Ge­lencsér Katalin, az egyesü­let titkára üdvözölte a megjelenteket, akik között ott volt az egykori minisz­terelnök unokája, Teleki Pál, továbbá Rajkai Zsolt országgyűlési képviselő, a KHVM politikai államtit­kára és Gémesi György, Gödöllő polgármestere. A Himnusz eléneklése után Mészáros István egyetemi tanár, az egyesü­let elnöke beszédében kife­jezte az egybegyűltek tisz­teletét az államférfi, a tu­dós és az ifjúság nevelője iránt. — A gödöllői jamboree hatvanadik évfordulóján a Teleki Pál Egyesület meg­emlékezik a főcserkészről is — hangsúlyozta —, aki a cserkészkoron túli ifjak nemzeti szellemben való nevelését is célul tűzte ki a Fiatal Magyarság Szö­vetsége keretében, hogy felnőve fegyelmezett, tisz­tességes ifjúság lépjen a helyükbe, függetlenül fog­lalkozásától. Teleki Pálnak az ifjúság nevelésére, szellemi irá­nyítására megfogalmazott gondolata ma is időszerű, szögezte le a szónok. Ha eszerint dolgozunk, akkor a magyar nép ügyét is szolgáljuk. A rövid beszédet köve­tően koszorút helyeztek el, melyen ez a felirat áll: Dolgozott a cserkészetért, és életét adta a magyar nép becsületéért! — a Te­leki Pál Egyesület, Teleki család, a gödöllői önkor­mányzat, az MDF helyi szervezete, a Magyar Cser­kész Szövetség, az Erzsé­bet Királyné Cserkészcsa­pat. A megemlékezés a Szó­zattal fejeződött be. Késő délután a művelődési köz­pontban elhangzott elő­adással ért véget a Teleki Pál-emléknap. B. G. Történelmi játék a Tápió mentén Tavaszi hadjárat A száznegyvennégy esztendővel ezelőtti tavaszi hadjárat egyik győztes csatájá­ra, annak hőseire emlékeztek tegnap — reggeltől késő estig — a Tápió vidé­kén, Tápióbicskén és Nagykátán. A hagyományos helyi eseménysor ma már ré­sze a Tavaszi Hadjárat Emléktúrának, amely április másodikán Jászberényből indult, s Nagykátán, Tápióbicskén, Isaszegen és Gödöllőn át április nyolcadi­­kán Vácott fejeződik be. (Folytatás a 4. oldalon) s Ep ésszel Nagy vihart kavart M. J. nyugdíjas olvasó levele egyik laptársunknál. Pedig csak arról írt az idó's ember, hogy nemcsak egyszerűen megél a tízezer forint alatti nyugdíjából, hanem még elégedett is e szerény anyagi feltételek között. Ezért nem helyesli — írta a további­akban M. J. —, hogy némely sorstársa demonstráció­ra készül a legfőbb törvényhozó testület által is meg­szavazott nyugdíjemelés mértéke miatt. S ugyancsak nem veszi jó néven, hogy a hazánkban éló' két és fél millió idó'skorú ember nevében — ahogyan ó' írja — fogadatlan prókátorként különféle nyugdíjasegyesüle­tek emelnek szót, olyanok, amelyeknek még a beszerve­zett taglétszáma, illetve a magukat vezetőnek kikiáltók személye is kétséges. Természetesen nem maradtak válasz nélkül M. J. so­rai: számolatlanul, s kéretlenül érkeztek hozzájuk a le­dorongoló, a kioktató levelek. Ekképpen: nem tudja M. J., hogy a nyugdíjasok alapjában véve támogatják a rendszerváltást? Nem veszi észre M. .]., hogy a járan­dósága egy évtized alatt már csak fele annyit ér? Só't, voltak afféle reagálások is, amelyek egyszerűen olyan parlamenti képviselőhöz hasonlították M. J.-t, aki sa­ját pártja ellen kér szót egy nyilvános ülésen. A leg­megdöbbentőbb az a válasz volt, amelyikben ez olvas­ható: „... ép ésszel nem lehet felfogni, hogy ekkora nyugdíjjal ilyet vessen papírra valaki!” Épeszűnek tartva magam kijelentem: én el tudom képzelni, só't fel tudom fogni, hogy valaki tízezer fo­rint alatti nyugdíjából is elégedett öregkort él meg. S mivel agyam tiszta, eszem is jól vág, azt is feltétele­zem: M. J.-t nem a kevéske pénze teszi boldoggá, ki­egyensúlyozottá. A hiányzó forintokat — vélem — lel­ki békéje, s a két és fél éve mindenki által átélhető'gon­dolati és szólásszabadság révén teremtődött nyugalma, egyszerűen jó érzése pótolja. Ez pedig nem egyszerűen pénzt, hanem aranyat ér. Mailár Éva Képviselő-testületi ülés Napirenden a város vagyona A ma délutáni ) JLj ülésen több fon­­{$$£) tos kérdést kell ■NT megtárgyalniuk a váci önkormányzati kép­viselőknek. Szó lesz az 1993—94-es tanév előké­szítéséről, a testület elé kerül több tájékoztató. Harmati Ferenc alpolgár­mester előterjesztése alap­ján pedig tárgyalnak az önkormányzati vagyon ke­zeléséről. A fűtési idény végéhez közeledve szerepel napiren­den a távhőszolgáltatás tá­mogatása, a támogatásró.1 szóló rendelet módosítása. A Váci Városgazdálkodá­si Vállalat tavalyi gazdál­kodásáról és idei tervéről szóló jelentésben böngész­ve találunk olyan adatra, ami szerint egy új berende­zés alkalmazásával 6, 3 szá­zalékos költséget sikerült megtakarítani a központifű­­téses önkormányzati laká­sokban. A lakóházak karbantartá­sára, felújítására tavaly több mint 54 millió forin­tot költött a VGV. Az új strandidény meg­kezdése előtt még a közel­múlt adatait elemezve meg­állapítják: a fedett uszodá­ban 9 ezer iskolásnak tartot­tak testnevelő órát, vagy ennyien látogattak ide diák­bérlettel azóta, hogy tavaly májusban a cég vette keze­lésbe az intézményt. A cigány kisebbség szoci­ális helyzetéről szóló jelen­tés kilencoldalas helyi tanul­mány. A város cigány lakos­ságát Oszáczky Imréné osz­tályvezető három nagy cso­portba sorolja. Az elsőbe a társadalomba beilleszkedett családok tartoznak. A második csoporthoz a tehetősebbek tartoznak. A cigányság körében jellemző foglalkozásokat űznek, ci­gány mivoltukat büszkén vállalók. Az általános és a szociál­politikai problémák na­gyobb része a harmadik cso­portba tartozó nincstelen, perifériára szorultak köré­ben fordul elő. Mint a tanulmány megál­lapítja: több száz éves ha­gyományokat nem lehet egy-két év alatt megváltoz­tatni. Ám elfogadni sem le­het azt, ami visszahúzó, ke­resni kell az előbbre jutás lehetőségeit. K. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom