Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
1 PEST MEGYE1 HÍRLAP HITÉLET 1993. ÁPRILIS 3., SZOMBAT 9 A kövek dicsérete Jézus, miután Péter apostolra, mint sziklára építette egyházát, Máté evangélista tanúsága szerint „többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kel! mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól. Megölik, de harmadnapon föltámad". Virágvasárnapon, Urunk Jeruzsálemi bevonulásának ünnepén a szentmise első szentírási olvasmánya lzaiás próféta jövendölését alkalmazza a Megváltóra: „arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem". Tanítványai örvendeznek, magasztaló énekkel fogadták Jeruzsálemben. A farizeusok tiltakozására Jézus így felelt: „mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni" . A kövek néma, mégis mindennél beszédesebb tanúi voltak ezután Jézus kínszenvedésének és föltámadásának. Nagycsütörtökön este, szinte ugyanazon a helyen, az Olajfák hegyének lejtőjénél, „mintegy kőhajításnyira" otthagyta tanítványait, és halálfélelmében véres verejtéket hullatott: „arccal a kőre rogyva, — olajfalomb — ezüstben, — homlokával a sziklán, — halálos szomorúan" (Rónay György). Pilátus Nagypénteken „bírói székébe ült a köves udvaron” és halálra ítélte Jézust", ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahegyre, melynek héber neve „Golgota” — azaz koponya alakú kőszikla —, ahol keresztre feszítették. Halálakor „a föld megrendült, a sziklák megrepedtek”. A keresztről levétele után „sziklába vájt új sírboltba helyezték”, követ állítottak a sír bejárata elé. A hét első napján az illatszereket vivő asszonyok „a követ a sírtól elhengerítve találták. Jézus Krisztus feltámadt a kősírból. Húsvét vigíliája válaszol zsoltárának ujjongó szavaival: „a kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az vált szegletkővé". Nekünk is így kell végigkísérnünk ünnepeinken és egész életünk folyamán Urunkat résztvevő tanúiként szenvedésének és megdicsőülésének útján. Az Ő föltámadásának és a Szentléleknek éltető erejéből azonban immár nem élettelen, tehetetlenül heverő vagy sodródó kődarabokként, hanem Krisztusra, a Szegletkőre és Péterre, a Sziklára épülve. Éppen Péter apostol megfogalmazásával, „eleven kövek módjára, lelki templommá, Isten hajlékává épülve": élő, tanúságtevő hitünkkel, Isten- és emberszeretettel, gyümölcsöző keresztény élettel. Farkas József plébános Veresegyház Virágvasárnap Szent Gellért a legendák tükrében „...A tanítványok elmentek — olvassuk a pálmaszentelés evangéliumában, amelyet Máté evangélista vetett papírra —, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat s csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó és az utána tóduló tömeg így kiáltozott: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!« Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. »Ki ez?« — kérdezgették. — »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből« — felelte a nép.” Jézus jeruzsálemi dicsőséges bevonulásának napját hívjuk Virágvasárnapnak, mert a nép üdvrivalgás közepette virágokkal hintette tele előtte az utat. Vannak nemzetek, ahol Pálmavasámapnak nevezik ezt a napot, amely az ünnepélyes bevonuláson kívül Jézus szenvedésének, tehát a Nagyhétnek a kezdetét is jelzi. Igazán nagy fénnyel csak a keresztényüldözések megszűnése után, a IV. századtól lehetett megünnepelni. Először az Olajfák hegyén gyűltek öszsze a Jeruzsálemben lakó keresztények, és felolvasták a Szentírás fent idézett részét, majd pálmaágakkal, olajágakkal kezükben bevonultak ők is püspökükkel és papjaikkal a városba. A VIII. századtól nevezik e napot Dominica (in ramis) Palmarum-nak. Ettől az időtől vált szokássá a pálmaágak megszentelése, az ún. „száraz mise” (missa sicca). Ez olyan szertartás, amely liturgikusán úgy van felépítve, mint a szentmise rítusa: de a kenyér és a bor helyett a pálmaágakat ajánlja fel a pap. Ezt követik a pálmaágszentelési imák, az ágak meghintése szenteltvízzel, és megfüstölése tömjénfüsttel. Nálunk, valamint azokban az országokban, ahol nincs pálmafa, az olaj- és pálmaágakat a barkák helyettesítik. „Hozsanna, Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő!” — zúg az ének, miután a hívek a megszentelt pálma- vagy barkaágakkal kivonultak a templom elé, amelynek ajtaját azonban visszavonulásukkor zárva találják. Belülről ünnepélyes ének hangzik: „Dicséret, tisztelet és öröm legyen neked, Krisztus Király...”, amelyet a kívüllevők többször megismételnek. A keresztvivő ezután háromszor ráüt a kereszt nyelével az ajtóra, amely kitárul, s a künnrekedtek ünnepélyesen bevonulnak. A pálmaszentelő körmenet a VII. századtól válik általánossá, bár már a IV. századtól ismerünk ilyen szertartást. A középkorban gyakran az evangéliumos könyvet vitték, mint Krisztus szimbólumát. Később Jézus szamáron ülő alakját vitték magukkal, felidézve vele a jeruzsálemi bevonulás eufóriáját. Ezt követi a tulajdonképpeni szentmise, amelynek keretében felolvassák vagy elének - lik Krisztus szenvedésének a történetét, a passiót, Szent Máté Evangéliuma szerint. Csonkaréti Károly Lexikonok, úti-, történelem- és imakönyvek örökítik meg a 10. és 11. század forduíóján élt velencei származású bencés szerzetesnek. 1046-ban a hitéért mártírhalált halt magyar püspöknek a nevét, tetteit. Szent Gellért különleges helyet foglal el a magyar kultúrhistóriában és a magyarság tudatában: alakja jelképpé magasodott; a róla szóló legendák máig nem homályosulnak. A Magyarország útikönyv például ismertetve a Gellérthegy főbb földrajzi mutatóit, megemlítve a Szent Gellért-szobor alkotójának — Jankovich Béla — nevét, és a szobor felállításának az időpontját — 1902 —, rövid történelmi visszapillantást ad. „A félköríves oszlopsor előterében álló bronzalakot azon a ponton helyezték el, ahonnan a hagyomány szerint a magyarság keresztény hitre térítésében nagy szerepet játszott Gellért püspököt a Vata-féle pogánylázadás idején szöges hordóban legurították a pogány hit megszállottjai.” Kétségtelen, a krónikák és az évszázados népi emlékezet vértanú halála körülményeit ily módon (is) őrzi. Áz 1945, a kommunista éra előtti lexikonok egy másik változatot örökítenek meg. Ezek szerint „a lázadó pogány magyarok a mai Erzsébet-híd magasságában kocsijával a mélységbe gurították”. Az utóbbi négy évtized könyvei szerint a Kevés önálló görög katolikus lelkészség működik az országban. Ám a legtöbb településre, ahol egyáltalán igény mutatkozik rá, a központi önálló lelkészségekből jár ki misézni a pap — leggyakrabban a helyi római katolikus templomokba. Halászteleknek szerencséje van: egyike azon kevés helyeknek (sőt tudomásunk szerint egyedüli is Pest megyében), ahol önálló görög katolikus lelkészség működik. Életre hívását — meséli Prodán Gábor lelkész felesége — az sürgette illetve segítette elő, hogy Csepel-szigeten, s azon belül is e kis településen sokan élnek Szabolcsból és Szatmárból elszármazott, eredetileg görög katolikus vallást valló emberek. Ezért esett Halásztelekre a budai központi lelkészség választása, melynek nemcsak a helybéli hívek, de a település világi vezetői is örültek. Stoffán Antal polgármester például e szavakkal köszöntötte a halásztelki és a Csepel-szigeti görög katolikus híveket azon a január végi ünnepségen, melyen Bacsóka Pál püspöki heíynök felszentelte a parókia előtt álló mintegy négy méter magas bizánci stílusú keresztet, illetve a felpüspököt a korábban Kelenhegynek nevezett meredek dombról egyszerűen csak „a Dunába taszították". Lapozva korábbi korok tudós munkáiban, a 16. században élt, európai hírű erdélyi protestáns lelkész, bibliafordító és polihisztor külön bekezdést szentel Krónika az magyaroknak dolgairól című munkájában Szent Gellért halálának. így írja le azt Heltai Gáspár: „Mikoron a (pogány) magyarok előltalálták volna őket (a püspököket), szinte a Duna mellett, mindjárt reájok támadának és kövezni kezdék őket. De a szent attyák csak keresztet hánnak vala. És a Sz. Gelértet egy taligára kötelék és felvivék egy magas hegyre a Duna mellett, és allábocsáták ott a meredeken. Mikoron onnét alláesett volna, és meglátnák, hogy még a szüv mozogna benne, egy képpel általüték, és úgy hala meg annak utánna.” A középkorban szokás volt, hogy latin nyelvű írásos művekbe, legendákba foglalták az egyház által szentté avatott, vagy avatásra kiszemelt személy élettörténetét. Gellért püspökről két legenda született, az úgynevezett Legenda minor, halála után ötven-hatvan évvel, a bővebb terjedelmű, a Legenda maior a 13. században. Az irodalomtörténeti kutatások bizonyították, hogy Heltai Gáspár ezekből meríthetett. Hancsovszki János felvétele újított kápolnát, „...büszkeség tölt el engem és a falu lakóit amiatt, hogy az egész Csepelszigetre kiterjedő joghatóságú görög katolikus lelkészség központja, hivatala és most felszentelt kápolnája Halászteleken, a mi falunkban van”. Prodán Gábor „fennhatósága” tehát messze a falu határain túlra nyúlik: eljár misézni Szigethalomra, Csepelre, Szigetszentmiklósra. Az első helyen 15, a másodikon 20 hittanosa van. Eredeti székhelyén, Halásztelken csak néhány gyermek jár hozzá hitoktatásra ám ez a kis létszám nem szegi a lelkész kedvét. — Nagyon elégedett va-Napjaink szépírója. Lengyel Dénes bevallottan középkori legendákat dolgozott fel, népszerű formában. Heltaihoz hasonlóan idézi Szent Gellért halálát. „Amikor Gellért püspök és társai a Pesti révhez érkeztek, Vata és társai, akiket az ördögök megszálltak, megrohanták őket. A pogányok köveket ragadtak, és hajigálni kezdték a papokat. Gellért püspök pedig azokat, akik kővel hajigálták, a kereszt jegyével áldotta, ők pedig ettől még jobban megdühödtek. Rárohantak a püspökre, szekerét a Duna partján felfordították, őt magát a szekérből kirángatták, egy taligára tették, és Kelenföld hegyéről a mélybe bocsátották. És minthogy még lélegzett, mellébe lándzsát döftek, majd fejét egy kövön szétverték. A Duna gyakran kiáradt, és ellepte a követ, de a vért hét esztendő alatt se tudta lemosni.” De ki volt valójában Szent Gellért? A fent maradt adatok szerint 980 körül született Olaszországban, Velencében, gazdag családban. Az akkori tudományokban nagy jártasságot szerzett, belépett a benedekrendbe. Maga is művelte a teológia tudományát, Deliberatio című latin nyelvű munkája a kor egyik ismert irodalmi alkotása volt. Egyes adatok szerint a Szentföldre igyekezett, de egy magyar bencés hívására a Gondviselés tervei szegyok az óvodáskorúakkal. A kisiskolások mellett velük van még alkalmam foglalkozni hittanóra keretében. Külön szerencse, hogy a kisebbekkel itt a kápolnában hetente tudok találkozni. Nincs különösebb oka annak, hogy Halászteleken enynyire összezsugorodott a hívek tábora. Országos jelenség ez, vallja a lelkész, majd hozzáteszi: hatalmas fejlődést tapasztalt e téren is az elmúlt két évben. Szerinte az sem elhanyagolható tény, hogy Csepelen 80-100, Halászteleken pedig 60-70 fő is részt vesz a vasárnapi istentiszteleteken. — Természetesen a mindennapos misékre sokkal kevesebben jönnek el — mondja a lelkész. — Ám ennek a létszámnak is örülni kell. Hálás is vagyok érte eleimnek, azoknak, akik évtizedekig kijárva Budáról — majd Mosolygó Béla lelkész társam óta már helyben lakva — biztosították a folyamatos lélekápolást és hitgyakorlást a helybéliek számára. Sokat köszönhetünk Nagy István tisztelendőnek is, aki erejét nem kímélve két kezével is formálta a későbbi lelkészlakot. Király Ernő professzornak pedig helybéli hitoktatás elindítását köszönjük. rint jött Magyarországra. Más források azt írják, hogy Szent István király kívánságára kezdett hazánkban hittérítő tevékenységet. Bizonyos: megszerette népünket. 1023—1030 között Bakonybélben remetéskedett, onnan hívta a király fiának: Szent Imre nevelőjének. 1030-tól marosvári (Csanádi) püspök, az ottani székesegyház, monostor megalapítója, az egyházmegye megszervezője. Legendáiban található első, írott nyoma a magyar népdalnak, munkadalnak. Egy alkalommal hű társával útban a királyhoz, egy erdőszéli parasztházban szálltak meg. Éjféltájban malomkő zúgására és énekszóra ébredtek fel. A kézimalmot hajtó szolgálólány dalolt... „Hallod-e a magyarok szimfóniáját — fordult a püspök társához —, miképpen szól?!” A szocializmus évtizedeiben a hatalom urai nem mertek Szent Gellért szobrához nyúlni, sőt a monumentális alkotás, mint „látványosság” díszkivilágítást is kapott. Személyéről, eszméiről, példájáról hivatalosan nem esett szó, az írott munkákban pedig, ahol csak lehetett, a neve elöl lelopták a „Szent” előnevet. A magyarok első (?) püspöke azonban mindvégig óvta a várost, az országot, az embereket, s a szobor talapzatán mindig volt, télen-nyáron egy-egy szál virág. (deregán) Prodán Gábor 1990-ben érkezett családjával Halásztelekre. Teendője akadt bőven, s hogy az azóta eltelt alig több mint két éve alatt a helybéliek megszerették, sőt becsülik is aktivitásáért, azt nemcsak a lelkészi hivatal becsületes, pdhtos ellátásának, de a helyi társadalmi ügyekben játszott szerepének, illetve a más egyházközösségekkel kialakított kapcsolatának is köszönheti. Szinte nincs olyan rendezvény Halászteleken, ahova ne hívnák meg a görög katolikus lelkészt. Közismert karitatív, humánus magatartása — társadalmi munkában például mint a Máltai Lovagrend mentőse hetente két alkalommal 12-12 órás ügyeletet vállal egy budai állomáson —, és jó szervezőkészsége is. Utóbbi segíti a jövőbe mutató terveinek a megformálásában is. Azt szeretné, ha Szigethalmon a reformátusokkal közösen mielőbb elkezdődhetne az ökumenikus oktatás, s helyben, Halászteleken pedig azt fontolgatja a lelkész, hogy az önkormányzat segítségével alakítanának ki az idősek részére egy karitatív alapon működő öregek napközi otthont. Mailár Éva A halásztelki görög katolikus gyülekezet Hatalmas fejlődés két év alatt
