Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. ÁPRILIS 29., CSÜTÖRTÖK 3 Abszurdum! A televízió kettes csatornájának reggeli adásában a minap egy bájos hangú hölgy beszélgetett egy modern, felvilágo­sult gondolkodású fiatalemberrel abból az alkalomból, hogy a honvédségnél bevezetik a pszichiátriai vizsgát, mely­nek segítségével ki lehet szűrni azokat a- fiatalembereket, akik testileg ugyan alkalmasak a katonai szolgálatra, de lel­kileg nem. Van ilyen. Az említett ifjú sajnos korán született, mert amikor őt so­rozták, akkor még nem foglalkoztak a katonajelöltek „leiké­vel". így aztán honvédegyenruhában vágta ki a képernyő előtt ülve a következő mondatot: „Abszurdum, hogy az em­bert csak úgy befogják". A bájos hangú hölgy hallgatással fejezte ki mélységes egyetértését, úgy is mint a közhasznú te­­■ levízió fizetett (bizonyára — legalábbis relatíve —- jól fize­tett) alkalmazottja. Valóban abszurdum? S valóban „csak úgy befogják"? Egy fél évszázaddal ezelőtt bizony szégyellte magát az a fia­talember, aki untauglich, vagyis alkalmatlan minősítést ka­pott a sorozáson. Bizony a lányok másra is alkalmatlannak találták az ilyen legényeket. Az alkalmasnak bizonyult egészséges testű és lelkű fiatalembereket pedig nem kellett „befogni", bevonultak azok a hívó szóra maguktól is. Mi­ért? Természetesnek tartották, hogy hazát, honfitársaikat, családjukat, édesanyjukat, feleségüket, gyermekeiket, a ked­vesüket mint „alkalmasoknak” meg kell védeni. Mert ha nincs ki megvédje őket, akkor úgy járnak, mint a bosnyák nők (anyák és lányok) tízezrei. S a bosnyák férfiak nem tart­ják abszurdumnak, hogy fegyverrel védjék meg asszonyai­kat, leányaikat, őket nem „befogják", ők önként fognak fegyvert. Ha van mit. Nálunk meg a pszichiátriai vizsgálatok — igen helyesen — kiszűrik a beteg lelkű fiúkat, mert ugye a pszichiátria a lelki betegségekkel foglalkozó ága az orvostudománynak, így hát az, akit lelki betegnek találnak, az — néha — való­ban beteg lelkű. Az ilyenek kezébe bizony nem szabad fegy­vert adni saját maguk és a társadalom érdekében. De az is a társadalom érdeke, hogy az egészséges testű és lelkűféifiak megtanulják, hogyan kell megvédeni a gyen­géket, a nőket és a gyermekeket, a betegeket és az öregeket, s mondjuk ki — a hazát. Persze az sem lenne baj, ha lenne erről néhány szava a közhasznú televíziónak. Mert ha nincs, az valóban abszur­dum. Török Bálint Vadász- és horgászkiállítás Az Expo előtt a BNV-n Tegnap megnyitotta kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár­­központ területén a Fegyver-, Horgász- és Vadászkiállítás. Már az első napon rengeteg lá­togató járt a pavilonokban és a szabadterületeken. A kiállítás május 2-áig tart nyitva. A rendező Haris Kereskedő­­ház Kft. munkatársai elmond­ták, hogy a rendezvény az 1996-os Expo előkészítésének is tekinthető. Céljukat minden bizonnyal elérték, hiszen a vi­lág legrangosabb fegyver- és vadászkellékgyártó cégei kép­viseltetik magukat. A magyar vállalatok és vállalkozók kö­zül is sokan kínálják termékei­ket. A horgászok sem marad­nak látni- és vásárolni való nél­kül. A vadászöltönyöktől a va­dászat és horgászat során hasz­nálatos ruházati cikkekig min­den kapható. Akik képesek ki­fizetni a méregdrága terepjáró autókat, helyben leadhatják megrendeléseiket. Magyarországon is egyre népszerűbb az íjászat. A mai modem íjakkal csaknem elér­hető a lőfegyverek hatásfoka. Ezek a fegyverek — sportcé­lokra — hazánkban is szaba­don vásárolhatók. A kiállítá­son íjásztenutatót rendeznek, ahol mindenki megismerheti ezt a nemes sportot. F. L. Pest megye kiállítói is sikeresek Erdősi Ágnes felvétele Országgyűlési bizottságok ülései Elfogadott kormányjavaslatok Honvédelmi egyeztetés Tegnap megkezdődött a po­litikai egyeztetés a honvé­delmi törvényjavaslatról. A tárgyalási ütemterv máris felborult, mert az ellenzéki pártok egyeztetni kívánják frakciójukkal a jogszabály és az alkotmány közötti kapcsolatot. Szendrei Lász­ló, a Honvédelmi Miniszté­rium politikai államtitkára elmondta: nem sikerült egyezségre jutni például ab­ban, hogy egy vagy több törvényben kell szabályoz­ni a honvédelem ügyét. A magyar állampolgárságról szóló törvényhez benyújtott módosító indítványok újabb csomagját tárgyalta meg teg­napi ülésén az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága. Két témakörben határoló­dott el élesen a képviselők ál­láspontja. Eltérően vélekedtek egyrészt arról, hogy az idő múlásával korlátozzák-e a kül­földön élők magyar állampol­gárságának érvényességét. Az előterjesztő Józsa Fábi­án belügyi államtitkár leszö­gezte: a kormány semmiféle korlátozást nem kíván beve­zetni. A törvényhozók szava­zással a kormány eredeti elő­terjesztése mellett foglaltak ál­lást. A másik vitatott kérdés az volt: legyen-e az állampolgár­ságért folyamodóknak válasz­tási lehetőségük atekintetben, hogy esküt vagy fogadalmat kívánnak tenni a magyar ható­ságok előtt. A bizottság némi polémia után az eredeti előter­jesztést támogatta, vagyis azt, hogy legyen meg mind az es­kü, mind pedig a fogadalomté­tel lehetősége. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága parlamenti vitára al­kalmasnak tartotta a kormány távközlés- és műsorszórás-po­litikájának jóváhagyásáról szó­ló országgyűlési határozati ja­vaslatot. A Matáv privatizáció­ját és a távközlésfejlesztési koncessziók kibocsátását egy időben kívánja lebonyolítani a kormány. Félelmek a tb-választás körül Ki kezeli a vagyont? (Folytatás az 1. oldalról) Az MDF bízik abban, hogy május 21-én a felnőtt lakosság 25 százaléka elmegy szavazni, s ekképpen megválasztja a tár­sadalombiztosítás önkormány­zati szerveit. Ezzel véget lehet vetni annak a tarthatatlan álla­potnak, hogy a parlament irá­nyítja a folyó ügyeket. A kor­mányzópárt — hűen a választá­sok előtt tett programnyilatko­zatához — azt vallja: a nyu­gat-európai gyakorlatnak meg­felelően Magyarországon is vá­lasztott testületeknek kell kezel­nie a hazánk egyéves költségve­tésének csaknem felét kitevő tb-vagyont. Ezekben a gondola­tokban összegezhető annak a sajtóbeszélgetésnek a lényege, melyet tegnap tartott a téma iránt érdeklődő újságírók szá­mára az MDF képviselőcso­portja. (Ez a kötetlen találkozó egyben megelőzte azt a mai rendezvényt, melyet ugyan­csak a parlament szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottsága szervez a társada­lombiztosítási rendszer megújí­tásáról.) Kulin Sándor képviselő a tegnapi sajtóbeszélgetésen felvázolta a május 21-én ese­dékes tb-önkormányzati vá­lasztások lényegét. Eszerint a voksolásra egy 1991-es tör­vény értelmében kerül sor. Négy évre választják meg a 60-60 (a nyugdíj- és az egész­ségügyi biztosító ágazatokat) képviselőt, akik maguk közül 11-11 főt jelölnek a vezetés­be. Míg az előbbiek társadal­mi munkában végzik majd munkájukat, utóbbiak tiszte­letdíjért dolgoznak a társada­lombiztosítás területén. — Ez is biztosíték lehet arra — mondta a képviselő —, hogy egyrészről a gyakorlat­ban is megvalósulhat a társa­dalombiztosítás profiltisztítá­sa, vagyis az, hogy az ágazat csak olyan feladatokat finanszí­rozzon a jövőben, amelyek mö­gött tényleges járulékfizetés van. Másrészről arra is garan­ciát látunk — folytatta a képvi­selő —, hogy nem szaporodik aránytalanul és indokolatlanul a tb. adminisztrációja. A túl­zott ügyintéző apparátus eltar­tása ugyanis fölösleges költség­terheket okozna az ágazatnak. Ez pedig a jövőben felelősen tevékenykedő önkormányzati képviselőknek nem lehet érde­ke! Miként az sem, tudtuk meg a sajtóbeszélgetésen, hogy gon­datlan, illetve szakértelem nél­küli vagyonkezelés miatt elúsz­­szon a társadalombiztosítás mintegy 300 milliárd forintos készlete. — Ezért is van még ma is sok bizonytalanság a választá­sok, illetve a jövőben működő testületek körül — mondta Po­­korny Endre. — Sajnos a szak­­szervezetek sem tűnnek min­den késdésben partnernek. Az általuk adott általános, sőt oly­kor semmitmondó válaszok ugyanis nem oszlatják el a la­kosság körében és az egyes in­tézményeknél tapasztalható fé­lelmeket. Egy biztos — tette hozzá végezetül a munkacso­port vezetője —, hogy a leen­dő önkormányzatok tevékeny­ségét folyamatosan kell ellen­őrizni, vagyonukat pedig olyan szakemberek kezébe kell adni, akik végzettségük és hozzáértésük alapján a legbiz­tonságosabban és a legcélrave­zetőbben kezelik majd a rájuk bízott összeget. mallár Magyar tábornokot is meghívtak A hiányzó honvédelmi törvény ára A Tábornokok a békéért és a leszerelésért nemzetközi moz­galom soron következő' ülésére, Angliába utazik a napok­ban Sebők János nyugállományú honvéd-tábornok — a ré­giónkból egyedüliként. Korreferátumát már megküldte a szervezőknek, melyben az európai biztonság időszerű kér­déseire keresi a választ. Vélhetően többeknek ismerő­sen cseng Sebők tábornok ne­ve, hiszen a rendszerváltoztatás előkészítésében még a régi par­lament egyik legjelentősebb re­formereként vált országosan is­mert politikussá. Csupán emlé­keztetőül: hitet tett a többpárt­rendszer bevezetése mellett, a honvédség irányíthatósága érde­kében alkotmánymódosításra tett javaslatot és — amivel a leg­több ellenséget, de egyben tá­mogatót is szerezte — határo­zottan kiállt a szovjet csapatok kivonulása mellett. Elismerést sem akkor, sem azóta senkitől nem kapott, pedig többeket megemlíthetnénk, akik ország­világ előtt hajba kaptak elévül­hetetlen érdemeiket hangoztat­va. (Csupán a hitelesség kedvé­ért jegyezzük meg, hogy a tá­bornok úr nem lehetett a tagja annak a parlamenti delegáció­nak, amely a csapatkivonulási szerződés aláírására volt hivata­los Moszkvába.) Sebők Jánosban még nincs sértődöttség, hiszen meggyőző­déssel vallja, hogy országgyű­lési képviselőként nem tehetett mást, világosan látta, a szocialis­ta rendszert megreformálni nem lehet, csak lebontani. Mint beszélgetésünkkor mondta, nem a politikai karrier vágya hajtotta, annál inkább az, példá­nak okáért alkotmánymódosítá­si javaslatakor, hogy olyan érte­sülései voltak, miszerint a hatal­mukért mindenáron ragaszko­dók céljaik eléréséért a hadse­reg felhasználását sem tartják ki­zártnak. A jelenre térve elmondta, hogy értetlenül figyeli a Parla­mentben késhegyig menő politi­kai ízű vitákat. Nincs olyan helyzetben most az ország — sem gazdasági sem politikai ér­telemben —, hogy a csatározás­nak ideje volna. A szükséges nemzeti összefogásnak nyomát sem látja. Ennek pedig ára van — akár a hadseregnél is. Késésben van a honvédelmi törvény (most tár­gyalja a parlament) megalkotá­sa. Márpedig világos szabályo­zás nélkül bármely hadsereg destabilizálódik. Ugyancsak tör­vény hiányában nem lehet ko­moly szervezeti és diszlokációs változtatásokat végezni. A 80-as évek elején elkezdődött hadseregátszervezés súlyos ká­rokat okozott, ennek egyik követ­kezménye lett a nagyarányú el­távozás a hadseregből, ami mind a mai napig tart. Talán mondani sem kell, hogy hazánk külső körülményei mennyire in­dokolttá tették volna a törvény mielőbbi megalkotását. Sebők János a tárca felkérésé­re most készíti észrevételeit a honvédelmi törvény tervezeté­ről. Az angliai út után az illeté­kesek asztalára teszi. Németh Zsolt A Püspöki Kar nyilatkozata A katolikus hívők részvétele a közelgő társadalombiztosí­tási választásokon nemcsak állampolgári, hanem kereszté­nyi kötelesség is. Olyan meg­bízható jelölteket kell válasz­tani, akik a biztosítottak szempontjait, és nem politi­kai érdekeket képviselnek, akik minden magyar állam­polgár szociális biztonságáért és nemzetünk jövőjéért dol­goznak — húzza alá a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata. A dokumentum rámutat: a Püspöki Kar kötelességének érzi, hogy hazánk társadalmi­politikai átalakulásának jelen­tősebb állomásainál hallassa szavát. Egykor blokád, most Mercedesek Nagyváradi barátom Budapesten élte át a taxis-blokádot. Most megint itt van, s a jó idő, a kellemes este teg­nap kicsalt bennünket a Margit körúti erkély­re, ahol egyszer csak azt mondta: „Tízből tíz”. Micsoda? — kér­deztem. Ezt válaszolta: — Számoltam, tíz ta­xiból tíz nyugati volt, négy Mercedes... A Da­ciák eltűntek... S képzeljék el, nagy­váradi barátom egé­szen addig eljutott, hogy bizony vaklárma volt az a blokád, olyan dolgoktól féltek, ami úgy látszik, nem is volt olyan félelmetes. Nos, innen már csak egy lé­pés: félnek itt a keresz­tény kurzustól is, meg rettegnek a jobboldali­­ságtól, ami körülbelül annyira fenyegeti ma a magyarokat, mint amennyire a taxisokat fenyegette a nyomor... A nyugati autók elsza­porodása ennek az el­lenkezőjét mutatja. Persze, más a helyzet, ha a Mercedesek, a Vol­­vók és a BMW-k a fa­lat szájtól való megvo­násának a következmé­nyei. Ám ez egy vidám barakkban nem elkép­zelhető... (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom