Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-26 / 96. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 26.. HÉTFŐ Három cigány képzőművészről Megújulás az alkotásban Az utóbbi évtizedekben a cigányság sorozatos életformaváltásokon ment át, és a megrázkódtatások során hagyományos kultúrája is jórészt szétrombolódott. Ez a kultúra azonban az utóbbi két évtizedben újra feltámadt. Március—áprilisban a Magyar Naiv Művészek Múzeumában Kecskeméten egy festő és két szobrász mutatkozott be. A festő, Oláh Mara Pest megyei származású; Monoron született és munkássága ehhez a faluhoz és a nagyszülők lakhelyéhez, Mogyoródhoz kötődik elsősorban. Különös sorsszerűség, szerencse és szerencsétlenség, belső megérzések, és a nehézségeket leküzdő makacs életerő jellemző Oláh Mara életútját. A családi környezet, a gyermekkor máig eleven élményekkel, tapasztalatokkal gazdagította őt. Apai ágon muzsikusdinasztiából ered, édesanyja beás cigánycsaládból származik, anyai nagyapja vasverő volt, üstházakat készített és edényeket foltozott. Oláh Mara: Mara tárlaton Rongyot is gyűjtöttek, és a kis Mara örömére, csacsifogattal vándoroltak foltozandó- edényeket keresve. Az iskolai évekből csupán anyi emléke maradt, hogy egyszer egy pár meggyet kellett lefesteni szárral és levéllel, s az ő képe sikerült a legjobban. Két súlyos műtéten esett át, mindkettőt évekkel előre megálmodta, ám az orvosok nem ismerték fel idejében a Szomora Kálmán: Férfifej betegséget és panaszát képzelgésnek minősítették. Az elkeseredés mélypontjáról felemelkedve kezdett belső sugallatra rajzolni és festeni. Alkotói magáratalálását a Cigány-Tahán és a Cigánytelep Mogyoródon című festmények jelzik. Ettől kezdve életprogrammá vált számára a festés. Léte új értelmet nyert és sokszor éjszakába nyúlóan megszállottan dolgozott. Rokonsága megütköző csodálkozással vette tudomásul ezt a „haszontalan”, ám költséges kedvtelést, ezért bemutatta képeit Péli Tamás festőművésznek, aki további munkára buzdította. Oláh Mara négy év alatt a magyarországi cigány képzőművészek jellegzetes, egyéni arculatú alkotójává vált. Képei spontán kifejezőerejükkel hatnak ránk. Ez a spontán expreszszív jelleg magyarázza, hogy az élmény, az új tapasztalat természetes frissességgel válik képpé képzőművészetében. Másfél évvel ezelőtt unokatestvére monori vendéglőjében mutatta be képeit szülőfaluja lakóinak. A kiállításon nemcsak az ő képei szerepeltek, hanem azoknak a cigányfestőknek is alkalmat adott a kibontakozásra, akikkel, eddig rövid pályáján megismerkedett. Érdemes lenne Oláh Mara egyéni kiállítását is megrendezni Monoron, vagy Pest megye valamelyik más helységében. A Magyar Naiv Művészek Múzeumában rendezett kiállításon Oláh Mara festményeihez Szomora Kálmán és Kosztics László szobrai társultak. Szomora Kálmán a tudást, a műveltséget, a szakértelmet nagyra becsülő cigánycsaládból származik. Két évig járt gimnáziumba, de a család nehéz anyagi helyzete miatt abba kellett hagynia a tanulást. Diákkorában verset írt. festett és faragott. A hetvenes években — gyermekkori tevékenységét felújítva kezdett faragni ismét. A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig részt vett a tatabányai Országos Bányász Fafaragó Tábor munkájában és kiállításain, a nyolcvanas évek végétől pedig a Tokaji Művésztelepet látogatta. Szomora szobrainak arányai a belső látás, a kifejezés törvényszerűségei szerint alakulnak. „Úgy faragok, ahogy belülről látom” — állapítja meg munkáiról szólva. Jellegzetesek, tömzsi, nagyfejű figurái, ám az összenyomás, a tömörítés mellett él a kifejező megnyújtás lehetőségével is (Szent László király). Szomora fő erőssége a portré. Ezek a portrék azonban nem egy-egy figura naturalisztikus ábrázolásai, hanem a lényeges vonásokat megragadó karakterisztikus típusok (Vajda. Hibás szemű. Szent István király). A biblikus tárgyú témái közül kiemelkednek Krisztust és Máriát ábrázoló domborművei. Kosztics László két és fél évvel ezelőtt kezdett szobrászkodrii, s viszonylag rövid idő alatt sikerült jellegzetes, tematikailag és plasztikai értékekben egyaránt gazdag alkotói világot létrehoznia. 1992-ben, 34 éves korában megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. Faragni nagyapjától tanult, aki a csorda őrzése közben botok készítésével foglalkozott. Áltlános iskolás korában egy művészkedő tanára felfigyel tehetségére és megtanítja a domborműfaragás technikájára. Ezután különböző foglalkozásokkal, munkahelyekkel kísérletezik Pécsett és Budapesten, majd visszamegy falujába (Illocska) és gépkocsirakodóként helyezkedik el. 1989-ben, 31 éves korában leszázalékolják. Válságos hónapok következnek. „Ekkor kezdtem el újra faragni — emlékezik vissza életének erre az időszakára —, mert ekkor már volt időm, és nem tudtam elfogadni, hogy most megálltam és befejeztem az életemet, s az a vágy éltetett, hogy vigyem még valamire, mutassam meg, hogy mi lakozik bennem.” Kosztics László: Cigány Madonna (részlet) Először nagyapját faragja meg, botra támaszkodva, gondolkodóként, aztán öreganyját, rözsével a hátán. Ezt követően egyre-másra születnek a szobrok, a cigány népi mesterségeket, az anya és gyermek kapcsolatát idéző témák, a Krisztus- és Madonna-ábrázolások. Ezek előképei gyakran az imakönyvekben talált sablonos, érzelmes kegyképek. Kosztics tehetségét dicséri, hogy ezeket is saját szobrászi látásmódja szerint bátran, egyéni módon, újrafogalmazza. A kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumának kiállításán három különböző karakterű alkotóval ismerkedhettünk meg. Közös azonban mindhármukban az, hogy nem adták meg magukat az élet rájuk súlyosuló nehézségei közepette, hanem képesek voltak megújítani önmagukat, és az alkotásban új tevékenységet, élethivatást találtak. Kerékgyártó István Szavalóverseny Abonyban ző Berta Beátának. A rendező zárszava íróknak, újságíróknak egyaránt üzent: úgy tűnik, a toll emberei még nem veszítették el olvasóikat. Végezetül a diákok és tanárok megkoszorúzták a költő emlékművét. (bágyoni) A költészet szépsége, anyanyelvűnk nagyszerűsége előtt hódolt szombaton délelőtt kisdiák és tanár Abonyban a József Atti- Ia-szavalóversenyen. A helyi termelőszövetkezet — amely a költő nevét viseli — 1985-ben irodalmi alapítványt hozott létre azzal a szándékkal, hogy a költészet napját ekképp ünneplő abonyi diákok vetélkedőit támogassa. A szavalóversenyt ezúttal is a városi könyvtár, az abonyi művelődési ház — és természetesen a helyi iskolák és a József Attila Nevelőotthon magyartanárainak a közössége szervezte meg és bonyolította le a városháza dísztermében. A zeneiskolások ünnepnyitó műsora után a nagy megmérettetés következett két kategóriában: először az 5-6. osztályosok adták elő produkcióikat — a kötelező József Attila-vers itt a Nézem a lámpát című költemény volt, ezt követően a 7—8. osztályosok mutatták be kötelezően előírt (József Attila: Gyöngy), illetve az őáltaluk választott versből álló műsorszámaikat. A beszámoló teljességéhez tartozik, hogy jelezzük olvasóinknak: Abonyban nem csupán a valakik által megrendezett (mert előírt) szavalóversenynek lehettünk szem- és fültanúi, hanem egy kitűnően öszszeállított, minden részletében alaposan előkészített és átélt ünnepi délelőttnek örülhettünk, amely célját önmaga egészében érte el. A vetélkedő színhelye emelkedettséget sugallt; történelmünk nagyjait ábrázoló képek díszítik a városháza nagytermét, a sorban ott függött József Attila portréja is... A versmondó diákok immáron megszokott főhajtása mintha nem is elsősorban a tapsnak, hanem ezeknek a nagyságoknak szólt volna. A tiszta múlt előtt emelt kalapot a még tisztának mondható jövő, az ifjúság, a nyelvéhez ragaszkodó abonyi diákság. A díjak kiosztása után a szaktanárok emlékdiplomát és virágcsokrot vehettek át. A Pest Megyei Hírlap is eljuttatta a maga díjait Abonyba, hiszen szerkesztőségünk szándékaival egyezik a versmondó-vetélkedőt kiírók célja, nevezetesen: a szép magyar szó elsajátítása és terjesztése — mint ahogy azt Csilleiné Szabó Gyöngyi, az abonyi könyvtár mindenese (és a vetélkedő rendezője) megfogalmazta. Múlt és jövő „találkozásának” más szempontból is tanúi voltunk szombat délelőtt Abonyban: Berta Beáta, egykori abonyi kisdiák (ma végzett szakember) egy hasonló szavalóversenyen nyert „emlékérmet” adott át a mostani vetélkedő legjobb Vili. osztályos szavalójának (az egyébként Pest Megyei Hírlap-díjas) Bányász Violának. A következő pillanatokban aztán Skultéty Józsefné — mindkettejük előkészítő tanára — a maga „jutalmát”, a vi* Az abonyi József Attila-szavalóverseny díjazottjai: 5—6. osztály: /. díj (egyúttal a Pest Megyei Hírlap díjasa, Zalán Tibor, Abonyban született költő különdíjasa): Csata Henrietta; II.: Pástét Barbara; III.: Halász Hajnalka; IV.: Parti Csilla; V.: Godó Mercédesz. 7—8. osztály: /. díjas (Pest Megyei Hírlap-díjas; Zalán Tibor különdíjasa) Bányász Viola; II.: Sarkadi Andrea; III.: Molnár Erika; IV.: Vincze Krisztina; V.: Vida Csilla. A Pest Megyei Hírlap részéről különdíjat kapott még Vincze Miklós tanuló. A Malom Alapítványért Jótékony célú kiállítás nyílt szombaton Wertheimben a Szentendre Művészetért (röviden Malom) Alapítvány javára. Az aukción az alapítványt iétrehozó negyvenkét művész nyolcvan alkotását — szobrokat, festményeket, rajzokat, grafikákat, szitanyomatokat — kínáltak eladásra összesen 9,5 millió forint értékben. A bevételek birtokában végre érdemi lépéseket tehetnek az egykori fűrészmalom múzeummá alakítása érdekében. Wertheim Szentendre testvérvárosa. Évek óta tartó, rendkívül jó együttműködésük keretében már több cserekiállítást rendeztek — tudtuk meg Chikán Bálinttól, a Malom Alapítvány titkárától. Több hónapos nyitvatartás után a napokban bontották le a wertheimi múzeumban a Buda környéki svábok életét és kitelepüléskori megpróbáltatásait bemutató kiállítást, amelyet a Ferenczy Múzeum anyagából állítottak össze. Németországi barátaik, s közülük elsőként Herman János, a magyarországi kapcsolatokat lelkesen ápoló egykori hazánkfia hallott a Malom Alapítványról és gondjairól. Felajánlotta: rendeznek egy aukciót az általuk kijuttatott művekből, melyeket a sváb kiállítási anyagért küldött kamion vihetne Wertheimbe. A szállítási és szervezési költségekhez a Malom Alapítvány 100 ezer forinttal járul hozzá. S hogy milyen sikerre számítanak az aukción? Már kijuttatták az alapítványt ismertető és a művészeket bemutató anyagokat. Úgy értesültek, hogy a szervezők lelkesen dolgoznak a rendezvény előkészítésén. A többi a jövő kérdése.- d. v. s. -Ki mit tud? döntő Százhalombattán Képernyőre kerülhetnek (Folytatás az I. oldalról) A szólista kategóriában Bródi Tímea (Diósjenőről) végzett a harmadik helyen, a Jézus Krisztus szupersztár egy dalának átélt, szép előadásával. Berta Szilvia (Sződ-Csörögrő!) második helyezést ért el. Az első helyezett személyében a zsűri vitán felül egyetértett: Bürgermeister Krisztina (Nagymarosról) ritka muzikalitásról tett bizonyságot elsősorban énekével. Gitározni is kitünően tud, de hogy egy basszgitárral kiáll, olyan bátorságot mutat, amit csak az igazán nagyok szoktak megengedni maguknak — fejezte ki elégédettségét Wolf Péter. Az együtteseknél nehezményezte, hogy a színpadon nagyobb hatású énekhang helyett a gitárszólamoknak adtak elsőbbséget. És felrótta a produkciót élvezhetetlenné tévő túlzott hangosítást — ami nem feltétlenül az előadók hibája. Wolf Péter különösen örült a harmadik helyezett Gépmadár együttes (Budaörs) népdal ihletésű dalának, amivel a magyar rockzene legjobb hagyományait folytatják. Második helyen az AI Capone együttes (Veresegyház) különleges, fuvola-hegedűpozan-dzsessz-orgona összeállítású saját szerzeményű dzsesszrock számával végzett. Saját szerzeményét adta elő az első helyen végző váci Excuse együttes is. A jó dal mellett a kitűnő dobos és a nagy egyéniségnek mutatkozó szólóénekes járult hozzá a sikerhez. A moderntánc-kategóriában, sajnos, a zsűri senkit nem tudott továbbengedni. — A fiatalok esetleg szórakozóhelyekre való divattáncokat jártak, olyat, amit nap mint nap a televízióban látnak — mondta Angelusz Iván táncművész. — Ezeknek semmi köze sincs a század közepén kialakult modern tánchoz, ami színpadi műfaj. Senki nem használta a testét, a mozgását arra, hogy feszülő gondolatairól, érzelmeiről, személyiségéről, kapcsolatairól valamit elmondjon. Éppígy nem találta színpadérettnek a komolyzenei produkciókat Noseda Tibor zsűrielnök, a Pest Megyei Szimfonikusok karnagya. A két kitűnő néptáncegyüttes — Forrás (Százhalombatta) és a Kéve (Ráckeve) — produkciójáról a többi együttes megismerése után, vasárnap Cegléden döntött a zsűri. Éppígy a vers és prózakategóriában indulókéról is. Kíváncsian várjuk, hogyan értékelik Varga Szujó Edit (Érd) értő Karinthy-tolmácsolását, a szigetszentmiklósi Varga Lívia megrázó Kányádi-szavalatát vagy Illyés: Bartók című, kemény erőpróbát jelentő versének tolmácsolását (Macha Adrienn (Vác) — hogy csak a legjobbakat említsük. És őszintén drukkolunk a fiatal Tamaska Angélának (Érd), a magával ragadó mesemondónak. Két továbbjutó: Berta Szilvia és Bürgermeister Nikolett Erdó'si Ágnes felvétele
