Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. ÁPRILIS 21., SZERDA Hogy tetszik az önállóság? A Cserhát regényes szép vidékén Csőváron a falu főterét bevetik burgonyával. Halász Zol­tán, a Faluvédő Egyesület idős tagja, köztiszteletben álló agrárszakember adja meg a szokatlan dologra a magyará­zatot. A tágas teret kis patak választja ketté, s a tervek sze­rint mindkét oldalát, partját park övezi majd. Átmenetileg sem akarták azonban parlagon hagyni, ezért nagyon ol­csón bérbe adta a község. E megoldással mindenki jól jár. Minden fillérre szüksége van ugyanis a polgármesteri hi­vatalnak, mivel az önkormányzat évi bevételének és kiadá­sainak 43 millió forint az idei fő összege s ez kevés. Cserhát e regényesen szép vidé­kén 1990-ig Ácsa volt négy falu összevont tanácsának a székhely községe. Ott és a szomszédos Püspökhatvanban, Galgagyörkön 10—15 milliós eltéréssel hasonló szerkezetű és sok fejtörést okozó költség­­vetést sikerült az idénre készíte­ni. Mégis örülnek Csőváron (is) a külön háztartásnak, a visz­­szakapott önállóságnak. Ahogy Halász Zoltán is mondja: — Újabban minden hivata­los dolgukat itthon intézhetnek el az emberek. Elég baj volt az, hogy az iskolások már a negye­dik osztálytól felfelé Ácsára bu­­szoztak, minden oda került, a faluból meg eltűnt az értelmi­ség. Most aztán újra kell pezs­­dítenünk a régebben gazdag kulturális életet. Ennek része­ként a nemzetiségi kultúrát. Mert hisz szlovákok élnek itt a környék településein. Óvodá­ban, iskolában tanítják a szülők nyelvét. A Budapesti Szlovák Gimnázium csoportjai időnként művészeti műsorokkal jelent­keznek. Alapítványokból négy­szer sikerült pénzt szerezni az újjászervezett együttes hangsze­reire, a népi hagyományok fel­tárására. — Nemzetiségi szövetségek vezetőitől hallottam, hogy a fel­nőttek nem nagyon olvasnak anyanyelvi irodalmat — vetem közbe, mire Halász Zoltán az általam megcsodált szép házak­ra hivatkozik. — Hajnaltól éjszakáig dol­goztak ezekért az emberek a gyári műszakban, az otthoni második és harmadik gazdaság­ban. Ezért aztán nem nagyon jutott idejük az olvasásra. Most viszont eljött a tanulás ideje. Csak látnák be a volt mezei munkások kései utódai! Az iparban ugyanis mind keve­sebb a munka. A környék meg­határozó gazdasági szervezete, a püspökhatvani termelőszövet­kezet bomlófélben. Csak az önálló gazdálkodás lehetne megoldás, de a fiatalok nem ér­tenek a földhöz, ezért nem kell nekik. Tanfolyam segíthetne rajtuk. No de, nem méregdrá­gán és nem távoli országrész­után is megtarthatott három­száz holdat. Addig, míg szélső­ségekbe nem hajlott a politika. Prónay Dezső báró egykor gyö­nyörű kastélya Ácsa mellett áll. Nemrég vonultak ki onnét a katonák, akik egészségügyi raktárként használták az épüle­teket, most meg az ÁVÜ fizeti az őröket. A főbejárat boltíves kapuja alatt magasra nőtt a gyom, messziről is látni, hogy a falakról itt-ott mállik a vako­lat. Jól jönne ez az ingatlan az acsai önkormányzatnak, de fi­zetni aligha tudna érte. A szántóföldeken túl, Ácsá­tól észak-nyugati irányban sok­kal gondozottabban áll az acsa­­újlaki kastélyszálló. Teraszáról Egyre szebb és takarosabb házak épülnek Püspökhatvanban ben, ahogy mostanában szo­kás, hanem itthon, vagy a kö­zelben. Kint a téren fekete főkötő­ben, a tájra jellemző népviselet­ben hajladoznak a burgonyave­­tő asszonyok. Tőlük távolabb erdőborította magaslat zárja a látóhatárt. A fák fölé a huszitá­kat, törököt, büszke földbirto­kost látott csővári vár regényes romja magasodik. — Gyönyörű környezetébe turista központot kellene építe­ni, ha volna miből. Egyelőre csak a remény van meg arra, hogy egyszer ez is sikerül. Annak a Prónay családnak terült itt el rég a birtoka, ame­lyik haladó magatartásáért, né­metéi lenességéért a földosztás A házban dolgozók azért remé­lik, azután is lesz munkájuk. Hiszen a forgalom élénk, jól megy az üzlet. Egyéb munkaalkalom se na­gyon kínálkozik a községben. — Vállalkozásokat próbá­lunk ösztönözni — mondja Krekács József acsai alpolgár­mester, aki a püspökhatvani té­­esztől való kiválást is támogat­ja. Kisebb, piacképesebb saját szövetkezetét akarnak a falu­ban. Az új tornacsarnok jövőre lesz kész. Addigra 21 millió fo­rintot költenek így az iskolára. Ezért nagyon kell a pénz, amit iparűzési adóból is próbálnak szerezni, bár nagyon nagy kö­Remélhetóleg csak rövid ideig szünetel az oktatási központ épí­tése Csőváron Hancsovszki János felvételei régen oda láthattak a rokonok Prónayékhoz. A báró vásárolt azon a környéken birtokot Iphi­­génia nevű leányának, aki idő­közben férjhez ment Patay Ti­bor Abony megyei birtokos­hoz. Az új lakó 1911-ben fog­lalta el a Patay házat. A közel­múlt történetét a Pallas Lap- és Könyvkiadó üdülő vendégei ír­ták, majd 1986-tól jó áron szál­lodaként működtette a vállalat. A kolóniái bútorokkal berende­zett, vastag falú boltíves szo­bákba akár szellemeket is kép­zelhetnénk éjszakánként. A hat hektáros park faházai pedig a természet üde romantikáját kí­nálják. A tulajdonos viszont az egész intézményt adná megvé­telre. Bárkinek, aki fizetni tud. rültekintéssel. Az alpolgármes­ter szerint ugyanis bumeráng­ként ütne vissza, ha a kezdő vállalkozók kedvét is mindjárt ezzel vennék el. Halász Zoltán szavai jutnak az eszembe az acsai művelődé­si házban, ahol a korábbi évek­kel ellentétben igen meggyé­rült a könyvtár kötetállománya. Dísztelenek a ház falai, barát­ságtalan a környezet. Az épüle­tet vállalkozó bérelte ki, s most éjszakai bárnak építi át a klu­boknak, szakköröknek való földszinti helyiségeket. Vajon a kispénzű ifjak itt szórakozhat­nak majd? Vajon mellőzhetik a művelődési alkalmakat, ami­kor itt volna a tanulás ideje? Vácra, vagy Aszódra aligha jár­nak majd szellemi táplálékért, mivel oda-vissza 200 forintot is kitesz a buszjegy ára. Nem kellett volna feltételeket szabni a bérbeadáshoz? Püspökhatvan is olyan szé­pen rendezett és otthonos han­gulatú község, hogy a főutcá­ján haladva az ember hirtelen úgy érzi, saját falujába tévedt. Pálházi János polgármester szavai nyomán azonban sok egyéb között kiderül, hogy dü­­ledezik az iskola régi épülete. Helyette most úgy kezdtek az új építéséhez, hogy nincs meg rá a teljes fedezet.Evenként fo­kozatosan szerzik meg a pénzt, támogatásokban reménykedve, pályázatokra jelentkezve. Mint a beszélgetésben részt vevő gal­­gagyörki polgármester, Matej­­csok János mondja: a pénztarta­lékolás — ha lenne is pénz — egy kicsit önveszélyes, mert akinek nagyobb összeget talál­nak a számláján, annak arányo­san csökkenthetik a folyó évi munkákhoz adott támogatást. Ilyenek a szabályok. — Mégis, két év alatt többet fejlődtünk, mint azelőtt húsz évig — mondja Matejcsok Já­nos. — Nyolcvankilencben Püspökhatvanból hazahoztuk az általános iskola felső tagoza­tát. Négy tanteremmel bővítet­tük az iskolát. Utakat, gyalogjá­rókat betonoztunk. Püspökhatvan és Galga­­györk polgármesterei, látva a településeik előtt tornyosuló további tennivalókat, arra gon­dolnak, ismét szükség lehet a kis falvak, térségek összefogá­sára, az anyagi szellemi erők koncentrálására. Csak nem kényszerrel, mint régen. Kö­zös felismeréssel, természetes úton — fogalmazta meg vé­gül Pálházi János, aki minél több helybeli értélmiségit sze­retne otthoni beosztásban lát­ni. Mert nem csak az értelem­nek van szerepe a sikerhez ve­zető utakon. Sokat számíta­nak ott az érzelmek is. Kovács T. István Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Ácsa község első okleveles említése 1347-ben for­dul elő Acha néven. Ekkor már kőből épült temp­loma volt. Römer Flóris szerint e régi templom feltehetően gótikus lehetett és még a pálosok emelték. Később 1700 előtt a protestánsok egy időre el is foglalták. 1715-ben még állt, de 1721 -ben már meglehetősen rossz volt az állapota. Az 1700 körül szlovákok által újratelepített Ácsa lakossága nagyobbrészt evangélikus volt. Migazzi Kristóf váci püspök az evangélikus val­lás terjedésének visszaszorítására szorgalmazta az új r. k. templom építését Ácsán. Alapkövét 1747-ben tették le és 1780 körül épült fel a temp­lom. Migazzi püspök személye, mint építtető, már maga is szavatolta a templom kivitelezésé­nek a minőségét, ő volt a váci székesegyház épít­tetője és kiváló mestereket alkalmazott, akik már a barokk stílus klasszicizmusba áthajló modorá­ban építettek. A kis méretű acsai r. k. templom is ezt példázza. A dombon álló, egyetlen homlokzati tornyos szép arányú, kis templom kellemes megjelenését kedvező elhelyezésének is köszönheti. A már em­lített gótikus templom helyére, illetve annak alapfalaira épült. (Ezért is csatlakozik a szentély ferdén a hajóhoz.) A templom homlokzati megol­dása csak annyiban tér el falusi barokk templo­maink homlokzati tagolásától, hogy rajta a klasz­­szicista elemek, illetve az arányok hangsúlyozot­­tabbak: a szögletes ajtónyílás, a főpárkány feletti oromzat és az alatta lefutó falsávok klasszikus hangulatú, szép egységet alkotnak. A fő kapuke­ret felirata: MIGAZZI MDCCLXXX. Belül a hajót egyetlen ovális alaprajzú cseh­­süveg boltozat fedi. A szentély szintje a hajó pad­lószintjénél egy lépcsőfokkal magasabb. Széles hevederívvel csatlakozik a hajóhoz és ugyancsak boltozott. A templomot eredetileg a Mindszentek tiszteletére emelték, de XIX. századi renoválása után titulusát Nagyboldogasszonyra változtatták. Az épület műemlék jellegű. Pamer Nóra Varga Mihályné Ácsán, a Temetőköz kettőből

Next

/
Oldalképek
Tartalom