Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 21.. SZERDA A továbbtanulás esélyei a megyében Pályaválasztási tanácsadás Nagy a forgalom mostaná­ban a Pest Megyei Pedagó­giai Szolgáltató Iroda pálya­­választási tanácsadó irodájá­ban, ahol Szabó Sándorné egyszemélyben végzi fele­lősségteljes munkáját. Az itt megjelent szülők és tanu­lók utolsó esélyként keresik fel az intézet szakemberét és csodát várva bizonygat­ják gyermekeik tehetségét. — A gyakorlat azt mutat­ja, hogy a tanácsadáson részt vett tanulók körében minimálisra csökkent az el­utasítások száma — mond­ta Szabó Sándorné, majd így folytatta: — Ezzel nemcsak a tanu­lók és a szülők gondját, de főleg az osztályfőnökök ez­­irányú munkáját is jelentő­sen tudjuk könnyíteni. Mi­vel a tanácsadásra csak szü­lői kísérettel lehet jönni, ezért ezen az úton is arra kérjük az érdekelteket, hogy igényeiket csak a szü­lőkkel történő előzetes egyeztetés után jelezzék iro­dánknál. A beszélgetés során meg­tudtuk, hogy már tanévkez­déskor megkezdődött az in­formációs tanácsadás, ame­lyet azoknak a tanulóknak javasolták, akiknek még semmilyen továbbtanulási elképzelésük sem volt. Ilyen esetekben a tanácsta­lanság egyik oka az, hogy sem a tanulók, sem pedig a szülők nem ismerik a vá­lasztási lehetőségeket, eset­leg nem tudják megítélni felvételi esélyeiket. Az 1992—1993-as tanév­ben 14 ezer 500 tanuló vé­gez Pest megye általános is­koláiban, ez ugyan ezerrel kevesebb a tavalyi rekord­nak számító közel 16 ezer tanulóhoz képest, ám ez nem jelenti azt, hogy keve­sebb lenne a megoldásra váró gond és probléma. Már februártól folyamato­san foglalkoznak azokkal a tanulókkal, akiknek valami­lyen ok miatt elutasították felvételi kérelmüket. Pest megyében közel 80 középfokú oktatási intéz­mény várja a továbbtanulni szándékozókat, amelyek­ben nagyjából már beteltek a helyek. A jelentkezések alapján már most elmondhatjuk, hogy a legfelkapottabbak a fővárosi iskolák, amelyek­be közel hétezren jelentkez­tek, főleg az agglomerációs övezet iskoláiból. Természetesen gondok is vannak, mert nem minden­kinek biztosítanak helyet. A tavalyi esztendő hasonló időszakához viszonyítva kö­zel duplájára nőtt azoknak a végzős diákoknak a szá­ma, akik elutasítás miatt fel­keresték a pályaválasztási tanácsadó irodát. Csupán az utóbbi két hét alatt 138-an jelentkeztek, de számuk biztosan nőni fog az elkövetkezendő idő­szakban. P. J. Pátyon kedvező a kép Idén hetvennyolc végzős gyermekünk van — tudtuk meg Nyíregyházi Györgytől, a pátyi általános iskola igaz­gatójától. — Ketten közülük nem kívánnak továbbtanul­ni. hat tanulónak pedig még nem érkezett meg a középis­kolából az a visszajelzés, fel­vették őket, vagy sem. Tizen­két diák lesz gimnáziumi ta­nuló, tizenhatan szakközépis­kolában szerezhetnek majd képesítést. Műszeripari, ven­déglátóipari középiskolába vettek föl néhány gyerme­ket, van, aki a közgazdasági és számítástechnikai középis­kolába jelentkezett. A többi­ek szakmunkásképző intéz­ményekben folytatják tanul­mányaikat, négyen a gazda­asszonyképzőben sajátíthat­nak el hasznos tudnivalókat. Szélesedett a továbbje­­lentkezések alapján a diá­kok érdeklődési köre, sok irányban képzik tovább ma­gukat. Talán a vendéglátó­­ipar az, amely többeket vonz ebben az évben. A gyerekek nagy részének je­lentkezését már az első kör­ben elfogadták. Érdekesség az, hogy sokan a főváros gimnáziumaiba kerültek. Ha a Parlament elfogadná a 9—10. osztály bevezetését, Pátyon nem lenne szükség ennek felállítására, hiszen majdnem minden gyermek továbbjutott a középiskolák­ba. Úgy lenne ennek értel­me, ha több község diákjait egy intézmény fogná össze ezekben az osztályokban. J. Sz. 1. Mindenkit fölvettek Három érdi iskolát ‘ J kérdeztünk meg, ho­gyan sikerült tovább­tanulni szándékozó diákjainak a felvételi, s meg­lepő módon mindenhol igen kedvező a kép. A Bolyai Já­nos iskola diákjai közül min­denkit felvettek a megjelölt intézménybe, a 7-es számú­ban mindössze három gye­rek továbbtanulása kérdé­ses, s hasonló a helyzet a 8-as számú általános iskolá­ban is. Azt azért mindhárom intézmény vezetői elmond­ták, hogy igen sokat köszön­hetnek a Pest Megyei Peda­gógiai Szolgáltató Irodának, ahol számos esetben adtak hasznos tanácsokat és segí­tettek a helykeresésben. a-a Valamennyien sikeresek A táborfalvai alma mater az utóbbi három évben sokat fej­lődött. Az önkormányzat több millió forintot fordított különböző beruházásokra, többek között az oktató labo­ratóriumok korszerűsítésére. Az egykor szertárból kiköl­csönzött, szemléltető eszkö­­zös fizika és kémia órák he­lyett jól felszerelt laboratóriu­mokban tanítják e két igen fontos tantárgyat. Ma is több olyan tagja van a táborfalvi tantestületnek, akik innen in­dultak el, és ide tértek vissza tanárként. Az idén közel hat­van gyerek végezte el az álta­lános iskolát, s valamennyien továbbtanulnak, ki szakkö­zépiskolába jelentkezett, ki szakmát tanulni. <-g.vé-) Dánszentmiklóson Hová ballagnak? Az iskola udvarán ók még önfeledten játszanak Erdősi Ágnes felvétele A dánszentmiklósi általános iskolások kö- ték fel. A nyolcadik osztályos fiatalok fő­­zül szinte mindenki szeretne továbbtanulni, ként a szakmunkásképzés iránt érdeklőd- A beiskolázás az elmúlt évek eredményei- nek. Ebben az évben csak két gyermek nem hez képest kifejezetten sikeres volt, a gyere- tanul tovább, az egyik betegség, a másik csa­­kek többségét — mintegy hetven százalékát ládi okok miatt. — az első helyen megjelölt intézménybe vet­­-y-Ide még lehet jelentkezni Vállalkozó iskola rJÍ2_,. Lógó orral balla­­gok a szürke ég ( k/í) alatt, szitáló eső­­ben, bokáig érő sárban. Csak akkor emelem fel a fejemet, amikor be­érek az iskola udvarába, s ott is csak azért, mert hol in­nen, hol onnan köszönté­nek a tizenöt-tizennyolc éves fiatalemberek. Egyi­kük mindjárt a segítségem­re is siet, s elvezet úticélom­hoz. Szokatlan ez a családi­as hangulat, a későbbiek­ben aztán megértem, mi le­het ennek a közvetlenség­nek, udvariasságnak a moz­gatórugója. A szigetsjzentmiklósi Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet — ne­vüket nemrégen választot­ták — igazgatója Zaremba Gyula kedélyesen jön elém, néhány percnyi beszélgetés után úgy érzem, régóta is­merem. Hogy miért is látogattam meg az intézményt? Még az év vége táján cikket ír­tam a megyei önkormány­zat hatáskörébe tartozó is­kolák helyzetéről. Akkor Noseda Tibor, az önkor­mányzat társadalompoliti­kai osztályvezetője nagyon sötét képet festett. Kíváncsi lettem arra, hogy ennek az intézmény­nek sikerült-e kijutni a holt­pontról. Az 1951-ben a Cse­pel Autógyár tövében épült iskola — melynek rendelte­tése az akkor beindult ma­gyar autóipar munkaerővel való ellátása volt — kétség­beejtő helyzetbe került az autógyár tönkrementével. Nem volt igazán jó megol­dás a gyakorlati oktatásra, amit addig a gyárban végez­tek. Épült ugyan 1954-ben egy tanműhely, de az mosta­nára igencsak elavult. A gyár területén közel tíz évvel ezelőtt közösen lét­rehozott, nagyon jól felsze­relt tanműhelyt a cég felszá­molja, így a következő ta­névben ott már nem folyhat oktatás. Sikerült azonban az iskola vezetőségének el­érni azt, hogy az ott találha­tó modern forgácsológépe­ket könyvátírással megkap­hassák, így korszerűsíteni tudják az intézményben a gyakorlati oktatást. Egyébként minden lehe­tőséget igyekeznek megra­gadni. Pályázat útján is hoz­zájutottak néhány igen kor­szerű eszközhöz, így példá­ul két CNC géphez, bemérő műszerekhez. Ennek birto­kában megkapták azt a jo­got, hogy a zöld kártyát nemcsak a benzines, hanem a dízelmotoros autókhoz is kiadhatják. Ugyanilyen mó­don szereztek meg egy oszt­rák—amerikai kombinációs huzatópadot is. Azóta szép számú maszek autószerelő keresi fel őket, hogy bér­munkában végezzék el ne­kik ezt a fajta tevékenysé­get. Itt tehát a gyerekek értel­mes munkát végezhetnek, s mint azt kőrútunk során ta­pasztaltam. igazán nagy kedvvel. Ekkor értettem meg azt is, hogy mitől olyan kellemes az iskola légköre. Diákok, tanárok percenként állították meg Gyuszi bácsit apró gondjaik­kal, csöppet sem félve az el­utasítástól, s ő minden eset­ben készségesen válaszolt. Létrehoztak az iskola te­rületén egy osztrák—ma­gyar átképzőközpontot, ahol az osztrák fél biztosí­totta az Európában ma leg­korszerűbb számítógéppar­kot és műszertechnikát, va­lamint felújította és beren­dezte az épületet is. Az is­kolában végzett gyerekek, akiknek nem sikerült mun­kához jutni, nagy örömmel fogadták ezt a lehetőséget és sokan jelentkeztek is. A szakmunkásképzőben az autószerelő, karosszéria­­lakatos, forgácsoló szakmát tanulhatják meg a gyerekek három év alatt, esetenként — igény szerint — géplaka­tos és szerszámkészítő osz­tály is indul. A szakközépis­kola az autószerelő és az au­­tóvillamosság rejtelmeivel ismerteti meg hallgatóit, eb­ben a két szakmában techni­kusképzés is folyik. De érettségi után is lehet ide je­lentkezni repülőgépszerelő­nek és -műszerésznek. Mivel sokan úgy gondol­ták. hogy a Csepel Autó­gyárral együtt az iskola is megszűnik, elég sok a betöl­tetlen hely. Tehát azok, aki­ket semmilyen intézmény­be nem vettek fel, bátran je­lentkezhetnek a . szakmun­kásképzőbe forgácsolónak és a szakközépiskolába is. A végső jelentkezési határ­idő: július 31. Árpási Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom