Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 21.. SZERDA Gyáli kezdeményezés Közös összefogással kallódó sorsokért Gyimesi István polgármester és Karikás Pál ipartestületi elnök értékelik a fafaragók munkáit Még alig zajlott le a Bartók Béla iskola névadó ünnepsé­ge, máris újabb, hasonló ese­ményre kaptunk meghívást Gyálra. Ez alkalommal egy Kossuth utcai tanintézettől, mely Kossuth Lajos Általá­nos Iskola és Speciális Szak­iskola néven kezdett „új éle­tet” az elmúlt napokban. Nevet többnyire csak új­szülötteknek szokás adni. Márpedig ez az iskola nem új, épp negyedszázada nyitot­ta meg kapuját. És mert meg­lehetősen kívül esik a köz­ponttól, vagy mert akkoriban csak ennyire telt a költségve­tésből, viszonylag szeré­nyebb küllemű, mint a többi iskola. Ez viszont nem azt je­lenti, hogy kevesebbet nyújt, s laposabb tarisznyával bo­csátja útjára tanítványait. Sőt. Vadászná Sárközi Már­ta iskolaigazgató tájékoztató­jából az derült ki, hogy az is­kola egy egyéni vállalkozás­ba kezdett, s ezt jelzi a nevé­ben is szereplő speciális szó. Az emberi sors alakulása már a gyermekkorban elkez­dődik, az emberek nagy több­ségénél az általános iskolá­ban elért eredmények döntik el, hogy felfelé ívelő szelle­mi pályát futnak be, vagy be kell érjék egy szerényebb fizi­kai szakmával. E kiválasztó­dást számtalan tényező befo­lyásolja. Szorgalom, karak­ter, befogadókészség és -ké­pesség, avagy a családi hát­tér. Tény — és ezt senki sem vitatja —, minden iskolának és minden promóciónak van néhány olyan végzettje, akik bár nem buktak meg, átslisz­­szoltak egyik osztályból a má­sikba, az elért átlageredmé­nyeik alapján még egy szakis­kolába sem jutnak be. Az ilyen emberkék rendre elkal­lódnak, terhére vannak a csa­ládnak, idővel önmaguknak, s nemegyszer komoly gondot okoznak a társadalomnak is. Gyálon tavaly 27 ilyen gye­rek sorsa vált kérdőjelessé, ami bár nem sok egy huszon­ötezer lelkes településen, a társadalmi összefogás mégis úgy döntött, nem hagyják őket magukra. így született meg a merőben újszerű kez­deményezés, az egyik általá­nos iskola bővítse ki tevé­kenységét szakoktatási profil­lal. Ehhez az iskola adta a ter­meket és tanárt is, az önkor­mányzat vállalta az anyagi háttér megteremtését, az ipar­testület pedig a szakmai fel­ügyeletet, illetve szakmailag patronálja az oktatást. Az első kísérleti osztály 27 tanulója három szakma: a gépi és kézi hímzés, a kertibú­tor- és kosárfonás, valamint a fafaragás közt választhatott. A szakoktatókat az ipartestü­let elnöke, Karikás Pál vá­lasztotta ki, majd kérte fel őket e nem könnyű feladatra. Annál is inkább nem könnyű, mert mindhárom elfoglalt em­ber, kiváló művelői, sőt mű­vészei a szakmának. Tóthné Gondos Irén hímzései, Fresch Gábor fafaragásai és Horváth Gábor vesszőből font „költeményei” nemcsak a magyar, de sok külhoni ott­hon díszítő tárgyai, igen kere­settek a hazai és külföldi piacon. A névadó ünnepséggel egy időben Karikás Pál megnyitot­ta azt a bemutató kiállítást, mely az első évfolyam tanulói­nak munkáiból adott ízelítőt a látogatóknak. A tanároknak és oktatóknak pedig azt az elégté­telt, hogy nem fáradtak hiába. — E tárgyakat elnézve nyu­godtan ki merem jelenteni, a 27 gyerek sorsa, megélhetése megoldott probléma — som­mázta a látottakat Gyimesi Ist­ván polgármester, akinek nem kis része volt abban, hogy a szakminisztérium áldását adta a gyáli próbálkozáshoz. Hasonló szavakkal reagált Karikás Pál is: — Nem ablakon kidobott pénz volt, amit anyagra és gé­pekre adtak össze az ipartestü­let tagjai. — Lesz folytatás is? — kér­deztük Vadászná Sárközi Már­tától. — Természetesen. Az ősz­szel újabb osztályt indítunk, sőt bővítjük a palettát, más, ki­halóban lévő kézműves szak­mák oktatását tervezzük. A gyáli speciális szakiskola kétéves, s végzőseinek a ha­gyományos szakiskolákéval egyenértékű szakmunkás-bizo­nyítványt ad. Matula Gy. Oszkár Ezeket a vesszőiről font csodákat Horváth Károly népművész formatervezte, s az ő irányításával készültek el a gyakorlati órá­kon A szerző felvételei mmmm Néhányat me a többit ellopták Megújulnak a város parkjai Cegléden mintegy háromszázharmincezer négyzet­eit méter a fenntartott zöldövezet. Ebhói nyolcvanezer a külterjes rész, amelynél elegendő', ha évente né­hányszor kaszálnak. A többi területen intenzívebb munkálkodás szükségeltetik. A település belső' szegletén és a lakótelepeken összesen harminc park van. Ezeket magán­­személyek kezelik — vállalkozásban —, akikkel az önkor­mányzat korábban szerződést kötött. Kovács Józseftől, a polgármes­teri hivatal kertészétől meg­tudtuk, hogy a harmincnégy gondozó — egy-két kivétellel — elvégezte a tavaszi „nagy­­takarítást”. Hamarosan a fü­vet is nyírni fogják. Ugyanak­kor a város különböző pontja­in —• Vörösmarty tér, egykori hadipark, köztemető és autós­mozi környékén — körülbe­lül nyolcszáz díszfacsemetét ültettek el. Természetesen a fásítást ősszel szeretnék foly­tatni, elsősorban a település főbb útvonalainál. Voltaképpen a gondozók többsége beállt a sorba és lel­kiismeretesen elvégzi azokat a teendőket, amiket a város kertésze kér tőlük. Megértet­ték azt, hogy nem a mennyi­ség, hanem a minőség a fon­tos. Mi tagadás, a lakótelepen tevékenykedőknek nincs köny­­nyű dolguk. Hiába vannak mindenütt kukák, hulladéktá­roló konténerek. Sajnos elég gyakran előfordul, hogy egy­­egy fegyelmezetlen, komolyta­lan polgár az ablakon dobja ki a szemetet, mert rest lefá­radni vele. Lehangoló, hogy a vandá­lok továbbra is „derekasan szorgoskodnak”. Évente mint­egy százezer forint kárt okoz­nak. Esztelen „virtuskodásuk­ról” összetört padok, virágtar­tók, kiszaggatott virágok lát­ványa tanúskodik. A Béke té­ren a napokban elültetett örök­zöld cserjék sem kerülhették el sorsukat. Néhányat megkí­méltek, a többit ellopták. Nem ritka eset, hogy a szak­emberek még szinte el sem tüntetik a rongálások nyoma­it, s az egészet kezdhetik elöl­ről. Az idei elképzelések sze­rint még ebben az esztendő­ben hozzáfognak a Szabadság tér rekonstrukciójához. (Erre a célra a költségvetésből négy­millió forintot szántak.) Új alj­zatot kap a tér — kicserélik az elektromos és vízvezetéket — és díszburkolattal rakják le, amely harmonikusan illesz­kedik majd Cegléd központjá­nak arculatához. Elkezdték a Kossuth tér füvesítését és csi­nosítását is. A képviselő-testü­let két és fél milliót szavazott meg a zöldövezet felújítására. Ebből az összegből szeretnék a Széchenyi út — amelyet szintén az idén fásítottak — mindkét oldalát zöldfelülettel szebbé tenni. Az egykori szov­jet lakások környezete — a tu­lajdonviszony rendezése után — szintén megújulásra vár, akárcsak a Kölcsey tér burko­lata. A Gubody kert helyrepo­­fozása akkora summát emész­tene fel, hogy erre egyelőre nem gondolhatnak. A jelenle­gi koncepció szerint először a városközpont arculatát igyek­szenek széppé formálni. Végezetül Kovács József akként vélekedett, a gondo­zók hiába követnek el min­dent, ha egyesek fegyelmezet­lenek, s nem vigyáznak a kör­nyezetükre. S elcsúfítják — vagy éppenséggel elpusztítják —, amit a vállalkozók kínke­servesen rendben tartanak. f. f. Ácsán, Gödön, Csornádon Megkezdődött a jelöltállítás Lovászi Lajos, Göd első pol­gármestere a kilencvenes vá­lasztások idején KDNP-tá­­mogatással jutott be a köz­ség képviselő-testületébe. A múlt évben tisztségéről le­mondott, helyét Hantos Lászlónak átadva, képviselő­ként vett részt a további munkában. A legújabb hírek szerint már erre a tisztére sem tart igényt, ezért a nagy­község 6. sz. körzetében idő­közi képviselő-választást ír­tak ki. Erre május 21-én, a társadalombiztosítási önkor­mányzat választásával egy időben kerítenek sort. Választanak ezen a napon Ácsán is, ahol — mint la­punkban már hírt adtunk róla —, Czebe Pál polgár­­mester mondott le tisztéről. Az ügyeket most Krekács József alpolgármester intézi. A községházáról már kibo­­csájtották az ajánló cédulá­kat. Harmincháromnak kell visszaérkeznie ugyanazzal a személyre szóló javaslattal, hogy valaki a jelöltek listjá­­ra kerülhessen. Mint olvasóink előtt isme­retes, a Csornádon lemondott Eszlényi László evangélikus lelkész, volt polgármester, helyett is új vezetőt kell vá­lasztani. Itt május 9-én keríte­nek sort a voksolásra. A köz­ségben már több jelöltre is le­het számítani. Egyelőre Gyöngyösi Pál nyugdíjas ta­nárt, a község alpolgármeste­rét szólították meg a polgá­rok: — Szíveskedjék magát polgármesternek jelöltetni. Viszik, hordják a kopogtató céduláit, adják az ajánlásai­kat. Polgármesterjelöltként jön még számításba Szász Gábor képviselő is, akinek műanyag-feldolgozó vállal­kozása van a községben. Cso­rnádon április 22-éig gyűjtik az ajánlócédulákat. K. T. I. Csömörön új hagyományok alakulnak A jó hangulat meghatározói Sokat elárul egy település szociális érzékenységéről, humá­nus magatartásáról az, hogy a polgármester, amióta csak a hivatalt vezeti, fizetésének 50 százalékát alapítványok tá­mogatására jegyzi be. Bátovszki Györgynek, a csömöri ön­­kormányzat vezetőjének ars poeticája, hogy a közösségek, az önszerveződő civil csoportok a jó hangulatnak részei. X Van olyan alapítvány Csömörön, amelyik már egy évtizedes múltra tekint vissza, de a legtöbb — főként azok, amelyek tanulóifjúsággal, il­letve a magukra maradt idős­­korúakkal foglalkoznak — az utóbbi két és fél év „termé­sei”. A demokrácia nemcsak jogi lehetőségeket teremtett az alapítványtevéshez, illetve az egyesületek létrehozásá­hoz, de olyan társadalmi, em­beri, együttélési feltételeket is kialakított, amelyekben is­mét értelme van a kis közös­ségek önszerveződésének. Vagy ahogyan Csömör pol­gármestere mondja: a közös­ségek a jó hangulat meghatá­rozói. Amióta ez a testület áll Csömör élén — mondja Bá­tovszki György —, folyamato­san támogatjuk az alapítvá­nyokat. Különösen annak örü­lünk, hogy az említett szerve­ződések többsége az ifjúsá­got segítik. Ilyen például az evangéli­kus egyházközség alapításá­ban működő „Csömöri evan­gélikusok a keresztyén ifjúsá­gért alapítvány", amelynek fő célja, hogy segítséget nyújtson* a községben élő gyermekek és fiatalok kultu­rális tevékenységének, egész­séges életmódjának, sportolá­sának, táboroztatásának, nya­­raltatásának és általában sza­badidős tevékenységének ke­resztyén szellemben történő eltöltéséhez. Egy másik ha­sonló indíttatású alapítványt éppen az önkormányzat ho­zott létre. Ez a kétmillió forin­tos törzstőkével beindított szervezeti forma célul tűzte ki a helyi kulturális élet fel­lendítését és a rossz szociális körülmények között élő fiata­lok továbbtanulásának és nyelvtanulásának támogatá­sát. — Az alapítvány elsősor­ban a közép- és a felső szintű oktatásban részt vevő csömö­rieknek nyújt afféle ösztön­díj-kiegészítést — mondja a polgármester. — Emellett pá­lyázatokat írunk ki. képzőmű­vészeti alkotásokat dotálunk, s egyéb, a fiatalokat érintő kulturális és oktatási célra nyújtunk támogatást a törzstő­ke kamataiból. Elsősorban szociális indít­tatású a keresztény családse­gítő szolgálat, amelynek hát­terében is egy alapítvány mű­ködik. A helyi önkormányzat ezt a szerveződést is támogat­ja, illetve mintegy ezzel pár­huzamosan maga is kezdemé­nyezi a település szociális helyzetének feltérképezését. — Az állást kereső fiatalok­tól s a magukra hagyott öre­gekig mindenkit meg aka­runk ismerni Csömörön — fejti ki az új törekvés lénye­gét a polgármester, aki sze­rénytelenség nélkül megvall­­ja, hogy ami­óta hivatalt tölt be, fizetésé­nek 50 százalékát az önszer­veződő közösségek és az ala­pítványok céljára jegyzi be. — Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek újból köze­lebb kerüljenek egymáshoz. Ezt pedig a spontán szervező­dő közösségek tudják a legha­tékonyabban előmozdítani. S nem utolsósorban: az egész község érdeke, hogy az alapít­ványi tevékenység révén, a sorra alakuló egyesületek ak­tivizálódásával új hagyomá­nyok alakulnak ki Csömörön. mailár

Next

/
Oldalképek
Tartalom