Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 20.. KEDD Bölcsődevita Nagykátán Egyszerű osztási művelet? Tárnokon kutyául is oktatnak XSc.k.-' “-afec> • >»•* A városi bölcsőde július elsejével történő megszüntetéséről döntött legutóbbi ülésén Nagykáta önkormányzatának képviselőtestülete. Az immár második nekifutásra meghozott határozat ellen sokan tiltakoznak a helybéli állampolgárok: két hét alatt négyszázan írták alá az ügy újbóli megtárgyalását indítványozó jegyzéket. Értesülésünk szerint a bölcsőde megszüntetését ellenző képviselők az április 20-i ülésen ismét felvetik a kérdést. A nagykátai eset láthatóan egy országos tendencia konkrét helyi megnyilvánulása. Szorongatott helyzetükre hivatkozva az önkormányzatok egyre-másra hoznak takarékossági intézkedéseket. Különösen az utóbbi években „rangot kapott" kisvárosok, főként az egykori járási székhelyek küszködnek több tipikus problémával. Azzal például, hogy náluk a település nagyságához mérten aránytalanul nagy a területi feladatokat is ellátó intézményrendszer. A tiltakozók érvei Nagykáta kétségkívül ilyen kisváros. Tény, hogy az idei félmilliárdos önkormányzati költségvetésből alig-alig marad valami fejlesztésre, komolyabb felújításra, mert a „működés szinte mindent felél”. Sokan persze másként gondolják: következményeként zajlanak az örökös viták, a „melyik ujjamat harapjam’’-jellegű — ám eddig nem különösebben hangos — csatározások. Nem véletlen, hogy a képviselő-testület mellett működő pénzügyi bizottság fennállása óta másodszor cserélődött ki teljes egészében. A már említett testületi ülésen ugyancsak nagy vita kerekedett, minek a végén tizenegy városatya — elsősorban a többségben lévő A Gödöllői dombság mélyébe települt Püspökszilágy a csend birodalma. A község főtere napközben szinte néptelen, kevés autó fordul meg itt. Tiszta a levegő, patyolattiszták az utak, csinos porták állják körül a kilencvenes választások óta benépesült községházát. A körülbelül nyolcszáz lélekszámú falu a tanácsi korszakban ugyanis a váchartyáni közös tanácshoz tartozott. Az iskolások negyedik osztálytól felfelé még mindig oda autóbuszoznak naponta azon a kacskaringós hegyi országúton, ahol bőven van mit tekergetnie a volán mögött ülőnek. Ebből a faluból nem is vezet már tovább a betoncsík. Az utolsó háznál kezdődik az erdőbe vezető földút. Szép és jó lehet az ilyen nyugodt településen élni — gondolja az ide érkező, ámbár a természet közelségén túl másra is igényt tart már a század embere. A péntek esti falugyűlésen azok a témák foglalkoztatták a helybelieket, melyek az új kor viszonyai közt váltak időszerűvé. Az elmúlt évtizedekben az a felfogás alakult ki, hogy a fiatalok költözzenek a közeli városokba. Elsősorban Vácra vagy Dunakeszire, mert ott lehet munkát kapni. így aztán mára jócskán elöregedett a falu. A hajlott korú emberek számára viszont több kényelem SZDSZ-frakció tagjai — voksoltak a megszüntetés mellett, míg öten ellene. Az utóbbiak s a tiltakozó lakosok, szülők szerint a bölcsőde több évtizedes fejlesztés vívmánya, amely fontos társadalmi igényt elégít ma is ki. Ők felvetik azt a jellemző kérdést, hogy ..mitől város egy város, ha nem éppen a: intézményeitől?’’ Ugyanúgy járunk majd, mint a szülőotthonnal: azt is a takarékosságra hivatkozva zárták be még az elmúlt rendszerben, most meg minden nagykátai asszony csak úgy juthat el a szülőszobáig, ha előtte autózik egy kiadósat, mintha színházba menne. „Gazdálkodjanak jobban! Arányosan költsenek az intézmények fenntartására, hogy maradjon pénz a fiatal családosok helyzetnek könnyítésére.” A tiltakozók szerint a „nulladik csoportos” javaslat semmiféle megoldást nem ad több gyermek elhelyezésére, szakmai szempontból elfogadhatatlan, a fő szempontnak tartott megtakarítás pedig mindössze másfél millió forint lenne. Többen kifogásolják — állapítja meg a tiltakozó felirat —, hogy döntésüket az érintett képviselők a lakosság megkérdezése nélkül hozták meg. Kis bölcsőde kellene Természetesen a bölcsőde fennmaradása mellett lépnek fel a közvetlenül érdekelt dolgozók, gondozónők. Kalmárné Gál Hona bölcsődevezető — kérdésünkre — elmondta, hogy nem a korábbi 60, de még csak nem is a tavaly ősz óta felére csökkentett létszámú intézményhez kellene Nagykátának ragaszkodnia. Tapasztalataink alapján elegenjárna. Bár ad elég tűzifát az erdő, mégis jobb lenne, ha gázláng melegítené télen a szobát, ha nem csak néhány ember házában csengne a telefon, hiszen a Digitel 2000 Rt. felhívására sokan befizették a 15 ezer forintot. Mezei Imre polgármester arról szólt az elmúlt évi munkát értékelő beszámolójában, hogy 1 millió 800 ezer forintot fizettek be a családok erre a célra. Az összeget akkor adnák át a részvénytársaságnak, amikor a kivitelezési munkák megkezdődnek. Ám most módosulna a megállapodás. Tizenötezerért ugyanis sehol sem lehet ma telefonhoz jutni. Az Rt. úgy tűnik, most végre talált egy izraeli vállalkozót. aki hajlandó befektetni erre a célra, de a költségek 25 százalékát kéri biztosítékként. A Digitel ezért várja a polgármesteri hivataloktól az összegyűlt pénzt. Mezei Imre tudomása szerint így 1994 első felében már minden igénylő megkapná az állomásokat. A beszámolóban elmondottak alapján tavaly 28 millió 652 ezer forinttal gazdálkodhatott az önkormányzat. Ebből több, mint 15 millió forint ment el az olyan működési. dő lenne 20 főre fenntartani ezt az egészségügyi és szociális alapellátási intézményi formát — nem feledkezve meg a munkavállalókról, a gyermeküket egyedül nevelő szülőkről, vagy a szociális helyzetüket tekintve rászoruló családokról. Jelenleg 21 gyereket gondoznak a nyolcvanas évek elején kifejezetten erre a célra épített — ilyen ugyancsak kevés akad Nagykátán — három pavilon egyikében. Ráadásul a mostani gyereklétszám már visszafejlesztés „eredménye”, melynek során túl gyorsan kerültek át a kicsik az óvodába, kevés volt sok esetben a szoktatási idő. Azaz döntéskor a pillanatnyi állapotot nem lett volna szabad kiindulópontnak venni. — Nyolcfős dolgozói személyzettel már el tudnánk látni egy kis létszámú bölcsődét, ami semmivel sem lenne drágább megoldás a „minicsoportos” óvodánál! — tette hozzá az előbbiekhez a bölcsőde vezetője. Marad egy lyuk Az előreláthatóan népszerűtlen testületi előterjesztést a bizottságok közül egyik sem vállalta — miképpen a név szerinti szavazást sem a képviselő-testület tagjai — így az a polgármesterre. Bodrogi Györgynére várt. Kérdésünkre ő szintén kifejtette véleményét, miszerint mindenki sajnálja a szóban forgó intézményt. ám úgy látták, hogy nem tehetnek mást. A bölcsőde nagyon drága, sokba kerül, amihez egyelőre nem jár állami normatíva, pedig a költségvetési törvény országgyűlési vitájakor hangzott el erre vofenntartási költségekre, mint amilyen például az iskola, az óvoda egész évi kiadása, a mozgássérültek támogatása, a község igazgatása. Még így is jutott pénz gyalogjárdák építésére, a volt pártház átalakítására, hogy legyen egészségháza a falunak. A gyermekétkeztetésnek csak a 60 százalékát fizetik a szülők. Aki igényli, nyugdíjasként része lehet a szociális étkeztetésben. Az iskolaév kezdetén minden kisdiák után járt a tanszersegély, az önkormányzat nem vetett ki helyi adót. Az idei költségvetésnek 26 millió 836 ezer forint lesz a fő összege egy olyan esztendőben, amikor a normatív támogatáson, a személyi jövedelemadó visszautalt és kiegészített hányadán kívül jóformán csak a Paksi Atomerőmű közel ötmillió forintjára lehet bevételként számítani. Ez az a cég, mely miatt néhány éve még a lakosság tiltakozásától volt hangos a falu, mert a megkérdezésük nélkül kezdték el hordani a radioaktív hulladékokat oda. ahol a község határában egyébként az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fővárosi radioaktívhullanatkozó javaslat. A lépést egyébként is a kényszer váltotta ki, mert a három óvoda egyikét a bölcsőde épületébe kellett költöztetni, tehát szükségük volt helyre. — Tavaly ’hatmillió forintunkba került a bölcsőde. Tegyük fel, hogy 20 gyerek jár oda rendszeresen: egyszerű osztási művelettel ki lehet számítani az egy főre eső költségeket! Az a család, aki él ezzel a lehetőséggel, az — mondjuk — minimum „cirka” 20 ezer forintos adómentes támogatást kap havonta az önkormányzattól. Ennyire azért gazdagok nem vagyunk! Miközben az óvodába nem tudunk játékot vásárolni! Nekünk egyébként is az egész város szempontjait muszáj figyelembe venni. A szakmai ellenérvekről annyit: az óvodai minicsoporttal nem szenvednek semmiféle hátrányt a gyerekek, ám utánuk fejenként kvótához jutunk. A kettő—kettő és féléves kor között valóban marad egy „lyuk”, azt viszont egyéni elbírálás alapján segélyekkel megoldjuk. Ez kihozható — a félévre számolva — 30 ezer forintból. Ennyiből meg lehet fizetni a gyermekmegőrzést is... Persze kényszer ez a javából... Döntéselőkészítésnél kikértük a gyermekorvosok véleményét, a bizottságok tagjai is azt javasolták, vigyük testület elé a kérdést. Ugyanakkor nem akartunk ebből pánikot a városban... Pánik tényleg nincs Nagykátán. Csak négyszáz tiltakozó aláírás, no meg a nagy kérdés: lehet-e manapság bölcsőde nélkül egy ekkora telepüdék-felhasználó telepe működik. Miután az emberek garanciákat kaptak arra, hogy embernek. növénynek, víznek baja emiatt nem lehet, a paksiakkal 20 millió forint évi támogatásban állapodott meg a község. — De akkor miért csak ötöt küld? — érdeklődtek most a gyűlés résztvevői. — Azért, mert a múlt évben a tervezettnél kevesebb szállítmányt hoztak. Az engedélyezett tárolókapacitás megtelt, az Atomenergia Bizottság több szállítást nem engedélyez — hangzott a válasz. Elkelne pedig a pénz, hiszen Püspökszilágynak sokba kerül majd Vácrátót felől lefektetni a gázt szállító gerincvezetéket — vélték többen. — Ha az útjainkat tönkretevő, a közeli lőtéren csendünket szétlövöldöző katonaság és az Erőmű beszállna, akkor csak a háztartások bekötéséért kellene fizetni — számítgatták az emberek. Szottfried János alpolgármester ülést berekesztő válasza mindenkit megnyugtatott: sok mindenről kell az idén lemondanunk. de a gázt ide kell hoznunk, mert öt év múlva már csak álmodhatunk róla. K. T. I. Nem most, néhány hónappal ezelőtt történt, hogy Tárnok berki oldalán, a műút melletti réten emberek gyülekeztek, hogy megkezdjék kutyáikkal az aznapra tervezett gyakorlatokat. Az alaki foglalkozáson részt vevő emberek és kutyák összhangja már akkor feltűnt. Az elméleti oktatás után következett a gyakorlat: a csibészelés technikáját egy erre a célra kialakított rongyköteggel végzik. Van, amelyik kutya mindjárt megérti a feladatát, ezeket megdicsérik, a többit pedig biztatják. Az iskola szervezői — a csibészkar kivételével — Már nincs távol az az időpont, amikor majd sor kerülhet az érdi Napfény Otthon átadására. Az otthon építését 'még három évvel ezelőtt az Evangélikus Gerontológiai Egyesület kezdeményezte azért, hogy idős embereket tudjon felkarolni, biztosítani tudja számukra utolsó évtizedeikben a méltó környezetet. Hosszú utat tettek meg Érdig, ahol az önkormányzat segítőkész partnernek bizonyult. Létrehozták közösen a Napfény Otthon Alapítványt. Később telket kaptak az önkormányzattól, cserében elvállalták néhány idős ember gondozását. Aztán elkezdődött az építkezés. A terveket svájci és angol tapasztalatok alapján készíttették el, nem a nálunk ismert szociális otthonok, vagy zsúfolt egyházi szeretetotthonok mintájára. Különböznek majd az öregek garzonházától is, ahol az ott lakók elszigetelten élnek lakásaikban. Ebben az otthonban teljesen más légkört kívánnak kialakítani. Ötvözni akarják egy jó szálloda és egy kórházi belgyógyászati osztály szolgáltatásait. Rendszeres lesz az orvosi ellátás, ápolónők is dolgoznak majd az intézményben. De lesz fodrász, pedikűrös, gyógytornász, -masszőr is. Mindezeken kívül igyekeznek majd a kulturális és lelki igényeket is kielégíteni. Már Vimola Károly felvétele minden segédeszközt maguk készítettek el, munkájukhoz ugyanis eddig nem sikerült támogatókat szerezniük. Legnagyobb gondjuk, hogy eddig még a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nem fogadta el az iskolát jogi személyként, s így aztán hiába nagyon jól képzett kutyáik többsége, azokat nem tudják levizsgáztatni. A helyzet megváltoztatása érdekében tárgyalásokat folytatnak a MEOE egyik vezetőjével, s ő azzal biztatja őket, ha aktív tagjaiknak száma eléri az ötvenet, hivatalossá lehet tenni tevékenységüket. á. -a. megszervezték a rendszeres istentiszteletet, berendeztek egy kápolnát, ahol ökumenikus szellemben tartják meg az evangélikus, a katolikus és református hívők számára az istentiszteleteket. A lelkészek az egyéni lelkigondozást is vállalják. Járatnak majd újságokat, gondoskodnak videofilmekről, meghívnak előadóművészeket, s rendszeresen viszik az idős embereket moziba, színházba, hangversenyre. Bár még folyik az építkezés, a lakók folyamatosan költöznek, már huszonötén élvezhetik ezt a kényelmes környezetet és a törődést. Felhívásunkra — amit az építkezés megkezdésekor tettek közzé — majdnem ezer levél érkezett, s hogy most csak ilyen kevesen vannak mégis, legfőképpen az az oka, hogy nehezen határozzák el magukat, de sokukat lebeszélt erről a családja, a rokonok, vagy az ügyvédek. Az intézmény vezetői abban reménykednek azonban, hogy ha meglátják az itteni körülményeket, meggondolják magukat. Már csak azért is, mert szerződésben rögzítik a beköltözővel, hogy elfekvő osztályra innen sohasem juthat. Csak abban az esetben kerülhetnek kórházba, amikor sürgős műtétre, vagy az intenzív osztály szolgáltatásaira van szükségük. Árpási Mária Tóth Ferenc Ahol az utak véget érnek Püspökszilágy jövője Napfény Otthon Olyan lesz, mint egy szálloda
