Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. ÁPRILIS 17., SZOMBAT 9 „Ne félj, én vagyok” Jelenések könyve 1, 17-18. Mitől fél az ember általában? Háborútól, gazdasági helyzettől, családi, munkahelyi konfliktusoktól, betegségtől és így tovább. Pedig ha végiggondoljuk, ezek csupa olyan dolgok, amelyeket az ember saját maga is meg tudna oldani. Egyetlen pillanat van, amikor a legbölcsebbek is tehetetlenek, az Istennel való találkozás élménye. A Szentírásban többször olvashatnak ilyen eseményről. Különböző korban, különböző helyen, különböző emberek élték át, mégis mindegyiknek van egy közös vonása: a félelem. Jézus születését angyal jövendöli meg a mezőn lévő pásztoroknak, akik borzasztóan megijednek. Simon Péter, a kérges tenyerű és szívű halász döbbenten roskad Jézus lába elé a csodálatos halfogás után, és csak ennyit tud kinyögni: „távozz tőlem Uram, mert bűnös vagyok”, Saul lihegve üldözi Krisztus követőit a damaszkuszi úton, mikor megjelenik neki a feltámadott Jézus. Az eredmény: félelem. János látomásban találkozik a megdicsőült Úrral, s amikor meglátja, lába elé esik, mint egy halott. Miért a félelem? Mert az Isten szentsége és az ember gyarlósága között húzódó szakadékot az ember nem tudja áthidalni. De nem is kell neki. Hiszen a történetek másik közös vonása az, hogy az Úr mindig így szól: „ne félj". Ő nem azért jött, hogy a megrepedt nádszálat eltörje, az alig pislogó mécsest kioltsa. Erről ismerjük fel Őt a hétköznapokban is, mint a „rövidlátó" Emmausi tanítványok, a kenyér megtöréséről. Önmaga szétosztásáról. Ezért tehát: „ne félj". Tamásy Zoltán evangélikus lelkész Csővár Ferences nővérek Székelyudvarhelyen A város f(»terén áll a patinás barokk ferences templom. Falán emléktábla: „P. Fábián Bernardin 1652—1710 és P. Kálmándi Ferenc 1650—1710 legelső udvarhelyi házfőnökök emlékezetére, akik az 1710-ben dúló pestisjárványkor az udvarhelyi haldoklókat hősi helytállással szolgálva, maguk is egymást követve a pestis áldozatai lettek, mint a szeretet vértanúi 1710. június 6-án és július 23-án.” Poraik a felső templom bejárata előtt pihennek. Megemlékeznek még Lakatos István csíki főesperesről, aki a kolostor és a templom kertjét adományozta Szent Ferenc rendjének. A templomhoz simuló kolostorépület kapuján csöngetek. Szürke ruhás apáca nyit ajtót. Bevezet a társalgóba. Nemsokára belép a házfőnöknő, Écsy Gudilla és a német újoncmester, Hiltrud Baumer. A hajdani férfirend helyébe a ferences harmadrendi apácák telepedtek. Ez ma Erdély egyetlen működő kolostora, a nők körében. Hamarosan megtudom, hogy ők azért harmadrendiek, mert az első rend a férfiaké, a másodrend a clarisszáké (ők a szemlélődök), a harmadrend pedig az apácáké és a világi segítőké. Alapításuk éve 1855, az anyaház a németországi Mallersdorfban van. így hívják őket: a Szent Családról nevezett ferences nővérek. 1864-ben jöttek Erdélybe Batthyány Júlia grófnő kérésére, Nagyszebenben nyílt meg az első rendházuk. Innen teijeszkedtek Szamosújvárra, Vulkánba, Brassóba, Marosvásárhelyre. — Miért a férfi rendházban nyitották meg az első új zárdájukat? — érdeklődöm. — Kevesen vannak a barátok — mondja mater Écsy Gudilla —, több zárdájuk van, amit nem tudnak betelepíteni. Mi így itt gyűjtöttük össze a szétszórt rendtársainkat. A 15 apáca 60-85 év közötti. Van három novíciánk és hat jelöltünk. Fél év alatt lesznek a jelöltekből novíciák. — A főnöknő életútja hogyan alakult? — Tanítónői a végzettségem. A rend szilágysomlyói házának iskolájában tanítottam a szétszóratásig. Majd a lupényi kórház laboránsnője voltam a fizikoterápián. Nyugdíjba mentem, s 1991-ben jöttem ide megnyitni a házat. Hiltrud Baumer nővér szintén tanítónő. Idáig a mallersdorfi anyaházban szolgált. Ott kórház, öregek menhelye és iskola is működik 750 nővér munkájával. Itt Székelyudvarhelyen az újoncokkal foglalkozik Hiltrud nővér. Szívesen vennék, ha nqmetet tanítana a városi iskolákban, de erre nem ér rá. — Valójában mivel foglalkozik a rend? — Betegápolással, szegények gondozásával — mondja a házfőnöknő—őszszel nyitottuk meg az óvodánkat. Fiatal testvéreink közül többen is elmentek a 3 éves betegápolási iskolába tanulni. Bővítjük a rendházat, ha befejeződik az építkezés, megnyitjuk a kis árvaházunkat is. Most a városban családoknál gondozzák kis neveltjeinket. Atányi László A szokolyai református gyülekezet Legfontosabb a fiatalok megnyerése Molnár Zsigmond, Szokolya református lelkipásztora 1990. májusa óta végzi szolgálatát az ezerhétszáz lakosú börzsönyi faluban. A fiatal lelkész Erdélyben született, ott végezte el a Bethlen Gábor Szakmunkásképző Iskolát. Mivel a lelkészi munkára érzett elhivatottságot, csak rövid ideig dolgozott a szakmájában. A kolozsvári református teológia tanulóévei után a marosvásárhelyi Vártemplomban kapott segédlelkészi állást. Később egy másik helybéli gyülekezetben szolgált még fél évet, majd magyar állampolgárságú feleségét követve áttelepült. Először Hajdúböszörménybe hívták segíteni. 1990 elején Csuka Tamás váci református lelkésszel Szokolyára ment szolgálni, ahol akkor nem volt állandó vezetője a nyájnak. Amikor a dombtetőn meglátta a templomot, felesége fülébe súgta: „Ez a mi templomunk!” Hamarosan be is költöztek Mányoki Adám ma parókiaként szolgáló szülőházába. A parókia dolgozószobájában a lelkésszel, vendégével, Kövesdi Kis Ferenc marosvásárhelyi költő-tanárral együtt hárman beszélgettünk, míg a szomszéd szobában két kisfiút, Ambrust és Mátyást a lelkész felesége, Erzsébet épp ágyba fektette. Molnár Zsigmond elmondta, hogy névlegesen ezer tagja van a gyülekezetnek, s ő azért dolgozik, azért imádkozik, hogy egyre többen éljenek valóban keresztyéni életet. Ennek a munkának legfontosabb része szerinte a fiatalok nevelése, az idősebbek ugyanis az elmúlt évek során némileg elfásultak. Az ifjúságot viszont el tudja hívni közös programokra, ahol együtt játszanak, zenélnek és énekelnek. Sokat van együtt velük, mert a jó közösség arról ismerszik meg, hogy nem csupán az egyházi ünnepeken, vagy istentiszteleteken van együtt, hanem máskor is. Molnár Zsigmond nem akar lemondani román állampolgárságáról, így könynyebben járhat haza szülőföldjére, és építgetheti a testvérgyülekezeti kapcsolatokat. Szerinte ugyanis ennek nagy jelentősége van, mert a távol élő hittestvérek példája erőt adhat ahhoz, hogy valódi közösséggé formálódjanak. A lelkész a gyülekezet révén a falu lelki, kulturális fejlődéséért is kész munkálkodni. Hasznosnak tartja az együttműködést más felekezetekkel, és azt vallja, hogyha szépen beszélünk, akkor az anyanyelvűnkkel is nevelhetünk. Maga is törekszik erre. Még a kolozsvári Alma Materben megnyert egy versmondó versenyt. Szeretné, hogy újra a gyülekezeté legyen a ma üresen álló egykori református iskola. Ott egy nagyobb közösségi termet lehetne kialakítani, mint a mostani és helyet kaphatna benne néhány vitrin is. Ezekben bemutathatnák az egyházközség tulajdonában lévő régi tárgyakat és nyomtatványokat. Legjobban azonban azt szeretné, ha az emberek személyesen is bátran fordulnának hozzá. Aki valamilyen problémájával felkeresi, azt a maga közvetlenségével arra buzdítja, hogy a pillanatnyi problémáinál is többet mondjon el az életéről. Ez a feltétele annak, hogy a Biblia üzenetével segíteni tudjon nekik. Ribáry Zoltán A cím nem A. Huxley ismert könyvét idézi meg, ellenkezőleg: Gál Péter tanulmánykötetének címe, a New Age és a keresztény hit, nem utópiát, hanem a ma valóságát boncolja a hit szemszögéből. (Megjelent a Lámpás Kiadó gondozásában). A szerző igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy a New Age, azaz Új Korszak képviselői szelíden, tudományosnak tetsző alapossággal vetik meg lábukat a különböző országokban — így hazánkban is —, jól leplezve eredeti, egyetlen célkitűzésüket: a kereszténység megsemmisítését. Az irracionális kultúra terjedése mögött szervezett irányítás húzódik meg. Cél, hogy' az emberek elhiggyék: ők maguk az istenek! Isten egyenlő az energiával, erő-Szép új vei, értelemmel, tudással. Isten univerzális szellemi irányultságú és „minden dolgok egysége” — tanítják. Egyfajta világvalláskeverék-hitet képviselnek, de „titkos agymosással” a politika porondjára is betörnek. Gál Péter a szabadkőművességben látja előrevetődni a New Age árnyékát; fő gondolatait pedig a Teozófiai Társaság fogalmazványaiban fedezte fel, konkrétan: a kereszténység eltörlését a föld színéről. Az antropozófia később „szellemfilozófiával” kívánta a modem világ szemléletét lerakni; ennek lényege: „Az az igazság, amit te akarsz!” A New Age útját a keleti tanok egyengetik, egyebek világ? között a Bahai-vallás, a Krishna-mozgalom; a szekták vezetői azonban gazdasági-hatalmi centrumokat is felépítenek. Serkentik a tömegeket: szerezzenek emberfölötti képességeket, hiszen a szupermeneké a világ! Aki nem ilyen, az aberrált — hirdetik. A kötet hasábjain ár. Kovács Gábor lelkipásztor-teológus felteszi a kérdést: kinek áll érdekében, hogy elhitesse: a közönséges tudatszintnél egy emelettel mélyebben már minden tökéletesen rendben van?! Ki az a Disznófejű Agy-Úr? Kik a Tanácsadók? — kérdi. És így felel: „Ezek nem Isten angyalai. A burkolt démonizmus útját járják hazai követőik is.” A New Age tudománynak nevezi az eddig titkos, okkult világképet és praxist, amely elmebajt is okozhat. A világegyesülés totális rendszere pedig diktatúrába torkolhat. A könyv szerint a New Age modem boszorkányság, mágia, kirívó hatalom és sikervágy, magamutogató, anyagias jellegű; a környezet és mások feletti uralom könnyű megszerzését ígéri. A Gonosz a világosság angyalaként próbálgatja Isten jeleit, csodáit utánozni. A Szentírás szerint is képes nagy és megtévesztő jeleket végbevinni (Jel. 13,13.), ám „gyümölcseiről ismeritek fel őket” — mondta az Úr. New Age nem megoldás, hanem menekülés. Megoldást az Úr adja számunkra... (ágoston)
