Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 86. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. ÁPRILIS 14., SZERDA Szűkebb hazánk kincse Páratlan emléktábla Zsámbokon A demokratizálás zászlóvivői voltak A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Zsámbok község a török megszállás idején is lakott volt 28 portával, de 1691-ben már csaknem elhagyott település. A régi r.k. temploma — amelyet Szt. Erzsébet tiszteletére feltehetően a középkorban emeltek, — 1673-ban még állott, teljes belső berendezésével együtt. Új templomának alapkövét 1752-ben tették le. Az építtető Beniczky Tamás, 1691-től Zsámbok földesura volt. Az új templomot ugyancsak Szt. Erzsébetnek szentelték. Ez a homlokzati középtornyos, késő barokk épület nem sokban tér el korának falusi templomaitól. Tömegelrendezése a megszokott: magas hasáb alakú torony, földszintjén a kapunyílással, az épület másik végén pedig félkörű szentély csatlakozik a templomtesthez. Főhomlokzatot megtört ívű oromfalak és szoborfülkék tagolják. A templom belső kiképzése külsejénél díszesebb. A három csehsüveg boltozattal fedett templomhajó a térbe erősen benyúló falpillérek által mozgalmassá válik, és ezt a hatást még fokozza a falpillérek fölött húzódó gazdagon tagozott párkány. A freskó-díszes szentélyt szép bábos korlát választja el a hajótól. Az egész belső kiképzése — a XVIII. századi freskók, a főoltár és a szószék — a magyar rokokó művészet szép példája. Különösen a főoltár figyelemre méltó: négy oszlopon nyugvó baldachinos megoldása a bécsi rokokó nálunk is meghonosodott jellegzetes típusa. (Ilyen látható Gödöllőn és az egri ferencesek templomában, de még több más helyen is.) A főoltár baldachinja mögötti oltárkép külön érdekessége, hogy Szt. Erzsébet alakjában Mária Teréziát festették meg, magyar viseletben. Fölötte a bibliai idézet Máté 5. fejezete 7. versének latin nyelvű felirata. (Boldogok az irgalmasok mert ők irgalmasságot nyernek.) A templom műemlék jellegű. Pamer Nóra A 2300 lakosú község Pest megye szélén fekszik, Zsámbok mégis elsőként írta be a nevét a hazánk közelmúltját megörökítő képzeletbeli kötetnek „a függetlenségüket visszanyert települések” című fejezetébe. A községháza falán elhelyezett emléktábla szövege tömören és öntudatosan foglalja össze az akkor nagy vihart kavart események lényegét: „...Emlékezetesen 1986. IX. 21-re, az ország történetének első helyi népszavazására, amelylyel a zsámbokiak kivívták közigazgatási önállóságuk visszaállítását. Egyesület Zsámbokért” Zsámbokra hatfelől, Túráról, Jászfény szaruból, Tóalmásról, Kákáról, Dányból és Vácszentlászlóról vezet az országút, tehát kisebb közlekedési csomópont. A falu mégis csendes. Ezek az utak ugyanis se nem elsőrendű, se nem másodrendű főútvonalak, hanem „egyéb utak”. A község a Dány, vagy Kóka felől érkezőknek mutatdarcát az elöljáróságok létrehozásával próbálták kijavítani, de Zsámbokon ez sem segített. Óriási ellenállásba ütközött, míg kiírták a népszavazást, amit az Alkotmány deklarált. A szavazás kérdését jellemző módon kicsavarva fogalmazták meg, mégis a választóknak több mint a 90 százaléka a szétválásra mondott igent. Valamennyien nem tudnak új óvodát építeni a leromlott állapotú régi helyett, pedig 80—90 gyerekről van szó. Két és félmillió forintot szánnak viszont a szennyvíztisztító építésére, amihez állami céltámogatást pályáztak meg. Társulásos formában, Dánnyal és Vácszentlászlóval közösen készül majd el a beruházás. — Az idén csaknem egymillió forinttal segítjük a fiatalok lakásépítését — folytatták. — Támogatni kívánjuk a vállalkozókat is. — Ilyen kis településen milyen az érdeklődés? — Nagy. Van már serfőzdénk és a közelmúltban épült fel a második benzinkút. A szövetkezet is igyekszik munkahelyeket teremteni. Régi Még ma is sokan viselik a népviseletet nők, bizonyítva hogy jókor érkeztem. Bérmunkát végeztek a kákái szövetkezetnek, pénzt hozott az utak téli sózása, napraforgót is szállítottak. Banki tartozásuk nincsen, a pénzük gyarapodik. — A nyár közepe lesz az izgalmas — vélte Szekeres László —, addig, ha beosztva is, tudunk bért fizetni. Ha az új termés „beindul” a határból, már nyugodtabbak leszünk. A zsámboki föld — 28—29 aranykoronás — sok mindenre képes. A nyugdíjas tagok száma több mint kétszáz. S hiába vitt be a zsámboki tsz 48 százalékot a közös vagyonba, az 1992. január elseje utáni leválás törvényi feltételei miatt — jóval kevesebbet hozott haza. Az elnök azonban nem ér rá ezen sopánkodni: — Szinte minden dolgozónk szakképzett. A szétválás után talán a miénk a legjobb javító szakgárda és a traktorosaink is kitesznek magukért — mondta büszkén. Szerinte a gépállomány is megfelel a követelményeknek. Lehet, hogy beszélgetésünk kicsit rózsaszínűre sikeredett, de jó volt hallani egy olyan embert, akit nem nyomnak agyon a nehézségek. * Irigykedve léptem a zsámboki képújság szerkesztőségébe. Egy perc — gondolom — és a legfrissebb oldal ott van a lakásban. Palásti Béla, a művelődési ház főiskolai végzettségű szerződéses vezetője. Reggel óta várja, hogy a meghívott gyöngyösi telefonszámmal összekapcsolják. S mivel a készülék a hétezer kötetes könyvtárban van, kitette az ablakba, hogy a stúdióból meghallja, ha megcsörren. A szerkesztést felfüggesztve — egy könyvismertetést vittek képernyőre — a tékába vonultunk. Vörösmarty, Arany és Petőfi portréja nézett ránk, míg beszélgettünk. Mellettünk szövőszékek. — A képújság és az önkormányzati csatorna helyettesíti a helyi lapot — mondta. — A nap 24 órájában 20—50 oldalt perget a számítógép. Van szerkesztő bizottság is. Az én reszortom az iskolai, óvodai, egyesületi és az idősek otthonából származó hírek, tudósítások készítése. Kapitz Tibor az önkormányzati eseményekkel foglalkozik, Győré Istvánné recepteket, háztartási ismereteket tesz közzé. A fiatal népművelő nem csak jól ismeri a zsámbokiakat, hanem itt is telepedett le. Meggyőződése, hogy az egyesületek működése rendkívül fontos a helyi közéletben, a civil társadalom meghatározó erői ezek, legyen szó a gazdálkodók köréről, a kábeltelevíziós egyesületről, vagy az Egyesület Zsámbokért elnevezésű közösségről. A népi együttes is egyesületté kíván fejlődni. Oldalakon át lehetne még írni Zsámbokról, ahol szép falumúzeum van és motel nyílhat a közeljövőben. Betekinthetnék a háziorvosi rendelőbe, amit céltámogatásból bővítettek, s amelyben ez eszközöket is gyarapítani kívánja az önkormányzat. Térjünk azonban vissza a Balogh Józseffel folytatott beszélgetéshez! Szerinte ugyanis az utóbbi időben elfordultak az emberek a közélettől Zsámbokon is. — Az Egyesület Zsámbokért — melyben az egykori szétválást szorgalmazók ténykednek — a községért akar tenni. Szélesebb támogatottságot reméltünk, de annak is örülnénk, ha több hasonló szerveződés lenne. Lehet, hogy mi fogunk szakosodni, esetleg lesz értelmiségi klubunk, környezetvédelmi, faluszépítő csoportunk. Ismervén a zsámbokiakat: biztosan valóra válnak az elképzelések. Balázs Gusztáv A zsámboki bevásárló központ ja meg „titkát”. Messziről látni a fóliába öltöztetett kerteket. A paprikatermesztés régi hagyomány. De térjünk viszsza az emléktáblához! Végtére is, ez is tárgyiasult bizonyítéka annak, amire a zsámbokiak büszkék. * A kisebb-nagyobb közösségben ismert személyiségeket sokféleképpen jellemzik az emberek. Valljuk be: általában nem hízelgőén. Balogh József nevét két beszélgetőtársamnak is említettem, s mindketten ezt mondták róla: a gondolkodó. A gyógyszerész azok közé tartozik, akik az elmúlt évtized közepén meg tudták fogalmazni és képviselték a zsámboki közakaratot. A patika melletti lakásában beszélgettünk. — Monori-erdő és Lakitelek között „félúton”, viszont az ország nyilvánossága előtt vált el Valkótól és Vácszentlászlótól Zsámbok. Hogyan emlékezik vissza a harcra? — Abban a politikai légkörben, amikor megmutatkoztak a reformerek, de a keményvonalas balos mag ragaszkodott a területi közigazgatási központokhoz, elfogultság nélkül mondhatom, hogy a zsámbokiak zászlóvivői voltak a demokratizálási folyamatnak. Akkor a sajtó óriási háttérsegítséget és védelmet nyújtott. A községegyesítések kuérezték, hogy ez sorsdöntő kérdés. Evekkel később, az elmúlt őszön helyeztük el az emléktáblát a polgármesteri hivatal falán. * — Mi a demokráciát a népszavazástól kezdődően számítjuk. Zsámbokon akkor indult el a rendszerváltozás — mondták a községházán. — Az 1987. január 26-i alakuló tanácsülés után Zsámbok rohamosan fejlődött. Kibontakozott a lokálpatriotizmus, a tenniakarás. Körül lehet nézni, mi valósult meg az önkormányzati választásig. A fiatalok letelepedését telekkialakítással segítettük. Az időseknek napközi otthont rendeztünk be. A Galga mentén elsőként létesült gázhálózat. Az iskolásoknak és a sportolóknak tornaterem épült. Két esztendő alatt minden utca alapkövezésével végeztünk. Csak néhányra kell még aszfaltszőnyeg. Egyesületi formában megvalósult a kábeltelevízió, amely révén több mint kétszáz házba jutnak el a nagyvilág műsorai és a helyi hírek. Minden fejlesztésben a társadalmi munka volt a meghatározó. 1990 után is gyarapodott a falu az ország gazdasági nehézségei alól azonban nem vonhatja ki magát. A fejlesztési alap így az idén — a korábbinál szerényebb — ötmillió forint. így — egyelőre — Hancsovszki János felvételei varrodájában most nyílik zokniüzem egy olasz—magyar kft. révén. Az önkormányzat nemrégiben adott el területet egy másik kft.-nek, amely malmot szeretne építeni. A szomszédságában talán tésztaüzem és egyéb feldolgozó ipar lesz, 30—40 újabb munkahellyel. Egy volt zsámboki tulajdonos, a kárpótlás révén szeretne a faluban fafeldolgozó és konzervüzemet nyitni. Az önkormányzat a vácszentlászlói Zöldmező MgTsz-bői kivált szövetkezetnek is sokat segített. Faházat vásárolt a számára és közvetlen anyagiakkal is megkönynyítette az indulást. A kettő együtt közel hárommillió forintot tett ki. * A szövetkezet telephelyére érve, míg a sorompótól az elnök irodájáig gyalogoltam, arra gondoltam, rá is fért a támogatás a cégre. Sok géprommal találkoztam. Annál meglepőbb volt Szekeres László optimizmusa! Persze mikor legyen az ember bizakodó, ha nem a negyedik x-ben, és amikor a mintegy hatvan aktív tag és alkalmazott átlagéletkora negyven év alatti. A zsámboki Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Szövetkezet bizonyítani akar. — Nemrég adtunk el német piacra tizennégy vemhes üszőt darabonként 75 ezer forintért — örvendezett az el-
