Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 86. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 14.. SZERDA A környezetvédőknek: Kunmadaras Vita a repülőtérről Az EK-döntés hatásai a megyében Keresik a kedvező megoldást Az átalakulóban lévő mezőgazdaságunkat, de a hazai húsipart és külkeffeskedelmet is igen érzékenyen érinti az Európai Közösség által bevezetett élőállat- és húsbeviteli tilalom, amelyhez a napokban a Lengyel Köztársaság is csatlakozott. A rendelkezés a közép- és kelet-európai országokból, köztük Magyarországból származó, a ragadós száj- és körömfájásra fogékony élő állatokra, és azok egyes termékeire vonatkozik. A tilalom nemcsak az állami büdzsére, de a termelők zsebére is kedvezőtlenül hat. Mekkora kárt okoz ez a rendelkezés, körvonalazódott-e valamilyen megoldás ebben a helyzetben? — tudakoltuk meg a megye néhány vállalatának, és hivatalának illetékesietől. — A kiviteli engedély alapján bírálható el. kit ért károsodás — válaszolt kérdésünkre Tunyoghy András, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője. — Hivatalunknak csak közvetett információi vannak erről. A Földművelési Minisztériumban foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi alapból támogatást nyújtanak azoknak, akiket veszteség ért. Megoldást jelenthet új piacok szerzése, e téren már történtek lépések. A volt Szovjetunió országaival bizonyos árucsere-kapcsolataink nem szűntek meg, és fejlődik a szomszédainkkal folytatott kereskedelmünk is. Ezt egyébként szakmai tájékozódás előzte meg. A történtek számos újabb gondolatot vetnek fel. Az egyik, jó lenne elkerülni, hogy ez az eset megismétlődhessen. A másik. hogyha már az EK tagjai vagyunk, mindez nem így csapódik le nálunk. A tanulság az, hogy az élelmiszeriparnak egyre rugalmasabbnak kellene lennie, és fejlesztenie az értékesítési hálózatot. Igaz, a tiltó rendelkezés most azokat sújtja, akik minőséget állítanak elő, és megfeleltek a nyugati elvárásoknak'. Annyi minden kedvezőtlen hatás érte mezőgazdaságunkat, az aszály, a piacok beszűkülése, hogy ez a három-négy milliárd forintnyi kiesés csak tovább nehezítette a helyzetet. * Az Adatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Pest és Nógrád megyei PENOMAH kereskedelmi igazgatója, Jónás László elmondotta, a céget az átalakulás kellős közepén érte a rendelkezés, amely a ceglédi húsipart is kedvezőtlenül érinti. — A kár, a veszteség becslése bonyolult, a saját jogon történő működés e héten kezdődött meg a vállalatunknál, számunkra különösen rosszkor jött ez a tilalom. Persze, ki tudnánk számolni az összeget, csak ahhoz tudnunk kellene, meddig tart a rendelkezés, milyen mennyiségű áruszállítási lehetőség hiúsul meg. Ideális megoldás az lehetne, ha a kormánynak sikerülne felülvizsgáltatnia ezt a döntést, hiszen állat-egészségügyi ellenőrzésünk a közös piaci normákra épül. így kiderülhetne, hogy velünk szemben nem kellene fenntartani járványügyi okokból a tilalmat. A belföldi értékesítés sem lenne kivezető út ez esetben, egyrészt csökkenne a sertéstartók érdekeltsége. A keleti piac pedig eléggé bizonytalan. Mindenképpen gondokat okoz nekünk ez a helyzet, bár igyekszünk mindent megtenni a nagyobb veszteségek elkerülése érdekében, bár tudjuk, csodák nincsenek. * A Pick Szegedi Szalámigyár és Húsüzem termékeit valamennyien szívesen fogyasztjuk, kirendeltségeik vannak Pest megyében is, mint például Szentendrén. Kühn András, a híres szalámigyár illetékese lapunknak elmondta, hogy véleménye szerint ördögi körrel állunk szemben, amelyet a kormány intézkedései, határozott és erőteljes lépései oldhatnak fel. Nagyon sok függ attól, mennyi ideig tart a tilalom, egy-két hetet át lehet vészelni, de hosszabb időt — ha nem történik kárpótlás — semmiképpen. Konkrét lépések még nem történtek, nagyon sok a szóbeszéden alapuló információ. A szegedi gyár most pályázatot nyújt be egy, a FÁK országaiba való bőrössertés szállításra történő támogatásra. Jövő hét végén dől el, hogy ki kapja a szubvencionálást. Ez a lehetőség egy időre megoldást jelentene, valamint a keleti piac felé való nyitás, ahol azonban valószínűleg csak olcsóbban tudnák értékesíteni termékeiket. A szegedi szalámigyár nem szegheti meg szerződését, mely alapján védőárakat alkalmaznak 80 Ft/kg-ban az élősertésekért, ennél lejjebb ne'm vihetik áraikat, hiszen így is nullszaldós nyereséggel dolgoznak. A tenyésztőnek viszont nem fogja megérni a tartás, mert a takarmányárak csökkenése nem várható. Ugyanakkor, ha most leállna a gyár, nyárra nem tudnák biztosítani a szalámit, amit a különleges recept alapján nem készíthetnek fagyasztott húsból, tehát nincs lehetőségük felvásárolni a többletet. * A dunakeszi Keszi-Hús Kft-tői Győrffy Ernő' és a veresegyházi Veres Húsnagykertől Mikes Gábor kérdésünkre elmondották, hogy őket nem érinti egyelőre a tilalom, mert csak belföldre forgalmaznak húskészítményeket. A jövőről még nincs elképzelésük, nem tudják, mik lesznek a tilalom következményei. * A nagykőrösi Kőrös Tej Kft. ügyvezető igazgatója, Pintye Attiláné érdeklődésünkre elmondta, hogy a tavaly alakult kft. egyelőre nem forgalmaz tejet, bár terveik között szerepel, hogy a későbbiekben ellássák a várost alapvető tejtermékekkel. Sajtféleségeket készítenek hazai piacra, valamint Libanon és Jordánia számára, ahol nem érinti a forgalmazást a tilalom. Bíznak abban, hogy a kormány hamarosan megfontolt, átgondolt, határozott intézkedéseket hoz majd a jelenlegi — talán még nem is érezzük mennyire súlyos — problémák feloldására. Bartos — J. Szabó Természetvédelmi, területfejlesztési szempontból is összehasonlíthatatlanul kedvezőbb lenne Kunmadarason megépíteni a nemzetközi tranzit-repülőteret Kiskunlacháza helyett. Mint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban elmondták: többször jelezték a közlekedési tárcának, a kiskunlacházi repülőtér nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi természetvédelmi érdekeket is súlyosan sértené. A nagy forgalmú légikikötőt pontosan az Eszak-Európa és Afrika közötti madárvonulási útra, pihenőhelyre telepítenék a kiskunlacházi terv szorgalmazói. A repülőtér lehetetlenné tenné a világviszonylatban is jelentős természetvédelmi értékek, a Kiskunsági Nemzeti Park egy részének fenntartását. Kunmadarason is közel esik az egykori szovjet repülőtér a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, de itt nem a természetvédelmi területre rárepülve, hanem egyik szegleténél haladhatnának a gépek.í?) Meglepő volt a KTM területfejlesztési szakembereinek az is, hogy a fél méter vastag 2,5 kilométer hoszszú és csaknem 100 méter széles kunmadarasi betonpályát a nem fejlesztendő füves repülőterek közé sorolta a közlekedési tárca. Sport és pihenés Döntésre várva Még az elmúlt év végén írt ki pályázatot Dunaharaszti önkormányzata a Sport—sziget hasznosítására, azzal a szándékkal, hogy a zöld jelleg megőrzése mellett e terület ismét a kirándulásé, a sétáé, a horgászaté, és természetesen a sporté lehessen. Egykoron, még az ’50-es évek elején is kellemes pihenőhely volt a sziget, amit nemcsak a helyiek kerestek fel, hanem a környező települések, a főváros lakói is. Azután, ahogy múlt az idő, a helyzet megváltozott, a partszakasz egy része üdülőházakkal, telkekkel telt meg. Ezen már nem lehet változtatni — nem is akarnak —, de a megmaradt terület újra olyanná tehető, ami a kikapcsolódásra, a felüdülésre kínál lehetőséget. A pályázat kiírásakor az is megfogalmazódott, hogy a szigeten igénybe vehető majdani szolgáltatásokat ne csak azok élvezhessék, akik győzik anyagiakkal. A pályázatok beérkeztek, a zsűri értékelte, és néhányat alkalmasnak talált arra, hogy a lakosság, az önkormányzati képviselők továbbgondolkodás céljából megtekinthessék, és esetleg újabb ötletekkel kiegészítsék. A napokban függesztik ki a munkákat a kultúrházban, ahol megszemlélhetik az érdeklődők. így az igények felmérése után hoz arról döntést a helyi képviselőtestület, mi és hogyan valósuljon meg a szigeten. A flotta kinőtte a családi házat A kapitány állja a viharokat A nyugdíjas hajóskapitánynyal, Farkas Vincével és a feleségével, Jolikával ültem a csodálatos hajómodellekkel, faragott szobrokkal és tengeri csigákkal, kagylókkal díszített lakásukban. Megcsodáltam az ötvenhat ágyúval felszerelt fregatt tökéletesen élethű, kicsinyített mását, amit három év és négy hónapig tartó munkával készített a most 75 esztendős kapitány. Beszélgettem Farkas Vincével mozgalmas életéről, azokról a viharokról, melyeket nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is ki kellett állnia. (Az egykori kapitány politikai okok miatt matrózként ment nyugdíjba.) S beszélgettünk arról, ami ma az élete értelmét adja, a zebegényi házában berendezett magángyűjteményéről, a hajótörténeti múzeumról, mely idén húsvétkor is megnyitotta kapuját néhány hónapra az érdeklődők előtt. Egyetlen az országban — Egyszer majd könyvet írok az életemről — mondta a kapitány, amikor erről kérdeztem, s hozzátette, hogy az Afrikában, Óceániában, Dél- Amerikában szerzett élményeiről nem lehet néhány szóban beszámolni. így most csak azok az események kerültek elő, amelyek sorsfordulót jelentettek az életében. Á Vértes kapitányaként 1956 októberének utolsó napjaiban érkezett Bécsbe; s a hajó árbocán lengő nemzetiszínű zászló közepéből kivágatta az akkori címert. A gyilkos kagyló A forradalomról, a szabadságról beszélt azoknak, akik híreket vártak Magyarországról. Később barátai arra biztatták, hogy utazzon el a világ másik felére, de úgy döntött, hogy a kapitány nem hagyhatja el a hajót. Hazatérése után felelősségre vonták, hét és fél hónapot töltött vizsgálati fogságban, majd rendőri felügyelet alá került. Lefokozták, matrózként szolgált tovább, és később szembetegsége miatt idő előtt nyugdíjazták. Meghökkentő volt hallani, hogy ma már csak az egyik szemével lát, és mégis hihetetlen energiával. Isten áldotta tehetséggel folytatja a munkáját. A kezében életre kelnek a faanyagok, évtizedek óta készíti a tengeri útjain öszszegyűjtött nyersanyagokból a különböző hajófajták kicsinyített mását. Minden évben új érdekességet, meglepetést is kínál az országban egyedülálló zebegényi múzeum viszszatérő látogatóinak. Az elmúlt években feleségével együtt jártak Hawaiban és Új-Zélandban. Hazahozták egyebek között a gyilkos kagylónak nevezett tengeri ritkaságot, melynek óriás példánya képes lenyelni egy embert. S szert tett hazai ritkaságokra is, például vásárolt egy dunai féldrágakő gyűjteményt a múzeum számára. Megtudtam, hogy Jolika, aki szakmáját tekintve gyógyszerészdoktor, hű társa férjének a múzeummal kapcsolatos munkákban is. Igaz, ő nem szobrászkodik és nem készít hajómodelleket, de gyűjti, kijegyzeteli a témára vonatkozó irodalmat, levelez idegen nyelven szakmai kérdésekről, és vegyészeti ismereteit felhasználva elkészíti a legkitűnőbb ragasztóanyagokat. Szponzort keres Tíz vendégkönyv megtelt elismerő véleményekkel a zebegényi múzeumban. Csoportosan zarándokolnak oda a diákok, a kül- és belföldi turisták. Eddig több mint százötvenezer vendéget számláltak és az érdeklődés egyre növekszik. Elégedett lehetne, de nem az. Többet szeretne Rengeteg munkával, türelemmel készíti Farkas Vince a valósághű hajómodelleket. nyújtani, bemutatni gyűjteményének azokat a darabjait is, melyek helyhiány miatt már nem férnek el a múzeummá alakított nyaraló vitrinjeiben. Tervezgeti, hogy a világkiállítás idején milyen látványosságot jelenthetnek majd az ő kincsei a vendégeknek. A nyugdíjas kapitány szeretne szponzort találni, aki megértené és anyagilag is tudná támogatni a törekvéseit. Nyughatatlan, alkotó szelleme új lehetőségeket keres. Talán lesznek segítői, hiszen a csodálatos magángyűjtemény bemutatása közügy.
