Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. ÁPRILIS 13., KEDD 13 Ne szavazzunk rájuk! Meghallgattam 1993. április 6-án a Kossuth adón este 21 órakor a Kossuth Klub adását, ahol Farkas Zoltán riporter beszélt Kenedi János ellenzéki, SZDSZ-es alapító taggal. Felháborító, hogy az egyórás adás végjg a kormány és a kormánykoalíció becsmérlése, ócsárlása, valamint az ellenzék főképpen 1970-es, 80-as évekbeni szereplésének dicsérete volt. A műsor végén Kenedi János nyíltan felszólította az ország lakosságát, hogy 1994-ben, a választásokon szavazataival „söpörje” el a kormánykoalíciót. Ezzel a felhívással ért véget az adás. Meg kell említenem, hogy majdnem minden Kossuth Klub adás hasonló szellemű, tartalmú. Mit szólna az ellenzék ahhoz, ha ugyanilyen sokszor, hasonló szellemben, tartalommal, de ellenzékellenes rádióműsorok hangoznának el. így volna igazságos! — De ezt az ellenzék által jelenleg is „megszállt” rádió és televízió a „sajtószabadság” nevében „nem engedélyezi”! A tények szerint nem a kormány, hanem az ellenzék használja fel a rádiót és a televíziót már most a választási kampányához, pedig az említett adásban Farkas Zoltán és Kenedi János félt attól, hogy a kormánykoalíció fogja ezt tenni. Kenedi Jánosnak és elvbarátainak az 1970-es, 80-as évekbeli valódi magatartása már egy másik cikket érdemelne. írásom én is azzal fejezem be, hogy felhívom Magyarország lakosságát, nézzen az ellenzék vezető személyeinek múltjába, politikai, családi öszszeköttetéseire és annak tudatában ne szavazzon az ellenzékre, mert Magyarországnak elég volt a Tanácsköztársaságból, a Rákosi rendszerből és a Kádár rendszerből, mert a „jelenlegi ellenzék” hasonló rendszert akar (lásd Kis János és Eőrsi Mátyás megnyilatkozásait), illetve tud létrehozni. I)r. Horváth László Budapest Nyílt levél Torgyán Józsefnek Tisztelt Torgyán Úr! Régóta figyelem az Ön munkásságát. Sokat gondolkodtam már azon, megpróbáltam rájönni, hogy mit is akar Ön, mi az indítéka annak, amit csinál, és kik állnak Ön mögött. Minden alkalommal azt hangsúlyozza, hogy Ön jobboldali politikus. Ezzel szemben nyilatkozatai meglehetősen öszszecsengenek a baloldali erők nyilatkozataival. Határozottan nem merem állítani, hogy Ön jobboldali jelmezbe bújva a baloldal programját akarja megvalósítani, de az biztos, hogy tevékenységével sokat segít nekik. Ha nem szándékosan teszi ezt, akkor Ön megtévesztés áldozata. Az ellenzék, a választások óta már többször próbálta megbuktatni a kormányt. számtalanszor szólították fel lemondásra, a kormány mégis a helyén van, az ország helyzete stabil, és biztos vagyok benne, hogy Ön ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy ez egy maximálisan demokratikus kormány, ezt Európa szerte elismerik. Ezenkívül nemzeti szellemben tevékenykedik, magántulajdont ad vissza. Az igaz, hogy nem kimondottan jobboldali, de az ország jelenlegi helyeztében a centrumpolitika az egyetlen célravezető megoldás. No de Torgyán Úr! A másik oldal még úgy sem jobboldali! Az Ön kormánybuktatási módszerei már túltesznek a baloldal módszerein is. Ez a legutóbbi akciója pedig már tipikusan bolsevik. Amellett nevetséges. Jogász létére, Önnek tudnia kellene, hogy bizonyítékok nélkül ilyen súlyos vádakkal fenyegetőzni, már kalandorságnak minősül. Alakulhat akárhány parlamenti bizottság, az ügy kimenetele nem kétséges. Ha Önnek valóban olyan sokat jelent magyarsága, hazaftsága, jó lenne, ha tetteivel bizonyítaná ezt, és azokhoz az erőkhöz csatlakozna, akik ebben a szellemben munkálkodnak. Kendrik László Szob A szép kiejtés versenye jác Ebben a tanévben . az Árpád Fejedelem Általános Iskola volt a házigazdája a területi Kazinczy-versenynek. Iskolánk friss pogácsával, szendvicsekkel fogadta az érkező vendégeket. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a váci diákságot csupán három iskola tanulói képviselték, a Radnóti Miklós Általános Iskola, a Juhász Gyula Általános Iskola és az Árpád Fejedelem Általános Iskola. A hiányt azonban bőségesen kárpótolták a környező városok, falvak, községek iskoláinak diákjai. A gyermekek szereplésein érezhető volt az a lelkiismeretes munka, amelylyel felkészültek erre a neves rendezvényre. A verseny a könyvtárteremben zajlott kellemes, hangulatos körülmények között. Először mindenki felolvasta a saját, vitt szövegét, majd a zsűri által választott kötelező szöveget. A gyerekek 5—6., valamint 7—8. osztályos korcsoportban indulhattak. Az 5—6. osztályosoknál Bárány Rita 5. osztályos tanuló (Gaál Miklós Általános Iskola. Abony) a 7—8. osztályosok korosztályában Vincze Orsolya (Árpád Fejedelem Általános Iskola, Vác) nyerte az 1. díjat. Bár 1. helyezést csak ketten értek el, mégsem beszélhetünk vesztesekről. mert egy-egy ehhez hasonló verseny alkalmával mindenki csak tanulhat, élményekben gazdagodhat. Azoknak a gyerekeknek, akik nem értek el helyezést, sincs semmi okuk szomorkodni, mert egy területi versenyig eljutni nem kis dolog. Ha valaki esetleg az újságcikk olvasásakor kedvet kapott a Kazinczy-versenyhez, biztos vagyok abban, hogy jövőre akárhol is rendezik meg ezt az erőpróbát, szívesen és szeretettel várják majd. Hronyecz Katalin 7. a Vác Kell az önkéntes tűzoltó W Mindannyiunkban | rémületet kelt a kiál' tás: tűz van! Pedig az utóbbi időben gyakran találkoztunk vele. Hol egy hétvégi ház, vagy lakás, gyakran komoly erdőrész esett a tűz áldozatául. Ilyenkor bizony szükségünk van a tűzoltók segítségére, elsősorban azokéra, akik a közelünkben vannak: a helyi önkéntes tűzoltókéra. Mégis akadnak, akik megkérdőjelezik az önkéntes tűzoltóságok létjogosultságát. Ilyen nyilatkozattal már találkoztam a Pest Megyei Hírlap hasábjain is. Igaz, a megyei tűzoltó-parancsnok válaszolt az írásra, ettől függetlenül talán nem ártana egy kis kiegészítés. Sokat beszélgettem már erről a kérdésről községünk tűzoltóságán, egyszerű (nagyszerű) tűzoltókkal és a parancsnokukkal egyaránt. Elsősorban szögezzük le azt: az 1991. évi XX. törvény szerint a tűz elleni védekezés nem állami, hanem önkormányzati feladat. Helyi megszervezése tehát a képviselőtestületre hárul; ők nevezik ki a parancsnokot is. Életünk, testi épségünk és vagyontárgyaink biztonsága érdekében erre mindenütt szükség is lenne. Igaz, sok településünk kellő anyagiak hiányában képtelen erre, de több falu, község önkormányzata társulhatna közös tűzőrség megszervezésére és a szükséges költségek fedezésére. Garádi István gyömrői polgármester úr véleményével nem érthetünk egyet. Az általa felsorolt hiányosságok nem az ügy lényegéből fakadnak, és kis odafigyeléssel megszüntethetek. Községünk nem tartozik a megye legnagyobb települései közé, mégis sok olyan probléma ismeretlen előttünk, amelyeket a gyömrői polgármester úr említett. Vegyünk sorra ezek közül néhányat úgy, hogy ne legyen célunk a teljesség. Az előző évben például 355 tűzesethez kérték a segítségünket, egyidejűleg az állami tűzoltóságéval. Áz esetek több mint 73 százalékában (257) elsőnek érkeztünk a tűzhöz, a riasztási idő mindöszsze (átlagosan) négy percet vett igénybe. Ezt a gyorsaságot azzal tudjuk biztosítani, hogy az őrsön éjjel-nappal ügyeleti szolgálatot teljesítünk, tűzoltóinkat pedig elláttuk személyi hívóval. A segítségnyújtás minden percben tettre kész. Tűzoltóink több tízmilliós értéket mentenek meg évente. Pomáz tűzoltóinak, mondhatnám kifogástalan munkája azonban nem elszigetelt jelenség. Oldalakat töltene meg, ha valamennyiket fel kívánnám sorolni. Azok közül, akiket jól ismerek, néhányat azonban mégis szeretnék megemlíteni: ilyen például Jánoshalma, Lajosmizse, Kisbér, Bicske, Kisújszállás stb. stb. Elnézést kérek, hogy tovább nem folytathatom. Összegzésképpen azonban jogosan állapíthatjuk meg: az önkéntes tűzoltók munkájára feltétlenül szükségünk van, az számunkra nélkülözhetetlen. Végezetül talán még anynyit jegyeznék meg: nem vagyok tűzoltó, soraimat mint egyszerű pomázi polgár vetettem papírra, azért, mert önkéntes tűzoltóink áldozatkész munkájukat, önfeláldozásukat csodálom, és azért sokadmagammal igen hálás is vagyok. Balogh Gyula Pomáz Hetvenhét vasutas 1973-ban az egyik elhunyt nyugdíjas kollégánk temetésén számos egykori munkatársammal együtt voltam jelen. A temetés után betértünk .a közelben lévő kiskocsmába egy pohár borra. Akkor elhatároztuk, hogy minden második hónap utolsó csütörtökjén találkozunk. Az elhatározást tett követte, s azóta rendszeresen összejövünk a jelzett időben. Először csak 15-en, majd később mind többen és többen, majd megalakult az Északi Fűtőház Mozdonyvezetők és Fűtők Baráti Köre. Eltelt öt év, eltelt tíz, majd tizenöt és most a húszéves jubileumi találkozót tartottuk meg — Vecsésen. Jöttek a nyugdíjasok, ki feleségestül, ki egyedül. Hetvenhetén gyűltünk össze, épp annyian, ahány éves én most vagyok. Először Várszegi Gyuri barátunk beszámolóját hallgattuk meg az elmúlt húsz esztendőről, majd egy perces néma felállással adóztunk az azóta elhunyt kollegánk emlékének. Majd Gál Imre, majd én olvastam fel az e napra írt versünket. Utána mindenki kapott egy emléklapot. Este nyolcig víg poharazás közben elbeszélgettünk a régi időkről, aztán mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánva, elbúcsúztunk egymástól, és ki-ki otthonába tért, Ceglédtől Szobig, Budapesttől Esztergomig. vagyis az Északi Fűtőház vonzáskörzetébe tartozó területre. Legközelebbi találkozónk május 23-án Fülöpszálláson lesz. Nemeskéri Mihály Piliscsaba Túlvilági zene govia Hallgatom a Kossuth rádió reggeli műsorát. A bemondó közli: Segitározik születése 120. évfordulója alkalmából. Kísérteties! Segovia már régen halott. Most visszajött a sírból, hogy a magyar közönséget gitárjátékával ismét, még egyszer elkápráztassa? Vagy esetleg csak arról van szó, hogy megjelenítik, jelenidőbe teszik a technika mindmáig megfoghatatlan csodája révén látható-hallható műveket és művészeket? Ez a jelenség mindennapos. Főleg az bosszant, amikor úgy hallom a szöveget, mintha névnapom alkalmával egyenesen nekem játszana, szavalna, énekelne, zenélne valaki, aki — sok esetben — már rég nincs az élők közt! Nem kellene ezekben az esetekben így szövegezni: — Segovia születésének 120. évfordulója alkalmából felidézzük gitárjátékát!? Ne forgassuk szegényt a sírjában — gitárral vagy anélkül! Nyugodjék békében ő is —, meg az én idegeim is. Fazekas Mátyás Veresegyház Kóbor ebek paradicsoma? Véletlenül sem szeretnék nézeteltérést az állatvédők tiszteletre méltó seregével, ezért sietek leszögezni: jómagam is a kutyabarátok közé tartozom! Az elmúlt években két csodálatos magyar vizslánk is volt, s elmondhatom, hogy elpusztulásukkal érzékeny veszteség érte családunkat... Mégis, ami az utóbbi időben Vácott dívik, vagyis a szerencsétlen kóbor ebek grasszálása, az minden, lakóban visszatetszést kelt. Talán nem is kell ecsetelnem azt az embertelenséget (állattalanságot?), amelynek során a gazdik a hűségesen, ragaszkodóan szolgáló ebeket lelkiismeretlenül a sorsukra hagyják. A kiéhezett, falkákban kóborló állatok felborogatják a háztartási szemetet tartalmazó tartályokat. Általában már nem rendelkeznek veszettségi oltással sem, terjesztik a betegséget, riogatják a lakosságot. Veszélyes az is, ha egyesek etetik e kóbor ebeket, ha ugyanakkor a rendszeres törődést nem biztosítják számukra, hiszen lakókörnyezetükbe szoktatják e szomorú sorsú állatokat! Az ésszerű gondoskodás azt követeli meg, hogy a gyepmesteri hivatal gyűjtse be a kóbor ebeket, fenntartva azt a lehetőséget is, hogy az egészségesek az állatmenhelyre kerülve egy hűségesebb, emberségesebb gazdára lelhetnek. Ennek a nem könnyű feladatnak a megszervezése nem tűr további halasztást! Egészségünk megóvása elé ugyanis nem helyezhető más cél! Mert, bár az állatok, s főleg a kutyák hűséges társaink, azért még mindig legfőbb érték az ember! Brezovich Károly Vác História Birtokperek Gyálon A királyi udvartartás szervezete már az Árpádok korában kialakult, az A/you-házból származó uralkodóink ezekre az alapokra építve tették palotájukat a lovagi kultúra és életmód méltó otthonává. A 14. században az udvari élet legfőbb irányítója négy „mester” sóit: a lovász-, kamarás-, az udvar- és a pohárnokmester, aki gyakran az asztalnokmester tisztét is betöltötte. t\'agy Lajos alatt e címek viselői országos méltóságokká, bárókká váltak, feladatuk az elvi irányítás — és persze az udvar fényének emelése volt. A személyzet munkáját ténylegesen helyettesük irányította, így az a Tamás volt az étekfogók és pohárnokok mestere, aki 1344. április 13-án panasszal élt két társával együtt szomszédai ellen, mert „az őket illető gyáli és ecseri birtokrészeket el akarják idegeníteni’'. Hogy a viszály közvetlen kiváltó oka mi volt, nehezen hámozható ki a forrásokból. A pereskedés már az előző évben elkezdődött, amikor Tamást és társait vádolta meg Guke, miszerint Kerekegyházáról az ő termését vitték el. A budai káptalan kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy Tamás két társával Gyáiról, saját birtokukról vitte el a termést, így Guke panaszának nincs alapja. A szomszédok közötti viszály azonban nem csitult. 1345-ben a budai káptalan jelentette: amikor „Baka özvegyét, Ilona aszszonyt” Gyál területén négy ekényí főid és templom birtokába akarta iktatni, „Tamás mester János nevű famulusa ellentmondott”,ezért Tamást megidézte. Mivel Tamás nem jelent meg a márciusra kitűzött tárgyaláson, Pál országbíró utasította a káptalant, hogy „Ilona asszonyt, Baka özvegyét iktassa be Gyál birtokába”, mert Tamás nem jelent meg, így pervesztes lett. Pogány György
