Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 13., KEDD 7 Diák hangverseny Gyálon A zene alázata A fegyelmezett, jól összeszokott zenekar művészi teljesítménye Serfel József tanár-karmester hozzáértését dicséri Rendhagyó környezetben, a gyá­­li katolikus templomban adott hangversenyt a Dabasi Állami Körzeti Zeneiskola fúvószene­kara a plébánia és a helyi műve­lődési ház közös rendezésében. A másfél órás program magá­ban foglalta az elmúlt négy év­század jelentős egyházi zenéjét, Jacob Re guanói Hans Schneide­ng. Ugyanakkor a világi szer­zők művei is felcsendültek, köz­tük Luis Milán, Händel, Beetho­ven és Vivaldi; a magyar szer­zők közül pedig Papp Lajos és Bogár István egy-egy művét hallhattuk. A kedvenc szerző ez alkalom­mal is Bach volt, többnyire szó­ló előadásban interpretálták. Ser­fel Norbert trombitán, Molnár Júlia blockflőtén, Hornyák György kürtön és Szénási Bog­lárka fuvolán tolmácsolta a ba­rokk kor nagy zenészének né­hány gyöngyszemét — a Máté passiót, a Három koráit és az Ave Mariát. — Ez a hangverseny kétsze­resen is alázatra kötelez bennün­ket. Alázat az Isten háza, és alá­zat a szerzők iránt. Nem látvá­nyosságra törekszünk, hanem az önök szívéhez szeretnénk kö­zelebb férkőzni a zene eszközei­vel — hangzott el a bevezető­ben. A szerzők és a vendégek szándéka sikerrel járt, a fiatal ze­nészek — többségük még diák — maradandó, szép élményt szereztek a gyáli közönségnek. (— gyé —) Új fórum született Nyelvtanárok lapja A Nyelvtanárok Országos Egyesülete új, évente öt alka­lommal megjelenő kiadvány­nyal, a Nyelv*Infó című lappal lepte meg a húsvéti ünnepek előtti napokban az idegen nyel­vet oktató pedagógusokat. A Nyelv*Infó-\al a szerkesztők a nyelvtanítás különféle hírei­nek, kisebb és nagyobb esemé­nyeinek, gondjainak, a szakma sajátos nézőpontjainak szeret­nének — megfogalmazásuk szerint — végre megfelelő fóru­mot teremteni, az ország legkü­lönbözőbb pontjain tanító pá­lyatársak érdekében. Tegyük hozzá: a magyar oktatásügy ér­dekében, jövőnk érdekében egyúttal. És mindez nem utol­só célkitűzés. A Nyelv*Infó első száma már a dolgok lényegébe vág: a nyelvoktatás korszerűsítéséhez igénybe vehető alapítványok­ról szól, külön írás foglalkozik a Nyelviskolák Kamarájáról és annak jogi vonatkozásairól, s nem utolsósorban azokról a bel- és külföldi rendezvények­ről, amelyek az angol, német, valamint a francia nyelvtanítást segítik elő az elkövetkezendő időkben. (Nagykövetségek és idegen kultúrintézetek ösztön­díj-politikájáról is szó esik e lapszámban.) A levelezési ro­vat, valamint a szakkiadvá­nyok ismertetése mintegy ki­egészítik a főlaptest értékes anyagait. (Előfizethető a szer­kesztőség — 1112 Budapest, Kőhalom u. 16. — címén. Elő­fizetési díj: egy évre 250 Ft.) (bágyoni) A nosztrai Koronás Madonna „Ha valóságos szenteket akartok látni, men­jetek Nosztrára.” Kapisztrán Szent János Nos, én nem szentek látására mentem 1991. augusztus 15-én, Nagyboldogasz­­szony napján Nosztrára, hanem csupán a XX. század mártírjaival kívántam találkoz­ni. Ugyanis ünnepi misére és emlékműava­tásra hívtak a pálosok, illetve egykori bör­tönviselt politikai fogolytársaim. Megtaláltam őket is, meg a márvány em­léktáblát a „legyőzve győztek” felirattal, de emellett valami különös megbékélést is érez­tem, amint a pálos kolostorból lett börtönpa­rancsnokság, meg a templom alkotta négy­szögben keletkezett kis téren ballagtam a Boldogasszonynak szentelt kegyhely főbejá­rata felé. Bent a gótikus szentélyben, a főol­tár fölötti képen szívet melengető meglepe­téssel és meghatott örömmel pillantottam meg a Magyarok Nagyasszonyát, fején a Szent Koronával, karjában az ugyancsak megkoronázott kis Jézussal. Szépség, tiszta­ság, jóság sugárzik erről a képről — mindaz, amire ma igencsak nagy szükségünk van. Sohasem hallottam erről a megkapóan szép nosztrai Koronás Madonnáról, amely emlékezetem szerint feltűnően hasonlít a czestochowai csodatévő Fekete Máriára. Amikor már Dercsényi Dezső „Nagy La­jos kora” c. művészettörténeti munkájában sem találtam semmit a Koronás Madonná­ról, sejteni kezdtem, hogy itt valami külö­nös rejtéllyel, valami ismeretlen szépséggel állunk szemben. Azt természetesen tudtam, hogy Nagy Lajos királyunk 1382-ben a czestochowai pálos kolostor alapításakor egy állítólag Uk­rajnából származó XI—XII. századi bizán­ci stílusú Madonna-képet küldött a Mária­­nosztráról Lengyelországba irányított 16 pálos szerzetessel, miután a szentképre utó­lag ráfestette az Anjou-liliomokat. De ez a több mint 600 évvel később Nosztrán látott Madonna a magyar koronát viseli és nem Anjou-liliomok, hanem apró arany csillagok láthatók a képen. A csodate­vő Fekete Mária (Czama Matka) egyéb­ként is Nagy Lajos kora óta féltve őrzött kincse az 1500-ban erőddé alakított czesto­chowai kolostornak, amely 1655-ben még egy svéd ostromot is sikeresen kiállott. Az volt az érzésem, itt valami titok lappang és a két képnek mégis van kapcsolata egymás­sal. De vajon hogyan? (...) Mint tudjuk, Nagy Lajos királyunk ural­kodásának tizedik esztendejében (1352) ala­pítja meg — „fundavit et erexit” — Mária­­nosztrán (Maria nostra = a mi Máriánk) az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetes­­rend második legnagyobb kolostorát és a magyarok Nagyasszonya tiszteletére szen­telt templomot. Nagy királyunk sokat tartózkodik a ko­lostorban, illetve a szomszédságában lévő „király-házban”, hogy ima és elmélkedés közben gyűjtsön erőt a fehér barátok köré­ben birodalmának vezetéséhez, utolsó évei­ben pedig súlyos bőrbetegségének (mely valóban lehetett lepra is) elviseléséhez. Nagy Lajos királyunk utasítására unokaöcs­­cse, Opuliai László herceg 1382-ben — mi­dőn már mintegy 300 szerzetes él a hatal­mas kolostorban — Nosztráról 16 pálos szerzetest telepít a Czestochowa melletti Jasnagóra nevű hegyre, ahol felépítik a len­gyel pálosok anyakolostorát, azzal a szán­dékkal, hogy Nagy Lajos Hedvig (Jadviga) lányának, a lengyel trónörökösnek lelki és szellemi támogatói legyenek. Ezekkel a pá­los szerzetesekkel küldi el Nagy Lajos ki­rály a Mária-képet, mely az évszázadok fo­lyamán mint csodatévő Fekete Mária vált ismertté. (...) Milyen igazságtalan tud lenni a történe­lem. Míg a Nosztráról küldött pálos szerze­tesek közreműködésével alapított czesto­chowai kolostor a következő évszázadok fo­lyamán egyre híresebb, gazdagabb és láto­­gatottabb lesz (elsősorban a Nagy Lajos ki­rályunk ajándékozta Fekete Mária kegykép csodatételei folytán), addig az alapító noszt­rai pálos kolostort 1535-ben az oszmán hó­dítók elpusztítják, és Buda felszabadítása után is még 25 évig romokban hever a ko­lostor meg a templom, csak 1711-ben érke­zik két pálos szerzetes, hogy előkészítse az újjáépítést. A szentélyt szerencsére az ere­deti gótikus stílusban állítják helyre, a hajó (megtartva a középkori arányokat) és a tor­nyok azonban már barokk stílusban épül­nek. A czestochowai anyakolostorban az újjá­építés hírére a pálos szerzetesek azzal akar­nak hozzájárulni Márianosztra feltámadásá­hoz, hogy Kollenics András generális titkár utasítására Liaszkiri Cyprián pálos szerze­tes megfesti a Fekete Mária kegykép máso­latát ajándékul magyarországi rendtársaik számára. (...) A magyar pálosok az 1729-ben újra fel­szentelt templom Szent Antal oltárán helye­zik el a Madonna-képet, mely azóta is ha­zánk alighanem egyik legszebb kegyképe. A márianosztrai pálos kolostor megpró­báltatásai azonban sajnos nem érnek véget, II. József császár — mint ismeretes — fel­oszlatja a szerzetesrendeket, ezért mindösz­­sze 57 évvel az újrafelszentelés után, 1786-ban az utolsó pálos szerzetes is el­hagyja a márianosztrai kolostort. Ettől az évtől kezdve kettéválik a kolostor és a templom története. A kolostor eleinte üresen áll, majd 1858-tól 1948-ig fegyház lesz a Vincés-nő­­vérek irányítása alatt, 1950. decemberétől pedig a kommunista diktatúra legszigorúbb és legjobban utált férfi fegyházaként műkö­dik. A kolostorépület déli szárnyában, mely derékszögben találkozik a templom­mal, kap helyet a börtönparancsnokság, ahol a hírhedt ötvenes években Keresztes Sándor b. v. alezredes, börtönparancsnok elvtárs, az élet és halál ura. A Magyarok Nagyasszonyának szentelt templom a rend feloszlatása utáni 203 évet, mint plébániatemplom vészeli át, majd 1989. szeptember 1-től ismét pálos atyák látják el a kegyhely szolgálatát. És mi lett a Czestochowából érkezett Ma­donna-kép sorsa? 1986-ban Vincze atya kitűnő elgondolá­sa alapján leveszik a képről a lengyel An­jou koronát, majd a magyar Szent Korona mását illesztik a Boldogasszony fejére és egy kisebbet kap a kis Jézus is. Ludwig Károly Érdi kiállítás „Világ világa, virágnak virá­ga...” mottóval, Mária-szim­bólumok címen kiállítás nyílik Érden, április 14-én délután 6 órakor a Csuka Zoltán nevét viselő városi könyvtárban. A világ megannyi országából származó Mária-ábrázolások Kátai Géza gödöllői gyűjtemé­nyéből valók. A kiállítást Erdé­lyi Zsuzsanna néprajztudós nyitja meg, közreműködik Lo­vász Irén népdalénekes. A rit­ka kiállítás május 15-ig tekint­hető meg. (Lapunk húsvéti szá­mában néhány Érden kiállított kegytárgynak a fényképfelvé­telét közöltük.) Kitüntették Etienne Hajdút Etienne Hajdút, a világhírű szobrászművészt a francia Be­csületrend parancsnoki fokoza­tával tüntette ki tegnap Fran­cois Mitterand elnök. Az 1907-ben Tordán született Haj­dú István húsz éves kora óta él Franciaországban, művei a vi­lág szinte minden jelentős mú­zeumában megtalálhatók, ne­vét együtt emlegetik a század nagy újító egyéniségeivel. A francia Becsületrend húsvéti kitüntetettjeinek a listáján sze­repel többek között Cesar, a neves szobrászművész, Ber­nard Buffet festőművész, és Zizi Jeanmarie táncművész. Nemzetiségi Színházi Napok Nemzetiségi Színházi Napo­kat rendeznek Budapesten a hét második felében. A három­napos rendezvény során fellép többek között a fővárosi Szerb Stúdiószínpad is a Szentendrei evagélium című misztériumjá­tékkal (a Nemzeti színpadán). Sor kerül egyebek közt a szek­szárdi német együttes, a pécsi horvát társulat fellépésére is. Duna Galéria Bakonyi Mihály festőművész munkáit állítják ki április 15-étől délután 5-én a Duna Galériában (XIII. kerület, Pan­nónia u. 95.). A tárlatot, amely május 2-áig tekinthető meg, dr. Pogány Gábor művészet­­történész nyitja meg. Párizs—Budapest Párizs—Budapest címen Bá­thory Júlia iparművész munká­iból nyílik kiállítás április 15-én délután 3 órakor az Ipar­­művészeti Múzeumban (Üllői út 33—37.). A kiállításon Fe­kete György helyettes államtit­kár mond megnyitó beszédet. Karnyóné ismét színpadon Csokonay Vitéz. Mihály színpa­di munkáját, az Özvegy Kar­­nyónét játsszák holnap este 7 órától a Független Színpad Golgota utcai termében (Ná­­dasdy terem). Nyugdíjasok ré­szére a színház kedvezményes belépőjegyet biztosít. (Tele­fon: 113-7840).

Next

/
Oldalképek
Tartalom