Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 83. (84.) szám
PEST MEGYEI XXXVII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM Ára: 13,50 forint ILIS 10., SZOMBAT ÜNNEPI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL 4. oldal Fekete Ovula MAGUNKBA GYÖKEREZTETVE 5. oldal ATILLA SZELLEME AZ EGÉSZ VILÁGÉ Beszélgetés Szörényi Leventével 6. oldal Gál Judit FALUM, GALGAMÁCSA 7. oldal Ónody Éva A MEGTISZTULÁS MÁMOROS ÜNNEPE Beszélgetés Andrásfalvy Bertalannal 9. oldal Sándor András GÖDÖLLŐ HÚSVÉTJA 10. oldal Orosz Károly HÍMES HELYETT VIRÁGOT 11. oldal Sándor György HÍDAVATÁS Török Bálint HÚSVÉT ÜZENETE 12. oldal Jeleníts István AZ ÉLET ÉS A KÍN 13. oldal Benedek István HÚSVÉTI KIRÁNDULÁS 14. oldal Páskándi Géza ÚJ FABULÁK Nádudvari Anna JÁNOS ELKÜLDETLEN LEVELE 16. oldal Fábián Gyula LEVÉL A HEGYRŐL 17. oldal Futó Dezső' KISÚJSZÁLLÁSI HISTÓRIA 18. oldal Csengey Dénes A ZUBBONY, URAIM, A ZUBBONY! 19. oldal Mailár Éva A SZÉTSZÓRTAKAT ÖSSZEGYŰJTENI Beszélgetés a zirci apáttal 20. oldal Vödrös Attila ALMEN! TE GYŐZTÉL! 22. oldal Bánó Attila VILÁGTOJÁS Interjú Lépő' Zoltánnal Kiss Dénes KERESZTAPÁM FELTÁMADÁSA 23. oldal Székely Ádám MINTHA EGY ŐZ DIDEREGNE Márai Sándor József Attiláról Húsvét. Részlet a Verduni oltárról. (Klosterneuburg, XII. század vége.) Ady Endre A szép husvét Odúkat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Husvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban, Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Husvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odúkat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél? Valahol, valamikor a gyermek anyja szíve alól a világba lép. Útnak indul övéi oltalma alatt, zöld pázsiton jár, megismeri a vizet és a tűz parazsát. A hegy és a völgy az ég sátora alatt otthonává válik, csodálja a vadak erejét, a madarak röptét és énekét. Miközben az örömet ízleli, eléri ajkát a fájdalom, a megpróbáltatások keserűsége is. Egy éjszakán arra ébred, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, párjával új otthont teremt magának. Együtt él azokkal, akik segítik, viszonozzák jóakaratát, de útjában áll az irigység, a féltékenység, a halálos gyűlölet is. Védelmeznie kell övéi és a saját életét is. A legfájdalmasabb felfedezés, amikor észreveszi önmagában az ártó gonoszság kísértéseit. Ezek sokszor erősebbek, mint az ártatlanság tiszta jóakarata. Tudja jól, hogy az élete, a világ minden értéke nem tóle származik, mindez csak ajándék. Leküzdhetetlen vággyal keresi az Ajándékozót, a Lét birtokosát, aki megtanította, hogy különbséget tegyen a jó és rossz között. Érzi, hogy Hozzá tartozik, Neki köszönhet mindent, Tóle várhat segítséget és bocsánatot, amikor elfordul Tóle és megbántja Ot. A napok és az évek, a munka és a sikerek, a kudarcok és csalódások próbára teszik, megedzik, növelik erejét. Ismeretei és tapasztalatai birtokában felfedezi, hogy mi mindenre képes. Neki szolKeszthelyi Ferenc váci megyéspüspök üzenete / Eletet az életért gát a föld, az éló' növényvilág, az állatok. Eljön a nap, amikor rádöbben, hogy megszűnik testi erejének növekedése, legyőzi a gyöngeség, szembenéz a tehetetlenséggel, a testi betegséggel, a vénséggel és a halál kérlelhetetlenségével. Belül pedig egyre erősödik a vágy az élet után, képtelen belenyugodni az elmúlás, a végső' megsemmisülés gondolatába. A belülvalók fénye felé fordul, segítséget attól vár. Akinek mindent köszönhet. Szeretteit úgy temeti el, fekteti sírba, mint ahogyan a kisded fekszik anyja szíve alatt születésre várva. Új élet kezdetét remélve teszi az elhunyt mellé ételét, edényeit, munkaeszközeit, fegyverét. A másik világra gondol, ahol az ember találkozik az Életadóval, az Atyával. Százszor, százféleképpen képzeli el, keresi tűzben, sziklában, fában. Valahol, valamikor megszólal a választottak szívében egy hang, megszólítja az embert, beszél önmagáról, szeretetéról. A fájdalom és megpróbáltatás idején vigasztalás és remény ez a szó, a bűn és gonoszság napjai után szemrehányás és marcangoló vád. Szól az életről és az elmúlásról, arról, hogy az ember kiválasztott istenarcú lény, minden ember kedves az Alkotó eló'tt, aki az Ég és Föld Ura, hatalma van a gonoszság, a bűn, a szenvedés és a halál fölött. A hozzátéró' bűnöst is szereti, mindenkit megszabadíthat a tagadás és a gonosz ármány hatalma alól. Elküldi majd a Szabaditól, aki letiporja az ártó hatalmat, Isten fiához méltó életet élhet a halandó ember. Az ígéret valóra válik, megjelenik az Isten Fia az emberek között és már nemcsak az Igét hallja az ember, hanem sorsközösséget vállalva a Föld minden lakójával magára veszi az emberi testet, életével megmutatja, mit gondolt Isten az emberről, amikor megteremtette. A Fiú, az Istenember mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt. Szegények és bűnösök barátja, betegek gyógyítója, halottak támasztója. Az ártatlan bárány magára veszi a világ bűneit, engesztel a bűnösökért. Az Isten emberré lett, hogy az ember Isten gyermeke lehessen. Bejárja szülőföldje határait, igazolja isteni küldetését, hirdeti a bűnök bocsánatát, tanúságot tesz Isten szeretetéról. Élő vizek forrását kínálja, az új életről beszél, a mennyei Atya házáról, a menyegzős lakomáról, a másik világról, ahol az Isten letörli az ember könnyeit. A gonoszság, a tagadás angyala ellentámadásba lendül, Jézust nemcsak szeretett tanítványai, de ellenségei is körülveszik. A hatalmasok ereje mint szorító hurok szorongatja. T udja, hogy elérkezett az óra, a gonoszság fejedelmének éjszakája, amikor ellenségeinek kezébe kerül. Még egyszer összegyűjti tanítványait, rájuk ruházza főpapi hatalmát, az isteni élet ajándékának szétosztását, kezükbe adja a kenyeret, amely az O teste, mely az emberekért adatik a bűnök bocsánatára. Ez az örök élet kenyere, az örök élet és a feltámadás záloga. Ezen a vacsorán az emberek kezébe adta magát, hogy velünk maradhasson a világ végezetéig. Engedi, hogy megkötözzék, hallgat, amikor igazságtalanul vádolják, ellenségeiért imádkozik és anyjáról gondoskodik, amikor mezítelenül gonosztevőként a gyalázat fájára szegezik. Atyjához kiáltva leheli ki lelkét. A nap elsötétül, az egek erői megrendülnek. Sokan mellüket verve, sírva távoznak. Jézus testét a keresztről levéve a sírba temetik. A tagadás angyala őrjöng a győzelem örömében, a benne hívők úgy érzik mindennek vége. Jézussal — meghalt a másik világ, az igazság, a jóság és a szépség. Es mégis, a hajnal pirkadatéban megmozdul a sír bejárata elé hengerített kő, a sír üres, a bezárt ajtó mögött gyászoló tanítványokat megszólítja az Úr: Békesség veletek! Én vagyok, ne féljetek! Felénk is nyújtja kezét, mutatja oldalát: tapintsátok sebeimet! Isten barátai vagyunk. Nincs olyan bűn, amit megbánva Isten meg ne bocsátana. Az ember örök vágya, menekülés az abszurd haláltól, valóra vált. Felszólít, hogy mi is bocsássunk meg egymásnak, viseljük el egymást, segítsünk a bajbajutottakon, békességgel hordjuk keresztjeinket. A Feltámadt Jézus erejével, az általa elküldött Szeretet lelkének kiáradásával jobbik énünk győzedelmeskedjék. Legyen otthonunk a Eöld, Isten arcának vonásait hordozó testvérek éljünk békességben. A test és a lélek egységét szétszakító halál legyőzetett, az egész ember boldogságát ígéri a feltámadás. Várjuk reménységben, bízva az Isten szavában várjuk türelemmel[, amíg az új Föld és az új Ég megszületik és egymásra talál.
