Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. ÁPRILIS 9.. PENTEK Hadijelentés Két világ Nagyura, Kegyelmes Padisah, Igazhitűek Fejedelme! Allah bocsásson meg nekem, hogy háborgatni merlek bölcs elmélkedéseidben. íme elvégeztem azt a hat holdtöltényi kemény munkát, amit a Te isteni bölcsességedben rám bíztál! Mint tudod, a pokol legmélyére került az a gonosz Hunyadi Mátyás, aki olyan sok gondot okozott Neked, oh hatalmas Padisah, és virágzó birodalmunknak, amely Allahtól áldott! Tudatom veled: A gyaurok új királyt választottak, Jagelló Ulászló személyében. Ulászló király felszámolta az ördögi Mátyás rettegett seregét, amely sokszor futam ította meg a mi seregeinket. Mint tudod, a Fekete Sereget határainkra vezényelték, de az ébhitűek nem mertek földünkre lépni. Mivel nem volt mit enniük, fosztogatni kényszerültek a lakosság körében. Úgy támadtak rájuk, mint agyonhajszolt állat az abrakra, mint űzött szarvas a patakvízre. De ezt nem nézhette tétlenül Kinizsi Pál, a gyaurok gyaurja, és felszámolta a még megmaradt katonákat, szélnek eresztette őket. Megváltozott a királyi udvartartás is. Allah kegyelméből sikerült bemennem a könyvtárba velencei utazóként. A Corvinák legnagyobb részét elzálogosították. A hatalomra éhes nagyurak vették kezükbe az irányítást, az új király helyett. Beszedetik az állami adókat, de nem adják át jogos tulajdonosának, hanem maguknak megtartják, és ebből bandériumokat szerveznek. így félemlítik meg a már szinte állati sorba sülylyedt köznépet. Sokat változott a világ. A virágoskertben Gergete Anikó 2. B papírdúc-nyomata Mese a parányi helytartóról Az Alpok égigérő, havas csúcsai között volt egy parányi ország. Microland, és annak fővárosa, Microstadt. Ennek a csokoládéban gazdag városnak volt egy parányi helytartója, Otto von Grosstadt, aki igazán szerette hivatalát és népét egyaránt. Ottót több évezrede megválasztották helytartónak, mert már akkor nagyon tisztelték. Egyszer azonban óriási támadás érte Microlandot, ugyanis a vérszomjas barbár törpék meg akarták szerezni az egész országot. Már lángban állt az összes határmenti parányi falu, amikor Otto von Grosstadt összeszedte parányi hadseregét, és elindult a túlerőben levő barbárok ellen. Microland katonái hősiesen forgatták kardjukat, a védők élén harcolt Otto von Grosstadt is. Egy váratlan pillanatban azonban halálos sebet kapott, és holtan esett össze. Halálával összeomlott a sok ezer éves parányi birodalom, de neve fennmaradt örökre. Microland maradék népe a föld mélyén keresett menedéket. Máig is ott élnek. Karácsony éjszakáján, ha az Alpok égigérő, havas csúcsai felől énekszó hallattszik, ők siratják szeretett helytartójukat. Barna Róbert 6. osztályos a Szultánnak mióta megfutamodott seregünk Nándorfehérvárnál. (Oh Szultán, bocsáss meg, hogy arra a sebre mertelek emlékeztetni, amely népünknek nagyon fájó.) Ha hallgatsz egyik legalázatosabb szolgád szavára — aki naponta többször is imába foglalja a nevedet, és áldást kér nagybecsű személyedre — azt mondom én Neked, hogy napirendre tűzheted a meggyengült Magyarország elleni lépéseidet. Az egyetlen még élő és veszélyes ellenségünk Kinizsi, aki már nem sütkérezik puha párnákon a trón előtt. Biztos vagyok benne, hogy nem fog egyszerre menni, többszöri és szívós támadással bénítsuk meg a gyaur hadakat. Ez az első mérföldkő, hogy népünk a többi fölé emelkedjen. A végvárrendszerre kell először is kitűzni lobogónkat, amelynek elfoglalása a mi seregünknek olyan lesz, mintha egy akolért menne a harc. így törjük le majd az ebhitűeket. Utazásom során gyengébbnek láttam a horvátszlavón hadakat, bénítsuk meg őket, még mielőtt egyesülnének a gaz gyaur sereggel. Én ebben látom Birodalmunk gyarapodását. Ha úgy találod, hogy nincs igazam, és nem vagyok érdemes arra, hogy tovább élvezzem a földi lét gyönyöreit, ne emelhessem fényes tekintetű orcádra hitvány tekintetemet, vágasd le a fejem. Az egyetlen és mindenható Allah áldását kérem Rád, hatalmas Szultánom. Ha majd egyszer eléred céljaidat, imádkozom azért, hogy ne felejtsd el leghűségesebb szolgádat. Ali-ben Haszrur búr el Rabasz Gacsályi Adám 7. osztályos A Föld Nyirkos, göröngyös, fekete, sötétség feneke, hal ál-tál aj, mely betemet sok elhült tetemet, s szunnyad benne a víg kacaj. Magot vetnek bele, hogy feküdjön benne, s majdan virágot, zöld életet hozzon, és éltetőjével, a színpompa, levelek zöld lombja, sötét bánata ellen ordítozzon. Némaság Hallgatagon száll mindenhol, és homályba vész a lég. Néma hangján szól, és arcomba csap az üresség. Azt hiszem, világos van, mert érzem, amint beszűrődik a fény. Mereven és egyhangúan, alattomosan járkál a fakó élmény. Fáradt most minden, elkábultak a táncoló érzelmek. Semmi nem rezzen, bujkálnak a hangok, melyek elvesztek. Chován Gábor gimnáziumi tanuló / Éjszakai virágok A fák rémisztő árnyékában, a házak vaksi fényében, a dagadó hold halvány kékjében az éjszaka virágai virulnak. Kiss Tamás 7. osztályos Garai Ágnes 9. A rajza Hol van a világvége? (Kiss Anna prózakölteményének átköltése) A kék csupor miatt az öreganyám rám sózott, mire én azt találtam mondani néki, hogy világgá megyek! Eriggy! Suhintott meg szóval is. Hozd a vándorbotot! És már rakja is össze a kenyeret, szalonnát, már köti kendőbe! Aztán a csordakútnál vallatóba vesz a vén csordás: — Hová mész? — A falun át is sokan kérdezték. de neked elmondom. Az úgy volt, hogy nagymamám leküldött a pincébe a régi kedvenc kék csuporáért. De jaj! Vizes volt a kezem, elejtettem. Ezért világgá megyek. — Itt a világvége! —jelentette ki a csordás. — Tovább sárkányok állják el az utat! Gondolkodtam. Előre megyek: sárkányok, visszamegyek: ott a nagymamám. Már csak egy út van: a kút felé! Egy-két lépést tettem feléje, ekkor a csordás gyorsan hozzátette: — Viszont ha a kúthoz közel mész, kitekerem a nyakad! Tőkei Szabolcs 4. osztályos Az oldalt a törökbálinti Kísérleti Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak munkáiból állítottuk össze.
