Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 8.. CSÜTÖRTÖK Cserkész-emléktábor lesz Gödöllőn A hagyományok tovább élnek Gödöllőre irányul Európa és az ország cserkészeinek figyelme. Július 30-ától au­gusztus 9-éig jubileumi emléktábort szervez a Ma­gyar Cserkészszövetség a háború előtti utolsó nagy világtalálkozó, az úgynevezett „Béke Jamboree” évforduló­ján. Ahogy egykor a csonka Magyaror­szág, ma az újjáéledő ország mutatkozik be a világ előtt a rendezvényen. Jelentősége túlnő Gödöllő és a megye határain, és az egész ország ügyévé válik. A találkozóról Görbe László országos ve­zetőtiszttől, az emléktábor főparancsnoká­tól érdeklődtünk. — A táborba ezer hazai és külföldi cser­készt várunk — tudtuk meg a budapesti pia­rista gimnázium tanárától. — Európa vala­mennyi országából küldenek egy-egy őrsöt a magyar szervezetek — összesen száz fia­talt. A külföldiek közül a német, az osztrák és a walesi szervezetek jelezték eddig rész­vételüket. A szomszédos országokból két­száz fiatalt — köztük a többségi nemzet cserkészeit is — várjuk. Hazánkból hatszá­­zan érkeznek. Díszvendégeink közül kiemelném a cser­készmozgalmat alapító Sir Baden Paul még élő lányát és a svéd királyt, aki szá­mos vezető tisztséget tölt be a svéd cser­készmozgalomban. Surján László minisz­ter, országos cserkészvezető mellett a hazai politikai és szellemi élet számos kimagasló képviselőjét hívtuk meg, és várjuk a táboro­zásra. — Vannak-e tapasztalatai az öt éve meg­újult cserkészmozgalomnak ekkora találko­zó szervezésében? Hogyan képzelték el a tá­bor lebonyolítását, és hol tartanak most az előmunkálatokban ? — Filmekről, dokumentumokról és az öreg cserkészek emlékeiből tudjuk, milyen volt a 33-as jamboree. De hangsúlyozni szeretném: nem nosztalgiatábort szerve­zünk, pusztán az egykori cserkészetnek a modem mozgalomban is életképes hagyo­mányait használjuk fel. Magunk számos külföldi cserkésztalálkozón vettünk részt: a koreai jamboree-n, a holland, az angol, a harlemi nemzeti nagytáborozásokon, s szer­zett tapasztalatainkat is hasznosítani tudjuk. A tábort a 33-as jamboree-nak helyt adó, mára beépített terület mellett, a Jakabi-tó környékén, egy 25-30 hektáros tölgyes er­dőben rendezzzük majd. Itt halad el a gö­döllői fővízvezeték, amelyre az ellátásun­kat szolgáló vezetékeket csatlakoztathatjuk az önkormányzattal való megállapodás ér­telmében. Zuhanyozósátrakat szerelünk fel, s a melegvizes tisztálkodásra a gödöllői is­kolák létesítményeit használjuk majd. Kon­téneres illemhelyeket a fővárostól kapunk. Telefonvonalat telepítünk, és megszervez­zük az orvosi ellátást is. Tizenegy altábo­­runk önállóan főz majd a közösen beszer­zett nyersanyagokból. Ki-ki saját ötlete és leleményessége alapján. Reméljük, a svéd király vagy a magyar miniszterelnök is megelégszik főztünkkel, mert mással nem tudunk szolgálni — válaszolja nevetve kér­désemre. A cserkészvezetőkön kívül 150 fő — re­ményeink szerint 70 százalékában 25 éven aluli fiatal — segíti majd a tábor munkáját. A műszaki, gazdasági, élelmezési, program-, protokoll-, egészségügyi és egy­házi stábok résztvevőit a vezetésükért fele­lős cserkészparancsnokok korábbi segítőik­ből válogatták. A sajtóstáb ötleteket gyűjt, híranyagot ad, és gondoskodik a naponta megjelenő újság szerkesztéséről. — Milyen programokkal várják a fiatalo­kat? Számítanak-e az öreg cserkészek rész­vételére is? — A fiatalok pénteken érkeznek, majd tá­bort építenek. Az ünnepélyes, istentisztelet­tel egybekötött megnyitót vasárnap tartjuk. Hétfőtől péntekig a fiatalok „forgószínpad­­szerűen” vesznek részt a programokon. Amolyan cserkészmódra szervezzük buda­pesti városnézésünket: a Szépművészeti Múzeumban és a Várban az ismerkedést feladatmegoldásokkal kötjük egybe. A gö­döllői napon a város múltjával és értékei­vel ismerkedünk, majd két-három órás munkával viszonozzuk vendéglátóink sok­sok szívességét. A kismesterségek napján népitáncot, népzenét, népi mesterségeket ta­nulunk. Az altábori napon öreg cserkészek mutatják be és tanítják meg a régi játéko­kat. A környezetvédelmi napon ellátoga­tunk Teleki Pál egykori miniszterelnök és országos cserkészparancsnok máriabesnyői sírjához. Közben ismerkedünk a tájjal, a környék élővilágával és persze végzünk környezetvédelmi munkát is. Az egész programot átszövi az altáborok közötti — vers- és prózamondó, versírási, éneklési, sport- és egészségügyi — ver­seny, amelynek döntőjét szombaton tart­juk. Ekkor megnyitjuk a tábort a látogatók számára, akiket az évforduló alkalmából hatvan és harminc kilométeres túrára is vá­runk. Esténként altáboronként és két alka­lommal közösen rendezünk tábortüzet. Ami nálunk cserkészeknél külön műfaj. Sok-sok játékkal, énekkel, szavalattal, tánc­cal. A tábor mellett kiegészítő rendezvénye­ket is tartanak — tudom még meg a tanár úrtól. A művelődési házban kiállítást tarta­nak a 80 éve alapított magyar cserkészmoz­galomról és a gödöllői jamboree-ró\, a repü­lőtéren hatvan repülőcserkész, a kollégium­ban és a művelődési házban öreg cserké­szek találkozóját tartják. A tábor szervezésében már eddig is na­gyon sokat segített a gödöllői önkormány­zat, és rendkívül segítőkész a megyei ön­­kormányzat is. Számos intézmény és kor­mányszerv ajánlotta fel segítségét. Hiszen a rendezvény nemcsak az öt éve újra műkö­dő hazai cserkészet megmérettetése, egy­ben útmutató és bátorító a fiatal, határon in­neni és túli csapatok számára, és nemcsak a világban szétszórt magyarságnak biztosít­ja, hogy végre együtt táborozzon valahol. Sikere Gödöllő, a megye és az egész or­szág sikere lesz, amelynek hírét a résztve­vők magukkal viszik szerte Európába. Róth Miksa: Napfelkelte (üvegmozaik) D. Veszelszky Sára Kolozsvárról Ócsáig Katona Zsombori Mária kiállítása ©, 3 r-ÍÉí-v fi 1 Ip i i ■ ÉS | % s /* f\ * «1 y /­­V . — ~v; Ócsai táj (Katona Zsombori Mária festménye) képeinek kolorit-gazdagsága. dekes állomása, amelyet érde- A napokban nyílt kiállítása mes megtekinteni, formakeresésének újabb, ér- -jisz-Száz éve született Szabó Pál S író fehér ingben Katona Zsombori Mária olaj­képeit április 14-éig láthatják az érdeklődők a fővárosban, a Dísz tér 5. szám alatt. A most Ocsán élő művész, mint vallja, mindig keres, kutat, új formákkal, kifejezésmódok­kal kísérletezik. E szemléle­te, a másság keresése életút­­ján is tetten érhető. Erdély­ben, Kolozsvár megyében született, tanulmányait e nagyhírű város képzőművé­szeti főiskoláján végezte, majd Marosvásárhelyre költö­zött. Munkáival több nemzet­közi tárlaton vett részt — így Ausztriában, Angliában, Né­metországban, Franciaország­ban. Idén nyáron a svájci Aa­­ronban lesz tárlata. Lassan három esztendeje annak, hogy Ocsán új otthon­ra lelt. Tanít, és fest. Finom, kellemes színekkel láttatja a tájat, az élet apróbb mozzana­tait. Belső nyugalom, harmó­nia, derű sugárzik vásznairól. Figyelemre méltó rajztudása, A vidámság múzeuma Tréfák, komédiák, karikatú­rák, bohózatok, faviccek — a humor minden fajtája szíve­sen látott vendég abban a Hu­mor Múzeumban, amely stíl­szerűen április elsején nyitot­ta meg kapuit a kanadai Montrealban. A múzeum vég­re fedelet biztosít a különbö­ző rendű és rangú tréfameste­reknek, akik oly hosszú ideje áhítoztak már állandó hajlék­ra. Ha, amint a híres francia szatirikus író, Rabelais fogal­mazott, „a nevetés az ember sajátja", akkor múzeumot is megérdemel — érvelt az új­donsült igazgató. A múzeu­mot ugyanaz a csoport hívta életre, amely már tíz éve ren­dezi a montreali humorfeszti­válokat. A múzeum elsőként „Nevetséges történetek” cím­mel a humor sokévszázados történetét valóságos eposz­ként bemutató tárlattal jelent­kezett. A kiállítás harsány színorgiájával, látványosságá­val a Párizsban ,Cités-ci­­nés" címmel megrendezett ki­állítás ötletgazdagságát idézi, nem véletlenül, hiszen rende­zője egyike a Humor Múze­um három létrehozójának. Zenei vetélkedő Tegnap ért véget Debrecen­ben a Kodály Zoltán IV. Or­szágos Szolfézs- és Népdalé­neklési Verseny. A zeneisko­lák és zeneművészeti szakkö­zépiskolák növendékeinek meghirdetett versenyt ebben az évben a 300 éve szabad ki­rályi várossá lett Debrecen ünnepi programjai sorában rendezték. A Kodály Zoltán zenetanítási koncepciójának gyakorlati eredményeit is pél­dázó versengésben az idén 91 zeneiskolai és 60 zenei szakközépiskolai diák adha­tott számot elméleti és gya­korlati tudásáról. Kevés író részesült első könyvének megjelenésekor oly lelkes fogadtatásban, mint Szabó Pál az Emberek 1930-as közreadása után. Móricz Zsigmond így kö­szöntötte új pályatársát: „Ady Endre: Vér és arany. Azóta nem volt bennem ilyen izzó és olvadt láz, öröm és meghatottság iro­dalmi jelenség előtt, mint ma, hogy elolvastam egy új ember könyvét. Szabó Pál, aki írta, hat elemit vég­zett... Van neki egy hold­ja! Van neki egy talpalat­nyi földje! És azon a föl­dön úgy meg tudta vetni a lábát, hogy övé az egész fa­lu. Övé minden embere, fér­fiak és nők és gyermekek, és az övé minden hangula­ta.” Nyilvánvalóan túlzó Mó­ricz lelkesedése, hiszen ko­rántsem remekművet olva­sott, mégis indokolt, s nem­csak a mű miatt, hanem azért is, mert általa egy a mély áramlatokban már bontakozni kezdő új tenden­ciát is köszönthetett, azt, amelyik őbenne is mindjob­ban megfogalmazódott a néptömegek iránti közvet­len elkötelezettségben. Igen, Szabó Pál jelentkezé­se is a népi írók mozgalmá­nak igénybejelentése volt, s e mozgalommal aztán ter­mészetesen összefonódott írói és közéleti tevékenysé­ge. 1935-ben megalapítot­ta, s 1939-ig szerkesztette a Kelet Népe című folyóira­tot. Ettől kezdve 1944-ig a Szabad Szó szerkesztője és a Nemzeti Parasztpárt elnö­ke. 1945 után egy évtize­dig a Paraszt Újság (a Sza­bad Föld) szerkesztője. Biharugrán született, kő­műves lett, végigharcolta az első világháborút, majd megházasodott. Biharugra valóban egészen az övé lett, ő maga pedig Biharug­­ráé, feledhetetlenül. Alföl­di ember volt, de nem húz­ta magához a sár, nem fed­te el horizontját a porfelhő. Tudta a nyomort, magáét s másokét, s minden erejével küzdött is ellene, de szinte határtalan életbizalom és életöröm hatotta át. A ter­mészet örök rendje, a nagy körforgás nem a kérlelhetet­len elmúlást ültette el ben­ne alapélményként, hanem az örök megújulást, az örök reménykedést. Ha az emberi sors tele is van ri­degséggel, kegyetlenség­gel, mindig van menedék, feloldó erő, amely kivon bennünket a rossz ármány­kodása alól. Bármennyire korlátozottak is a lehetősé­geink. módunkban áll, hogy emberi furfanggal, öt­letességgel és főként életbi­zalommal leküzdjük, vagy legalábbis csökkentsük kor­látozottságunkat. Akár úgy, hogy névnapi mulat­ságnak álcázzuk a paraszt­párti gyűlést, akár úgy, hogy a kertek alján kerék­pározunk embertől emberig — de mindig megelőzve a csendőröket. Szabó Pál legfontosabb könyvei, a filmként is si­kert aratott Talpalatnyi föld, az Isten malmai, Nyug­talan élet című önéletírása, java elbeszélései a husza­dik századi magyar iroda­lom maradandóan emléke­zetes alkotásai. Sokat írt, s így természetesen egyenet­lenül. Derűje néha indoko­latlannak bizonyult, s ez se­matizmusba is vitte. Nem a legnagyobbak közé tarto­zik, az első tizenkettőbe ta­lán nem fér be, de a máso­dikba mindenképpen. S ez is elég a halhatatlansághoz. Vasy Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom