Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS II.. CSÜTÖRTÖK A Petőfi-kultusz Aszódon „Itt lobbant fel a láng; itt nyerte olympi tüzét a legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa. Szellemi bölcsőjét itt hű anya őrzi; szegény bár: • Kincse, e lángemlék, átragyog ifjaira.” — hirdeti az aszódi Petőfi Múzeum falán elhelyezett, Csengey Gusztáv tanárnak (jeles költőnek és írónak) piszkei vörös márványba vésett epigrammája. A nagy költő és forradalmár, a magyar nemzet büszkesége, az egykori aszódi diák, az iskola és az utódok kapcsolatának szép kifejezése e vers, amely 1876-ban, akkor keletkezett, amikor Petőfi Sándor emlékének ápolása nem volt már bűn, hanem minden magyar embernek becsületbeli kötelessége. Aszódon ekkor, 118 esztendeje bontakozott ki a Petőfi-kultusz, amely azóta is őrzi, ápolja az egykori diák emlékét. Nemcsak utca- és intézménynevekben, múzeumi kiállításokon hirdeti a legnagyobb magyar költő aszódi itt-tartózkodásának, pályakezdésének megbecsülést, hanem a lakosok e kiváló férfi szellemét is őrzik és ezt az újabb és újabb nemzedékeknek örökül hagyják. Az aszódi P etőfi-kultusznak voltak kiemelkedő eseményei, de feledékeny esztendői is. Megtörtént, hogy Petőfi szelleme, emléke feledésbe merült, nem kapta meg a város hivatalos : vezetőitől az őt megillető megbecsülést, elismerést. Am a diákok, az egyszerű emberek soha nem felejtkeztek meg a nagy költő itt töltött éveiről, és sokszor már a valóságtól is eltérve, a szárnyaló fantázia nyomán olyan történeteket is alkottak, amelyek sohasem történtek meg az „aszódi diák”-kai. Az aszódi Petőfi-kultusz első állomása az a nagyszabású ünnepség volt. amelyre 1875. május 26-án került sor. Ekkor helyezték el és avatták fel a már ismertetett — és ma is olvasható — emléktáblát. A számos jelenlévő adakozásaival (764 forint, I arany-, I ezüstforint és 30 krajcár gyűlt össze) létrehoztak egy ösztöndíjat (Pe- tőfi-ösztöndíj), amelyet minden esztendőiben „...azon gimnáziumi tanulónak adassék, aki a magyar nyelvben mint fogalmazó, irálygyakorló a legkiválóbb eredményt mutatja föl.” Az ösztöndíjat első ízben 1876-ban, a rendes évi Pető- fi-ünnepségen adták át, és ettől kezdve mind az ünnepség, mind az ösztöndíj kiosztása éves gyakorlat lett. A gimnázium kiváló magyartanára, Csengey Gusztáv kezdeményezésére hozták létre a Petéífi-önképzőkört, amelynek célja ......a szavalás, önálló művek, vagy elbes zélések feldolgozása..." volt. Az önképzőkör több évtizedes működése során kiváló tanárok (Csengey Gusztáv, Dr. Osváth Gedeon, Csizmadia György) vezetésével olyan pezsgő diák-irodalmi élet alakult ki az aszódi gimnázium falai között, amelynek emlékei (könyvek, újságok) élő bizonyságai e nagyszerű munkának. Az algimnázium léte forgott veszélyben akkor, amikor az iskola vezetése elhatározta, hogy megemlékezik a tanintézet fennállásának századik évfordulójáról. A szervezőik tisztában voltak a tévedéssel, ám a kényszer vitte őíket erre a lépésre. Az ország közvéleményét kívánták felrázni és az iskola megmentésére mozgósítani. Így aztán az 1888. július 27-i ünnepség egy, a Petőfi Társaság akkori kiválóságai (Gyulai Pál, Szana Tamás) által is támogatott nagyszabású iskolai, egyben Petőfi-ünnep- ség lett. (Itt említjük meg, hogy az 1966-ban, a bicente- nárium jegyében megrendezett nagyszabású ünnepség- sorozat is téves időípontból indult ki!) A XIX. század végén először fogalmazódott meg Aszódon, hogy szobrot kellene állítani Petőfinek. Az 1894-ben megalakult szoborbizottságnak a díszelnöke az a Sárkány Sámuel volt, aki egykor együtt koptatta a padot a Kiskunságban élő mészáros, Petrovics István fiával. A szobortervet Tóth András debreceni Az aszódi Petó'fi Múzeum udvara szobrászművész (Tóth Árpád édesapja) készítette el, ám csak terv maradt. Az első aszódi Petőfi-szobor felállítására csak 1939-ben kerülhetett sor, amikor is Morzsa-Morhardt Gyula aszódi születésű szobrászművész a gimnázium egykori tanulójának bronzba öntött alkotását a Petőfi Gimnázium udvarán leleplezték. A másik aszódi Petőfi-szobrot, Kovács Ferenc szobrász- művész andezitből faragott portréját 1973-ban állították fel a régi gimnázium (a mai Petőfi Múzeum) előtti parkban. Bolla Lajos igazgató kezdeményezésére 1898-ban avatták fel a múzeumot. „A felállítandó Petőfi-múzeum célja: egy díszes szekrényben Petőfi aszódi tartózkodására vonatkozó tárgyakat, Petőfire vonatkozó irodalmi műveket, Petőfi aszódi tanulótársainak visszaemlékezéseit összegyűjteni. Legyen e kis múzeum oltár, melyről Petőfi szelleme világítson be szívünkbe, lelkűnkbe.” Ez a gyűjtemény különösen Dr. Osváth Gedeon kutatásai és gyűjtőmunkája idején gazdagodott: 1923-ban XII. csoportban 530 db emléktárgyat tartottak nyilván. Ezek száma a második világháborúig tovább gyarapodott, ám a front átvonulása idején a gimnázium istálló, laktanya lett, és sok más mellett a Petőfi-gyűjtemény is megsemmisült. Szinte csodával határos, hogy a legbecsesebb emlék, a Petőfi korabeli iskolai anyakönyv, a MAT- RICULA megmaradt, ma is látható a Petőfi Múzeum kiállításán. Az aszódi Petőfi-kultusz kiemelkedő jubileumi önnep- sége volt a centenáriumi, 1922. december 2-án. Ekkor állítottak emléket Petőjfi egykori lakóházán. A 100 éves országos szintű ünnepségen mutatták be Osváth Gedeon Küzdő lelkek c. művét, továbbá ekkor jelentette meg a ma is forrásértékű Petőfi aszódi ifjúsága c. írását. Osváth igazgatónak célja mindkettőnek a megírásával és az ebből befolyó jövedelemmel az új iskola megépítésének a megkezdése volt. Az új gimnázium 1931. október 11-én nyitotta meg a kapuit; a régi, Petőfi egykori iskolájából internátus lett. A második világháború vérzivatara és a: azt követő válságos esztendőkben nemcsak a költővel kapcsolatos épületek, tárgyi emlékek pusztultak, de Petőfi emléke is elhalványult. Az 1948-as államosítások során az ősi evangélikus nyolcosztályos gimnáziumból négyosztályos állami középiskolát alakítottak ki, az internálást szükséglakásoknak adták ki. „Szellemi bölcsőjét..." ezekben az években nem „hű anya" őrizte. Ahol egykor gyermekek tanultak és játszottak, ott trágyadombok, disznóólak éktelenkedtek., az ősi alma mater falai tégláig lemállottak, az iskola diákjai a hazug szoc-reálos szellemű Füsi József darabját (Az aszódi diák) mutatták be. Évek teltek el, amíg a község és a járás vezetői belátták: Petőfi emlékét Aszódnak őrizni, ápolni kell. Ezért létesítették és nyitották meg 1958. május 11-én a Petőfi Múzeum kapuit, amely intézménynek egyik fő feladatául jelölték meg a Petőfi-kultusz ápolását, ébren tartását. Ennek az újabb kultusznak kiemelkedő eseménye volt az 1962-es Petőfi-ünnepség, amikor is Dienes András „rehabilitálta” Petőfi tanárát, Koren Istvánt, és egyben az érdeklődést Petőfi aszódi diákkorára, a régi latin iskola jelentőségére irányította. Nagyszabású ünnepségsorozattal emlékezett meg Aszód és tágabb környéke 1972173-ban, a 150 éves jubileum alkalmával. Jeles eseménye volt az aszódi Petőfi-kultusznak 1985. október 4-e, amikor e kis Galga-parti település látta vendégül az ország minden Petőfi-emlékhelyének küldöttségét. Petőfi aszódi emlékét nemcsak ünnepségekkel, szobrokkal, emléktáblákkal őrizték és őrzik az aszódiak, hanem tudományos feldolgozásokkal, különféle írásokkal, sajtótermékekkel. Csengey Gusztáv indította meg a kultuszt, Gyöngyössy László folytatta, ezt Dr. Osváth Gedeon fejlesztette tovább, aki több írásával (tanulmány, színdarabok) állított emléket az aszódi diáknak. Dr. Oravecz Ödön tudós, gimnáziumi igazgató tanulmányai, Kardos Győző igazgató népszerűsítő, Terray Barnabás tanár iskolatörténeti írásai folytatták e hagyományt. E sorok írója 1958-tól nemcsak a múzeumi munkájában (anyaggyűjtés, kiállítások rendezése stb.), hanem számos cikkében, tanulmányában, könyvében dolgozta fel a régi gimnázium életét, Petőfi aszódi diákos- kodását, valamint kiváló tanárának, Koren Istvánnak az életét. Petőfi emléke Aszódon élő valóság. Jó lenne, ha az elődök példáját a ma élők tovább folytatnák és fiataljainkra hagyományoznák. Asztalos István Szoboravatás Százhalombattán Március 15-én avatják fel Százhalombatta főterén Petőfi mellszobrát, Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotását. Pontosabban szólva másolatról van szó, az eredeti mű Erdélyben, Szováta- Fürdő központjában áll. (A két ikerszobor állítása Százhalombatta és Szová- ta testvérvárosi kapcsolatának erősödését jelzi). Se szeri se száma — határainkon innen és túl — a költő újra és újra történő képi megfogalmazásának, de Bocskai Vince Petőfid a legmeglepőbb és újszerűbb talán. Első pillantásra ez a szobor emlékeztet az egyetlen — és talán a leghitelesebb — Petőfi-dagerrotí- piára, de Bocskai Vince alkotása ennél többet sugall. Egy sértődött, dacos Petőfit ábrázol — mondhatnánk — egy durcás kamasz költőt. Nyugtalanít minket ez a szobor. Mintha azt mondaná a költő, hogy dolgomat még másfél évszázad múltán sem végezhetem el. A kortársak nem értettek meg engem, és az utókor sem igazán... Innen a sértődöttség, a dac, a konokság. Én ott Szovátán lesütöttem tekintetem a velem farkasszemet néző költőszobor előtt. És nem tudom, mikor kaphatok, kaphatunk felmentést a költő szigorú tekintete alól. Talán majd akkor, ha végigküzdjük Petőfi szigorú költői programját: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. .. Szaniszló József Ezt azért mégse Örvendetes, ha közvetlen, bensőséges viszonyban vagyunk irodalmunk nagyjai- val. De tartsunk mértéket a közvetlenségben. Ha közelállónak is érezzük őket magunkhoz, ők mégiscsak nagyságok, ha nem éppenséggel óriások. Előttem egy meghívó, melyen március 13-ra „Pe- tőfirka” című kötet ünnepélyes bemutatójára hívnak Gödöllőn. Petőfitől, azt hiszem, mi sem állt távolabb, mint a firka, firkálás, firkálgatás. Azt sem érdemli, hogy nevével tréfát űzzenek, szójáték alapjául használják. Az „ünnepélyes könyvbemutatót” az egyik gödöllői általános iskolában zajló vetélkedővel, az ottani diákön- képző kör és énekkar műsorával kötik össze. A vetélkedőre, a műsorra készülő gyerekek bizonyára tisztelettel közelítettek Petőfi életművéhez. És akkor kezükbe nyomjuk a „Petőfirkát”? Nádudvari Anna
