Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 31.. SZERDA Polgármesterek találkozója Mi lesz a Szent Rókus Kórházzal? Az átképzés nem csodafegyver Csemó'n tartották Dél-Pest megye polgármestereinek soron következő összejövetelét, amelynek egyik fontos témája a környékbeli települések munkanélkülisége volt. Molnár János polgármester, az esemény házigaz­dája rövid bevezetőjében rámutatott arra, hogy a mun­kanélküliség — amely e század utolsó évtizedének sú­lyos „betegsége” — valamennyi önkormányzatnak óriá­si próbatétel. Ehhez kapcsolódva Peráth Béla, a Pest Megyei Munka­ügyi Központ igazgatója el­mondta, hogy a megyében öt­venhatezer munkanélkülit tar­tanak számon. Voltaképpen a tapasztalatok azt igazolják, hogy az állástalanok többsé­ge nem akar dolgozni, s meg­találja az egyéb lehetősége­ket. Az ellenőrzési csoport igencsak szűk határok közt tevékenykedhet. Az aligha kétséges, hogy egyre többen szorulnak segítségre. A köz­pont anyagi kerete — amely ötszáznegyvenmillió forint — nem elegendő a támoga­tásra. Az átképzésre fordítha­tó összeg kilencvenhatmil­lió. Mivel nincs biztos kiin­dulási pont, komoly dilem­mát okoz, hogy mire képez­zenek. Lényeges a regionális erők összefogása, amelyben kérik a polgármesteri hivata­lok együttműködését. A továbbiakban elhang­zott, hogy Abonyban nyolc- százkilencvenegy, Albertir- sán négyszáznegyvenegy, Cegléden ezerötszázhat, Ceg- lédbercelen száztizenkilenc, Csemőn százötvennyolc, Dánszentmiklóson százötven­egy, Kőröstetétlenen negy­vennyolc, Tápiószőlősön százhuszonkilenc, míg a nagykőrösi körzetben — Nagykőrös, Kocsér, Nyárs­apát — kétezer-négyszázhar- minc munkanélkülit regiszt­ráltak februárban. A munka­ügyi központ ceglédi és nagy­kőrösi munkatársa csak meg­erősítette az igazgató észre­vételét, hogy hiába ajánl az iroda munkát, az utcára ke­rültek többsége nem törek­szik arra, hogy elhelyezked­jen. Az egy-két gyermekesek általában azzal hárítják el a felkínált lehetőséget: „Nem. gondolják, hogy elfogadom az állást! Miként támogatja ez a kormány a gyerekese­ket?” Papp Ferenc felvázolta a területi felnőttképzési köz­pontok létrehozását, amelyek csakis az önkormányzatok együttműködésével s ellenőr­ző tevékenységére támasz­kodva valósíthatók meg. E le­endő intézmények nem kifeje­zetten csak a felnőttképzésre helyeznék a hangsúlyt. Ezek a humán beruházások a szem­• » » léletet is formálnák, s afféle gondokat, görcsöket is olda­nának, amelyekkel manapság ritkán tudnak foglalkozni. A meglévő oktatási intézmé­nyek szakembereinek tudását is hasznosíthatnák. Természe­tesen az önkormányzatok nél­kül ez az elképzelés nem va­lósítható meg. A siker másik fontos záloga a helybéli ta­pasztalatok felhasználása, s a tevékenység ellenőrzése. Papp Ferenc hangsúlyozta, az átképzés nem csodafegy­ver. Egyfajta szűrést is el kell ezzel kapcsolatban végezni. Mert csak azzal érdemes fog­lalkozni, akiben hajlandóság van új ismeretek elsajátításá­ra. Egy-egy központ alapít­vány formájában, nonprofit szervezetként működne. A helybéli igényeknek megfele­lően kisebb csoportok képzé­sét is vállalná. Az önkor­mányzatok a kezdeményezés­hez bármikor csatlakozhatná­nak. A polgármesterek szinte egybehangzóan jelezték, hogy jó lenne, ha egy-egy te­lepülés polgármesteri hivata­la megkaphatná a munkanél­küliek nyilvántartását. Ugyan­akkor kimondatott az is, az önkormányzatok alighanem jobban kezelhetnék a munka- nélküliséget akkor, hogyha ehhez a szükséges — egye­bek mellett az anyagi —jogo­sítványokat megkapnák. f. f. Jótékonysági est Örkényben Belelát a szívekbe Ki mondhat megálljt? A megyei közgyűlés dönt? (Folytatás az I. oldalról) — Ismeretes-e, hogy mi­lyen célra szeretnék a kórhá­zat megvásárolni? — Erről ez ideig nem esett szó, de úgy tudjuk, hogy nem egészségügyi célra szeretnék hasznosítani. — Mit válaszolt a Pest Me­gyei Önkormányzat a szán­déknyilatkozatra? — A választ kizárólag a megyei önkormányzat köz­gyűlésének van joga megad­ni. Ahhoz pedig, hogy a testü­let véleményt nyilváníthas­son, választ adhasson, meg­van a dolgoknak a szervezeti és működési szabályzatban rögzített menete. Ennek értel­mében az elmúlt napokban a megyei önkormányzat népjó­léti, majd a gazdasági bizott­sága elé terjesztettük a szán­déknyilatkozatot. — Miként foglalt állást a két testület? — a népjóléti bizottság egyhangú, nemleges határoza­tot hozott. A népjóléti bizott­ság a Szent Rókus Kórház ki­váltására az ügyvéd által tett javaslatot szakmailag nem tartja megalapozottnak, tartal­mát és formáját tekintve pe­dig nem tekinti hitelt érdem­lőnek. A bizottság a Szent Rókus Kórház épületének el­adásával kapcsolatos semmi­féle ajánlattal nem kíván a to­vábbiakban foglalkozni, és azt a megyei közgyűlésnek sem javasolja. — Ismereteink szerint ettől eltérően foglalt állást a gaz­dasági bizottság... — Ismét csak szó szerint idézném az ő állásfoglalásu­kat. Eszerint a gazdasági bi­zottság egyetért azzal, hogy a külföldi befektető társaság megszerezheti a Szent Rókus Kórház tulajdonjogát, ha Pest megye területén két, a Szent Rókus Kórházzal azonos kon­díciójú, a 21. század színvo­nalát elérő, vagy legalábbis megközelítő kórházat épít feL Úgy gondolom, hogy a bizottság olyan feltételt sza­bott, amely gyakorlatilag azo­nos az elutasítás kimondásá­val. Szeretném azonban meg­ismételni és hangsúlyozni: a Pest Megyei Önkormányzat Hivatala azzal, hogy törvé­nyes útjára bocsátotta a vételi szándéknyilatkozatot, köteles­ségének tett eleget. — Végül is: ki és mikor mondja ki a végső szót arról, hogy eladják-e a Szent Rókus Kórházat vagy sem? — A megyei közgyűlés leg­közelebbi ülésén, várhatóan májusban. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mon­dom, a 96 tagú testület vála­sza nemleges lesz, ám ha vé­letlenül hozzájárulna is a kór­ház eladásához, feltehetően lenne hozzá szava a főváros­nak, azonkívül — műemlék lévén — a műemléki szerve­zetnek. És amit legelőször kellett volna említenem: a közvéleménynek is. — M ilyen meggondolások alapján döntött, ha dodonai módon is, a lehetséges eladás mellett a gazdasági bizottság? Szegedi Pál, a bizottság el­nöke kifejtette: — Ismerve az ország gaz­dasági helyzetét, aligha van arra remény, hogy belátható időn belül újabb kórház épül­jön Pest megyében, és ezzel enyhüljön a szorongató kór­házi gond. Éppen ezért me­rült fel a bizottság tagjaiban, hogy a Rókus Kórház épületé­nek fejében megkétszereződ­hetne a kórházi helyek szá­ma. Az egy pillanatig szóba nem jött, hogy a Rókus esetle­ges eladása után építené fel a külföldi beruházási társaság a két új kórházat, később meghatározandó helyen; csak azok átadása után lehetne esetleg érdemben tárgyalni a Rókus épületének, a tulajdon­jognak az átadásáról. Hangsú­lyozni szeretném, hogy a Ró­kus mint intézmény semmi­lyen körülmények között nem szűnne meg, legfeljebb más épületben működne to­vább. A késhegyre menő bi­zottsági vitában számos meg­gondolás hangot kapott, a töb­bi között az is, hogy a lég- szennyezést, a zajt tekintve a Rókus sajnos kedvezőtlen he­lyen működik. Másrészt vi­szont az is, hogy a két új kór­ház felépítése után a Rókus műszereinek felhasználható jelentős része a megye többi egészségügyi intézményét is gazdagíthatná. Mindezek azonban csupán gazdasági, gazdaságossági megfontolá­sok. Külön csoportba sorolha­tók a kultúrtörténeti, érzelmi motívumok. Ezeket is figye­lembe véve magam is a Szent Rókus Kórház megőrzése mel­lett szavazok, a gazdasági bi­zottságnak azonban gazdasá­gi szempontok szerint kellett állást foglalnia. Deregán Gábor A váci mentőszolgálat esetkocsiját két héten be­lül kétszer riasztották ugyanarra a helyszínre. Frekvenciatörvény nélkül nincs telefon Jut pénz a fejlesztésre Színvonalas jótékonysági rendezvény színtere volt az Örkényi Szabadidő Köz­pont, melyet a Szív-Őr és a Serpico Alapítvány kurató­riumai közösen szerveztek. A Szív-Őr Alapítvány célkitűzései a szívbetegsé­gek elleni küzdelem meg­előzéséhez kötődnek, kura­tóriumuk egy ultrahangos diagnosztáié készüléket ké­szül megvásárolni, mely „belelát” a szívekbe. Ez az eszköz a térség mintegy 60 ezer polgárát fogja szolgál­ni, megkímélve őket a fá­radságos és költséges utazá­soktól. A fél éve létreho­zott alapítvány máris szép eredményeket mondhat ma­gáénak, a műszervásárlás­hoz szükséges összeg több mint fele már összegyűlt. A Szív-Őr életrehívói min­denekelőtt orvosok, de fel­zárkózott melléjük a helyi önkormányzat is. A Serpico Alapítvány a dabasi rendőrség kezde­ményezésére alakult s a régió közbiztonságát szol­gálja. Pontosabban a rend­őri munkát kívánja segíte­ni oly módon, hogy az ala­pítvány számlájára érke­ző adományokból a rend­őrség műszaki hátterét bő­vítik, korszerűsítik. Mindebből könnyű kö­vetkeztetni a jótékonysá­gi rendezvény céljaira, az est bevételét a szervezők a két alapítvány támogatá­sára ajánlották fel, más­részt alkalmat teremtettek ahhoz, hogy a térség orvo­sai és rendőrei kötetlenül, fehér asztal mellett beszél­jenek meg egy sor közös problémát. Ennek megnyitójaként Neiwald Jenő községi fő­orvos és Minárcsik And­rás őrnagy, dabasi rendőr- kapitány mondott rövid beszédet, akik mint kura­tóriumi tagok számoltak be az eddigi munkáról. Az est díszvendége, Ko­máromi István rendőr ez­redes, Pest megye rendőr- főkapitánya pohárköszön­tőt mondott a szervezők tiszteletére, s örömének adott hangot, hogy két kü­lönböző testület, merő­ben más célokkal, meglel­te a közös hangot egymás­sal. Az est folytatásaként színes és hangulatos mű­sorra került sor. A kiváló szervezést Ko­vács István polgármester méltatta, kiemelve a Sza­badidő Központ dolgozói­nak önzetlen munkáját. (-m-) Az alsogödi vasúti átjá­róban egyik éjszaka egy fe­hér Skoda vezetője akart a tilos jelzés ellenére átjut­ni a síneken, de a kanyart rosszul véve kőkorlátnak ütközött. A kocsiban né­gyen utaztak, négy húsz év körüli fiatalember. Csak egyiküknek volt annyi lé­lekjelenléte, hogy a közel­gő vonat láttán kiugorjon a sofőr mellől. A síneken rekedt autót kettészelte a prágai gyors. A másik történet követ­kezményeinek magam is szemtanúja voltam. Ugyan­ebben az átjáróba>. egy na­rancsszínű Daciával pró­bált meg valaki átslisszol- ni a vasúti jelzőlámpa pi­ros jelzését figyelmen kí­vül hagyva. A kocsi —fé­nyes nappal — a szobi sze­méllyel ütközött, az autót vezető huszonéves fiatal­ember a helyszínen életét vesztette. A pörbölyi tragédia óta mintha megsokszorozódott volna a hasonló balesetek száma. Egyre több ilyen­ről hallunk. Elkeserítő, hogy ennyi fiatal élet esik áldozatul a figyelmetlen­ségnek, a vakmerőségnek. t.á. (Folytatás az I. oldalról) Az önkormányzati lakások egy­re nagyobb terhet jelentettek a magas felújítási költség miatt, ezért tizenöt lakást már eladtak a forgalmi érték nyolcvan száza­lékáért. Az önkormányzat né­hány gazdasági szervezetben is részt vesz, mert a helyzet arra kényszeríti, hogy megpróbáljon minden lehetőséget kihasználva pénzhez jutni. A költségvetésről szólva a polgármester elmondta, hogy amíg 1990-ben száztizenkétmil­lió forintos költségvetéssel in­dultak, 1992-ben már kettőszáz- tizenhétmillió forinttal zártak. Más településekkel összehason­lítva Tököl fejlesztésekre is so­kat költött. 1991-ben harminc­négymillió forint volt ez az ösz- szeg, az idén pedig csaknem het- venmilliót fordíthatnak fejlesz­tésre. Az egészségügyi ellátás­ban az a cél, hogy a lakosság mi­nél több szolgáltatást, a szakren­deléseket helyben vehesse igénybe. A logopédust és a pszi­chológust például már helyben alkalmazzák. Jelenleg háromszázötven kö­rül van a munkanélküliek szá­ma Tökölön, ez kilenc-tízszáza- lékos munkanélküliséget jelent. A polgármester elmondta, sze­retnék megértetni az emberek­kel, hogy ne csak várják a segít­séget, de tegyenek is a helyze­tük javításáért. Előtérbe került a természetbeni segítség, a tüzelő­vásárlás, az energia-költségtérí­tés, az élelmiszervásárlás. Az in­gyenes tankönyvellátást az ön- kormányzat továbbra is szeret­né biztosítani. A beszámoló után Fehér Ist­ván, a Kis-Duna Com. Rt. ügy­vezető igazgatója tájékoztatta a falufómm résztvevőit a telefon­helyzetről. Mint elmondta, sok­kal előbbre tartanak, mint egy évvel ezelőtt, már vannak konk­rét eredmények, sőt folyamat­ban van a kiviteli tervek elkészí­tése is. Rövidesen néhány köz­ségben a konkrét beruházás is megindulhat. Elmondta, a Táv­közlési Főfelügyeletnél folya­matban van az elvi építési enge­dély kérése. Az akadályt csak az jelenti, hogy a távközlési tör­vényt az Országgyűlés még nem léptette hatályba. Előzetes tárgyalások folynak a MA- TAV-val, és elképzelhető, hogy a törvény hatályba lépése előtt szerződéssel megoldható lesz a munkálatok elkezdése. Kuncze Gábor országgyűlési képviselő felszólalásában kifej­tette, a részvénytársaság ügyve­zetője túlzottan optimista a hely­zetet illetően. A sok bizonytalan­ság miatt a lakosság által befize­tett pénzeket nem tanácsos át­utalni a részvénytársaságnak. Bár a törvényt már elfogadta a Parlament, a kormány távközlé­si koncepciója ezzel nincs össz­hangban. Ezért az is elképzelhe­tő, hogy az idén már nem lesz telefon. A képviselő mindenkép­pen támogatja a helyi kezdemé­nyezéseket, mert csak ebben az esetben lehet számítani a külföl­di tőkére. A szabályozási háttér bizonytalansága miatt a lakossá­gi pénzek felhasználását azon­ban nem szabad engedni. * Szerkesztőségünk megkérdezte a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium illetéke­sét, hogy mikor várható a táv­közlési törvény hatályba lépé­se. Péteriné Bata Edit elmond­ta, nem léphet hatályba a tör­vény, amíg nincs frekvenciatör­vény. Jelenleg ugyanis az 1964-es postatörvény van ér­vényben a postával, a távköz­léssel és a műsorszórással kap­csolatban. Várhatóan az év má­sodik felében kerül a Parla­ment elé a frekvenciatörvény, addig tehát a távközlési tör­vény nem léphet hatályba. Halász Csilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom