Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. MÁRCIUS 24.. SZERDA Sülysáp és a Tápiók Egy falu nem három A Grassalkuvich család vadászlaka Sápon, ahol Petőfi is megpihent 1849 tavaszán Ha Budapestről a 31-es főúton Jászberény felé autózunk, akár félóra alatt Sülysápon lehetünk. A Keleti pályaudvar pénztárában negyven kilométerre érvényes jegyet adnak a Szolnok irányába tartó vasútvonal melletti célállomásig. Az átutazó, errefelé nem jártas idegen a térképen, helységnévtáblán kizárólag a Sülysáp feliratot keresi és találja meg. Holott ez a község — egésznapos itteni barangolás, beszélgetések után írom le —7 múltját, de jelenét tekintve is olyan, mint maga a Tápió. Jóllehet, a település mai nevéből hiányzik a kis folyócska, amelyik két ágban — a Felső és Alsó- Tápió medrében — kanyarog északról lefelé. Közben bokor- nyi falut, az Alsó-Tápió éppen Sülysápot szeli át, kereszteli meg vizével, hogy azután a Tápió vidékként közismert kis táj déli részén a két ág egyesüljön, s folyjon tovább az őt befogadó Zagyva irányába. Miként a mai Sülysápot kétharmadában alkotó Tápiósüly- nek és Tápiósápnak is két ágon „folyt” saját, önálló történelme. Ami persze sokszor ösz- szefonódott olyannyira, hogy a két falu területileg lassan ösz- szenőtt. Ennek nyomán a szomszédok előbb csak a közös vasútállomást hívták Sülysápnak. Később — az ötvenes évek elejétől, a tanácsrendszer bevezetésétől — egy közigazgatás alá vonták a két falut. Nyolc-tíz évvel később megint önállósult Süly és Sáp. Ám 1970-ben ismét bekövetkezett az egyesítés: a község neve azóta nem változott. Hogy teljes legyen a településről készített vázlat, már írásunk elején sem feledkezhetünk meg Sülysáp harmadik harmadáról, Szőlőstelepről. Ez a község legfiatalabb falurésze, amely az elmúlt években, évtizedekben nőtte ki magát lakóhellyé a tápiósülyi határ vasút melletti, Tápiószecső felé eső területén. A tágas kertekben szőlőst, gyümölcsöst gondoznak az ittlakók. Szőlőstelep gyakorlatilag összenőtt a szomszédos faluhoz tartozó, ugyancsak kertes jellegű Mag- dolnateleppel. Ráadásul a sző- lősieknek saját vasútállomásuk van, sokan Magdolnáról is itt szállnak fel a vonatra. Sülysáp hétezres lélekszámából kétezren már idevalósiak. Leginkább fiatalok és a fővárosból kiköltözők, akik reménykednek: vidéken talán olcsóbb lesz az élet. Nem véletlen, hogy éppen tavalyelőtt egy új, öttantermes iskolát adtak át Szőlőstelepen. Ezzel együtt azonban Sülysápon csökkenőben van a születések száma, miközben ennél alig nagyobb arányban érkeznek az előbb emlegetett betelepülők — hívta fel a figyelmemet Trencsényiné Gégény Katalin, a községháza fiatal jegyzője. Tőle tudom az adatot, miszerint 2800—2900 körül lehetnek Sülysápon az aktív keresők. Nagy részük napi ingázó. A maradék az önkormányzat intézményeiben — mintegy másfél százan — helyben dolgozik, továbbá az akkumulátorokat gyártó Unitechni- kában, Áfésznél, malomban. Az egyéni és társas vállalkozásokban közel 300-an igyekeznek megkeresni a kenyerüket. Ugyanakkor az is tény, hogy a több mint 200 munkanélküliből 134 személy az idei esztendőben kikerül a munkaügyi szervezet ellátási köréből. Eny- nyi jelentkező már biztosan lesz segélyért a polgármesteri hivatalban. Ám a munkanélküliek száma is szaporodik, hiszen épp felszámolás alatt áll az eddig 70—80 főnek munkát adó sápi telephelyű, fővárosi központú Villamosipari és Kisgépgyártó Szövetkezet. Ugyanilyen helyzetben van a Tápióvölgye tsz, amiből öt kft. alakult, de ki tudja, hogy ezek mire mennek majd? Az ingázók bizonytalanságai szintén közismertek. Ennek ellenére — a vasútállomás forgalmi irodáján becsülték az adatot — a sülysápi állomáson még mindig naponta háromezer ember fordul meg hajnaltól éjfélig. Igaz, közlekedési csomópontnak is mondható objektum, hiszen a szomszédos Kókáról és Úriból busszal érkezők itt szállnak át a vonatra. No meg sok a Budapestre bejáró középiskolás diák, noha eközben a szőlőstelepiek nem innen utaznak. Nem foglalkoztatási kérdés, de összefügg azzal és a távolságokkal, hogy Sülysáp — előzőén Süly és Sáp — közigazgatásilag korábban Monorhoz tartozott. Ma is ott működnek a területileg illetékes hatóságok, szervek, mint a rendőrség, bíróság, az egészségügyi intézmények, pénzintézetek. S bár légvonalban Monor nincs messze, azért ha valaki gépkocsi hiányában tömegközlekedési járműveken igyekszik oda eljutni, bizony jószerével egy egész napot rászámolhat az utazásra. Beszélgetésünk alkalmával Kecser István polgármester elégedetten újságolta, hogy Sülysápon a kárpótlás folyamán sokan várnak földre. A kijelölt területnagysághoz képest mintegy másfélszeres a beadott igény, ami kiemelkedő a környező községekkel való összehasonlításban. Az érdeklődést a helyi földrendező bizottság agilis, mindenre kiterjedő tevékenysége eredményének tulajdonítja. Igyekeztek időben tudatosítani az emberekkel, hogy ezt a kérdést most lehet és kell rendezni. Nagy Ferenc önkormányzati képviselő, a bizottság elnöke kiegészítette ezt azzal, hogy összesen negyvenezer aranykorona értékű földet jelöltek ki Sülysápon. Ebből a február eleji árverésen — ami a sülyi területeket érintette — tízezer talált gazdára. Azért csak ennyi, mert nem volt még mindenkinek kezében a kárpótlási jegy. Nagy Ferenc szerint azonban mégsem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a földterületek kijelölése óta is folyamatosan lehetett beadni újabb igényléseket. Nem kalkulálták be például a hadi- és politikai foglyok leendő kérelmeit. Fel kell tehát szabadítani az államilag zárolt földekből valamennyit, még az újabb, a májusi árverés előtt. A bizottság egyébként plusz 200 hektárnyi terület ilymódon való bevonására tett javaslatot. — Egyértelműen látjuk, hogy a falusi emberek számára a föld az egyetlen megélhetési biztosíték, ami a jövő záloga lehet — állapította meg a sülysápi földrendező bizottság elnöke. A jövő másik zálogának ezen a három részből álló településen az oktatást tartják: nem csupán szóban, de tettekkel is. Erről győzött meg Kecser István polgármester, aki katasztrofálisnak minősítette a tanácstól átvett szőlőstelepi és sápi iskolaállapotokat. Mellesleg éppen a két szélső falurész lakóit irritálta ez a dolog. — Az önkormányzat „lóhalálában" fogott a szőlőstelepi új iskola építéséhez. Az első kapavágástól az 1991. szeptember elsejei átadásig 146 nap telt el: a létesítményt egy gyömrői építőipari vállalkozás készítette el. Ez volt számunkra is a tűzkeresztség — mondta büszkén a fiatal polgármester. — Itt néhány évtizedre megoldottuk a problémát, hisz eddig két tanterem volt Szőlősön, most öt, de van ott melegítőkonyha és étkező helyiség is. Hatodik osztályos korig ez az épület elegendő, miközben a többi évfolyam bejár tanulni Sülybe. Nagyon szorít a cipő Sápon: a Sőtér kastély öreg épület, vízvezeték nélkül, gazdaságtalan a fűtése. Leraktuk már az ottani nyolctantermes iskola alapjait, a munka harmadánál tartunk. Jövő ősszel szeretnénk átadni a gyerekeknek, s ezzel kiváltjuk az említett műemlék kastélyt, amit visszakért az egyház. Sülyben ugyancsak építettünk már két tantermet, az idén szintén hozzátol- dunk kettőt. Ezzel talán megszüntethetjük a, központi iskolában a kétműszakos tanítást. Hatvan — hetven millió forintot fordítottunk három év alatt erre az ágazatra. Az oktatás más vonatkozásban is kiemelkedő helyet kapott az önkormányzat munkájában — tudtam meg a polgár- mestertől. Két évvel ezelőtt indult a községben egy kezdeményezés: a három óvoda egyikében szervezzenek keresztény csoportot. Az ötlet Sülysápon — mint annyi más településen — vihart kavart. Ám viták után a tervet megvalósították, indítottak egy keresztény óvodai csoportot. Azért csak egyet, mert ennyien jelentkeztek. A gyakorlati tapasztalatok alapján a képviselők önálló intézményként hamarosan leválasztották a többitől ezt a csoportot. Ami tavaly januárra kettőre fejlődött fel. Ám őszszel megjelent a vezetői pótlékokról szóló kormányrendelet, ami választás elé állította a képviselő-testületet. Anyagi megfontolásokból kénytelenek voltak idén március elsejétől visszaállítani az eredeti állapotot. Jelenleg összevont napköziotthonos és keresztény óvodája van Sülysápnak. A polgármester szerint sem a testületben, sem a falurészek között nincs feszültség a különbözőségek miatt, noha egészséges rivalizálás előfordul. Ezért kell vigyázniuk az átlagnál is jobban az arányokra, az egyensúlyozásra... Mindenesetre hamarosan kezdik a gáz vezetését, s nagyon szeretnének előbbre lépni telefon ügyében. Sülyön, Sápon és Szőlőstelepen egyszerre... Sülysáp a Tápióhoz hasonlít sülyi és sápi „kétágú” múltjával, jelenével. Szabó János nyugdíjas gépészmérnöktől, a helyi MDF által kiadott „Mi újság Sülysápon?” elnevezésű lap főszerkesztőjétől hallottam ezzel kapcsolatban a legtöbb adalékot. Ő az, akit mindenki úgy említett meg, hogy a leendő helytörténeti monográfia alkotója lehet, mert örökösen kutat, az eredményeket közreadja a helyi újságban. Ez a hobbim — mondta szerényen, s mesélt, csak mesélt a környéken legrégibb sülyi templomról, a sápi Grassalkovich vadásziakról, ahol Petőfi is megfordult 1849 tavaszán. Szabó János alaposan megismerte a sápi és sülyi ember mentalitását, eltéréseket és azonosságokat. Hogy külön tartják a búcsút, a szüreti felvonulásokat, egy-egy egyházközség, Vörös- kereszt működik itt is, ott is, miközben Szőlőstelep inkább Sülyhöz tartozik. A sápiak talán jobban ápolják saját hagyományaikat: ők már állítottak emlékművet a háború áldozatainak, a sülyieknél nehezebben megy a dolog. Pedig Sülyben román katonák is több mint kétezren nyugszanak a föld alatt: megérdemelnének egy emléktáblát... Ugyanakkor a sülyiek vállalkozóbbak, igaz a kábeltévét az egész Sülysápon a ságiak szorgalmazzák erősebben... Találkoztam az „egységes” sülysápi nyugdíjas klub néhány tagjával. Kérdeztem: ők hová valók? Sülybe? Sápra? Szőlősre? Sülysápra! — mondták egyöntetűen. Egy falu már a miénk, még ha több ágú is a múltja! A Tápiók ugyancsak összefutnak, s egy mederben, békésen folyik a víz tovább... Tóth Ferenc Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Sülysáp helységét Saap néven 1279-ben említi először oklevél. A török hódoltság idején a község elpusztult és a XVIII. század elején települt be újra. Ekkor a Sőtér család és vele rokonságban levő néhány jelentéktelenebb birtokos itt a földesúr. A Sőtér család kúriaszerű kastélyának az 1730-as évek elején már állnia kellett. A hosszított négyszög alaprajzú egyemeletes barokk épület meglehetősen egyszerű. Főhomlokzatának egyetlen dísze a két oszlopon nyugvó, fedett kis bejárati csarnok, amelynek lapos teteje az emeletről nyíló teraszként van kiképezve. A szép fejezetekkel ellátott oszlopok hasáb alakú talapzatát évekkel ezelőtt még kőbábos mellvéd kötötte össze, amelyet utóbb, a renoválás során, helytelen módon megszűntettek. A kosáríves árkádnyílású, kedves előcsarnok sokat veszített ezzel eredeti tetszetős megjelenéséből. A barokk főhomlokzat mindkét oldalához csatlakozó féltetős toldalék későbbi hozzáépítés. Az épület belsejébe szép kőke- retes bejárat vezet, ahonnan donga-, ill. keresztboltozattal fedett lépcsőn lehet az emeletre jutni. A szobák fiókos boltozásúak. A feljegyzések szerint a kastélynak házikápolnája is volt, értékes felszereléssel. A kastély később Reusz Henrik tulajdonába került. Ma iskola működik benne. Az épület műemléki védettség alatt áll. A kastély szerény építészeti megjelenése ellenére a Sőtér család meglehetősen gazdag, vagy legalábbis bőkezű adakozó lehetett, mert a helységben mindenütt fellelhető adományaikra utaló emlék. A barokk r. k. templomban több helyen is látható a Sőtér családnak — mint adományozónak — á címere. (Erre utal a szentély baloldalán elhelyezett márványtábla 1748-ból, valamint a fő- és mellékoltár díszes barokk keretű képe, több igényes szép ötvösmű ismert pesti ötvöstől, továbbá miseruha és harang.) Az 1776-ban meghalt Sőtér Franciska emlékére a család kálváriakápolnát építtetett. Adakozásuk a gótikus templomra is kiterjedt, ahol- a középkori templomhoz egy kápolnát is építtettek kriptával, a család temetkezési helyéül. Az egyik Nepomuki Szent János szobrát is Sőtér Éva állíttatta a XVIII. század második felében. A Sőtér név összefonódott Sülysáp történetével, megérdemli, hogy megjegyezzük. Pamer Nóra
