Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06 / 55. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. MÁRCIUS 6.. SZOMBAT 9 Hit vagy hiszékenység? Amikor az ember számára az őt körülvevő világ átte­kinthetetlenné, az előtte álló út kiszámíthatatlanná vá­lik, támaszt keresve , megnő az érdeklődése a természet- feletti világ iránt. így tapasztalható ez napjainkban is. A materializmuson egyébként is kiéhezett és kiszáradt lelkű ember mohón, válogatás nélkül nyúl most min­den után. amiben magánál többet sejt. A kínálat pedig bőséges. A legtöbben meg sem gondolják, hogy horosz­kópok. távol-keleti misztika, transzcendens meditáció, misztikus gyógyító praktikák képében az újjáéledő ok­kultizmussal találják szemben magukat. Sokan nem sej­tik, hogy kicsit új csomagolásban a régi áru kerül újra a pultra. Az, amitől Isten mindig féltve óvta az embert. Már Mózes törvényében ezt olvashatjuk a Bibliában: „Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közietek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne le­gyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jöven­dőmondó, se hallottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” (V. Mózes. 18,9—12) Szigorú az intés, hiszen Isten tekintélye elleni bűn­ről és az embert fenyegető veszélyről van szó. Nem minden ajtó vezet Istenhez, melyet az ember a termé­szetfölötti felé nyitogat. Veszélyes dolog az okkultiz­mus ingoványára tévedni, mert a felszín alatt sötét erők lesnek az ember lelkére. Mérgezett kútból iszik, aki itt oltja szomját. Isten semmit nem tilt ok nélkül! Ő soha nem vesz úgy el, hogy jobbat ne adna helyette: nem zár le úgy utat, hogy másikat ne nyitna. Tudja, hogy az embernek segítségre van szüksége, ezért kap­csol az idézett részhez folytatásként ígéretet is: „Prófé­tát támaszt az Úr. ... őreá hallgassatok!" „Prófétát” támaszt, és általa tiszta igét, világos be­szédet, igazi életet. Jézus Krisztusban beteljesedett ez az ígéret. A lombsátrak ünnepén így kiáltott: ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék.” (Jn. 7,37) Minden elbizonytalanodó, támaszra vágyó ember megtalálhatja Nála azt, amire szomjazik: az igazi éle­tet. Molnár Sándor református lelkész < Biatorbágy Az újhartyáni római katolikus egyházközség Közösségek a gyülekezetben Elsó'áldozás a gyülekezetben Orosz János katolikus plébános hat éve szolgál Újhaityánban. Kora gyermekkorától papnak készült, de asztalos édesapja a családi szakmá­ra taníttatta. Négy évig középveze­tőként dolgozott a BUBIV-nál, és közben vallásos hitközösségek munkájában vett részt. Amikor már maga döntött sorsáról, érett megfon­tolással iratkozott be a teológiára. Megharcolt hivatásáért. S közben akarata megedződött a nehézségek leküzdésére, és arra, Ijogy feladatá­nak ellátásában soha ne a körülmé­nyek befolyásolják. Hálával emlé­kezik Grassalkovich Antal, a kör­nyék kegyurának derűlátására, aki a XVIII. században kétszázhatvan lakosnak emelte a falu gyönyörű templomát. Ma az épület négyezer ember lelki gondozásának teréül szolgál, akik közül vasárnaponként hat-hétszázan, a nagyobb ünnepe­ken ezerötszázan is részt vesznek a miséken. Az erős sváb katolikus hagyomá­nyú közösség és a szeretettel emle­getett elődök munkája mellett, eb­ben nem kis része van János atyá­nak. A mai emberek elfoglaltságá­val nem törődve, a templomi szol­gálat minden lehetőségét kihasznál­ja. A miséken kívül szentségimá- dást és élő rózsafüzért tart. és ünne­pekkor közös imádságokat szervez. Első péntekenként pedig végigláto­gatja a falu öregeit. — A II. Vatiká­ni Zsinat az ésszerűsítés jegyében sok minden alól felmentett bennün­ket, de én ragaszkodom a hagyomá­nyokhoz — mondja. Persze azt is tudja, hogy ez evan- gelizáción kívül minden lehetősé­get meg kell ragadnia hívei gyarapí­tásához. Az erős gyökerek miatt az idős generáció megőrizte vallásos­ságát, de gyermekeik — a mai szü­lők — az elmúlt negyven évben el­távolodtak az egyháztól. — Egész kiskorban kell újrakezdeni min­dent, hogy majdan felnőtté válva a mai gyerekek biztosítsák a hitélet folytonosságát —- hangsúlyozza. Nem elégszik meg azzal, hogy két­százhatvan hittanosa van a faluban, és majd minden gyermeket megke­resztelnek és sokat bérmáltatnak. A fiatalokat kisközösségekbe szerve­zi. amelyek irányítását gondosan ki­választott helybéliekre bízza. Há­rom rózsafüzér közösségüknek negyvenöt tagja van. Két éve a he­lyi általános iskolával közösen meg­szervezte a szívgárdát. A kalászkor a fiatal lányok körében népszerű. — A kisközösségek tagjaira min­denben számíthatok: ők ministrál- nak, segédkeznek az ünnepeknél, ta­karítanak, igazi támaszai munkám­nak —, mondja. Maga a nyári hét­végéken tud időt szakítani a gyere­kekkel való foglalkozásra. Ilyenkor kinyitja a faluszéli kápolnát és kis piknikeket szervez. Bográcsban főz­nek, palacsintát sütnek, játszanak, beszélgetnek, és közben a fiatalok elvonulhatnak egy-egy imára a ká­polnában. — Összekötjük a jót a hasznossal — mondja nevetve. János atya különös fontosságot tulajdonít az ünnepek és ünneplé­sek szervezésének is. — Talán eny- nyi maradt asztalos munkámból — gondolkodik el. — Szeretem a munka külső eredményeit látni. S hogy megmutassa, milyen szépek ünnepeik, vastag fényképalbumot tesz elém. A hosszú, fehér ruhában, koszorúban álló elsőáldozós kislá­nyokról, az öltönyös-nyakkendős fi­úkról, s a szentmiséről a dúsan fel­virágozott, zsúfolt templomban. Fényképeket látok a bérmálkozásí menetről, elöl a hitüket megváltó fiatalokkal, utánuk az egyháztanács ünneplőbe öltözött tagjaival, a püs­pök úrral, a fúvószenekarral, és a népes gyülekezettel. Különösen szé­pek az úmapi körmenetről készült felvételek is. A régi szokás szerint zöld ágakkal, felvirágozott oltárok­kal díszítik a főutat, ahol csak a me­net elvonul... A nagy közös ünnepségeken túl, János atya a kisebb közösségeknek is megadja a lehetőséget a megmu­tatkozásra. Minden vasárnap más­más gyermekkor áll saját zászlaival az oltár előtt. Évente egyszer dísz­helyre ülteti az énekkar és az egyhá­zi tanács tagjait, a kisközösségek vezetőit, és apró ajándékokkal is ki­fejezi köszönetét munkájukért. Hús- vétkor és karácsonykor 80—100 gyerekkel színi előadásokat szer­vez. — Ebben „profi” vagyok, — mondja — hiszen a sikert biztosító trükköket, színházi szakemberektől tanultam. Szervezési „profizmusá­nak” más eredményei is vannak; sa­ját újságot adnak ki, és könyveket árulnak, évi 4—500 ezer forintos forgalommal. Újhartyánban a katolikus egy­ház jelen van — vagy talán élen jár — a település közéletében. S hogy az áldozatos munka lelki eredmé­nyeit is meghozza, azt talán egyet­len adat érzékeltetheti: az egyház- község három tagja tanul kispap- nak a teológián. D. Veszelszky Sára mmmmmm mm wmm i Egy az Isten! Vallják az unitáriusok, megkérdő­jelezve ezzel Krisztus isteni létét. A Szendéiket pedig Isten lelkének tartják, nem önálló isteni személy­nek. Magyarán — egyedül a pro­testánsok közül — kétségbe von­ják a Szentháromság dogmáját. Ez az egyház Erdélyben szüle­tett, alapítója Dávid Ferenc, aki börtönben fejezte be földi pályafu­tását hittételeiért. 1579. november 15-én halt meg Déva várában. Az Erdélyből induló hit mára kiterebé­lyesedett. Erdélyi székhelyük Ko­lozsvárott van. Püspökük dr. Ko­vács Lajos. Jókai Mór Egy az Is­ten című regénye is az erdélyi uni­táriusokról szól. Báró József unitárius lelkész és Gabriella, a kántor 1953. március 6-án kötöttek házasságot. Ez azért is emlékezetes dátum számukra, mert a rendőrség megpróbálta őket lebeszélni a frigyről. Ugyanis a népek atyja. Sztálin elvtárs ép­pen halva feküdt, és a milícia szentségtörő dolognak tartotta ilyenkor a lakodalmat. A Báró há­zaspár ezt nem így érezte. Ma Báró József a székelykeresztúri unitárius esperes, hitvese pedig a kántor. Negyvenkét éve dolgoz­nak egyházi szolgálatban. Először Kolozsvárott, majd Homoródalmá- son, Recsenyéden, Homoródszent- pálon. S 18 éve itt, Székelykeresz- túron. A helyi gyülekezetnek 2500 híve van, 1568-ig vezethető vissza a történetük. 1767-ben a bé­csi hatalom elvette a templomu­kat. Amint újra engedélyezték az egyház működését, rögtön új templomot építettek. Ezt a ma is álló épületet két év alatt hozták tető alá, 1781-ben készült el. Kör­bejárjuk a templomot az esperes úrral. Süt belőle a hideg így télidő­ben, akár a legtöbb ősi templom­ból. Három faragott csillár adja a fényt. A mennyezetet 176 nagykü- küllői, udvarhelyszéki és keresztú­ri népi motívumokkal díszített fes­tett kazetta fedi. Alatta zöld sze­gély fut körbe, rajta olvasható a templom története. Az úrasztala fe­lett díszlik az unitárius címer: a kő­sziklán álló szelíd galambot körbe­veszi a saját farkába harapó kígyó. Ez Krisztus szavait jelképezi Máté evangéliumából, hogy legye­tek okosak, mint a kígyó és szelí­dek, mint a galamb. Néhány jelleg­zetesség még: konfirmáció 15 éves korban. Egy évben ötször vesznek úrvacsorát. Többek kö­zött szeptember utolsó vasárnap­ján, az őszi hálaadás napján és no­vember 15-én, Dávid Ferenc halá­la napján. Egyébkor csak a haldok­ló részesül úrvacsorában. A helyi Dávid Ferenc-egylet fogja össze a hívek templomon kí­vüli tevékenységét. Magyar törté­nelemből, egyháztörténetből, iro­dalomból hallgatnak előadásokat a résztvevők. Az egyház támogat­ja az egykori Gyárfás-kúriában be­rendezett preventóriumot is. Itt csángó magyar gyerekek gyógyul­nak és tanulnak, akiket Moldvá­ból hoznak ide testvéri szóra és se­gítségre, hogy a magyarsághoz tar­tozásukat élesztgessék, életutukat egyengessék. Átányi László Az elmúlt évben konfirmált fiatalok. Középen Báró esperes, mellette a felesége HITVALLÓK Tabódy István főesperes kálváriája Tabódi és Fekésházi Tabódy István bics­kei római katolikus fó'esperes 18 évet töl­tött börtönben. Hatot, mint katonatiszt Rá­kosi uralma idején, tizenkettó't, mint pap — a forradalom után. Tabódy István édesapja politikus volt, édes­anyja pedig egy gyártulajdonos leánya. A nagy gazdasági válság idején a szülei tönkrementek, ezért fiúkat a kőszegi hadapród iskolába íratták. Később a Ludovika Katonai Akadémiára ke­rült, a huszár szakon végzett. A hároméves ki­képzés befejezése után Nagyváradon, Nagysza­lontán és Munkácson szolgált huszártisztként. Frontszolgálatra került a magyar lovashad­osztállyal. Megsérült, bal karja azóta is béna. Az érsekújvári magyar hadikórházba került, ahonnan — hogy ne kelljen felesküdnie Szálasi- ra — megszökött. A háború után a hadügyminiszériumba ke­rült, 1947-ben századossá léptették elő. Néhány hét után azoban letartóztatták, mert Horthy Miklós leányunokájával levelezett. Internáló tá­borba került, ahonnan többször próbált meg­szökni, sikertelenül. Volt idő. amikor szökési kí­sérlete miatt a parancsnok hat hónapig tartó já­rólánc-büntetésre ítélte. Isten a börtönben nyúlt bele először félreért­hetetlenül az életébe. Egyszer egy Károli-fordí- tású Bibliát juttatott be valaki számára. Szaba­dulásáig számtalan jelet kapott, ezért hat és fél év után, 1953. szeptember derekán, amikor -ki­szabadult a kistarcsai internáló táborba), meg­érlelődött benne az elhatározás: a papi szolgála­tot választja élete hivatásául. Beiratkozott a teológiára, ahonnan, azonban 1955-ben az Állami Egyházügyi Hivatal kitiltot­ta. Az indok: „nincs remény arra, hogy Tabódy István hű papja lesz a demokráciának”. Követ­kező évben vették vissza. A forradalom eltiprá- sa után két hónap szabadságvesztésre ítélték. Az ok: ’56. november 3-án Mindszenty herceg- prímás utasította, hogy gondoskodjék az ÁEH iratainak biztonságba helyezéséről. Az persze nem zavarta a bíróságot, hogy másnap — vagy­is november 4-én — erre már nem volt lehetősé­ge­1958-ban szentelték pappá. Püspöke kérte, hogy maradjon még egy évet a szeminárium­ban, hogy még egy kicsit „paposodjék”. Ebben az évben egy alkalommal kispap társa­inak többsége nem ment el egy papi békegyűlés­re, amiért eltávolították őket a szemináriumból. Tabódy a pápai nuncius engedélyével és segítsé­gével „földalatti szemináriumot” szervezett. A titkos papszentelésre egy év múlva került sor. A büntetést Tabódy István megúszhatta vol­na, ha együttműködik a rendőrséggel. Nem tet­te: ezért 12 évi szabadságvesztéssel sújtották. Büntetését Márianosztrán, Sátoraljaújhelyen és SopronkőhídántöUöKe. Szabadulhatott volna előbb is, ha kegyelmet kér. Ez azonban avval is együttjárt volna, hogy az állambiztonságnak „szívességet tesz”. Inkább a börtönt választotta. Szabadulása után a székesfehétvári plébániá­ra helyezték, két év múlva mennie kellett. Azó­ta több helyen szolgált. Öt templom és három plébánia építése fűződik a nevéhez. Idős kora ellenére még ma is dolgozik — négy pap helyett. Für Lajos honvédelmi miniszter 1991-ben tartalékos honvéd alezredessé léptette elő. (Mártinké Károly: Az áldozatok Isten szol­gái című könyve nyomán írta: Hardi Péter)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom