Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-05 / 54. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 5.. PENTEK A háziorvosi szövetkezeteké a jövő / Alija a versenyt a körösi pipa Rugalmas helyettesítési rendszer, gazdaságos működtetés (Folytatás az I. oldalról) Az ötlet, tudjuk meg a hazai megvalósítótól, Angliából származik. Ott általában 25-30 ezer embert „fed le” egy-egy ilyen háziorvosi szövetkezet. Ugyancsak a külföldi minta írja elő a tagságra való jogosultságot is; eszerint csak praxissal rendelkező, területi megbízatást, ellátási kötelezettséget vállaló, azaz a köznyelvre lefordítva: kártyával bíró orvosok alkothatnak uniót. Huszonnégy órás készenlét — A mi esetünkben hat felnőtt- és négy gyermekháziorvos alapította a szövetkezetei: Monor, Monori-erdő, Péteri, Vasad és Csévharaszt bevonásával. Ez — a lakosság számát nézve — hasonló méretű szövetkezés, mint az angol mintaadóké. A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy ketten Monorról, s egy vasa- di illetve egy csévharaszti kolléga kívülmaradt az unióból. Ugyanakkor szövetkezetünk elvállalta, hogy ezeken a településeken is ellátjuk az ügyeleteket, illetve a mentési munkát. — Milyen technikai feltételek állnak a szövetkezet rendelkezésére? — Monoron mentőállomás működik. Itt két, ápolóval kísért autó áll a sürgős esetek rendelkezésére. A 24 órás készenlét biztosítását továbbá egy URH-készülékkel felszerelt terepjáró gépkocsi is segíti. Az éjszakai ügyeletben, amelynek elsősorban az akut ellátás a feladata, szakképzett nővér is dolgozik. Ha már a szövetkezet személyi feltételeinél tartunk, pontosítsunk: a tíz szakorvos munkáját 22 köz- alkalmazott. két gépkocsivezető. 2 éjszakás nővér és 3 takarítónő segíti. Utóbbiak nem tulajdonosai a szövetkezetnek. Azt csak a tíz orvos — kiemelem: egyenjogú, egyenlő sza- vazavattal híró tagokról van szó — alkotják, olyanok, akik vállalják a pluszmunkát, az átlagosan heti kétszeri ügyeletet, éjszakázást, a kezdeti nehézségeket, sőt felveszik a harcot, ha kell azokkal a rém- és álhírekkel szemben is, melyek szerint „most jól megszedik magukat a maszekban”. — Milyen érvek szólnak a szövetkezeti formában működő háziorvosi szolgálat mellett? — Az első legkézenfekvőbb érv. hogy az 1998. január elsejéig kötelező jelleggel elvégzendő továbbképzés miatt sok kolléga kiesik a napi munkából. Alkalmi, időszakos helyettesítésük mindig gondot okoz; így lesz ez a hússzor ötnapos háziorvosi képesítés megszerzésére jogosító tanfolyam végzésekor is. A szövetkezeti rendszer, ntár- csak az együvé tartozás, azfi gj \ egymásról mindent tudás, a közvetlen emberi és munka- kapcsolat révén is lehetővé tesz egy, a mostaninál jóval rugalmasabb helyettesítési rendszert. Saját pénz a fejlesztésre A másik érv, amely a szövetkezeti működés mellett szól, az a gazdaságosság. Részletezni is felesleges, mennyivel kerül kevesebbe, illetve mennyivel több megtakarítás érhető el azzal, ha például az önkormányzattól a fenntartásra kapott pénzzel vállalkozási formában gazdálkodunk (azon nagykereskedelmi áron vásárolunk), vagy — ahogyan ez eddig történt — azt központi mutatók alapján költjük el. S akkor még nem is szóltam arról a közvetlenül a szövetkezetét és a beteget érintő anyagi lehetőségről, melynek értelmében a tagok saját kártyapénzük 10 százalékát juttathatják vissza a közösen megtervezett fejlesztési tervekre. — Ha már a betegeket említette. folytassuk itt a beszélgetést! Milyen előny(öke)t élveznek a páciensek azáltal, hogy orvosuk sem „magányos” háziorvos, hanem egy hasonló szövetkezet tagja? — Sokan szemünkre vetették, hogy az unión belül megvalósuló rugalmas helyettesítési rendszerrel, s az egymás váltásán alapuló ügyeletekkei a betegek gyakran idegen orvosokkal találkoznak. Nos, ez valóban így van. hiszen hetente több alkalommal is kezelem a monori. a vasadi, vagy a csévharaszti pácienseket. Ugyanakkor azt vallom: még mindig jobb egy idegen orvos, mintsem azt kelljen tapasztalnia a betegnek, hogy este 10 óra után nincs, aki kivizsgálja, kórházba utalja, stb. A szövetkezet által megvalósított rendszerrel nemcsak azt éri el a beteg, hogy az említett időpontokban is van a településen orvos, hanem azt is, hogy a kezelője jobban ráér hajával foglalkozni. Ha valaki például azt kéri tőlem, hogy hadd jöjjön el reggel fél hétkor hozzám egy vizsgálatra, természetesen beleegyezek kérésébe, s várom őt a megbeszélt időpontban. A Háziorvosi Szövetkezetbe tartozó orvosok alapvető törekvése, hogy körükből ne kerüljön ki egyetlen betegbiztosítási kártya se! A borravaló erkölcstelen — Még mindig a szövetkezeti tevékenységi forma melletti érveknél maradva kérdezem: milyen előnnyel jár ez a társulási-munkavégzési mód az egészségügy egészére nézve? — A gyógyító munkában nem utolsósorban anyagilag is érdekelt orvos, az elégedett egészségügyi kisegítő személyzet, s a mindent megkapó beteg egysége az egész egészségügyet gazdagítja. Ugyanezt teszi a települést fejlesztő, azt szakmailag is felszerelésekkel is kiegészítő szövetkezet, melyben a tagoknak elsőrendű érdeke a magasabb színvonalon megvalósuló ellátás biztosítása. Tisztában kell lenni azzal, hogy az átalakulásban lévő egészségügyben nagyon megnőtt a háziorvos felelőssége. Ennek arányában kell növekednie tehát az önkormányzat részvételének, feladatvállalásának is az egészségügyi alapellátásban! A jövő — s ehhez vezet a fenti előnyök mellett voksoló szövetkezeti forma — a finanszírozás elvén alapuló, a velejéig erkölcstelen, megalázó paraszolvencia (borravaló) rendszert mindörökre kizáró egészségügyé. Mallár Éva Privatizációra vár a faipar A csőd felé egyenes úton tartó Nagykunsági Erdő-, és Fafeldolgozó Gazdaságnak is egyetlen mentőkötele maradt: a privatizáció. Ha nem lesz tőke, amely hajlandó talpon tartani az eresztékeiben recsegő-ropogó faipart, a mamutgazdaság üzemei, telepei bezárhatják kapuikat. Mindezek a kilátások tisztán kirajzolódtak már legalább egy esztendeje a cég nagykőrösi gyáregységének háza táján is. Ám, mostanáig mindössze egyetlen jelentős fejlemény történt. Nevezetesen: Kőrös hajdani ládagyára leszakadt az anyaggazdaságtól. A gyáregység kínlódását mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy gyakorlatilag a múlt év eleje óta egymást váltották a koncepciók, de az anyacég és a helyi vezetés képtelen volt megegyezni. Létrehoztak ugyan egy kft.-t, de a gazdaság azzal be is szüntette a gyáregység termelésének finanszírozását, miután a körösi faiparosok hónapokig hitelekből éltek. Végül az ősz küszöbén minden munkást hazaküldtek. Szeptember végén újra felcsillant valami remény, a kft.-be tartozó Euro-Holz nevű cég letétbe helyezte a törzstőkét és aláírták a szerződést, miszerint egy háromtagú német csoport megvásárolja a Nefag vagyonának 30 százalékát, benne a nagykőrösi üzemeket is. Ezt követően igen méltányos végkielégítéssel elbocsátottak 180 dolgozót, az összlétszám felét. Az alaposan karcsúsított gyáregység ettől kezdve várta a napot, amikor immár tőkeerősen, megindíthatja a termelést. Időközben azonban különös dolgok történtek. A három vevőjelölt közül kettő úgy eltűnt Európában, mint a kámfor. Azóta hírüket sem hallották. Az üzlet tehát — egyelőre — fuccsba ment. Szerencsére az Euro-Holz kitartott vásárlási szándéka mellett. s napjainkra annyi már bizonyosnak látszik, hogy hajlandó egyedül megvásárolni az egész üzemet. Lényegében már csak az Állami Vagyonügynökség jóváhagyása van hátra, s az Euro-Holz cégére alatt megindulhat a termelés. Ám, nem lehet csodálni, ha vannak akik kételkednek ebben, hiszen láttak már egy komolynak látszó szerződést, ami végül a szemétkosárban kötött ki. Varga Imre a cég élére nemrégen kinevezett ügyvezető igazgató azonban derűlátóbban szemléli a legújabb fejleményeket. — A befektető társaságnak egy visszavonhatatlan ígérvénye van a német fél kezében, miszerint a vételt finanszírozni kívánják. Tehát amíg ennek az ellenkezője nem történik, nincs okom kételkedni a nyilatkozatban. Egyébként magam is ismerem a társaságot, s biztos vagyok abban, hogy korrekt üzletféllel állunk szemben. — Mikorra várható az üzem beindulása? — Reményeink szerint március végén vagy inkább áprilisban elkezdődhet a termelés. Ezt is csak az utóbbi napok tárgyalásaiból szűrhettük le, így alighanem a dolgozóink nagy része most az újságból értesül erről, hiszen ősz óta jóformán semmi használható információt nem tudtunk számukra adni. Valószínűleg gondjaink lesznek a visz- szahíváskor, mert sokan már elhelyezkedtek más cégeknél, itthon és környező településeken. Olykor magasabb fizetésért, mint amit itt kaptak. Tehát elsősorban a képzettebb munkaerő újbóli megszerzésével lesznek gondjaink. Annyi biztatót azonban már tudok mondani, hogy bérfejlesztés nálunk is lesz. Azt még nem tudom mennyi, de azt hiszem a városi szinthez mérve egy méltányos jövedelemnövekményre számíthatnak az emberek. Úgy tűnik, a korábban emlegetett 180 személyes létszám sem reális, feltehetően úgy 220-250 dolgozóra mégiscsak szükségünk lesz, a létszám majd csak a technikai korszerűsítés függvényében csökkenthető a későbbiekben. — A Kecskeméti utcai részleg az ország egyetlen pipagyára, hogyan illeszkedik az új cég konstrukciójába, a raklapgyártás mellé?-— Minden híreszteléssel ellentétben nem mondunk le róla. Sőt, ezen a területen is komoly termékfejlesztést tervezünk. Meggyőződésem, hogy a pipapiacnak Magyarországon is jövője van, de nem kell sok ahhoz, hogy a körösi pipák a világpiacon is megállják a helyüket, úgy, mint a régmúltban. Egyelőre a Vauén nevű híres német pipagyárral kooperálunk. A cég képviselői nem is rejtik véka alá, hogy tartanak a magyar termékek előretörésétől. A másik részterület a bútorgyártás, onnan most már kimondottan csak az igényes, nagy értéket képviselő termékeket akarjuk piacra vinni. Már kirajzolódott a konkrét irány is. Európában egyedülálló bőrbevonatú garnitúrák gyártásának tervezése folyik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a bútorrészleg megtartásával egyben az iparitanulók gyakorlati képzését is meg tudjuk oldani. Ez eddig kétséges volt. Nagy veszteség volna, ha le kellene mondani az oktatásról, hiszen a körösi asztalos szakma jövője van a kezünkben. M. J. Vízművek Cegléden és környékén Zökkenőmentes az üzemeltetés A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vagyonátadási Ugye napjainkig körülbelül hetven százalékban megvalósult. Fésűs Ferenciéit, Cegléd alpolgármesterétől azt a tájékoztatást kaptuk. hogy az önkormányzatok — a Pest megyei Vagyonátadó Bizottság február 2-ai határozata alapján — január l-jétó'l visszakapták a saját közmű vagyonukat. A ceglédi üzemmérnökség működtető vagyonát tíz település közös tulajdonaként vehette át. Ugyanakkor létrejött az önkormányzatok vízműveket üzemeltető intézménye. Az új szervezet feladata immár, az ivó- és szennyvízrendszerrel kapcsolatos teendők elvégzése. Az igazgatót, Soltész Ferencet nyolc pályázó közül választották ki. Egyébként a tíz önkormányzat közül Nagykőrös — bár az intézményben benne van (a közös osztatlan vagyon ráeső részével) már korábban önállósult, s nem veszi igénybe az egykori üzem- mérnökség tevékenységét. Voltaképpen az új szervezet — szakmai és egyéb szempontok alapján — ötvenegy munkatársat nem vett át; elsősorban a nyugdíjasokat és a mellékfoglalkozásúnkat. Ők egyelőre maradtak a PVCSV gárdájában. A cég dönt majd később a további sorsukról. Az intézmény megkapta a folyamatos működtetéshez szükséges tárgyakat, eszközöket. Ezért az üzemeltetés zökkenőmentesen folytatódhat. De akadt olyan központi vagyonrész — a vízórajavító üzem —, amelyet hivatalosan még nem tudtak átvenni. Valójában az új cég munkatársai megvannak. A legnagyobb gondot a finanszírozás okozza. A vízműveket üzemeltető intézmény ezt most hitellel oldja meg. Az önkormányzatok lesznek a kezesek — arányosan. Az is bizonyos, hogy ebben az esztendőben a víz- és csatornadíjnál a köbméterenkénti nyolcvannégy forint fölötti költséget az állam vállalja magára. f.
