Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 31.. SZERDA Húsvéti honismereti tábor Zsámbékon Emlékezés teremti a múltat A filmvilág idei Oscar-díjasai Hallgatom Kovács Józsefet és feleségét, az április 3-a és 8-a között Zsámbékon rende­zendő húsvéti honismereti tá­bor szervezőit, és Illyés Gyu­la okos intése jár eszemben: „Egy népnek akkor van jövő­je, I ha múltja is van. / A múltat magunk teremtjük az­zal, / hogy emlékezünk.” Ők emlékeznek és emlékeztet­nek ahol csak eddig tanítot­tak: szakkörökben, önképző­körökben, táborokban, a taní­tóképző honismereti szakko- légiumában. Mikor mire volt lehetőség. „A honisme­reti mozgalom szekértábo­ra” — mondta munkájukról Kanyar József, a szakma nagy öregje. Szekértábor, ahol összegyűjtik az együtt- harcolókat, és tudással és el­tökéltséggel vértezik fel őket múltunk értékeinek a feltérképezésére, hogy a jö­vőt szolgálhassák. Ahogyan egykor őket is tanították há­lával emlegetett tanáraik és mestereik. Kovács Józsefet soproni bencés diákként a Teleki Pál regős hadban Jávor Egon. Kovács Józsefnét a ráckevei gimnáziumban Sáfár Sándor kötelezte el a hagyományőr­zés eszméjének. Aztán 1963-tól, amikor a HNF ke­retében újra lehetett szervez­ni a honismereti akadémiát, fiatal pályakezdőkként Mor- vay Pétertől, Dömötör Sán­dortól és másoktól kaptak munkájukhoz erőt és útmuta­tást. S két akadémia között is folyamatosan érkezett a se­gítség. A Néprajzi Múzeum munkatársai a szakképzett gyűjtéshez kérdőíveket küld­tek. Rendszeres pályázato­kat írtak ki, amelyek bírála­tai újfent nélkülözhetetlen szakmai segítséget jelentet­tek. A Kovács-házaspár a ráckevei gimnáziumban indí­tott honismereti szakkört. Gyűjtésük a ma három alkal­mazottat foglalkoztató Ar­Németh Árpád váci festő, sok műfajú alkotó. Akvarellek, olajképek, álomszerű képáb­rázolások sorakoznak ezen a héten a sződligeti művelődé­si ház falain. A művészt, aki­ről a közelmúltban egy váci tárlat kapcsán írhattunk, Vas István országgyűlési képvise­lő mutatta be a sződligeti tár­latlátogatóknak. — Foltokkal, színekkel, vonalakkal mesél nekünk az emberekről, rólunk. Itt-ott fel­sejlik a történelem, de nem úgy, ahogy megírták, hanem ahogy történt — jellemezte a művészt, arról is szólva, hogy őbenne mint szemlélő­ben, miféle gondolatok tá­madnak a képeket látva. — A város őrei című kép­ről például azok az őrök úgy néznek ránk, hogy az ember bizony nem szívesen bízná rá­pád Múzeum anyagának magja. Új munkahelyükön, a zsámbéki tanítóképzőben először szabadon választott egyféléves tantárgyként ve­zették be a honismeret tanítá­sát. 1986-ban — s azóta min­den évben — nyári hagyo­mányőrző honismereti tábo­rokat szerveztek. 1988-tól négyszer féléves, szakkörve­zetői bizonyítványt nyújtó szakkolégiumi képzést har­coltak ki. Felszereléseiket és eszközeiket pályázatokon nyert pénzeken vásárolták. Épp így finanszírozzák nyári táborozásaikat is, ahol 1989 óta határainkon túli hallgató­kat, előadókat és szakkörve­zetőket is fogadnak. — Tavaszi táborunk a Nagyhétre esik. Előadásain­kon és gyakorlati foglalko­juk a városát. A becsületes­ség helyett inkább gonosz kapzsiság sugárzik az arcuk­ról. Vagy itt van a Fehér bo­hóc című kép. Tudjuk, hogy egy cirkuszban mindig két bo­hóc szerepel. Az elegáns, fe­hér ruhás, piros orrú, csákós, fehér arcúra púderozott a fő­szereplő. Mellette a kis, eset­len társa, akit emez mindig megpróbál maga alá gyűrni, legyőzni, kinevettetni. Ez a fehér bohóc, azt hiszi, hogy ő van az egyedüli és teljes igaz­ság birtokában. Aki nem haj­landó megsüvegelni az ő szép, fehér ruháját, azt ellen­ségnek hiszi. Ám egyszer elő­fordul, hogy visszafröccsen rá a sár. Egyszer mindenki vi­lágosan meglátja ennek a „fe­hér bohócnak” a fekete lel­két. Az öreg király című alko­tást nézve azt látja az ember, zásainkon húsvéti egyházi hagyományokkal és népszo­kásokkal foglalkozunk —, tudom meg a házaspártól. Hallhatunk az ünnepkör ka­tolikus és református hagyo­mányairól, egyházi zenéjé­ről és képzőművészeti meg­jelenéséről, á húsvéti nép­szokásokról, népzenéről, népi imádságokról, vala­mint a csángó húsvétról. Személyes ismeretségeim alapján idén is a legjobb szakembereket sikerült meg­hívnom —, mondja Kovács József — akik előadásaikon élő népszokásokat is bemu­tatnak. Borsi Ernő néprajz- tudós például hétfalusi csán­gókkal mutatja be a csángó liturgikus énekeket, Ladá­nyi Sándor református teoló­giai tanár magnófelvételt hoz erdélyi protestáns passi­hogy hamisan csillog rajta az arany. Egyetlen őszinte szava sincs hozzánk. — A képek rólunk szólnak — mondta a tárlatnyitó. — Sok szempontból pesszimis­tán. Gondolkodó, politizáló festővel van dolgunk. De, hogy ne legyünk pesszimis­ták, én a megnyitómban azért idéztem azt az Ady-verset, melynek fő mondandója, hogy az iszap sohasem győzi le a nagy folyókat. Virágcsendélet és tájkép. A Duna mellett élő és alkotó művész által soha el nem ke­rülhető téma a Dunakanyar, a folyó fölötti ég és a víz, a partvidék sajátos színeivel... Németh Árpád kiállítása április 3-áig naponta 16—20 óra között tekinthető meg a sződligeti művelődési házban. K. T. I. Ós játékokról. Halász Péter, a Magyar Művelődési Inté­zet igazgatója maga készí­tette felvételekkel illusztrál­ja a csángó húsvétról szóló előadását. Gyakorlati foglal­kozásainkon tojáshímzést, fafaragást, lószőrékszerek készítését, csomókötést és makramézást, valamint hús­véti dalokat tanítanak népi iparművészek és gyakorló szakemberek. A tavaszi nép­szokások tanulása kereté­ben kisze-bábot készítünk. A régi hagyományt el is játsszuk a faluban. — Kik vesznek részt a tá­borokon, és tudják-e szak­mai munkájukat a további­akban is segíteni? — H'van-hetven tanár- és tanítóképzős hallgatót, valamint már pályán lévő szakkörvezetőt várunk. A táborok maguk is egyfajta rendszeres továbbképzést je­lentenek. Hallgatóink mun­káját szakmai kiadványaink­kal is segítjük. A táborban résztvevőkkel rendszeresen levelezünk, és elirányítjuk őket településük vagy régió­juk néprajzos szakemberei­hez, akik közvetlen taná­csokkal szolgálnak. A Nép­rajzi Múzeum munkatársai is rendszeres foglalkozáso­kat tartanak számukra. Ezen kívül kérdőívekkel, a pályázataikra beérkezett művek bírálatával segítik munkájukat. Hiszen adat­gyűjtésük rendkívül fontos a szakemberek számára is. De hangsúlyozni szeret­nénk: nem néprajzosokat ne­velünk, hanem olyan tanáro­kat, akik érzékenyek a múlt értékeire. És mindig új tanít­ványaikba oltják a hagyo­mányok szeretetét és a kül­detéstudatot az értékek ápo­lására, amely nélkül egy nemzet jövője sem képzel­hető el. Dankó Pista emlékezete Dankó Pista halálának 90. év­fordulóján, március 29-én Sze­geden megkoszorúzták a dal­költő sírját és a városban lévő szobrát. Dankó Pista több mint hétszáz nótát szerzett, népszín­műveket is írt, bennük játszott. Barátai kezdeményezésére 1912-ben szobrot állítottak em­lékére — ez a világ egyetlen ci­gányszobra. 1978-ban Jákó Vera sugallatára Dankó Pista Nótaegyüttes alakult Solti Ká­roly, Puskás Sándor és Abra- hám Dezső előadóművészek­ből, akik három év alatt félezer- szer mutatták be „Dankó Pista életútja” című műsorukat. A hétfői koszorúzáson többen megemlékeztek a híres dalköl­tőről; felvételről elhangzott Jákó Vera „Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje” című da­la, majd élőben tárogatón szó­lalt meg Dankó—Endrődi szer­zeménye, a „Gyönge violának letörött az ága”. Végül zeneku­tatók elevenítették föl a dalköl­tő emlékét. Helyi idő szerint hétfőn este Los Angelesben megkeződött az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia díjai­nak, közismertebb nevén az Os- car-díjak átadása. A legjobb külföldi fiinmek járó díjat az Indokína című francia film nyerte el. A film rendezője Régis Wargnier, fő­szereplői Catherine Deneuve és Vincent Perez. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Emma Thompson kap­ta Howards, End (Szellem a házban) című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb női mel­lékszereplőnek járó díjjal Mari­sa Tóméit jutalmazták a My Cousin Vinny (Vinny, az egy­ügyű) című filmben alakított szerepéért, a legjobb férfi mel­lékszereplőén járó díj nyertese pedig Gene Hackman, az Un- forgiven (Nincs bocsánat) című filmbeli alakításáért. (Az Unforgiven kapta egyébként a legjobb vágásért járó díjat is.) Egyéb díjak: Legjobb maszkmester: Greg Cannom, Michele Burke és Matthew W. Munge: a Bram Stroker rendezte Drakula fil­mért. Legjobb rövidfilm: San Kar- mabn: Omnibusz Legjobb animációs rövid­film: Joan C. Gratz: Mona Lisa lefelé a lépcsőn (Mona Lisa descending a Staircase). Legjobb látvány: Luciana Arrighi és Jan Whitter: Ho­wards End. Legjobb képi effektusok: Ken Ralston, Doug Chiang, Dong Smythe és Tom Woodrou- ujf: Death Becomes Her. Legjobb dokumentációs film: Barbara Trent és David Kasper:Vne Panama Deception. Legjobb eredeti forgató- könyv: Neil Jordan The Crying Game. A filmakadémia kiUöndíját kapta a januárban elhunyt Aud­rey Hepburn az UNICEF kere­tében végzett munkásságáért és Elisabeth Taylor az AIDS-kuta- tásokhoz nyújtott segítségéért. Frederico Fellini munkássá­gát az amerikai filmakadémia életműdíjjá ismerte el. A legjobb féifi főszereplő­nek járó díjat AI Pacino kapta, a Scent of a women (Egy asz- szony illata) című filmbeli ala­kításáért. A legjobb rendező díját Clint Eastwood kapta, Unforgi­ven (Nincs bocsánat) című filmjéért. (Ez a western nyerte el egyébként az 1993. év leg­jobb filmjéért járó Oscar-díjat is.) További díjak: Legjobb rövid dokumentum­film: Thomas Goodwin és Ge­raldine Wurzburg: Educating Peter. Legjobb adaptációs forgató- könyv: Ruth Prawer Jhabvala: Howards End (Szellem a ház­ban). Legjobb hang: Chris Jen­kins, Doug Hemphill, Mark Smith és Simon Kaye: The Last of the Mohicans (Az utolsó mo­hikán). Legjobb filmzene: Alan Men­ken: Aladdin. Legjobb filmdal: Whole New World (Aladdin), Alan Menken-Time Rice. Legjobb operatőr: Philippe Rousselot: A River Runs Thro- ught It. * Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia egyik különdíjas, a januárban rákbetegségben 63 éves koré­ban elhunyt színésznő, Audrey Hepburn kapta az ENSZ Gyer­mekalapjában, az UNICEF- ben kifejtett tevékenységéért. A dijat Gregory Peck, a szí­nésznő egykori filmbeli partne­re adta át Sean Hepburn-Fer- remek, a művésznő és Mel Fer­rer színész-rendező fiának. Audrey Hepburn, aki 1953-ban már kapott Oscar-dí­jat a Római vakáció című film­ben nyújtott alakításáért, élete utolsó éveit annak szentelte, hogy segítséget nyújtson a vi­lág szenvedő gyermekeinek. Az UNICEF jószolgálati nagy­követeként egyebek között Szo­máliában is járt. A másik különdíj nyertese, Elisabeth Taylor, az AIDS-ku- tatás érdekében kifejtett erőfe­szítéseiért kapta a kitüntetést. Homok színű ruhában, nyakán gyémánt nyakékkel vette át a díjat a 61 éves hollywoodi film­csillag Angela Lansbuiy ameri­kai színésznőtől. — Valamennyi AIDS-beteg férfi, nő és gyermek, e járvány valóságos hősei nevében ve­szem át a díjat — mondta a mű­vésznő. — Dolgozni fogok ezért az ügyért, amíg csak Isten engedi — fűzte hozzá, majd fel­szólított a betegség elleni harc fokozására. Jó hírű zenészek alapították néhány éva a „Xilo-ton" Kft.-t az­zal a céllal, hogy a fából és fémből készülő ütőhangszert —- a xilofont — egyre szélesebb körben tegyék hozzáférhetővé. El­sősorban a zenei iskolák hallgatóit célozták meg gyártmánya­ikkal. A váci Zeneiskola növendékei is kizárólag az ő hangsze­reiket használják, nagy sikerrel, hiszen a hagyományos ütő­hangszer-találkozóra is ők biztosítják a xilofonokat. Vimola Károly felvétele D. Ves/.elszky Sára Németh Árpád kiállítása Ahol felsejlik a történelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom