Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27 / 72. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLPOLITIKA 1993. MÁRCIUS 27., SZOMBAT A boszniai béketerv aláírása után A szerbek az időt húzzák Szovjet atomfegyverek Költséges a leszerelés A bosnyák vezetés és a horvátok képviselői csütörtökön aláírták a boszniai béketervet, de a szerbek nem, és Alija Izetbegovic bosznia-hercegovinai elnök leszögezte: amennyiben a szerb agresszió folytatódik, visszavonják aláírásukat. A két közvetítő, David Owen és Cyrus Vance, nemkülönben az amerikai kormány nem csekély diplomáciai nyomással érte el, hogy a bosnyák kormány elvileg elfogadja az ország felosztását tíz önálló tartományra. A most kialkudott újabb, a bosnyá- kok számára valamivel kedvezőbb feltételek szerint azok négy, a szerbek és a horvátok 3-3 tartományt kapnának, míg Szarajevó és körzete közös igazgatás alá kerülne. A bonyolult terv ingatagságát mi sem mutatja jobAz oroszországi népképviselők tanácskozásával egy időben, egy moszkvai filmszínházban megkezdte munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIX. kongresszusa. A 130 000 tagot számláló párt képviseletében 370 küldött vesz részt a tanácskozáson. A szervezők szerint a küldöttek az összes volt szovjet köztársaságot, még a balti államokat is képviselik. Miután a résztvevők elénekelték az Intemacionalét, megválasztották a kongresz- szus elnökségét: a testületbe bekerült Jegor Ligacsov és Vlagyimir Krjucskov is. Ligacsov 1990 nyaráig az SZKP ban, mint az aláírással párhuzamosan kiadott bosnyák nyilatkozat, amely leszögezi, hogy a megállapodás (amely az ország felosztásáról szól) nem érintheti az önálló Bosznia egységét, szuverenitását. Izetbegovic feltételei között szerepel az is, hogy az ENSZ szerezzen érvényt a megállapodásnak, s hogy háborús bűnösnek minősülő személyek (mint Radovan Karadzic) nem kaphatnak vezető állami tisztet. Karadzic, a boszniai szerbek vezetője elutasította a tervet, és kétséges, visz- szatér-e a tárgyalásokhoz. David Owen a PBS tv-nek adott nyilatkozatában először fejtette ki véleményét nyíltan és nyilvánosan, mondván: a szerbek tudatosan elhúzzák a tárgyalásokat. „Bár ebben a polgár- háborúban nincsenek ártatlanok, a szerbek a legroszKB PB tagja, a párt ideológiai titkára, és gyakorlatilag a teljhatalmú párt második számú vezetője volt. Őt még Mihail Gorbacsov menesztette a XXVIII. kongresszuson. Krjucskov a KGB főnöke volt 1991 augusztusáig, a puccskísérlet bukásáig; miután részt vett a Gorbacsov- ellenes szervezkedésben, leváltották, letartóztatták és bűnvádi eljárást is indítottak ellene. Az SZKP-t az augusztusi puccs után betiltották, de az orosz Alkotmánybíróság később érvénytelenítette a betiltásról szóló elnöki rendelet egyes pontjait. szabbak, megszegték az emberiesség szinte minden normáját... Világos, hogy Karadzics mit akar: államot az államban, szerb köztársaságot Boszniában, amely kapcsolódik krajinai köztársaságukhoz és Jugoszláviához — azaz Nagy-Szerbiát akar. És ezt a tervüket csak akkor adják fel, ha a nemzetközi közösség egységes akaratával kerülnek szembe.” Az ENSZ Biztonsági Tanácsa este nyilatkozatban üdvözölte az aláírást és felszólította a szerbeket, kövessék haladéktalanul a példát, egyúttal hagyjanak fel a támadással, az etnikai tisztogatással, a humanitárius segély akadályozásával. A tanács közölte, hogy „kész megtenni a szükséges lépéseket” a békés rendezés érdekében. Több mint 50 ezer magyar és 35 ezer horvát nemzetiségű ember hagyta el 1991 óta a Vajdaságot a szerb hatóságok elnyomása következtében — jelentette ki Zágrábban Josip Soric, a vajdasági horvát menekültek közösségének titkára. A Vajdaságot elhagyó magyarok és horvátok száma az elmúlt két hétben növekszik — mondta, hozzátéve, hogy az elmúlt időben naponta mintegy 200 horvát nemzetiségű ember érkezik onnan Horvátországba. Soric szerint a szerb hatóságok elsősorban a Sid környéki falvakban, Srijem térséMegkezdődött a tanácskozás A kongresszus feladata, hogy a demokratikus fejlődés szilárd útjára vezesse az országot — jelentette ki tegnap a tanácskozást megnyitva Ruszlan Haszbula- tov. A parlamenti elnök közölte, hogy az egyetértés érdekében kész lemondani tisztéről. A Kremlben megkezdődött tanácskozásra a kongresszus 1033 tagja közül mindössze 808-an érkeztek meg. A szuperparlament első lépésként ügyrendi kérdésekben döntött, majd hozzálátott a napirend összeállításához. Ruszlan Haszbulatov megnyitójában kifejtette, hogy „az orosz demokratikus retorika még nem jelent demokráciát”. Utalt arra, hogy bizonyos erők különféle ürügyekkel a hatalom monopolizálására törnek. gében és Bácska keleti és északi részén fokozzák a nyomást. A menekültek beszámolója szerint zaklatásokkal, fenyegetésekkel, valamint azzal kényszerítik távozásra az embereket, hogy házaikat kifosztja a szerb rendőrség, erőszakos sorozásokat hajtanak végre és elbocsátják őket munkahelyükről. Tavaly több katolikus templomot felrobbantottak a Vajdaságban. Mintegy száz horvát nemzetiségű ember van szerb fogolytáborokban és egyedül Bácskában hét horvátot öltek meg az elmúlt évben — idézte Josip Soricot az AFP francia hírügynökség. Az Ukrajnában tárolt volt szovjet atomfegyverek sorsa állt Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter csütörtöki washingtoni tárgyalásainak középpontjában. Bili Clinton elnök, aki maga is fogadta Zlenkót, kijelentette: az Egyesült Államok arra ösztönzi Ukrajnát, hogy mielőbb szerelje le az atomfegyvereket, hiszen a világnak nincs szüksége további atomhatalmakra. Zlenko a tárgyalásokon, majd a sajtó előtt egyetértett az amerikai állásponttal, de hangsúlyozta: e fegyverek leszerelésének költsége eléri a 2,8 milliárd dollárt, és UkrajKét nappal a francia nemzet- gyűlési választások második, döntő fordulója előtt vita robbant ki a biztos győztesnek tűnő jobboldali pártkoalíción belül a „társbérlet” kérdésében. Jacques Chirac, a koalíció nagyobbik pártját jelentő Tömörülés a Köztársaságért Párt elnöke igen kemény feltételeket kíván szabni a szocialista elnöknek a jobboldali kormányzat részéről, arra az esetre, ha nem távozik önként tisztéből, s nem adja fel még két további évre szóló mandátumát. Koalíciós partnere, Valery Giscard d'Es- taing, az UDF pártszövetség elnöke viszont ragaszkodik ahhoz, hogy tartsák meg az alkotmányos előírásokat, ne próbálják korlátozni az elnök jogait, bár ragaszkodjanak ahhoz, hogy azok maradjanak meg az alkotmány által előírt keretek között, s az elnök ne folytasson pártpolitikai tevékenységet. A kiélezett vitát csütörtökön maga az ellenzék kiszenának ilyen óriási összeg nem áll rendelkezésére, ezért igényli az USA és más országok támogatását. Az amerikai kormány igen nyomatékosan sürgeti az Ukrajnában lévő atomfegyverek leszerelését, hiszen attól nagymértékben függ a volt Szovjetunióval kötött hadászati fegyverzetkorlátozási megállapodások, a két START-egyez- mény sorsa. Az ukrán külügyminiszter az amerikai sajtóban hivatkozott arra, hogy a leszerelésnek országában — tekintettel az orosz helyzetre — ellenzéke van. melt miniszterelnök-jelöltje, Edouard Balladur igyekezett lecsillapítani. Balladur kijelentette, hogy a jobboldal „tiszteletben fogja tartani a köztársaság intézményeit”, vagyis nem akarja majd kierőszakolni Mitterrand lemondását. Mint mondotta, Francia- ország most éppen elég problémával küszködik, s ezeket felesleges lenne politikai válsággal tetézni. A távozó kormány politikusai is kiálltak az elnök mellett. Pierre Bérégovoy miniszterelnök például azt hangoztatta, hogy a Mitterrand ellen intézett támadás „nem tesz jó szolgálatot Franciaországnak”, Roland Dumas külügyminiszter pedig egyenesen azt mondotta, hogy az elnök „aligha választ majd azok közül miniszterelnököt, akik távozását akarják”. A szélsőjobb oldali Nemzeti Front vezetője, Jean-Marie Le Pen úgy értékelte, hogy „Mitter- randnak máris sikerült elhintenie a viszály magvait” a jobbközép koalíción belül. Föl, föl, ti rabjai... Megnyílt az SZKP XXIX. kongresszusa Zaklatás és fenyegetés Vajdasági magyar és horvát menekültek Francia választások Viharok Mitterrand körül VÉLEMÉNY Bolsevik demokraták? „A bolsevik demokraták a teljes hatalmat akarják” — adta hírül címoldalán, az egyre fenyegetőbb orosz- országi válságról szóló tudósítása címében, egyik országos napilapunk. Micsoda?! — kérdezem magamban derűs csodálkozással. Bolsevik demokraták? Miféle képtelenség ez? Hogy jön össze a tűz meg a víz? No, de legalább szellemes! Nyilván a szerkesztő is viccnek szánta, gondolom. S jóízűen nevetek a címadó szerkesztői leleményen. Aztán a kiélezett hatalmi harc legfrissebb fejleményeit olvasva, gyorsan arcomra fagy a mosoly. Mint a tudósításból is kiderül, Jelcin ellenfelei — a „bolsevik demokraták” — a jelek szerint elérkezettnek látják az időt arra, hogy az orosz elnököt félreállítsák, s így visszaszerezzék korábbi hatalmukat. Mindezt a demokrácia nevében természetesen. Ám hogy valójában miképpen, milyen eszközökkel tennék ezt, s mi lenne mindennek a következménye, azt nagyjából mi is elképzelhetjük. A kommunista visszarendeződés ilyesfajta tragikus fordulatairól sajnos már bőséges tapasztalatokat szerezhettünk. (Találóan szemlélteti ezt a veszélyt a tudósításhoz mellékelt MTI-fotó, a képet pontosan kifejező aláírásával: „Vörös zászló lobog (ismét) az Októberi forradalom moszkvai szoborcsoportján. Vörös posztó Jelcin híveinek”.) Mégsem vicc tehát a „bolsevik demokraták” különös jelzői összetétele! — nyilall belém (mindezt végiggondolva) a hirtelen felismerés. Mert ugye mi sem „természetesebb”, hogy most Jelcin kommunista ellenfelei is demokratának vallják magukat. Sőt, éppen ők vádolják az elnököt az alkotmány megsértésével, s éppen ők kívánják úgymond, megvédeni a demokráciát — egyenesen Jelcin ellenében. Aki köztudomásúan az egyetlen legitim, a nép által valóban demokratikusan megválasztott vezető Oroszországban. S aki — szemben a parlament „konzervatív”, kommunista többségével — még ma is a nép legnagyobb részének bizalmát élvezi. (Arról már nem is szólva, hogy a világ úgyszólván minden demokratikus államának vezetője Jelcint támogatja, mert benne, az ő elnöki működésében látják biztosítva a szabadság és a demokrácia fennmaradását Oroszországban.) Azt mindig is tudtuk, hogy a bolsevikok — mint az idézett cím is utal rá — a teljes hatalmat akarják. Több mint negyven évig a saját bőrünkön éreztük totális hatalmuk minden következményét. És érezzük persze ma is, s még jó ideig. Az oroszországi válság legújabb drámai fejleményei azt is világosan megmutatják, hogy a volt bolsevikok még ma is milyen görcsösen ragaszkodnak megszokott hatalmukhoz. S mint láthatjuk, mindent el is követnek azért, hogy befolyásukat immár a demokrácia viszonyai között, továbbra is megtartsák, illetve visszaszerezzék. Csupán azt nem tudjuk soha megérteni és elfogadni, hogyan lettek ők most egyszeriben (szinte varázsütésre) olyan nagy demokraták. Ilyen egyszerű volna hát? Ennyire gyorsan menne ez a nagy átváltozás? Aligha. Hisz a valódi demokratától mi sem áll távolabb, mint a bolsevik mentalitás. Amit pedig nyilván nem lehet csak úgy könnyedén levetni, mint egy köpönyeget. Lehet persze hazudni, leplezni valódi arcukat, sőt meg lehet játszani a nagy demokratát is. Ám a magatartás és a stílus akkor is megmarad. Az ellentmondást nem tűrő, arrogáns hang és a gőgös nagyképűség, a mindent-jobban-tudás meg az elhivatottság fölényessége mindig árulkodni fog. A „bolsevik demokratákkal” úgy látszik még sokáig együtt kell élnünk. Csak az a fontos, hogy mindig felismerjük őket. S nehogy azt higgyük — mint még gyakran ma is megesik velünk —, hogy ők a mi jótevőink, megváltóink, hivatott vezetőink. Vagyis, hogy ők az igazi demokraták. (Vass László)
