Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-26 / 71. szám
$ PEST MEGYE1 HÍRLAP INTERJÚ 1993. MÁRCIUS 26., PÉNTEK 5 Az év végére jobb lesz a gazdák hangulata Beszélgetés Bogárdi Zoltán Pest megyei képviselővel Bogárdi Zoltánnal, a Pest megyei 1. számú választókörzet MDF-es képviselőjével, a párt elnökségi tagjával a magyar mezőgazdaság jelenlegi állapotáról, az átalakulás menetéről, a keleti piac újra megnyeréséről, a monopóliumok megtöréséről, a tárcát ért kifogásokról beszélgettünk. Erdó'si Ágnes felvétele — A március elejei balatonkenesei frakcióhétvége egyik fontos napirendi pontjaként áttekintettük a mező- gazdasággal kapcsolatos teendőket — mondotta Bogárdi Zoltán. — Eljött a két minisztériumi államtitkár is, s beszámolót tartottak a tárca helyzétéről. Az est folyamán az az általános vélemény alakult ki a képviselők között, hogy a mezőgazdaság mindenképpen nagyobb támogatottságot igényel annál, mint amit a költségvetés jelenleg biztosítani tud számára. — Nem az elmúlt rendszerben megszokott gyakorlatot kívánják ezzel folytatni a képviselők? Akkor a sikerágazatként elkönyvelt mező- gazdaság hatalmas állami támogatást kapott. — Az elmúlt időszakra a közvetlen állami támogatás rendszere volt a jellemző. Ez valóban tarthatatlan. Megfigyelhető viszont, hogy az Európai Közösség igen nagy segítséget nyújt az ágazatnak. Valamekkora támogatásra nálunk is mindenképpen szükség van, ha versenyhelyzetben akarunk maradni. A nagy probléma inkább az, hogy a mezőgazdaság által felhasznált termékek árai már hasonlóak a Közösségéhez, a termelői ár mégis egyharmaddal magasabb. Itt mindenképpen segítene az állami beavatkozás. „Lecseng” a bizonytalanság — Úgy tudom, a mezőgazda- sági termékek ára a közeljövőben jelentősen emelkedni fog- • • — Ez így van, ám az emelkedésnek mindenképpen határt fog szabni a vásárlóerő. Egyébként arra is számítunk, hogy a világkiállításnak — közvetve — a mezőgazdaságra is fellendítő hatása lesz. Az EK társult-tagság szintén növeli a gazdák bevételét. Befolyásolja az árakat az is, hogy a földek használatáért fizetendő földjáradék valószínűleg hosszabb távon is lényegesen alacsonyabb lesz, mint Európában. S ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a mezőgazdaságban dolgozók életszínvonal-igénye még néhány évig alacsonyabb az Európai Közösséget alkotó országokban tevékenykedő gazdákénál, akkor valószínűsíthető, hogy mezőgazdaságunk versenyképessége javulni fog a közeljövőben. — Szó esett a frakcióhétvégén a mezőgazdasági munkanélküliségről is? — Ez a kérdés szinte valamennyi tanácskozáson fölvetődik. Bizonyos vidékeken komoly problémák vannak. Ennek egy része azonban mindenképpen az átalakulásból adódó rendezetlenség számlájára írható. Hiszen számtalan olyan panasz is érkezik, amely szerint nincs, aki a földeket megművelje. A faluagronó- mus ezen a téren is sokat segíthet. — Ehhez a költségvetés már ma is támogatást nyújt. — Igen, ha az önkormányzat mezőgazdasági szakembert alkalmaz, annak költségét a kormány részben átvállalja. A költségvetés kifizeti a mezőgazdasági szaktanácsadás költségeinek 60 százalékát is. Mindent összevetve én igen gyors változást várok erre az évre, amelynek a végén, remélhetőleg, sokkal jobb lesz a gazdák hangulata. Az átalakulás kapcsán jelentkező elbizonytalanodás nagy része „le fog csengeni”. A szövetkezetek — a piaci nyomás hatására — további átalakulás elé néznek. Aprózódá- suk ugyanis még nem fejeződött be, az egyben maradiakból még nagyobb egységek fognak leválni. Mindez piaci hatásra történik. Ugyanakkor várható egy ellenirányú mozgás is. A szövetkezetekből kiváltak ugyanis elkezdenek szervezkedni. — Vagyis végre létrejönnek a klasszikus értelemben vett szövetkezetek. Ez szintén hozzájárulhat a keleti piacok elvesztésével járó megrázkódtatás kikeveréséhez. .. — A közhiedelemmel ellentétben a keleti piacokkal rendkívül gyorsan fejlődik a kapcsolatunk. Újraépülni látszik az, ami hajdanán is megvolt •— papíron. Azért mondom, hogy papíron, mert azt felülről irányították, vagyis nem valódi piac volt. Ez tehát bővülést jelent mezőgazdaságunk számára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a volt Szovjetunió területén, ha lassan is, ha késve is, de lényegében ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint nálunk. Ott is megjelenik az az elit, amely megfelelő árért színvonalas termékeket akar fogyasztani. Szintén a lehetőségeinket növeli az, hogy gazdaságuknak szüksége van szaktanácsadásra, tenyészállatokra, vetőmagra, és így tovább. — Mezőgazdaságunk azonban nem lehet stabil valamennyi szabályozó megszületése nélkül. Mikorra várható a még hányzó, például az állattenyésztési, a bor, az erdő, a vadászati törvények megalkotása? — A mezőgazdasági törvények gerince már kiépült: megszülettek a kárpótlási törvények, a szövetkezeti törvény, az agrárpiaci rendtartás, és remélhetőleg még ebben a félévben meglesz a földtörvény is. Ezek után már csak a kialakult szerkezet belső berendezése van hátra. Azt egyébként nem hiszem, hogy ebben a választási ciklusban valameny- nyi szükséges törvény megszületik. Az országgyűlés mostani leterheltsége és a bürokrácia teljesítőképessége ennek határt szab. Az előkészítés mindenesetre folyamatos. A törvények megalkotása mellett azonban nagyon fontos a mezőgazdasági dolgozók önszerveződése. Erre eddig nem volt szükségük, a piaci megjelenéshez viszont elengedhetetlen. Piaci alapon — Tapasztalataim szerint a szerveződés fő akadályai közé tartozik az információhány, és a félelem. Miképpen kívánja az MDF ezen gátakat lebontani? — Úgy veszem észre, hogy az idő igen sok mindent megold ezen a téren. A választások óta rendkívül sokat változott az emberek hozzáállása — saját sorsuk alakításában. Érdemes például megfigyelni, hogy mennyi bizonytalanság volt a falun élőkben a kárpótlási törvények megjelenésekor. Az emberek nem merték beadni az igényeiket. Ezenkívül rengeteg tévinformáció is keringett. Az információ- szerzést illetően rendkívül fontos a gazdaköri képzés is. A piaci rendtartás megszületésének köszönhetően pedig szerveződnek a terméktanácsok. A termékfölvásárlás egyre inkább szigorúan piaci alapon történik. Mindez szintén a szerveződés felé irányítja a figyelmet. Rá kell jönniük ugyanis a gazdáknak arra, hogy nem lehet például húsz láda málnával megjelenni a piacon, hanem egy egész kamionnal, amit persze töb- bedmagukkal termelnek meg. Kialakul egymás ellenőrzése is. Hiszen ha valaki a rossz minőségű áruját „csempészi” a többi közé, akkor abból mindenkinek kára származik. — Számtalanszor hallani, hogy vállalkoznának ugyan a termelők, de nincs miből, a hitelfölvételi lehetőségek pedig kedvezőtlenek. — Az a legnagyobb probléma, hogy a bankok nem tudják kihelyezni a pénzüket, a gazda meg nem jut olcsó hitelhez. A bankoknak a még rendszerváltozás előtti időből származó rengeteg rosszul kihelyezett hitelét végre központilag kellene kezelni, hiszen a hitelek egy része behajthatatlan. Amíg erre a problémára nem találnak megoldást, addig a bankok nem tudnak rendesen működni —, biztonsági okokból — igyekeznek magasan tartani a kamatlábat. Problémát okoz az is — s erről ritkán beszélnek —, hogy a pénzintézetek jelentős szakemberhiánynyal küzdenek. Az elmúlt évtizedekben ugyanis nálunk nem volt szükség olyanokra, akik az egyes hitelfelvételi kérelmeknél el tudták bírálni, hogy gazdaságos lesz-e a beruházás, vagy sem, érdemes-e pénzt adni, vagy sem. — Gyakran hallani azt a vádat az ellenzék részéről, hogy igen nagy a bevetetlen mezőgazdasági terület. — Az ilyen vádaskodások elsősorban a politika számlájára írhatóak. Ha az ember egymás mellé teszi az elmúlt két és fél évben elhangzott ellenzéki jóslatokat, s szembesíti azokat a valósággal, akkor a dolog komikusnak tűnik. Áprilisig minden évben éhenhalással fenyegetőznek, attól kezdve pedig azzal, hogy búzával kell majd fűteni. Arról viszont nem szoktak beszélni, hogy 1990-ben és 1992-ben rendkívüli volt az aszály, ám az ellátás stabil maradt. Az elmúlt ősz kedvezőtlen időjárási viszonyai ellenére annyi gabonát vetettünk, amennyi az idén is biztosítja az ország ellátását. Ha egybeveszem az átalakulásból adódó problémákat, valamint az időjárás okozta nehézségeket, akkor a helyzet kimondottan jónak ítélhető. Ha valami váratlan probléma nem adódik, akkor az idén is egy jó közepes gabonatermésre számíthatunk. Az ellenzék kifogásai tehát általában csak szurkapiszká- nak tekinthetőek. — Voltak azért visszásságok a mezőgazdaságban a kormány hatalomra kerülése óta. Például a a sertéshús kedvezményes árusítására, majd az ezt követő sertésbehozatalra gondolok. — Az átalakulási időszakban, amikor bizonytalanság tapasztalható mind a termelői, mind a forgalmazói oldalon, s amikor a monopolhelyzetet még nem sikerült felszámolni, akkor az efféle hibák óhatatlanul előfordulnak. Jobb munkával, nagyobb odafigyeléssel nyilván sok mindent el lehetett volna kerülni, de aki irányítja a mező- gazdaságot, az is most szerzi a tapasztalatokat. Hiszen korábban ilyesmire sem szüksége, sem lehetősége nem volt. Ami az ön által említett konkrét problémát illeti: a sertéseket annak idején tovább kellett tartani az ólban, mert nem lehetett eladni. Ez magában rejtette azt, hogy a következő időszakban a túltartott sertés helyére nem lehetett beállítani a malacot, ezért az anyaállattartó levágta a jószágot. Láncreakció indult tehát el, hullámvölgyek és hullámhegyek jelentek meg. Stabil résztvevőkre van szükség a piacon, olyanokra, akiknek a helyzete lehetővé teszi, hogy a jó és a rossz esztendők kiegyenlítsék egymást. — S mi az igazság a gabona-mizériával kapcsolatban? — Ez egy igen érdekes piaci probléma. A monopolhelyzetben lévő gabona- és malomipari vállalatok fölvásárolták a gabonát, s mindjárt eladták a világpiacon, ahelyett, hogy idehaza kockáztattak volna. Megvárták volna, amíg idehaza megemelkedik a gabona ára, úgy tavasz felé, és akkor dobták volna piacra. Nem így történt. Sajnos még a monopóliumok a meghatározók sok ágazatban. — Pedig, megítélésem szerint, a 94-es választások eredményét nem kis mértékben fogja befolyásolni az, hogy fennmaradnak-e a monopóliumok. Annál is inkább, mert úgy tűnik, néhány esetben nem gazdasági, hanem politikai döntéseket hoznak. Például a tavalyelőtti tejtüntetésre gondolok. .. — A politikai vezetés a világon mindenütt rendkívül érzékeny a monopóliumok tevékenységére. Ezért már megalkották a monopóliumellenes törvényeket. A vásárló, vagyis a választó- polgár érdekeit az a kormány képviseli helyesen, amelyik kordában tartja a monopóliumokat. Egyik pillanatról a másikra persze nem lehet megszüntetni őket — ez csak zűrzavart okozna —, tevékenységüket azonban fokozatosan át kell venniük a kisebb vállalkozások tulajdonosainak, így piaci versenyben alakulhat ki a fogyasztói ár. — Nem használ viszont a kis tulajdonosi réteg kialakulásának az a döntés, amelynek során a Csemege üzletláncot egyben adták el a Julius Meinl cégnek, s ráadásul azt sem kötötték ki, hogy kötelesek magyar árut is forgalmazni. — Az üzletláncot még a megelőző, a Németh-kor- mány adta el. A mostani kiskereskedelmi privatizáció már egyenként történik. A számadás ideje — Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Ón a Magyar Demokrata Fórum egyik mezőgazdasági szakembere. A jelenlegi koalícióban azonban nincs esélye arra, hogy a minisztérium élére kerüljön, ez a tárca ugyanis mindenképpen a Kisgazdapárté. — Nem kívántam sem miniszter, sem államtitkár lenni, ugyanis nem tartom magamat jó bürokratának. Munkára szerződtem és úgy érzem, „csak” képviselőként sokkal hasznosabb tudok lenni, nem viszik el az időt a protokolláris feladatok. A koalícióban a földművelésügyi tárca a megegyezés szerint valóban a Kisgazdapárté, így annak vezetése az ő joguk és felelősségük. Ebből adódóan sem bírálni, sem dicsérni nem kívánom az egymást követő miniszterek tevékenységét. A számadás ideje a választásokkor jön el, akkor kell megvizsgálni, hogy a Kisgazdapárt jól sáfárkodott-e a lehetőségekkel. Az MDF- nek pedig a kampány idején kell elmondani, hogy mit csinált volna másképpen, illetve a következő ciklusban mit csinál, ha a szavazók bizalmából kormányt alakíthat 1994 és 1998 között. Tudom, hogy mindent a legnagyobb kormánypárton kérnek számon a választók, mondván, hogy az MDF alakította a kormányt. Ez akkor volna jogos, ha legalább 50 százalékot kaptunk volna a választáson, és nem kényszerült volna az MDF a koalíciós kormányzásra. Hardi Péter
