Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Értékőrző videográfusok Gödöllőn Történelem és művésztelep Utazni az időben, kézzelfogható kö- zelségbe hozni a történelmet, meg- örökíteni a múlandót, behatolni az emberi lélekbe, bejárni messzi vidékeket. .. minderre s még bizonyára sok másra alkalmat teremtett a videotechnika. Már nem csupán kevesek kiváltsága a filmkészítés, videokamerát — mely mozgékonyabb, köny- nyebben kezelhető, anyagilag is elérhetőbb a filmkameránál — bárki kézbe foghat. Különösen megteheti ezt, ha szakemberek segítségét Nagy Sándor: Tovább... (II.) veheti igénybe, nem csupán egyszerű felvevőgép, de jól felszerelt videoműhely áll a rendelkezésére. Gödöllőn a művelődési központban Gulyás Gyula és Gulyás János filmrendezők 1990-ben kezdtek hozzá videográfiai műhely szervezéséhez, mely a következő évben videográfiai egyesületté alakult. Az ide bejövöket megtanítják a kamerakezelésre és egyéb technikai ismeretekre, gondoskodnak esztétikai nevelésükről heti összejöveteleiken, valamint az évente Szadán szervezett táborokban. És természetesen filmeket, élvezhető, bemutatható filmeket készítenek. A Gödöllői Tavaszi Napok rendezvénye volt a gödöllői videográfiai egyesület bemutatkozása is. Három filmjüket láthattuk. Gyerekfejjel politizáltunk... Nagyszőllősi (Kárpátalja) diákok kálváriája 1956 — volt a címe az elsőnek. Két, kárpátaljai kis faluban élő férfi emlékezett a fiatalságára. Indulatok nélkül, derűsen elmesélték, hogyan készítettek röpcédulákat a magyarországi forradalom hírére. Ezért hogyan tartóztatták le, hogyan hurcolták el őket, mennyi időre szólt az ítéletük, abból mennyit töltöttek le a lágerben. Aztán hogyan éltek tovább, most pedig, íme, itt van a papír a rehabilitálásukról — mi is megtekinthettük. El Kazovszkij panoptikuma volt a következő film. El Kazovszkijnak különös, egyéni képzőművészeti alkotásai fennmaradnak. Nem így a színházi előadások, melyeknek létrehozója, vagy díszlet-, illetve jelmeztervezőként részt vesz a létrehozásukban. Azok elmúlnak, a szavak elszállnak, a díszleteket szétbontják, a ruhákat raktárba teszik, átszabják. Az emlékezet őrzi, ameddig-addig őket. Én például talán sose felejtem el azt az Egerben színpadra állított Csongor és Tündét — legalább tízszer, de lehet hogy többször is megnéztem —, mely El Kazovszkij díszleteitől, jelmezeitől vált annyira egységessé, any- nyira ízig-vérig színpadi alkotássá, amilyen színpadra termettnek addig talán senki sem képzelte volna Vörösmarty „könyvszínjáté- káf’. Most a videofilmen egy Merlin Színházban bemutatott El Kazovszkij „panoptikum” előkészületeit, a jelmezek készítését követhettük, majd megnézhettük magát az előadást is, láthattuk a közönséget, hallhattuk egyes nézők véleményét, s megnyilatkozott a művésznő is, tevékenységével, fáradtságával, vallomásával. Végül egy kertbe látogathattunk a videove- títésen. A film címe: Volt egy kert... A filmen Yvette Bower gyermekkori emlékei elevenednek meg a gödöllői Nagy Sándor-házról. Az a régi gödöllői művésztelep! Kertek, műtermek, társaságok, sajátos életforma. A művésztelep egyik vezető egyéniségének, Nagy Sándornak az unokája emlékezett — bejárva a pusztuló kertet, a romló házat, számbavéve, ami a műteremből megmaradt. Hogyan éltek itt, miből, hol étkeztek, aludtak, hogyan küszködtek a beázó tetővel, takarítottak az orosz katonák okozta dúlás után. Ki mindenki is járt hozzájuk. Ki is léptünk a házból, Nagy Sándor-festményeket láttunk, általa tervezett üvegablakokat, már alig megmenthető freskóit a pesterzsébeti plébániatemplom falán. A videofilm viszont megmentette azt az értéket, melyet az emlékező mondatok, a személyesség, a hangulat felidézése jelentettek, s a technika az emlékezéshez illő érdekes megoldásokat is lehetővé tett — elmosódott látványt, fekete-fehér és színes képek váltakozá- sát Nádudvari Anna Interfolktánc ’93 / Kínai Állami Népi Opera A kínai opera nem azonos a mi európai fogalmaink szerinti operával, hanem a művészet minden területét, a színházat, irodalmat, zenét, táncot, a szépművészeteket, a harcművészetet és akrobatikát magában foglaló műalkotás. A szereplőket csoportokba foglalják, minden csoportnak megvan a csak rá jellemző gesztusrendszere, a csoporthoz tartozó alakok meghatározott módon mozgatják kezüket, lábukat, sőt szemüket is. A Kínai Állami Népi Opera mostani magyarországi, március 23, 24-ei nemzeti színházi és máshol történt bemutatóin négy darabbal lépett színre. Címük: Fogadó a keresztárnál, Ószi folyó, A jáde karperec, Zűrzavar a Majomkirály mennyei palotájában. Ne csak Közjátékot, a köz játékát is... Jókedvpárti vagyok Szuhay Balázs, a Ludas Matyi főszerkesztője lesz ezentúl a felelős a televízió nézőinek szórakoztatásáért — terjedt a hír már napok óta. A szóbeszéd igaznak bizonyult, Szuhay Balázs ma veszi át megbízását Nahlik Gábortól, a televízió ügyvezető igazgatójától. — Hogyan szólíthatom? Művész úrnak, humoristának, főszerkesztő úrnak vagy az új megbízatása szerint főosztály- vezető úrnak? — Ha lehet, egyiknek sem, van ugyanis egy becsületes nevem. Egyébként nem vagyok főosztályvezető, hanem a szórakoztató műsorok stúdiójának vezetője. Semmi rang, semmi cím, semmi egyéb. — Mit jelent ez a változás a televízióban? Kiknek a rémálmaiban fog megjelenni Szuhay Balázs? — Remélem, senkiében... — S ha valaki emiatt álmodik rosszat az ön által vezetett stúdió munkatársai közül, mert a beosztását félti? — A televízió egész szerkezete átalakulóban van, megszűnnek a különböző produkciós irodák, teljesen új felállás szerint fog működni az intézmény. Ha valaki pozíció- vesztésnek ítéli azt, hogy ugyanazt csinálja, mint eddig, csak éppen más beosztásban, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni. A felkérés egyébként engem meglehetősen váratlanul ért. Egész pontosan: még azt sem tudom, hogy kik lesznek a munkatársaim. Nyilván lesznek olyanok, akik mellém állnak, olyanok, akik várakozó álláspontra helyezkednek, s olyanok is, akik nem jó szájízzel fogadják a megérkezésemet. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Nem szabad egyébként elfelejteni azt, hogy az elmúlt harmincegynéhány esztendőben rengeteget dolgoztam a televízióban, alig van olyan alkalmazottja, akit ne ismernék, akivel ne dolgoztam volna együtt. Rengeteg baráti kapcsolat is kialakult az évek során, ők nyilván nem fognak ijedtséggel fogadni. — Milyen változás várható a televízió szórakoztatásában? Meg fogjuk tudni, hogy milyen a kormánypárti humor? — Politikai felfogásomat mindenki ismerheti, ennek azonban nem szabad észrevehetőnek lenni a műsorokban. Minden oldalt csipkedni, fricskázni kell, mert ez biztosítja a kiegyenlítődést, a pártatlanságot. Övön alul ütni, rúgni azonban nem szabad, mert az nem humor, hanem politika. Egyébként ha valamilyen pártiságról lehet beszélni, akkor én azt mondom, hogy jókedvpárti vagyok, s szórakoztatni akarom azokat az embereket, akiknek más módjuk nincs is a szórakozásra. Gondoljunk bele, hogy Magyarországon hány millió olyan ember él, aki vagy anyagi problémák, vagy lakóhelye, vagy kora, vagy betegsége miatt semmiféle szórakozáshoz nem jut hozzá. Magyarországon kétmillió ember él Budapesten s nyolcmillió vidéken, közülük rengeteg kis apró falvakban. Semmiféle szórakozási lehetőségük nincs. Az itt élők zöme este, munka után, fáradtan hazamegy s szórakozni akar. Nem azt akarják hallani a televízióban, hogy milyen nehéz sorsuk van, mert ha az van, akkor azt úgy is észreveszik, ha meg nincs, akkor nem kell beszélni nekik. Szeretném, hogy amikor este bekapcsolják a televíziót, felejtsék el gondjaikat, s érezzék jól magukat. —- Ehhez azonban az is szükséges, hogy legyen elegendő előadandó írásmű. — A magyar íróknak több könnyű műfajú művet kellene alkotniuk. Ezt a legnehezebb, de ha megpróbálják, talán sikerülni fog. A politikai életnek is jót tenne, ha egykét író inkább az írással foglalkozna. Szívesen lefoglalnám a teljes energiájukat... — S az új műsorszerkezet Erdó'si Ágnes felvétele kedvezni fog a szórakozni vágyóknak? — A változást teljes részletességgel még én sem ismerem. Azt viszont tudom, hogy a hétvégeken összetett szórakoztató műsorok lesznek fő műsoridőben. Törekszem arra is, hogy a hét közben is legyen mód a szórakozásra. Szeretnék kiharcolni például olyan öt perceket, amelyek feloldanák a komor hangulatot. Mert hiszem azt, hogy az embereknek nemcsak Közjátékra, hanem a köz játékára is szüksége van. — A Pest Megyei Hírlap olvasói a lap hasábjain is számtalan alkalommal találkoztak Szuhay Balázs nevével. Erről azért ugye, nem kell lemondanunk a nyilván sok elfoglaltsággal járó új tevékenysége miatt sem? — Sajnos a Pest Megyei Hírlapra sokkal kevesebb időm és energiám maradt az elmúlt hetekben, hónapokban, mint szerettem volna. Igen lekötött a Ludas Matyi- beli munkám. Elfoglaltságom most még nagyobb lesz, de remélem, hogy időnként azért módom adódik megjelenni ezen újság hasábjain is. Ez elsősorban idő és energia kérdése. Mert kedvem van hozzá! — Annát is inkább, mert, ugye, öntő! tudjuk, hogy Magyarország fővárosa Pest meHardi Péter Széchenyi Napok Alsónémedin 125 éve született Jankó János A Nílustól Szibériáig Széchenyi Napokat rendeznek Al- sónémediben a Széchenyi Általános Iskolában március 28-a és 31-e között. Az ünnepélyes megnyitót március 28-án, vasárnap délután négy órakor tartják, majd emlékműsort mutatnak be Széchenyi István tiszteletére az iskola énekkarának közreműködésével. Kiállítások nyílnak Zsin Judit szobrászművész és Varga Zoltán fafaragó szobraiból, Lugosfalvi Ervin környezetvédelmi fotóiból és az Alsó- némedi nép életét tükröző írásos dokumentumokból. Bemutatják a tanulók gyűjteményeit, munkáit, melyeket az agyagozókör- ben és egyéb foglalkozásokon készítettek. A következő napokban, hétfőn, kedden, szerdán műhelymunka, mesterségbemutatók, fejtörők, vetélkedők, video- és diafilmvetítések, Ki mit tud?, sportversenyek lesznek majd. Szerdán délután az Arvisu- ra színházi társulat bemutatja Horgas Béla A hét törpe című mesejátékát. Jankó János néprajzkutató születésének 125. évfordulója alkalmából a Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Társaság kiállítással egybekötött emlékünnepséget rendez holnap, március 26-án. Délelőtt megkoszorúzzák Jankó János síremlékét (Kerepesi úti temető), majd emlékülés keretében elevenítik fel az európai híres magyar néprajztudós alakját: Gun- da Béla akadémikus elnöki beszéde után Ko- dolányi János Jankó János és Európa címmel tart előadást. Szarvas Zsuzsa a néprajztudós finn kötődéseire, kapcsolataira mutat rá. Az első néprajzi tájmonográfia reprintkiadását (Kalotaszeg magyar népe) Selmeczi Kovács Attila mutatja be. Délután a muzeológus Jankóról lesz szó (előadó Szilágyi Miklós), ezt követően a Néprajzi Falu terveiről (Balassa M. Iván előadása), végezetül a néprajzi fényképezés kezdeti időszakának a Jankóhoz kapcsolódó érdekességeiről hangzik el előadás (Bolyki- né Fogarasi Klára munkája). Délután 5 órakor nyitják meg a Jankó János életét és munkásságát nyomon követő A Nílustól Szibériáig című kiállítást.
