Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZÁNK 1993. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Galga menti gondok Pest vagy Bács-Kiskun? Nem kell a veszélyes hulladék A Parázs vita alakult ki Pest megye köz- gyűlése területfej- lesztési és környezetvédelmi bizottságának ülésén. Első napirendi pontként az országban egyedülálló, Gal- gamácsa külterületén létesített veszélyeshulladék-lerakóhely bővítéséi tárgyalták. Néhány nappal ezelőtt Kar- tat polgármestere, Urbán Imre kéréssel fordult a közgyűlés elnökéhez, Inczédy Jánoshoz. A beadvány tartalmát tegnap a bizottság előtt ismertette, feltüntetve azokat az okokat, amelyek miatt meg szeretnék akadályozni a lerakóhely bővítését. Elmondta, hogy a telep 300 ezer köbméter veszélyes hulladék tárolására van meghatározva, de kihasználtsága nem éri el a teljesítmény háromnegyedét. A probléma gyökerét abban látja, hogy a vállalatot privatizálták. A Földgép Általános Mélyépítő' Vállalat tulajdonából átkerült — többségi tulajdonrészesedéssel — az osztrák PORR cég tulajdonába. Urbán Imre kiemelte, hogy amikor a nyolcvanas évek elején elkezdődtek a tárgyalások a létesítmény odatelepítéséről, tizenkét, később nyolc Galga menti település kapott ígéretet arra, hogy a vállalat valamilyen formában kompenzálja őket az odatelepítésért. Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a vállalat összesen 3 községgel — Galgamácsa, Iklad és Aszód — tárgyalt ebben az ügyben és ezek a települések kapják a mintegy 200 millió forintos kompenzációt. A másik öt falu nem érzi ezt igazságosnak, főleg nem Aszód esetében, ahol szó sincs területi részesedésről, csupán a piactéren folyik át a telep felől érkező Galga. A tényleges bomba azonban akkor robbant, amikor megtudták az érintett önkormányzatok, hogy ezt a 200 millió forintot a cég nem a létesítményért szeretné odaadni, hanem azért, hogy „megpuhítsák” az embereket, és engedélyt kapjanak a telep bővítésére 300 ezer köbméterről 700 ezer köbméteres kapacitásra. Ugyanakkor az emberek közt némi viszályt kelthet az is, hogy a kiutalt 200 milliót kizárólag gázhálózat kiépítésére lehet fordítani, a nyolc ön- kormányzat viszont közösen dolgoztatta ki a fejlesztési terveket. A fejlemények eredménye, hogy a három település gázhálózati költségeit fedezni tudja ez a pénzösszeg. Ennek a viszálykodásnak az áldozata egyébként a nemrég lemondásra kényszerülő galgamácsai polgármester is. Az ellensúlyozásra szánt ösz- szegből kizárt másik öt önkormányzat kijelentette, hogy ha nem részesülnek anyagi támogatásban, nem engedélyezik a telephely bővítését. Ugyanakkor kérik, ha a telep betelt, a cég vonuljon el a környékről, de tartsa ellenőrzése alatt a lerakóhelyet. Mint azt Kartal polgármestere elmondta, a hulladéklerakó közelsége piaci hátrányt is jelent számukra, mert a közelmúltban megtorpant az a vállalkozó is, aki termálszállót szeretett volna ide építeni. A piacra gyakorolt negatív hatás mellett fölvetette a problémát, hogy miért van szükség bővítésre, amikor a telep amúgy sincs kihasználva. A kérdésekre Reiniger Róbert, a környezetvédelmi főfelügyelőség illetékese reagált. Kiemelte, a veszélyes hulladékok tárolásáról beszélni kell, mert az emberek visszariadnak tőle, pedig ilyen intézmények létesítésével Magyarország környezeti állapotát lehet javítani. A galgamácsai lerakóhely — most Pyrus Kft. — ellenőr- •zése folyamatos — folytatta Reiniger Róbert — és az eredmények megnyugtatóak: a veszély minimális, mintaszerűen üzemeltetik, olyannyira, hogy az ENSZ oktató anyagában mint jó példát emlegetik. A vállalat privatizációját illetően hangsúlyozta, a folyamatba nem volt beleszólásuk, pedig a létesítmény 150 millió forintos környezetvédelmi alappal az illetékes minisztérium tulajdonában volt. A telep bővítéséről csakis megfelelő egészségügyi normák teljesítésével lehet szó, de a telep bezárása utáni ellenőrzésről megtudhattuk, hogy jogilag nincs szabályozva. Állami tulajdon esetén a bezárás után folyamatosan kell ellenőrizni a biztonsági követelmények betartását. A jelenlevők ígéretet kaptak arra, hogy a bővítéshez magas környezetvédelmi követelmények teljesítését szabják meg. A cég ügyvezető igazgatója, Egerszegi János megerősítette, hogy a lerakóhely valóban nincs kihasználva, a potenciális veszélyről azonban csak any- nyit mondott, hogy az illegális vagy ismeretlen lerakóhelyek sokkal fenyegetőbbek, mint amit erről a nyugati színvonalon működtetett telepről feltételeznek. A bővítés nem konkrét tény még, mondta, hanem egy olyan komplex terv, amelynek elkészítése során azt mérlegelték, hogy olcsóbb-e bővíteni á már meglévő telepet és kifizetni a kompenzációt, vagy jobb. ha újat létesítenek az ország másik területén. Azt a cég nem hivatott eldönteni, hogy mely településeket illeti meg az összeg. Az igazgató emlékeztetett arra, hogy a napokban Galgamácsa lakosságához kerül az a kérdőív, amelyen több megoldási lehetőség szerepel. Talán az emberek maguk döntik majd el, hogy kell-e a pénz és a megnagyobbított telep, vagy nem kell semmi, és valahol másutt épül egy újabb. A megyei Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat nevében dr. Mudri Katalin ismételten elmondta, hogy évente ellenőrzik a telepet, de azt is hangsúlyozta, hogy hivatalosan még nem kapott értesítést a lerakóhely bővítésének tervéről. Varga A. Tamás bizottsági tag hangot adott annak a gondolatának. hogy ilyen jellegű intézményt nem volt igazán szerencsés dolog magántulajdonba adni, főleg nem külföldi résztulajdonba. A hosszas vita végén Osvay András bizottsági elnök összegezte a hallottakat, és fölkért a bizottság nevében két tagot — Varga A. Tamást és Urbán Imrét —, hogy készítsenek egy memorandumot, amelyben megfogalmazzák, hogy semmiképpen nem tartják szükségesnek a telep bővítését Pest megyében, ellenzik a külföldi többségi részesedést a vállalatnál és rendeletben kívánják megtiltani a külföldről származó veszélyes hulladékok tárolását. A memorandumot április másodikén közgyűlés elé terjesztik és Osvay András hangsúlyozta, ha kell, elmennek a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztériumig, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumig vagy a parlament illetékes bizottságáig. Papp Antonella Ipoly-völgyi problémák Elkészültek a Nehezen boldogulnak az Ipoly-völgyi települések. A költségvetés településenként 40-50 millió forint körüli, a fejlesztésre fordítható összeg pedig többnyire csak apró javításokra ad lehetőséget. Nagybörzsönyben január 25-én elfogadták a költségvetést. Ä község 12 millió forintos forráshiánnyal küszködik, amit remélhetően egy benyújtott pályázatnak köszönhetően pótolni tudnak. További nehézségeket okoz, hogy a településen igen magas — harminc százalék körüli — a munkanélküliség, és a lakosság fele gyermek költségvetések vagy nyugdíjas korú. A közeljövőben bővíteni kell az általános iskolát. Idén javításikarbantartási munkákat végeznek az utakon, járdákon. Gyámügyi segélyezésre legfeljebb 225 ezer forint jut, amihez szintén pályázati forrásból jutnak. Vámosmikolán hatmillió forint jut fejlesztésre. A lakosság fele itt is inaktív, a munka- nélküliség 9-10 százalékos. A községben tornaterem épült, amihez márcsak kisebb tárgyak beszerzése szükséges. (f. 1.) Dönt majd a népszavazás Beszélik, Nagykőrös válni akar Pest megyétől. A hír nem meglepő, évtizedek óta a bácsiak felé kacsingat, akárcsak kisöccse, Kocsér. Persze csak úgy titokban. Hivatalosan soha sehol nem hangzott el a Bács-Kiskun- ba való település szándéka. Csak beszéltek, beszélnek róla. Csupán lokálpatriotizmus? Sosem derült ki, vajon a lakosság körében mennyire népszerű ez a gondolat. Vannak, akik azt mondják, ha népszavazást írnának ki, a többség az elszakadás mellett voksolna. Mások legyintenek, szerintük csupán a múltba gyökerező lokálpatrióta sértődöttség munkál azokban, akik megkérdőjelezik a közigazgatási határok igazságosságát. Mert ma már lehet arról is beszélni, ami a pártállam idején szóba sem jöhetett. Nos, annyi azonban már tény, hogy a Magyar Demokrata Fórum nagykőrösi szervezete a minap állást foglalt a kérdésben. Nevezetesen, a közvélemény elé kell vinni a dolgot, és ha a nagykőrösiek többsége a Bács megyéhez való csatlakozást támogatja, hozzá lehet fogni az érdemi intézkedésekhez. Kocsér ennél is előbbre tart. Ott már testületi szinten is elfogadtak egy határozatot, miszerint, ha Kőrös átpártol amoda, ők sem maradnak ideát. A fejleményekről Kiss Jánosnak, Nagykőrös polgármesterének véleményét kértük ki. — Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem a polgármester vagy a képviselő-testület véleménye vagy döntése szabályozza ezt a kérdést. A város lakosságának nyilvánvaló állásfoglalása kell ahhoz, hogy a Bács-Kiskun megyéhez való csatlakozásnak a lehetősége egyáltalán felmerülhessen. Testületi és bizottsági szinten korábban valóban felmerült ez a kérdés, de akkor is az az álláspont alakult ki, mint ami az MDF helyi szervezetében legutóbb, hogy mindenféle előkészület nélkül, egyelőre különböző fórumokon nyilvánosság elé kell vinni az ügyet. A reagálásokból majd következtetni lehet arra, hogy a lakosság akarja-e vagy sem a csatlakozást. Népszavazást kezdeményezhetnek Amennyiben igen, akkor a törvényben meghatározott módon lehet aláírásokat Vimola Károly felvétele gyűjteni, és ha érdemi a támogatás, akkor az önkormányzat testületének kell döntenie a népszavazás kezdeményezéséről. Mindezt természetesen meg kell előznie a Bács-Kiskun megyei és természetesen a Pest megyei önkormányzat állásfoglalásának. Tehát egy elég hosz- szadalmas folyamatról van szó, ami azt jelenti, hogy 1995. január 1-jéig nem kerülhet sor a csatlakozásra akkor sem, ha akadálytalanul haladna az ügyintézés. — Ön hogyan ítéli meg a csatlakozás esélyeit? — A lakossági vélelmekről úgy összességében pontos információim most még nincsenek, de különböző szervezetek, vállalal- kozók már nyilatkoztak, s ezek bizonyos megfontolásokból a Bács-Kiskun megyéhez való kapcsolódást támogatják. Természetesen vannak merőben ellentétes vélemények is. Éppen ezért mind a saját, mind pedig az önkormányzati testület nevében csak azt mondhatom, hogy ez a kérdés semmiféle hatalmi eszközzel nem oldható meg, csakis egy lentről induló kezdeményezés alapján lehet döntéseket hozni. — Mik azok a szempontok, amelyek egyáltalán a probléma mérlegelésére adhatnak alkalmat? —-Mindenekelőtt azok az előnyök, amik a Bács megyei központhoz való közelségből fakadnak. Hosszú lenne, de azt hiszem nem is szükséges ezeket részletezni. De vannak más szempontok is. Nagykőrös valamikor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt. A városnak vesztesége származott abból, hogy az új megyehatárt közvetlenül alatta húzták meg. Nagykőrös valahogy kiszorult a perifériára, Pestről a „szelek” csak Ceglédig értek el. Valamikor nem volt hátrányos Valamikor Pesthez mint megyeközponthoz való tartozás nem volt ennyire hátrányos, hiszen a város pusztái, birtokai jószerével Gyál alá nyúltak, és ez a jelentős kiterjedés érdemesítette a Pest megyei jelenlétre. Ez a múlt. Amikor a város birtokait elvesztette, lényegében a kéi konkurens település, Cegléd és Kecskemét közé szorult. Úgy gondolom, most a huszadik század vége felé, amikor a különböző adminisztratív, gazdasági, kulturális és tulajdonviszonyokkal összefüggő kapcsolatrendszer kialakítható, akkor szerencsésebb az, ha ezen lépéseket déli irányba teszi meg a város. — Általában csak a Bács megyei érdekeltség előnyeiről esik szó. Nem tudni, vajon a város hajlandó e vállalni a csatlakozásból eredő terheket. — Nos, kétségtelen, hogy konvenciók omlaná- nak össze, ami sok küszködést eredményez. Számolni kell az egészségüggyel, oktatással, iparszerkezettel, vállalkozásokkal, és ügyintézésekkel, egyszóval minden gazdasági, politikai organizmussal összefüggő átszervezésnek a hosszadalmas és minden bizonnyal jelentős nehézségeket okozó következményeivel. Ezért sem akarja az önkormányzat semmi szín alatt erőltetni a csatlakozást, hiszen a lakosságnak látnia kell az előnyök mellett a hátrányokat is, hogy eldönthesse, felvállal- ja-e az új környezetet, avagy elutasítja. M. J.
