Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 3.. SZERDA Románlakta területi autonómia Nacionalista csomag Együtt a Hágai Bírósághoz Pozsonyi válasz Egy Párizsban székelő ro­mán nacionalista szerve­zet, a „Garda-Romania" az utóbbi időben különös akcióba fogott: csomago­kat küld a bulgáriai Szi- lisztraba. A Szófiában hétfőn köz­zétett jelentés szerint a Pá­rizsban feladott csomagok tartalmazzák a ”Garda-Ro- mania” programját, Nagy- Románia térképét, vala­mint egy kérdőívet is. A program három lép­csőben vázolja fel Nagy- Románia megteremtésének az eszméjét. Az első lép­csőben a „Garda-Roma- nia” létre akarja hozni Kisebbségi jog A szlovákiai magyar kisebb­ség képviselői „kedvezőt­len időpontban” álltak elő követeléseikkel — vélte a Szlovák Köztársaság új el­nöke. Micha! Kovac megjegyez­te, hogy kompromisszum nélkül nem lesz alkotmány­törvény a kisebbségi kérdés szabályozására. A szlovák képviselők nem kívánnak semmi rosszat a magyarok­nak, csak épp megvannak a saját elképzeléseik a kisebb­ségi jogok európai normái­ról. Azt sem lehet zokon venni tőlük, ha érdeklődnek a magyarországi szlovák ki­sebbség helyzete iránt. kommandóit Románia je­lenlegi határain kívül azo­kon a területeken, ahol ro­mánok élnek. E struktúrák megteremtésének az lenne a célja, hogy „szükség ese­tén védelmezzék Nagy-Ro- mánia érdekeit”. A máso­dik szakaszban autonóm te­rületeket akarnak létrehoz­ni a románok lakta területe­ken. A befejező szakasz lenne e területek független­ségének kialakítása és nép­szavazás útján történő egyesítése. A bolgár hírügynökség a csomagban talált kérdőív egyik kérdése alapján követ­keztetett Nagy-Románia Németország és Oroszor­szág szorosabban együtt kí­ván működni az űrhajózás­ban. A német űrhajózási ügynökség vezérigazgatója, Wolfgang Wild hétfőn Bonn­ban megállapodást írt alá az orosz partnerügynökség vezetőjével, Jurij Koptyev- vel a világűr békés célű ku­tatásáról és hasznosításáról, illetve az e területen megva­lósítandó kooperációról. Az aláírás alkalmából a kutatá­si és technológiai ügyek né­met minisztériuma hangsú­lyozta: a presztízsvállalko­zások ideje a Kelet és a megszületésének feltételez­hető dátumára is, mivel a feladók az iránt érdeklődtek a címzettektől, hogy „akar­ja-e a Nagy-Romániához fű­ződő vágyunk teljesülését 2000. december 1-jéig?” A bolgár hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy „Nagy-Románia” tér­képe Bulgáriával, Magyar- országgal és Ukrajnával szembeni területi igényeket tükröz. A „Garda-Roma- nia” kérdőíven egyebek kö­zött azt tudakolják a címzet­tektől, hogy mi a vélemé­nyük a jelenlegi román ve­zetésről, és ki kormányoz­hatná az országot. Nyugat valósággá vált köze­ledésével lejárt, az anyagi eszközök szűkösségének kényszere miatt a nagy vál­lalkozásokat a jövőben csak nemzetközi együttműködés­sel lehet megvalósítani. A német és az orosz ügy­nökség első közös munkája a földre visszatérő, kísérle­tek végrehajtására alkalmas automatizált űrkapszula, az „Express” megépítése és űrbe juttatása lesz. A startra valószínűleg 1994-ben ke­rül sor, a vállalkozásban Ja­pán is részt vesz majd egy hordozórakétával. Veszteglő' hajók Uszályzár a Dunán Hat uszályával együtt kény­telen volt horgonyt vetni a magyar zászló alatt hajózó „Eger” is a Vaskapu közelé­ben egy hete létesített jugo­szláv uszályzár közelében. Ezzel tizenhétre emelke­dett a különböző, köztük magyar zászlók alatt haladó hajóvonták száma, amelye­ket megakadályozott a Du­nán fölfelé vagy lefelé való közlekedésben az, hogy 12 jugoszláv uszály a 836-os folyamkilométemél hor­gonyt vetve a folyam hajóz­ható csatornájában eltorla­szolta a hajók útját. Tíz kon­voj várakozik a Vaskapu­zsilip fölött, hét pedig a tor­lasz alatt. A hajózó sávot eltorlaszo­ló uszályok legénysége a ju­goszláv hajózási vállalat igazgatója szerint megszakí­totta a rádiókapcsolatot a szá­razfölddel, csak úgy lehet érintkezni velük, hogy kül­döncöket menesztenek a le­horgonyzóit vízijárművekre. A jugoszláv fél a blokád­dal azt próbálja kikényszerí­teni, hogy a román oldalon lévő Vaskapu-zsilipen bo­csássák át kőolajszállító konvojait, de az ENSZ-em- bargó alapján a román fél ezt eddig visszautasította. Pozsonyból tegnap megér­kezett a válasz arra a levél­re, amelyet Martonyi János külügyi államtitkár az el­múlt héten intézett szlovák partneréhez, Ján Lisuch, külügyi államtitkárhoz a bősi vízlépcső-vita ügyé­ben. A cseh parlament dön­tése után egyértelmű hely­zet alakult ki a vízlépcső ügyében. Lehetővé vált, hogy az államközi vita ren­dezésében Budapest és Po­zsony előrelépjen, és aláírja a Hágai Nemzetközi Bíró­sághoz közösen benyújtan­dó úgynevezett alávetési nyilatkozatot. Ján Lisuch most megérke­zett válaszlevelében kifejtet­Az orosz elnök kedden burkolt formában értésre adta: a konzervatív előre­nyomulás megállítására megvan a megfelelő esz­köze. Bár nyíltan nem mondta ki, szavai azt su­gallták, hogy végső eset­ben kész az elnöki kor­mányzás bevezetésére. Re­mélem nem jutunk el idá­ig, az alkotmányt tisztelet­ben kell tartani — hangoz­tatta Borisz Jelcin a De­mokratikus Választás ne­vű, éppen az elnök támo­gatására alakult reformer te: a Szlovák Köztársaság kész tárgyalni az alávetési nyilatkozat végleges szöve­géről. A Lisuch-levél kapcsán Herman János felhívta a fi­gyelmet arra, hogy mind a mai napig nem érkezett hiva­talos válasz Vladimir Meci- artól arra a levélre, amelyet Antall József kormányfő még február 5-én intézett a szlovák miniszterelnökhöz. Herman János szerint a magyar Külügyminisztéri­um nem tekintheti teljes ér­tékűnek Kisuch válaszleve­lét, mivel a magyar fél által javasolt találkozónak sem a helyét, sem az idejét nem határozza meg. tömörülés keddi gyűlé­sén. Az elnök 15 perces beszédében vázolta azo­kat az elképzeléseket is, amelyekkel a népképvise­lő kongresszusra kíván fel­készülni. Jelcin állásfoglalása nyilvánvaló figyelmezte­tés a csütörtökön összeülő parlamentnek, amely a kongresszus összehívásá­nak idejéről és napirendjé­ről, valamint az alkotmá­nyos válság áthidalását célzó elnöki javaslatokról tárgyal majd. Orosz—német űrprogram Békés kutatás Mindenre elszántan Elnöki kormányzás VÉLEMÉNY El kell kerülni, hogy a közokta­tásban a médiaháborúhoz hason­ló harc alakuljon ki. Nem va­gyunk még a konszenzus boldog állapotában, mint ahogyan azt a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium próbálja beállítani. A művelődésügyi tárca nem tar­totta fontosnak az egyeztetést az érintett szervezetekkel. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések hang­zottak el állítólag azon a múlt pénteki sajtótájékoztatón, amelyet több érdekelt pedagó­gus-szervezet tartott. Állítólag, mondom, ugyanis nem voltam ott. De még mi­előtt bárki.felelőtlenséggel vádolna, hogy olyan esemény­ről írok, melyen nem is vettem részt, sietve megnyug­tatom, hogy nem maradtam le semmiről. Majd egy éven át számtalan oktatási fórumon, vitán, tájékoztatón lehettem je­len a közoktatási törvénytervezet kapcsán, így sok újdon­sággal nem tudnak meglepni a hozzászólók. Ráadásul pén­tek este vendégségben töltöttem az időt, s elkaptam egy- egy pillanatot a Híradó, később pedig az Egyenleg idevágó képsoraiból. Miket is mondhatnak, viccelődtem, s a másna­pi újságok igazolták feltételezéseimet. A téma, az évek óta készülő új közoktatási törvény per­sze nem ilyen könnyed; nagyon is komoly és fontos határo­zatokról van szó. Ezerszer leírtuk már, hogy a társadalom szinte minden tagját — akár gyermek, szülő vagy pedagó­gus — érintő nagy horderejű kérdésről van szó. Ennél és az ehhez hasonló frázisoknál azonban már tovább kellene lépni. Nem lenne érdektelen, ha néhány politológus és szocio­lógus sokirányú elfoglaltsága mellett — kormányszidás, hi­bás prognózisok gyártása, állandó huhogások — látleletet venne az iskolák környékéről, kimutatná az utolsó hat­nyolc év fantasztikus változásait. Az elengedhetetlenül fontos törvény kidolgozása a mi­Oktatás, kioktatás nisztérium feladata. Ötven személy hosszú hónapok óta fá­radhatatlanul, a szó szoros értelmében éjt nappallá téve dol­gozott a tervezeten. Ez persze még nem érdem, ettől még rosszak is lehetnének az elképzelések. Számtalan egyezte­tés történt, legutóbb épp azok álltak fel sértődötten az asz­taltól, akik most azt állítják, a tárcának nem fontos a kon­szenzus. Tapasztalatom, hogy minden erőfeszítés, részered­mény és kialakult változat után azonnal az elutasítás, a za­bolátlan kritika, az olcsó sajtóbeli hisztériakeltés követke­zett. Egyetlen egyszer sem sikerült olvasnom a sok esetben szakmailag megalapozatlan, vagy épp nevetséges kritikák bírálatát. Hiába dolgozik „odafent” a jó szándékú csapat, a sok ezer helyi tantestület másképp érzékeli a dolgokat. Nemré­gen ugyanezek a személyek egy délelőtti rádióbeszélgetés­ben azt panaszolták, hogy a tárca nem képviselteti magát. Csak azt felejtették el kimondani, hogy azért nem jött sen­ki a stúdióba, mert épp azon a délelőttön terjesztették a kor­mány elé a tervezetet, hosszú hónapok verejtékes munká­ját. Az sem mellékes, hogy sokszor hiába küldték el vitára és véleményre a tantestületekhez a tervezetet, nemegyszer hozzácsatolva a nemzeti alaptanterv vázlatát, amikor az is­kolák legnagyobb része belső ügyével, az igazgatóválasz­tással volt elfoglalva. (Ezek felmérése is igencsak tanulsá­gos lenne...) Természetesen szükséges a dokumentumok megismertetése, ám a napi konfliktusokkal terhelt, érdekek­ben megosztott tantestületek nem tudtak érdemi válaszokat és megjegyzéseket fűzni az alakuló törvény szövegéhez, így jött el a gittrágók, a kákán csomót keresők ideje. Ott ül a képernyőn Szőllősiné, a Pedagógusok Szakszer­vezetének főtitkára. Télen, nyáron, februárban és júliusban nyilatkozik, hogy elfogadhatatlan a tervezet, tanár-, diák- és pedagógusellenes. Mondja ezt egy olyan szervezet veze­tője, ahol évtizedeken keresztül a nyári beutaló és a névna­pi köszöntés volt az egyetlen harci tett, felmutatható pro­duktum. Ott ül a képernyőn Pokomi úr, az egykor alterna­tív és fiatalos ellen-szakszervezet, a PDSZ lánglelkű szóvi­vője, aki röpke egy év alatt több bakit követett el nyilatko­zataiban, mint a tárca államtitkárai együttvéve. Most pedig boldog szimbiózisban mosolyog azzal, aki ellen az egész szakszervezet megalakult. Ott ül a képernyőn Sáska úr, a főváros oktatási bizottságának elnöke, aki... Uram, fogd vissza a toliamat... Ha egyszer elcsitulnak az aktuális bot­rányok a főváros vezetésében — Arizona, Nagycsarnok, BKV stb. —, megérdemelne egy misét a Városháza okta­táspolitikája, persze nem az ismert szólamok, hanem konk­rétumok alapján. Ettől függetlenül rendkívül találó a média-hasonlat. Itt is hosszú tárgyalássorozat után vagyunk, az ellenzék rendkívül nagy erőket vetett a küzdelembe. A neves ren­dező Lucifert idézte a Parlamentben, országjáró haknibri­gádok magyarázzák oktatási fórumokon a tervezet ször­nyűségeit, a világnézeti semlegességről többet vitatkoz­tak, mint az EK-tagországok együttvéve (nota-bene, az egyházi iskolák száma másfél százalék), az önkormány­zati szövetségek állandó témája a finanszírozás, amit per­sze úgy képzelnek, hogy az állam adja a pénzt, de semmi­be ne szóljon bele. Ahhoz sem kell jóstehetség, hogy lássuk, az ellenzék célja ismét az időhúzás. Az, hogy a választásokig lehető­leg ne szülessen meg az új törvény. (Székely Ádám)

Next

/
Oldalképek
Tartalom