Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 24., SZERDA A csodákat teremtő ember Boldog voltam, mert szerettek Wienna, 1907. Egy Sopron környéki bakfis megbűvölten áll a Burg Ring forgatagában, ámulva figyeli a szokatlan képet. A tavaszi fényben suhanó hintókat, melyben elegáns dámák ülnek, s a monarchia ármádiájának elitjét, a nyalka huszártiszteket. Bécs a Ferenc József-i aranykorszak utolsó éveit éli, színes és mozgalmas. A Hofburg mögötti kiskocsmák lugasaiban habzik a sör, s a haboskávé mellé kuglófot kínálnak. A suszterinasok felváltva fütyülik a régi Strauss-keringő- ket a Schrammel-melódiák- kal, a sramli akkor indult el hódító útjára. Azt a kislányt Mariskának hívták. És olyan bájos volt, olyan aranyos, hogy a zsaket- tes, sétapálcás arszlánok lopva utánabámultak. Azért lopva, mert Mariskát két állandó lovag kísérte. Gyula és Ferenc. A két fivér. Másrészt az idő tájt csak lopva volt illendő egy hajadon bájait megcsodálni, s a bécsi gavallérok tudták az illemet. Gyulának és Ferencnek közös szabóműhelyük volt a Wolfengassen, s azzal a szándékkal hozták fel Mariskát Sopronból, hogy ő is kitanuljon egy szakmát a rohamosan iparosodó Bécsben. A tervek közt a férjhez adás is benne volt, ám erre még sokáig kellett várni, mert közben megváltozott a világ, háborús szelek kezdtek fújni. Mikor a háború kitört, Gyulát elsők közt mozgósították, s elsők közt esett el a szerb harctéren. Pedig hogy mondta, amikor bevonult: meglátjátok, mire a levelek lehullanak, vége a csatának. Az utolsó estén teli torokkal fújta: Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tied sohasem Bosznia! A háború után rosszul mentek a dolgok Bécsben, Ferenc felszámolta a szabóságot, és visszatelepült Sopronba. Mariska — milyen jó, hogy kitanulta a felsőrészkészítést — Pesten lelt munkát, egy Csillaghegyen lakó rokon fogadta magához. Itt ismerkedett meg Mráz József gőzgépszerelő segéd úrral, aki 1922-ben tért vissza a hadifogságból. Az ismerkedésből leánykérés lett, majd menyegző, pedig egyikük sem volt már túl fiatal. Ám a házasságuk nyugodt és békés volt, Mariska soha nem bánta meg, hogy igent mondott a József szerelte, majd ő lett a karbantartójuk. Mariska közben főzött, mosott, vezette a kis háztartást, nevelte a kis Józsit. És hordta a takarékba a megspórolt pengőket. Ebből épült később a ház Gyá- lon. Mráz József élete végéig megmaradt jó férjnek és jó apának, 1956-ban tette le örökre a szerszámait, Mariska pedig felvette az özvegyi feketét, melyhez mindmáig hű maradt. * Aprócska szoba, ódivatú bútorokkal. Az ágyon sápadt színű horgolt terítő, a falakon megfakult fotográfiák. Egy Ligeti Ági kézcsókkal és virággal köszönti a 102 éves Mariska nénit az önkormányzat nevében halk szavú, szorgalmas ipa- doboz teli emlékkel, többnyi- roslegénynek. re régen élt és rég halott rokoEgy-két év után elkezdtek nők fényképeivel. Mariska gyarapodni, kivált amikor néni sorolja, ki kicsoda. S két Szentendrén a papírgyár meg- régi emlék közt eldalol egy épült. A gyár gőzgépeit Mráz régi keringőt. Németül, bécsi dialektusban. Le is fordítja: Kint a kertben sétálunk kettesben. Mi is kettesben ülünk a kis szoba csendjében, mely megtelik 102 év emlékeivel. Megidézzük az agg császárt, amilyennek Mariska néni látta 1912-ben. Aztán Ferenc Fer- dinánd trónörököst és Zsófia főhercegasszonyt, mielőtt elmentek meghalni Szarajevóba. Aztán ugrunk néhány évet az időben, s feltűnik egy csillaghegyi kiskocsma, ahol Mráz Józsefet bemutatták a barátok. Fatányéros, bécsiszelet, liptói túró zöldpaprikával. És cigánymuzsika esténként: Csak egy kislány van a világon. Pereg a kép, újabb dalok csendülnek: Horthy Miklós ha felül a lovára. Világválság, aranypengő. Aztán megint gyűlnek a viharfelhők, szerelvények gördülnek ki az állomásokról, irány a Don-kanyar. * Milyen volt Gyál 1943-ban? Ott, ahol most áll a ház, csak homokos puszta húzódott, elsőként Mráz József vágta bele a kapát, hogy családi fészket építsen. Az egykori szomszédok rég meghaltak, s a fák is, melyeket még Mráz József ültetett. Az utolsó mohikánt, egy almafát, az ősszel vágtak ki. Gö- csörtös törzse úgy fekszik a fűben, mint öreg halott Szent Mihály lován. Mariska néni reszketeg kezekkel simogatja, hány emlék tanúja volt e vén fa? Békés poharazgatá- soknak, hangos lagzinak, a kis unoka is ez alatt tanult meg járni. Mariska és Gyula bátyja bevonulása eló'tt 1914 augusztusában — Boldog volt, Mariska néni? — kérdem búcsúzáskor. — Nagyon boldog — mondja az idős hölgy mély meggyőződéssel. — Mert örülni tudtam a kis örömöknek. Egy szép dalnak, egy csokor virágnak, vagy egy kedves köszönömnek, melyet a férjem mondott egy jó ebédért. Boldog voltam, mert szerettek az emberek, kivált a családom. És én is szerettem mindenkit. A boldogság titka? Ne várj az élettől csodákat, mert csodák nincsenek. Ami szép. ami jó, azt önmaga kell megteremtse az ember. A boldogságot is. * Özvegy Mráz Józsefnét, Mariska nénit nemcsak szerették, de ma is szeretik. Száz- kettedik születésnapja alkalmából a gyáli önkormányzat fogadást adott tiszteletére. Elárasztották virággal, ajándékokkal. És persze jókívánságokkal is. Amihez mi is hozzátesszük a magunkét: még sok ilyen múltidéző születésnapot kívánunk, Mariska néni! Matula Gy. Oszkár A családvédelmi szolgálattal mindenki elégedett Nők beszélgetnek nőkkel A huszonhat éves fiatalasszony, nevének elhallgatásával, szívesen elmondja a nyilvánosság eló'tt is esetét. Két kisgyermeket nevel néhány hónapos krízis után immár harmonikus családi körülmények között. Alkalmanként védekeztek is férjével egy nem kívánatos harmadik terhesség ellen, de az mégis bekövetkezett. Albérletben laknak, s éppen most nyílna lehetőségük — egy a családi kasz- szát jelentősen megterhelő lakásvásárlásra. Ilyen háttérrel nem merik vállalni a harmadik gyereket... — Anyagi gondjaink vannak, s ez a legfőbb oka, amiért eljöttem a családvédelmi szolgálathoz. El szeretném vetetni magzatomat — mondja a fiatalasszony, s a tekintetével is jelzi, többet nem kíván a Ail- vánosság elé tárni egyéni gondjából. Acs Rozália, a Szent Rókus Kórházban működő Pest Megyei Családvédelmi Szolgálat vezető védőnője meg is kér bennünket, hogy fáradjunk ki egy időre a szobából: szeretne kettesben maradni páciensével. A párbeszéd idejét arra használjuk fel, Halmos László szülész-nőgyógyász szakfőorvossal, hogy a megyében működő családvédelmi szolgálat eddig csupán két hónapos tapasztalatait összegezzük. — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a szolgálat megalakulása és beindulása óta eltelt idő nagyon rövid ahhoz, hogy számokban is kifejezhető eredményeket sorolhatnánk. Azt azonban már most is látjuk, hogy ez a fajta tevékenység sokkal emberségesebb, mint a sokak által olyannyira bírált, elítélt AB-bi- zottsági rendszer volt — eredményei várhatóan a jövőben fognak jelentkezni. Lelkiismeretes védőnők Halmos főorvos úr elsősorban abban látja ennek a szolgálatnak az újszerűségét, pozitivi- tását, hogy a megye 17 család- védelmi központjában nők beszélgetnek nőkkel. — Jóval oldottabb hangulat s bensőségesebb beszélgetés alakul ki az azonos neműek között. A megyében mindenütt azt tapasztalom, hogy hihetetlenül lelkesek azok a védőnők, akik önként vállalták ezt — a jelenleg másodállásban végzett — szolgálatot, és az arra felkészítő tanfolyamot. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy a családvédelmi munkában részt vevő munkatársak úgy fogtak bele ebbe a számukra is újszerű feladatba, hogy tudták: a területükön élő lakosság körében még a legalapvetőbb fogamzásgátlással, terhességmegelőzéssel kapcsolatos információ sincs meg, illetve hiányos, ennek pótlása nagy feladatot jelent. Új tapasztalat azonban az, hogy a családvédelmi szolgálatnál tevékenykedő védőnőkhöz fordulók még azokkal az alapvető jogszabályokkal sincsenek tisztában, amelyek a terhes nők munkavállalásával, illetve munkanélküliségének kimondásával, a nagycsaládok anyagi természetű megsegítésével, a nekik járó, például lakásvásárlásra fordítható hitelekkel kapcsolatosak. A Szent Rókus Kórházban dolgozó területi főorvosnak, mint a megyei családvédelmi központok tapasztalatait ősz- szegyűjtő szakembernek az a meggyőződése, hogy az a törvény, amely megalkotta ezt a szolgálatot — bár nem egykét éven belül, hanem hosz- szabb idő alatt — be fogja bizonyítani a gyakorlatban is létjogosultságát. — A jogszabály alapvető célja — mondja Halmos főorvos úr —, hogy csökkentse az abortuszok számát, súlyt fektessen a nem kívánt terhességek megelőzésére, azok kivédésére s széles körű informáltságot nyújtson a fogamzásgátlás módszereiről. Emberi hang, kellemes hangulat — Hogyan történik mindez a gyakorlatban? — kérdeztük immár a négyszemközti beszélgetés során a vezető védőnőt. — A szolgálat alapelve az, hogy se lebeszélni, se rábeszélni nem szabad a hozzánk nem kívánt terhesség miatt fordulókat. Úgy kell velük négyszemközt beszélgetni, hogy saját belső döntésüket válasz- szák.Tudjuk, hogy a szolgálatnál megjelenők többsége már hosszú napokon-éjszakákon át vívódott problémáján, s a kis otthoni közösség döntött is abban, akarják-e, vállalják-e a gyereket, vagy sem. Nekünk nem szabad befolyásolni őket ebben, hanem ehelyett sokoldalúan fel kell tárnunk előttük: mit is jelent az a döntés, amit meghozott, meghoztak. A fiatalasszony, aki kedvünkért elmesélte egyéni problémáját a négyszemközti beszélgetés után is a védőnő szobájában maradt, mondani akar valamit nekünk — jelezte Acs Rozália. — Bevallom őszintén — kezdte szemlesütve az asszony —, először nagyon féltem. Még sohasem volt terhességmegszakításom, s az egykori AB-bizottságról olyan rémisztő dolgokat hallottam. Azt hittem, itt is majd a szememre vetik, miért nem vigyáztam jobban, vagy szigorúan megrónak, utasítgatnak, hogy gondoljam meg, mit teszek. Ugyanakkor pont az ellenkezőjét tapasztaltam: emberi hangon, kellemes légkörben beszélgettünk a védőnővel, aki megértette nehézségeimet. Tanácsára valóban megfogadtam, hogy az abortusz után megfelelő védekezésért szakorvoshoz fordulok. A gyerekvállalás felelőssége — Soha nem felejtem el — idéz fel egy kedves emléket a védőnő —, hogy egy ízben amolyan ágyszéli beszélgetés eredményeképpen, sikerült segíteni abban a döntésben, hogy elhatározását megváltoztassa egy fiatal anya, akit már felvettek a kórházban a műtétre. A hasonló esetek, vagy például annak az asszonynak a megnyilvánulása, aki az abortusz után meglátogatott két gyermekével, nagy mértékben megerősítik hitünket a munkánk eredményességében. A gyermekvállalás felelősségét a szülőkben úgy lehet növelni, ha a családvédelmi szolgálattal és annak céljaival támogatólag együttműködik minden érintett szakember. Így idővel csökkenhet a nem kívánt terhességek száma, ráébresztheti a családokat arra, hogy bármilyen védekezés, születésszabályozási rendszer jobb, mint hogy egy véletlen, akaratlan „baleset" bekövetkezzen, és terhességmegszakítás legyen a vége. Maliár Éva
