Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁRCIUS 23.. KEDD 7 Jól megy a Pécel és Vidéke Takarékszövetkezetnek Sikeres bemutatkozás Ludwigsburgban Aki egyszer Hat település — Pécel, Isa- szeg, Kerepestarcsa, Nagy- tarcsa. Csömör és Gödöllő' —, 76 600 főnyi lakosság, melyből 16 ezren tagok a pénzintézetnél, 600 milliós forrásállomány, s csaknem 800 milliós mérlegfőösszeg — ezek a legfőbb ismérvei a Pécel és Vidéke Takarék- szövetkezetnek, amely a csaknem három évtizede megkezdett kiépülése, illetve fennállása alatt tekintélyes rangot vívott ki magának a hasonló társintézmények közében. Mint az említett pénzintézet elnöke, Sum Gvörgyné mondja: jól megy a Pécel és Vidéke T akarékszövetkezetnek. — Pest megyei viszonylatban is jó közepesnek, országosan pedig nagyon jónak tartják a takarékszövetkezetünket. Hogy minek köszönhetjük e rangot? Valószínűleg annak, hogy a szövetkezet, melynek első, péceli fiókja 1964-ben nyílt meg, majd folyamatosan települtek kirendeltségei Isaszegen (1967-ben), Kerepestarcsán (1977-ben), Csömörön (1980-ban), Nagytarcsán (1981-ben), s Gödöllőn (1986-ban),. fennállása alatt mindvégig azon igyekeztünk, hogy a helyi adottságokat figyelembe véve alakítsuk hiteles kamatpolitikánkat. Ezeken a településeken ugyanis — s ez meglátszik a nálunk lekötött betétek nagyságán — nem nagypénzű, gazdag emberek élnek. Fiókjainkban nincsenek többmilliós összegű betétek. Mindamellett, hogy ezek a zömében kis összegek több munkát adnak dolgozóinknak azzal az előnnyel is járnak, hogy kirendeltségeink szinte meg sem érzik, ha valamilyen ál- vagy rémhír miatt megmozdul a betétállomány. — Van-e különbség a hat kirendeltség között? — Bár egyiknél a kölcsön- tevékenység az erősebb, másiknál pedig a betétállomány gondozása a fő feladat, alapvető eltérés a hat kirendeltség között nincs. Szinte valamennyire jellemző, hogy sok átutalási megbízást intéznek. Ez Takarékszövetkezetünknek úgymond specialitásai is abból a szempontból, hogy a megyében mi kezdtük el először ezt a pénzügyi munkát. Ma a 16 ezres taglétszámunkból 1500-nak intézzük átutalási formában anyagi ügyeit. — Kik a szövetkezet ügyfelei? — Szinte minden lakossági réteg beteszi a pénzét hozzánk, illetve ugyanis széles körben igényelnek hitelt is intézményünktől. Ugyanakkor — főként az utóbbi években végbement változások következményeképpen — a vállalkozók lettek, s lesznek egyre inkább a fő partnereink. Az ő bankszámláikat már csak azért is mi kezeljük, mert hitelfelvételi kérelmeik intézését azzal a feltétellel vállaljuk, ha betekintést nyerhetünk pénzügyeikbe. Mindenesetre megállapíthatom: nagyon jó bizalmat keltettünk a vállalkozókban, mert csaknem 100 millió forintos az a betétállomány, amelynek kezelésével megbíztak bennünket. — Gondolom a hitelfolyósításukban is észrevehető ez a változás? betér ide... — Valóban. Miként a betétállományunknak is egyre nagyobb részét teszi ki az új vállalkozók pénze, a lakossági hitelek csökkenésével párhuzamosan növekedett meg az elmúlt években egyénileg érvényesülni szándékozóknak folyósított pénzösszeg nagysága is. — Ez — feltételezem — a közeljövőben némileg módosítani is fogja a Takarékszövetkezet pénzpolitikáját. — Igyekszünk alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. így már most gondolunk arra, hogy a privatizáció és a kárpótlás terén vagyonhoz, új termelő eszközökhöz jutó ügyfeleink részére — az igényeknek megfelelően — újfajta hitelkonstrukciókat dolgozzunk ki. Azt azonban már most látjuk: egy lényegesen kedvezőbb, az egyéni vállalkozókat segítő pénzpolitikát csak állami támogatással és fokozatosan tudunk kialakítani. Itt elsősorban kamatkedvezményekre gondolok... — Ugyanakkor egy takarékszövetkezet nem építhet kizárólag vállalkozókra! Folyamatosan meg kell nyernie az egész lakosságot is magának! — Ezt mi magunk is valljuk, bár hozzáteszem: semmilyen közvetlen eszközzel nem akarjuk — ahogy ön mondta — megnyerni a lakosságot. Az alapeívünk, hogy aki ide egyszer betér, az — szolgáltatásainkat megtapasztalva — megszeret bennünket. Ami a lakossággal való kapcsolatunkat illeti, abban egészséges munkamegosztás alakult ki az OTP a Posta és a Takarékszövetkezet pénzügyi tevékenysége között. Az előbbi közbelépésével mi úgymond kivonultunk a lakásügyekből, ugyanakkor jelentős támogatást nyújtunk a településeken élőknek a közterületi közműfejlesztésekhez. — Ezeket a hiteleket az „egyéb” tevékenység körébe is sorolhatjuk. Van-e még más. az alapvetően hagyományos pénzintézeti feladatoktól eltérő vállalása a Takarékszövetkezetnek? — Az „egyéb” katagóriá- ba — csakhogy a méreteket érzékeltessem — tevékenységünknek mindössze 3-5 százaléka tartozik. Talán a Kerepestarcsán működő — egy tavaly szeptemberben a helyi kft.-vel karöltve létrehozott — zálogházunk érdemel említést. E kölcsönös egy- másratalálás eredményeképpen — mi adtuk a szakmai hátteret, ők a személyi és tárgyi feltételeket biztosították — megelégedéssel működik e sajátságos pénzintézeti forma. Talán még az is az „egyéb” kategóriába tartozhat, hogy — épp a megjelenésünkre és külsőnkre vigyázva — tervezzük: amint megegyezésre jutunk telekügyben a helyi önkormányzattal, Nagytarcsán új takarékszövetkezetet nyitunk. Ezenkívül — ha alkalom nyílik rá — folytatni kívánjuk részvételünket a különböző alapítványok támogatásában. Vélhetően, ezzel a tevékenységünkkel még közvetlenebbé válik a Takarékszövetkezet és a lakosság közti kapcsolat. Maliár Éva ✓ Uj képviselőik Sóskúton Közelről ismerik a helyiek Időszaki választás volt még januárban Sóskúton. Négy képviselő-testületi tag helyett választott újakat a község lakossága, azt remélve, olyanokra bízza ügyeinek intézését, akik minden erejükkel azon lesznek, hogy érdekeiket megvédjék. Olyan emberekre adták voksukat, akik tőrzsgvökeres sóskútiak, tehát közelről ismerik az ott lakók gondjait. Veszeti Béláné már két éve nyugdíjas, így még több időt tud fordítani a közügyek intézésére. Húsz évet dolgozott a Vegyi- és Robbanóipari Felügyelet nagytétényi telephelyén titkárnőként. Azéit most sem unatkozik. A háztartási munka mellett férjével közösen gondozza a ház körüli kertet, no meg a négyszáz négyszögöles szőlősben is akad mindig tennivaló, és a mindig éhes baromfikat is gondozni kell. Tagja a község faluszépítő és hagyományőrző egyesületének és rendszeresen eljár férjével a nyugdíjas klub rendezvényeire is. Amikor a kisgazdák felkérték: vegyen részt jelöltként a választásokon, először vonakodott, de aztán mégis elindult és meg is választották. Mint mondja, most kezd igazán belejönni ebbe a munkába, hiszen két hónap igencsak rövid idő erre. Részt vesz a népjóléti bizottság munkájában is. Fiatal, kétgyermekes óvónő a másik újonnan megválasztott testületi tag, Berecz- kiné Ulehla Anna. A helyi tanács ösztöndíjasaként tanult az óvónőképző szakközépiskolában. Először — az akkor még Sóskúthoz tartozó — pusztazámori, majd a helyi óvodában kapott állást, ahol most már vezetőhelyettesként dolgozik. Igaz, eddig még ő sem vállalt közéleti szerepet — ha csak az iskolai éveket nefh számítjuk —, az Aggtinik Klubja javaslatára — amelynek ő is tagja — indult (három társával együtt) a választásokon, s neki sikerült is. így aztán elérték céljukat: a fiatalabb generáció is képviselheti magát az ön- kormányzatban. Mogyoródi Endre hadiárvaként nőtt fel. 1956-ban került fel Pestre a BHG elődjéhez iparitanulónak. Felszabadulása után is ott maradt, jelenleg a lakatosok csoportvezetője. Nagyon nehéz körülmények között — hiszen a felesége már vagy tíz éve súlyos beteg, ezért le is százalé- kolták — nevelte fel két gyermekét. Most már valameny- nyivel könnyebb a helyzete, mert a lánya már családos és a fia is felnőtt. Ő is sokat dolgozik a ház körül és a hegyoldalban lévő szőlőjében. Meglepetésként érte a kisgazdapártiak felkérése, akik annak ellenére, hogy nincs gondjait tagjaik között — igaz, szimpatizál velük és már a belépést fontolgatja — képviselőnek kívánták jelölni. Legfontosabb feladatának az idősek érdekvédelmét tartja, abban reménykedik, hogy a lehetőségek szerinti legtöbbet tudja tenni értük. A negyedik újonnan választott képviselővel, Lizics- ka Jánossal nem sikerült beszélgetni, Ő ugyanis az Idősek Házában sürgött-forgott. A földkiadó bizottság tartotta ugyanis kihelyezett fogadónapját, ahol a leendő földtulajdonosok ügyes-bajos dolgaival foglalkozott. Fáradhatatlanul válaszolt a feltett kérdésekre, mutatta a térképen a kárpótlásra kijelölt területeket, igazította útba a bonyolult adatlapokkal bajlódókat. Ezen kívül mindössze annyit sikerült megtudnom róla, hogy a Független Kisgazdapárt aktív tagja. Árpási Mária Partnerre találtak a magyar kisiparosok A kétévente megrendezésre kerülő' ludwigsburgi szakmai kiállításnak és vásárnak eddig még nem volt külföldi résztvevője. Idén, első alkalommal Pest megyei iparosok és iparművészek is bemutatkoztak, ráadásul nem kis sikerrel. A március 14-én megnyitott vásáron 136 négyzetméteres területen vonultatták föl áruikat a kisvállalkozók. Magyar részről a Jász- Nagykun-Szolnok. Nógrád és Pest Megye Köztársasági Megbízotti Hivatal gazdasági osztálya és a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara közösen szervezte meg a kiállítást és közösen vállalták a szakemberek pályázatainak ügyintézését. Sajnos, az iparkamara februári hivatalos közlönyében, a Hírlevélben megjelent egy tájékoztató, hogy a kiállítóknak egyenként 25 ezer forintot kell fizetni egy négyzetméternyi területért, és ez az összeg elég sok jelentkezőt elriasztott. Ezért mondta le kiutazását például a szentendrei bútorfaragó iparművész is, akinek portékájára egyébként biztosan akadt volna német vevő. A nehézkes indulás ellenére a megjelent hat kisvállalkozó és a kamara által képviselt négy cég bemutatkozása óriási sikert aratott. A kiállítókkal együtt érkezett Törekvés táncegyüttes kétnapos fellépése mindenkivel feledtette a kezdeti kudarcot. A tizenegy táncost Manninger Miklós koreográfus vezette, aki magyar táncok mellett németet is bevett a repertoárba. A Törekvést a Rajkó zenekar kísérte, amelynek prímása ezért a fellépésért egy párizsi bemutatkozást mondott le. A hivatalos megnyitón beszédet mondott a bonni tudományos kutatási és fejlesztési miniszter. Jelen volt még Regős Sándor stuttgarti magyar konzul, valamint Skultéty Sándor államtitkár. Az államtitkár a magyar pavilonnál mondott beszédében hangsúlyozta, talpraállá- sunkhoz nem segélyeket, hanem működő tőkét és piacot várunk. Az elrettentő 25 ezer forintos négyzetméterenkénti díj végül csekély összeggé zsugorodott, mert csak a pavilon szőnyegpadlójáért és a 25 márkás szállásért kellett fizetni. Minden jelenlevő igyekezett partnerre találni és ez töb- bé-kevésbé sikerült is. Van olyan kisvállalkozó, aki rögtön üzleti ajánlattal tért haza. A vásár sikere igazolta a KMBH államtitkári referensének, Szűcs Andrásnak a kijelentését, aki pár nappal a nyitás előtt azt mondta, a magyar ipar életképes, csak menedzselni kell. Papp Anlonella Gyáli költségvetés Félmilliárdból sem könnyű gazdálkodni Gyál önkormányzata 1993-ban 564,5 millió forint bevételre számít, ennek ismeretében született meg az idei költségvetési terv. Tekintetbe véve az intézmények működtetéséhez szükséges 401,5 millió forintot, beruházásra, fejlesztésre és szociális célokra 163 millió forintja marad a községnek. Ami — tekintetbe véve a lakosság számát — korántsem sok, joggal mondják a községatyák: félmilli- árdból sem könnyű gazdálkodni a mai időkben. A teljesség igénye nélkül közreadjuk azokat a terveket, melyek megvalósítására feltétlen szükség van. Első helyen az út és járdaépítés szerepel, az ezirányú igény minden közmeghallgatáson elhangzik a lakosság részéről. Útépítésre 28.9 milliót, járdaépítésre hatmilliót terveztek. Egy új parkolóhely kialakítását is célul tűzték ki az Ady úti ABC előtt. Ennek költségvonzata kétmillió forint lesz. A tavaly átadott víztisztító állomás zavartalan munkáját segítendő, az ivóvíz-gerinchálózatot meg kell tisztítani a belül lerakodott vastól és mangántól. Ez 8,4 milliójába kerül a községnek. A szennyvízcsatorna-hálózat építésének folytatása 12,5 millió forinttal szerepel a költségvetésben, és ugyanennyit igényeltek céltámogatásként a központi költségvetésből. Az igazán nagy kiadások az oktatásban várhatók. A Kossuth úti iskola négy tanteremmel és tornateremmel való bővítésére 51 milliót terveztek, a Bartók Béla úti új óvoda befejezéséhez pedig 39,4 millió forint lett elkülönítve. Mindehhez — fogyóeszközre, bútorzatra — nyolcmillió forint többletköltség járul. Az orvosi rendelőintézet műszerezésére pedig hatmilliót kell áldozni, bár ez korántsem elég. A hiányzó összeget — remélhetőleg — átvállalja a központi költségvetés. A szociális feladatok finanszírozása külön fejezet. Gyá- lon — mint minden agglomerációs településen — sok a segélyre szoruló: nagycsaládosok, kisnyugdíjasok, munkanélküliek. Kell tehát a pénz lakásépítési támogatásra, szociális étkeztetésre, nevelési, gyámügyi, ápolási segélyre. Aligha kétséges, ezek igazságos odaítélése nagyobb gondot, több odafigyelést igényel, mint egy tízmilliós nagyságrendű beruházás finanszírozása. (-m-)
