Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 1.. HÉTFŐ Iskolai csendélet Csornádon Fontos a hittan A nagyvárosi zajos iskolák után kellemes kikapcsolódást jelent ellátogatni egy falusi, meghitt hangulatú iskolába. A csomádi emberek nagyon büszkék arra, hogy a tavaly felújított épületben már nem összevont csoportokban tanulnak a gyerekek, hanem minden korosztály a megfelelő évfolyamon. A szülőknek elég nagy gond volt eddig, hogy két csoportba osztották a kicsiket. Most kettő helyett négy pedagógussal működik az intézmény és így mindenki el tudott vállalni egy-egy osztályt. Az iskola vezetője, Kovács Istvánná olyan tanárnő, aki a gyermekek érvényesülését tekinti a legfontosabbnak. Nem elégednek meg az elért sikerekkel, tervezik, hogy jövőre felsőtagozatot is indítanak, amely eddig Őrboty- tyánban működött. A gyerekekre való tekintettel a mostani hetedikeseket nem mozdítják el, de a többieknek ősztől helyet biztosítanak. A 32 fős létszám ideális átlag, nyolc gyerek jut egy pedagógusra. A két új tanárnő, Anita és Virginia nem helyi lakosok, de a rájuk bízott tanítványokat olyan szeretettel óvják, mintha születésüktől kezdve ismernék őket. Anita távolról jött, Tompán lakott a főiskola elvégzéséig, de Pest megye annyira megragadta, hogy nem akart hazamenni. Elégedett az apróságokkal, tudván, nem sok nagyvárosban találkozna ilyen tisztaszí- vű, őszinte emberpalántákkal. Virginia Veresegyházról jár át Csornádra, és nemcsak tanító néni, hanem ő az, aki felvállalta az idegennyelv oktatását is. Tavaly angolt tanítottak, de idén a szülők kérésére áttértek a németre. Nagyon jó döntésnek bizonyult, a negyedikesek Virginia néni minden szavát áhítattal hallgatják és buzgón tanulják az igeragozást. Német óra előtt az osztályterem csöndes, még szünetben is ismételnek, nem akarnak csalódást okozni a tanár néninek. A helyi önkormányzat segítségével sikerült még többet is megvalósítani. Órarendbe beosztva tanulhatják a diákok a hittant. A település evangélikus lelkésze egyben a polgármester is, de az emberek legnagyobb örömére időt szakított arra, hogy a falu leg- fiatalabbjait közelhozza Istenhez és a valláshoz. Mindezt összegezve, Csornádon egy olyan iskolával találkozunk, ahol a szülők és tanárok mindent elkövetnek a gyerekekért. Ezek a gyerekek olyan felnőttekké válhatnak, akik rászolgálnak társaik bizalmára. Papp Antonella Németúrán a negyedikesek Vimola Károly felvétele Nagycsaládosok farsangja Abonyban Az abonyi nagycsaládosok — a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagjai — február 20-án tartották farsangi mulatságukat. Több mint száz résztvevő gyűlt össze. A zsákbamacskán, tombolán és táncon kívül remek, igen sok nevetést és izgalmat kiváltó vetélkedést szervezett meg Andrási István tanár úr. Természetesen a gyerekekkel együtt a szülők is részt vettek a játékban. A jobbnál jobb ötleteket végül a lisztfújóverseny koronázta meg, minek következtében mindenki úgy nézett ki, mint egy molnársegéd. A legkisebbek közben vidáman cikáztak a teremben, s tömték magukba a süteményeket és szendvicseket a büfé gazdag választékából. No, persze nem csak ők... Csoportunkban az a szokás ilyenkor, hogy az ennivalót saját magunk készítjük, s az üdítőket is mi hozzuk, így a büfé ingyenes. Köszönetét szeretnénk mondani azoknak az abonyi kereskedőknek és vállalkozóknak, akik adományaikkal (étel, ital, tombolatárgyak) hozzájárultak a mulatság jó hangulatához. A nagycsaládos farsangot már harmadszor rendeztük meg. A csoport 1991. december 8-án alakult meg a római katolikus plébánia hittantermében, amit Nagy András plébános úr bocsájtott rendelkezésünkre. Azóta sok jó barátság, ismeretség alakult ki a csoport tagjai között. Rendezvényeket, kirándulásokat, kedvezményes beszerzőakciókat szerveztünk. A múlt év szeptemberétől rendszeres szombati összejöveteleink új helye a Családsegítő Központ, ahová nagy szeretettel és bizalommal fogadtak be minket, amikor a hittantermet kinőttük. Reméljük, hogy az egyre növekvő abonyi NOE-cso- port sok közös vidám programjáról számolhatunk még be. Török Iván a NOÉ abonyi csoportjának vezetője Falugyűlés Taksonyban Aktuális kérdések Falugyűlés és közmeghallgatás lesz Taksonyban, március 8-án, 18 órai kezdettel, a művelődési házban. A rendezvény célja a lakosság tájékoztatása a tavalyi eredményekről, és a közelmúltban elfogadott idei költségvetésről. Amiből kiderül, ez évben száznegyvennyolc millió forintból gazdálkodhat az ön- kormányzat. A képviselők úgy döntöttek, a fejlesztésre fordítandó összegeket tartalék alapra helyezik, felhasználásáról a későbbiekben határoznak. Szociálpolitikai célokra is képeznek tartalékokat, amellett, hogy pályázatokat is benyújtanak ez ügyben. A lakosságot közvetlenül is érintő kérdésekről is szó lesz a falugyűlésen. A községben tavasszal kezdődő gázberuházással kapcsolatban sokakat foglalkoztat az, mikor indulnak be a földmunkák, mikor, melyik utcában épülnek meg a gázvezetékek, mikor kezdhetnek hozzá a helybéliek a belső munkálatokhoz. Mert nem mellékes, hogy ezen a télen már gázzal Érthetnek a családok, vagy időben gondoskodniuk kell tüzelőről, mert esetleg elhúzódnak a munkálatok. A tervek szerint október végén fejeződne be a beruházás, ha a lakosság egészét nem tudják egyszerre rákötni a hálózatra, előfordulhatnak csúszások. Természetesen a kivitelező szakemberek is résztvesznek a gyűlésen, azért, hogy a helybélieket minden részlettel megismertessék. A telefonberuházás helyzetéről is tájékoztatják majd a lakókat. Az elmúlt évben tizennyolc önkormányzat és a Műszertechnika Rt. egy részvénytársaságot hozott létre a telefonigények kielégítésére. Vonalanként elég kedvezően alakultak az árak, 15 ezer, illetve 22 ezer forintba kerül a szolgáltatás. V árhatóan tavasz- szal kezdődnének el a munkálatok. Ez is többeket érint a községben, mert sokan befizették a pénzt, hiszen mindenki szeretne telefont. Persze, aktuális kérdések is szerepelnek a falugyűlés napirendjén. J. Sz. I. Fütyülős kukta,szép ruhák A realitások talaján éló', önmaga lehetőségeivel, a környezetével és tulajdon benső erőivel tisztában lévő ember az, aki nem ködevő, csak megvalósítható tervet barkácsol magának. Egy ilyen emberrel találkoztam egyik pomázi vállalkozó műhelyében. Odébb még az esztendő vége, ezért hát a tervei felől szándékoztam elbeszélgetni vele. Mi a szándéka, mit szeretne elérni, megvalósítani az idei esztendőben? A műhely tulajdonosa mutatja be új ismerősömet. Pontosabban mutatja meg. — Érdekes ember, magam is kíváncsi vagyok, mit fog magának mondani. Jó szaki hírében áll, mégis munka nélkül maradt, hát magamhoz vettem. Majd elválik... — mondja a tulaj. Zömök, fekete, göndör hajú férfi. Egy szerelőgödör aljáról szól ki, hogy most éppen nem ér rá, de ha sok időm van, megvárhatom a műszak végén. — Maga nem biztos, hogy rám ismer, de ha nem cserél kalapot, én felismerem. Iszunk valahol egy sört, a többit majd meglátjuk. / Épp a szám vert meg Középmagas férfi lép hozzám, fekete bőrkabátján szorosra kötötte az övét. — Na, mit szól hozzám, hasonlítok? Ott a gödör alján az ördög a keresztanyám, itt kinn meg fénylik a képem. Most pedig átnézünk a Lovasba — csak egy ugrás ide —, kikérünk egy sört, ennyi ugye megilleti a dolgozót, aztán maga kérdez, én meg válaszolok, ha akarok. A műhely s a fogadó közötti útszakaszon, a nyilvános vécé előtt egy nénike napraforgómagot árul. Az emberem is odalép, fizet, a zsebét tartja, beleöntenek három pohárka magot s indulunk tovább. — Égy dolgot szögezzünk le már most az elején: hogy a nevemet kiírja, arról hallani sem akarok. Ha elmesélem, lehet, hogy megérti, miért vagyok ilyen szégyenlős. Nem voltam én mindig ilyen fiú, akkora volt a szám, mint egy csűrajtó. Aztán épp a szám vert meg engem. De azóta fölöslegesen sohasem nyitom ki. Jó helyem volt nekem, a Ganz-villamosságiba jártam be, de mintha az ördög bújt volna belém, mindenkivel összebakalódtam, aztán egyszer a mestert is meglegyintettem, akkor meg egy fizetési besorolással lennebb tettek. Erre aztán felment a pumpa, elcsíptem egyszer az utcán és számon kértem a pénzemet. De ez a számonkérés olyan jól sikerült, hogy elítéltek és a sittre kerültem. Én akkor azt tettem fel magamban, hogy többet rossz szót senkihez sem szólok. Végzem a dolgom és ezzel be van fejezve. Nem jól mondom? Csak semmi grimbusz A Lovasban nagy a forgalom, hely nincs, talpon isszuk a sört. Nem enged fizetni. — Szépen keresek én, amióta nem cirkuszolok, s ennek megvan már vagy két éve. Azóta otthon is minden rendben van. Nem csinálok több grimbuszt, pedig azelőtt ha feltöltöttem, hej... Szégyen ide, szégyen oda, még az asszonyt is sarokba állítottam. Egyszer egy fél éjszakát térdepeltettem őt is, az anyósomat is a konyhában. Ott bent aztán megfogadtam, hogy ilyen ocsmányságot többé nem csinálok. Már ott benn a lerben azt mondtam: Gyurka, embert csinálok és belőled. És azóta tartom a szavam. Azt mondták, elveszett ember vagyok, hát én addig kutattam, míg megtaláltam magam. És becsületemre, jobb így. Nem mondtam én, hogy többet nem iszom, munka után kijár nekem az a sör, de grimbuszt azt nem csinálok. Azóta otthon is minden rendben van. Ez alatt a két év alatt, mióta megjött az eszem, szépen kipofoztuk magunkat. Még egy csinos kis bútort is összehoztunk. A régit elajándékoztuk és újat vettünk. Olyan lakkozott az ajtaja, hogy az asszony abba veri magát puccba, pedig van neki tükre, akkora, hogy mind a ketten beleférünk. Ezt csak azért mondom, mert ha jól értettem, a terveim érdeklik. Megmondom, nem titok az. Tudja mi a legfőbb tervem? Hogy álljam a fogadalmam. Én mostanában, ha bemegyek az új góléhoz, szó nélkül átöltözöm és végzem a dolgom. Nem olyan ember vagyok én, aki könnyen meghatódik, de bizony isten jól esik, amikor a szemembe mondja a főnök, hogy rendes ember vagyok. Persze, így a család is gyarapodott. Nem kell nekem kocsi, kell a búbánatnak, de rendesen akarom járatni az asszonyt is, a gyerekeket is. Szegény feleségem még egy pár évig fiatal, addig legyen neki szép mhája, mert azt nagyon szereti. Meg aztán az én gyerekeim is ugyanolyanok, mint a másoké, megadok nekik mindent. Az is igaz, hogy szeretünk jól enni. Ha az ember dolgozik, kell is neki. Nahát én azt tervezem, hogy mindig legyen teli a hasunk, legyen rajtunk rendes holni, és ha valami jó megy a színházban, valami zenés, oda is eljuthassunk. A lakás az már rendben van, de az asszonnyal nem lehet bírni, mindig kitalál valamit. Most éppen kuktát akar venni, olyan fütyülősét. Azt mondja, azzal fele annyi idő alatt végez. Csak tudnám, miért kell neki fele annyi idő alatt végezni? Tudja, hol nem jártam még? A fülharmóniában. Hát elviszem majd őket oda is. Hanem hallja, mit mond az asszony, mert ilyen ez a népség, minél több van, annál több kell neki, szóval azt mondja, gyűjtsünk egy taxira, de mondtam már magának, én erről hallani sem akarok. Még szép, hogy aztán egy sört se tudjak meginni. Nincs igazam? Kell a deblának, még jó, hogy nem egy kóberes szekeret akar két gebével. Én mást mondok, hallja. A sógorom, a Feri, nyugaton járt tavaly. Be nem áll a szája, hogy így a tenger, úgy a tenger. Hát én is elvihetném oda a Julist meg a gyerekeket. Hadd lássanak vizet. Habár, ha jobban belegondolok, nem is kí- vánkozok én oda igazán. Víz itt is van, süt az az áldott nap itt is eleget. Tudja, miért járnak oda az emberek? Lebarnulni. Hát mi szükségem nekem arra? Mi mindig úgy nézünk ki. mintha a tengerpartról érkeztünk volna az éjszakai gyorssal. Mi dukál a menyasszonynak? A leánykát, azt a drágát taníttattuk, mesterséget adtunk a kezébe, a fiúk meg iskolások. Igen, a leányka. Egyszer csak azon kapom magam, hogy férjhez akar nienni, aztán mit adok neki? Egy bútor dukál a menyasszonynak. Úgy van? A fiúk rágják a fülemet, hogy vegyek nekik korcsolyát, hogyne, még az hiányzik, hogy kitörjék a nyakukat. De egy biciklit a tavaszon csak megveszek, egy ócskát, amin tanuljanak. Hogy még mit tervezek? Miért, ennyi nem elég? Mit gondol maga, milyen bordán szőtték a mi takarónkat? Mert, hogy szól a mondás: Új esztendő, teli zsák — csak aztán ki ne rágja az egér. Nahát nem tudom, hogy jó ez magának, amit elmondtam, vagy kérjek még két sört? De akkor szaporán, mert idejében otthon akarok lenni. Pajzs Tibor
