Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 23.. KEDD Jelcin kritikus napjai Oroszország válaszúton Borisz Jelcin egy lapra tett fel mindent, amikor a hét végén bejelentette, hogy elnöki kormányzást vezet be a törvényhozás és a végrehajtó hatalom közötti, az országot a teljes kormányozhatatlanság- gal fenyegető hatalmi harc megoldásának reményében. A népszavazás kikényszerítése az orosz elnök alighanem utolsó, egyelőre kétes kimenetelű kísérlete hatalmának megtartására és a nép általi ismételt megerősítésére. Mi is történt valójában? Jelcin bejelentette, hogy különleges kormányzást vezet be, de hogy ez a gyakorlatban mit jelent, nehéz felmérni. Az intézkedés korlátozott időtartamú, csak április 25-ig van érvényben. Ugyanakkor az elnök alkotmányos okok miatt nem oszlatta fel sem a Legfelsőbb Tanácsot, sem pedig a Népképviselők Kongresszusát, de érvénytelennek nyilvánította e testületeknek az elnöki rendeletek megtorpedózását célzó esetleges döntéseit. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy az intézkedés elsődleges célja a népszavazás minden áron történő megtartása. E referendumra a hatalmi ágak közötti egyensúly fenntartását célzó, még tavaly decemberi kompromisszum alapján került volna sor, de azt a népképviselők semmissé tették a Jelcin hatalmát alaposan megnyirbáló legutóbbi döntéseikkel. A parlament első reagálása és a politikai közdelembe — a személyes politikai ambícióitól fűtött alkotmánybírósági elnök, Zorkin által — belesodródó alkotmánybíróság vizsgálata azt valószínűsíti, hogy a döntés alkotmányellenességének kimondásával próbálják meg esetleg Jelcin eltávolítását. A kongresszus ugyanis alaposan körülbástyázta hatalmát, s egyben csapdát állított az elnöknek, beszűkítve annak mozgásterét. Mindenesetre most üt visz- sza, hogy Jelcin nem hozott létre egy őt támogató tömegpártot népszerűsége csúcsán, s így törvényszerűnek nevezhető, hogy kisebbségben maradt a szuperparlamentben, amely így kényére-kedvére szabhatta át az alkotmányt, és korlátozhatta Jelcin hatalmát. Az amerikai kormányzat illetékesei feszült figyelemmel követték a helyzet alakulását. Keddre várják Washingtonba Andrej Kozirev orosz külügyminisztert. Az április 3-4-re, Kanadába tervezett Clinton—Jelcin találkozót előkészítő, korábban kitűzött látogatása természetesen sokkal nagyobb jelentőséget kap. Kozirevet szerdán fogadja Bili Clinton elnök is. Amerikai politikusok, sajtó- és tévékommentátorok egybehangzóan rámutattak: az Egyesült Államoknak nincs más választása, mint hogy támogassa Borisz Jelcint, az orosz politika egyetlen demokratikusan megválasztott személyiségét. Az amerikai vélemények szerint azonban a forradalminak minősülő helyzet tele van bizonytalansággal, és a Nyugat a fejleményeket érdemben nem tudja befolyásolni. Washingtonban az orosz helyzet kulcsát abban látják, milyen szerepet játszanak majd a fegyveres erők. A fő veszélyt az jelentené, ha a hadsereg és a biztonsági erők is megosztanának és — az orosz föderáció felbomlásával — beavatkoznának a harcokba. Támogatása jeléül menjen Bili Clinton elnök Moszkvába csúcstalálkozóra Jelcinnel — javasolta Robert Dole, a szenátus republikánus tagozatának vezetője. Az ellenzéki politikus szerint félő, hogy ha az orosz elnök Kanadába utazik a Clintonnal való találkozóra, nem térhet haza. Másik javaslata szerint tartsanak a vezető nyugati országok — a G—7-es csoport — soron kívüli csúcstalálkozót az Oroszországnak nyújtandó támogatásról. Az orosz biztonsági minisztérium a szokott módon dolgozik, semmiféle rendkívüli intézkedést nem hoztak az alkotmányos válsággal kapcsolatban — közölte a Krim-Preszsz hírügynökség. A minisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője leszögezte: teljesen alaptalan arról beszélni, hogy a minisztérium fegyveres alakulatait, szerveit harckészültségbe helyezték Volna. A minisztérium képviselője egyben kijelentette, hogy az orosz biztonsági minisztérium az alkotmányt és a törvényességet védte és azt fogja a továbbiakban is védeni. Urnák előtt a franciák A baloldalt lemosták A vártnál is nagyobb győzelmet arattak a jobbközép pártok a francia nemzetgyűlési választás első fordulójában: győzelmük azt ígéri, hogy a második forduló után a mandátumok akár háromnegyedét is megkaphatják. Az eddig kormányzó szocialista pártnak az első fordulóban egyetlen jelöltjét sem sikerült megválasztatnia, mi több: a második fordulóra jelöltjeinek legtöbbje igen nehéz helyzetben lesz. A jobbközép uniója, a gaul- le-ista „Tömörülés a Köztársaságért” és a giscardista „Unió a Francia Demokráciáért” a szavazatok több mint negyven százalékát kapta, a szocialista párt viszont húsz százalék alatt maradt. A környezetvédők szövetsége kudarcot vallott a szélsőjobboldali Nemzeti Front és a Francia Kommunista Párt a helyhatósági választásokhoz képest egyaránt növelte szavazatai számát. Az előjelzések azt mutatják, hogy a második forduló után a jobboldali unió akár 460, sőt ennél több képviselőt is küldhet a nemzetgyűlésbe. A szocialisták mandátumainak száma viszont a jelenlegi 260 helyett csak hatvan körül lesz. Az első fordulóban nem tudott mandátumot szerezni magának a kormány egyetlen tagja sem, és közülük többen meglehetősen reménytelen helyzetben néznek a második forduló elé. A francia lapok hatalmas címekkel számoltak be az első forduló eredményeiről, aláhúzva, hogy a jobboldali győzelem mértéke a vártnál is nagyobb. „Tengerár” — írja címében a Libération. „A baloldalt megfojtották” a Le Quotidien de Paris címe szerint, a Fran- ca-Soir szerint viszont „lemosták”. A Le Párisién .Jobbra át” címmel ír a szavazás eredményéről, a Le Figaro pedig a Mitterrand-korszak „határozott és tömeges elutasítását” látja a szavazás eredményében. A szocialisták veresége, amely megalázó, korántsem olyan jellegű, mint ami 1986-ban nyilvánult meg — írja kommentárjában a Liberation. Az ötödik köztársaság történetében még sohasem szenvedett a távozó többség ilyen méretű katasztrófát. A szocialisták elutasítása, a környezetvédők kudarca és a többségi elvű választás mindezt felerősítő hatása olyan elsöprő jobboldali többséget ígér a nemzetgyűlésben, amelyet legfeljebb csekély mértékben korlátozhat a baloldali erők mozgósítása a második fordulóra — írja a lap, hozzátéve, hogy a szocialista kormányzatot elbocsátották a munkanélküliség miatt. A Le Figaro szerint a francia történelemben lezárult egy oldal. — Ez rendkívül szigorú ítélet, a franciák aláírták a mit- terrand-i szocializmus halálos ítéletét. A történelemkönyvekben nem található ehhez fogható méretű választói kiábrándulás — állapítja meg a lap. A kommentár megállapítja: Mitterrand egyedül marad a baloldal romjain. Olyan állapotban hagyta a Szocialista Pártot, mint amilyenben találta 1971-ben, amikor megkezdte a párt kialakítását. A kommentár szerint ha az elnök hű marad az alkotmány szelleméhez, fel kell tennie a kérdést: maradhat-e az Elysée-palotá- ban? A jobboldali pártszövetség vezetői elégedetten, de mértéktartóan nyilatkoztak a választások első fordulójának eredményéről, amely a pártszövetség „földindulásszerű” győzelmét jósolja a második fordulóra. Jacques Chirac, a gaulleista Tömörülés a Köztársaságért vezetője azt hangoztatta, hogy meg kell várni a második forduló eredményeit, s a jobboldalnak nem szabad megelégednie a mostani sikerrel. — Igen nagy többségre van szükségünk — hangoztatta, kijelentve, hogy a pártszövetség fennmarad, s most kormányoznia kell majd az országot. Giscard d’Estaing úgy vélekedett, hogy eljött a szocialista kormányzás vége. Kijelentette, hogy kész feladatot vállalni az együttműködés keretei között, de nem jelölte meg, mire gondol. A Szocialista Párt főtitkára, Laurent Fabius szerint pártja vereségét annak „elhasználódása” a kormányzatban, valamint a munkanélküliség és a kiábrándultság okozta. — Ez súlyos ítélet — jelentette ki a főtitkár, aki felszólította pártja választóit, hogy a második fordulóban támogassák a továbbjutott baloldali jelölteket. Pierre Bérégovoy miniszterelnök a gazdasági helyzetet tette felelőssé a választók ítéletéért. VÉLEMÉNY V \ j m. já Á f \ \ ff * Szakmai berkekben — írja az önmagát mindnyájunk kedvencének tartott Népszabadság — nagy vihart kavart, amikor egyik napról a másikra megszüntették a Pest Megyei Hírlap városi oldalait és utcára tették az ott dolgozó újságírókat. Ez a vihar valóban kitört, igaz, nem szakmai berkekben, mert azokban a berkekben, amelyeket én szakmainak tartok, ott tökéletesen egyetértettek velem, amikor — hogy a Népszabadság szó- használatával éljek — „utcára tettem" azt a nagykőrösi újságírót, aki gyakornokokhoz képest is példásan gyöngén fogalmazott. Szakmai berkekben szállóigévé vált ez a mondata: „Csakúgy dong a környék a vasárnapi rántotthús illatától”. A Népszabadsághoz közeli szakmai berkek inkább azért hördültek fel, mert felháborító módon MUOSZ-tagokat, MUOSZ-funkcionáriusokat, a hithű bolsevizmusból ittragadt, ám az újságíráshoz semmit nem konyító egy-két újságírótól megváltunk. A Népszabadság Újság a nagykőrösieknek című cikke a hazugságtól sem riad vissza, amit így csomagolva tesz hírértékűvé: „...egyes információk szerint a Pest Megyei Hírlap előfizetői nem érik el a hétezret”. Nos, az egyes informátorok ugyanazok az emberek, akik körömszakadtáig dolgoznak azon, hogy rossz hírünket keltsék nemcsak a megyében, hanem ország-világ előtt. Ezt szolgálta Ábrahám Tibor SZDSZ-es országgyűlési képviselő a Parlamentben, amikor a miniszterelnökhöz intézet kérdésében feszegette: vajon meddig viselhető el egy olyan napilap, amely a kormányt is jobbról támadja. Az SZDSZ-es honatya mellé kisvártatva fölsoraEgyes információkra adva hazudni kozott elvtársa, Debreceni József, aki — mint azt Furman Imre nekem személyesen megjegyezte — nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy a Pest Megyei Hírlap Csurka István napilapja. Az ellenünk folyó propagandába — mi sem természetesebb ennél — csatlakozott Kőrösfői László szocialista párti képviselő is, aki egyenesen színvonaltalannak nyilvánította azt a Pest Megyei Hírlapot, amelybe már két alkalommal írt vezércikket Tőkés László püspök, Jeleníts István piarista tartományfőnök, de írt hasonló cikket Antall József, Fekete Gyula, Benedek István, hogy csak a legnevesebbeket soroljam, annak bizonyítására, hogy Kőrösfői képviselő úr állítása hasonló szellemiségben fogalmazódott meg — nyilván nem véletlenül — mint amiben a Nép- szabadság, ismétlem, hazug állításaitól terhes információja. Azt, hogy Cegléden és Nagykőrösön csökkent az előfizetőink száma, bár korántsem tartjuk természetesnek, de megértjük. Megértjük, hiszen az előfizetőink zöme — nemcsak ezekben a városokban — ugyanazt a negyvenkét évig tartó borzalmas szocializmust élte át, amelyet a Népszabadság előfizetői. A régi Pest Megyei Hírlap, s a régi Népszabadság mételyezték a lelket, s összevissza zavarták a gondolatokat. Mi ezen a téren oly módon szeretnénk rendet teremteni, hogy túlpolitizáltság helyett inkább az igazi értékeket — lásd március 15-i ünnepi számunk — kívánjuk népszerűsíteni. A Népszabadság nem változtatott stílust, érthető hát, ha minden bizonnyal értetlenül áll ama ténnyel szemben, amelyet mi minden hétfőn megelevenítünk. Hétfői számunkban három teljes hasábon bizonyítjuk — merthogy szemlézzük a megyében megjelenő helyi lapok írásait —, hogy nem ellenfeleinknek tartjuk ezeket az orgánumokat, hanem pont ellenkezőleg, segíteni kívánjuk e lapok nép- szerűsödését, mert hisszük, ugyanazt a célt szolgáljuk, vagyis a Népszabadsággal ellentétben, a rendszerváltozást szeretnénk elősegíteni. A Népszabadság információja szerint az új nagykőrösi újságot, amely Kecskeméttel és Cegléddel kart karba öltve fog megjelenni, majd a Pest Megyei Hírlaptól eltávolított újságírók szerkesztik. Ez ily módon a már említett döngő rántotthús-illatot fogja terjeszteni, azaz minden bizonnyal a Népszabadság áldásos szakmai támogatását élvezve olyan újság lesz, amely ellenünk kíván fordulni. Félreértések elkerülése végett, mi a Pest Megyei Hírlapnál jól tudjuk, hogy még ez sem baj, hiszen a verseny kialakulása évtizedeken át hőn óhajtott vágyunk volt. De nem tudunk versenyezni például a Népszabadsággal, hiszen mi még informátoraink hazugságaira sem támaszkodunk, mint a Népszabadság e cikkében teszi. Ez a módszer a másik oldal sajátja, s csak azt remélhetjük — mi több, ebben biztosak is vagyunk — egyszer a nagykőrösi és a ceglédi volt előfizetőink is észreveszik, hogy különféle füllentésekkel naponta teszik őket amúgy népszabadságosan lóvá. (Vödrös Attila)
