Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-02 / 51. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1993. MÁRCIUS 2.. KEDD A pánikkeltés mesterei Mint valami fenyegető ujj, figyelmeztet bennünket a szomszédban folyó véres háború, hogy mivé fajulhatnak a nemzetiségi ellentétek, ha hiányzik a jóakarat, és az értelem helyett a szenvedélyek kezdik irányítani a politikát. Ezt most azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a környező államokhoz fűződő viszonyunk nem mondható a legideáli- sabbnak, bár ezért többnyire nem mi vagyunk a felelősek. Erre azért utaltam, mert úgy belemerültünk belső gondjaink taglalásába, mintha délen nem dúlna kegyetlen testvérháború, amely könnyen átcsaphat hozzánk, hiszen egy konfliktusveszélyekkel terhes régióban élünk. Érdekes, hogy mindazok a szervezetek és emberek, amelyek és akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal támadják okkal és ok nélkül egyaránt a kormányt, és örömmel könyvelik el, ha a vezetés valóban kifogásolható intézkedést hoz, nem veszik észre, vagy nem akarják meglátni, hogy amikor mindent elkövetnek a válsághangulat szítása érdekében, nemcsak a kormányt, de az egész nemzetet is lehetetlen helyzetbe hozzák. A hetvenes évek végétől kezdve a gazdasági helyzet fokozatosan egyenletesen gyorsuló sebességgel romlott, és bár kétségtelen, hogy a kedvezőtlen gazdasági jelenségek a szabadon választott új kormány idejében kulmináltak, az okozatnak rendszerint előzményei is vannak. Persze unalmas lenne újra elmondani, hogy mit örökölt ez a kormány, de gondolom, semmivel sem kevésbé unalmasak a kormánynyal szembenálló erők szünet nélkül ismételgetett frázisai sem. Közismert tény, hogy a nemzet rosszkedvű, nem is indokolatlanul. Sok a munkanélküli és jelenleg még munkahelyen dolgozók is egzisztenciális bizonytalanságban élnek. Mindez igaz, de az senkit sem befolyásol az ellenzéki han- goskodók közül, hogy az anyagi helyzetet illetően mégis a mi helyzetünk aránylag a legjobb a volt kommunista államok közül, annak ellenére, hogy komoly gondjaink vannak nekünk is. Engem nem az keserít el, hogy kifogásolnak, még az sem, hogy olykor jelentéktelen dolgokból fújnak óriási léggömböt, hanem az, ahogyan ezt teszik. Ha valakinek rossz a hangulata, és nem megalapozatlan egzisztenciális félelmek közepette kell élnie, nyilván hajlamos arra, hogy apró válságjeleket is kikerülhetetlen összeomlásként ítéljen meg. Ilyen lelkiállapotban természetesen termékeny talajra hullanak a teljesen alaptalan rémhírek is, amelyeket terjesztőik, mint lassan ölő mérget csepegtetnek a társadalom szervezetébe. Folyik tehát a hisztéria- és pánikkeltés minden jóindulatot nélkülöző hadjárata azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a megmérgezett társadalom elsöpri majd a jelenlegi kormányt és híveit. Amikor a pánikkeltés nagymesterei örömünnepet ülnek, hogy mennyire sikerült az ország közvéleményét áthangolni, hiszen már az új kormány negyedik hónapjában a jól szervezett taxisblokáddal semmissé akarták tenni a választások eredményét, valamit mégis elfelejtenek. Ez az elfelejtett apróság pedig az, hogy a mérgezett lelkű társadalom nem fog egy pillanat alatt az új kormány lelkes hívévé szegődni, és áldozatokat is vállalva együtt munkálkodni vele a nehézségek leküzdésében. Miután egy esetleges új kormány sem tud csodát teremteni, nem lesz más dolga, mint rendületlenül hangoztatni, hogy minden gondért az első szabadon választott kormány a felelős. Ez egy ideig jól is hangzik, de azután ugyanúgy ellene fordulnak, mint ahogy a mostani kormánnyal tették, nem törődve azzal, hogy 45 éven át — ha olykor más néven is — az MSZMP uralkodott ebben az országban. Veszedelmes játékot űznek azok, akik a kedvetlen emberek körében soha meg nem valósítható demagóg szólamokkal egyre jobban igyekeznek elmélyíteni a válságot, sokféle indokolatlan félelemmel rémítgetve őket. Ennek a gondosan szervezett aknamunkának szükségszerű következménye a teljes pánik, amely egyenes úton vezet a gazdasági összeomlásba és a társadalom teljes széteséséhez. És akkor tényleg bekövetkezik, ami még egyelőre nem reális veszély, hogy a káoszból egy új diktatúra körvonalai bontakoznak ki. Tiszay Géza A magyar termékek védelme érdekében Látható, hogy Magyarországon főleg az élelmiszeripar területén egyre nagyobb konkurenciát jelentenek az országba szabadon beáramló nyugati termékek. Ez okból is az élelmiszeripari vállalatok, például a tejiparok túltermelési válsággal küzdenek. Miközben a tejtermékek fogyasztása részben eltolódik a nyugati desszert tejtermékek irányába, addig a magyar tejiparok ádáz harcot folytatnak a piacért az alacsonyan fedolgozott friss tejtermékek kategóriájában. Miközben egyre több pénzt kell fizetni a magyar tejtermelőknek, hogy megőrizzék a maradék életet, higgyenek a tejtermelés jövőjében, eközben a tejfel- dolgozó iparok elől besöpri a profitot néhány igen gyorsan terjeszkedő német, dán és osztrák mamutcég. Nekik még arra is van pénzük, hogy a Magyar Tejgazdaság lapjában hirdessék a magyar tejiparokat diszkrimi- náló gyümölcsjoghurtokat és egyéb termékeiket. Nézzük meg pl. az M3-as áruház élelmiszer-kínálatát. Nincs benne magyar termék — legfeljebb üdítőital. A kérdés lényege az, hogy csak a magasan feldolgozott tejtermékek (poharas termékek) jelentenek a magyar tejfeldolgozók számára olyan nyereségszintet, amelyből finanszírozható a termelő és legalább szinten tartható az ipar. Érthető, hogy ezt a termékkört hozzák be a nyugati cégek alapította magyar kft.-k. így azt a vásárló réteget veszik el a magyar tejiparok elől, amely vásárló réteg meg tudná fizetni az egyébként hasonló minőségű magyar terméket. Jórészt ezért képtelenek a tejiparok többet fizetni a termelőknek a nyerstejért és többek között ezért fogy vészesen a tej. A kereskedelem szempontjából nézve a nyugati gyümölcsjoghurt biztos hasznot ígér, hiszen az utó- hőkezelt termék minimum három hónap szavatossággal érkezik és nem kell hűtőpultban tartani. Közel ugyanazért az átadási árért szerezhetők be a magyar gyümölcsjoghurtok. Ezek ugyan csak 20-30 napig tarthatók el, de beltar- talmilag jobbak —- és csomagolásuk is versenyképes. Úgy vélem, a hazai tejtermék védelmének elmaradása ténykérdés. Az FM 80%-os védővámot javasolt már tavaly, úgy tudom. Az intézkedés halasztódik lassan 1 éve. Az eredetileg választékbővítés céljára (meg hogy lássuk, hogy merre kell haladni) beengedett tejdesszertek, ömlesztett sajtok, tejitalok egyre jobban uralják a boltok polcait. Ami marad: a polytej, féltar- tóstej és trappista sajt — EZEN DÚL A MAGYAR CSATA: Ez maradt, miközben a profit özönlik ki az országból. Ahelyett, hogy a magyar termelőt és feldolgozót gazdagítaná végre. Az eladósodást is felvállalva például a Szolnoki Tejipari Vállalat beszerezte mintegy 70 millió Ft-ért Magyarországon elsőként azokat a gépeket, amelyekkel ma már beltartalmilag különb termékeket gyárt gyümölcsjoghurtban is, mint néhány Magyarországon egyre terjeszkedő nyugati cég. Úgy látszik, ha az agyontámogatott (50-60%) és csak külcsínben extra nyugati tejtermékek hazai továbbterjesztésének útjába nem állunk, legalább védővámmal, akkor a jövőkép egyre kedvezőtlenebb. A hazai tejtermelők és feldolgozók jelenlegi kiszolgáltatott helyzete e tárgyban példa nélküli Európában. Sokan elmondták, ismétlem én is: az alacsony támogatottságú magyar termékek erősen dotált nyugati tejtermékekkel állnak szemben és ezt a versenyhátrányt magyar részről csak fegyverletétel követheti. Ez az út Európába? A csökkenő tejtermékfogyasztás a számokból nyomon követhető, vidéken pedig jól megfigyelhető. A falvakba egyre kevésbé jutnak el az új termékek, egyrészt mert kevés a vásárlóerő, a tejiparok zömének nincs elegendő hűtőkocsija, a boltokban rosszak a hűtőpultok. Majd ide is betörhet a hűtést nem igénylő nyugati tejtermék. Ez lesz a megoldás? Magyarországon egyetlen nagypiac létezik. A koncentrált termékelhelyezés lehetősége vonza a fővárosba a még mindig értékesítési gondokkal küzdő tejfeldolgozókat. A budapesti nagyvevők pedig leszoríthatják az átadási árakat. Meg is teszik. Utána pedig esetenként ráteszik a 20-25% árrést a fogyasztóknak. Szolnokról nézve tehát úgy tűnik: 1. Kormányzati fellépésre lenne szükség a magyar tejtermékek védelme érdekében, és az ezzel összefüggő import tejtermék döm- ping miatt. 2. Szükséges lenne, hogy a kereskedelem elsőbbséget adjon a magyar tejtermékeknek, korrekt piaci verseny mellett természetesen. Ehhez az is kell, hogy magyar kézben maradjon a döntés lehetősége. Néhány kereskedelmi cég fogyasztói árképzését pedig időnként ellenőrizni kívánatos lenne. Dr. Petri Tibor a Szolnoki Tejipari Vállalat igazgatója Kunszery Gyula / Úgynevezett „költői levél” Szent-Györgyi professzor úrhoz Professzor Úr — úgy értesültem, a munkásakadémián azt mondta, hogy végigkutatva a fizikán és kémián, a bio- és egyéb lógiákon tapasztalt sok szépet, nagyot, azonban Istent és a lelket sehol sem látta itt vagy ott. Hiába nézett mikroszkópba, hiába boncolt szövetet, elektrolízis bombájával molekulát is lövetett, finom szegedi paprikából dús vitaminokat kivon, azonban Isten és a lélek sehol sincs, („alma és Simon”) Ez baj, lévén Ön nagy tekintély, világhírű, komoly, jeles tudós, a népünk büszkesége és tetejében nóbeles. Ha Ön mondja, hogy nincsen Isten a munkásakadémián, akkor bizony valószínű lesz az Isten és lélek-hiány. Az Ön szavától meginoghat és felborul a hit, amin a lélek büszkesége nyugszik, s mit nem pótolhat vitamin. Ezért bizony Tanár Úr, Önnek nagyon meg kell gondolnia, hogy hol, mikor, kinek mit hirdet: az az igazi „logika”. Ami pedig a Jóistennek s a lélek létét illeti, tudnék adni egy jó tanácsot, feltéve, hogy meg nem veti. Majd egyszer fülledt nyári estén egy meddő kísérlet után sétáljon át szép Új-Szegedre a holdat ringató Tiszán, mikor az ég szikrázva fénylő kis csillagokkal van tele, és aztán ott a puszta szélén heverésszen a fűbe le, és nézzen föl a csillagokra, ott megváltozik az arány: kitárul a nagy végtelenség, s Szent-Györgyi lesz a kis parány. És nem gondolva semmi másra csak bámulja az ég ívét, és akkor, persze képletesen, boncolja fel saját szívét, közben feszülten hallgatózzék s hallani fog csodás zenét... És azt hiszem, hogy megtalálja a lelkét és az Istenét! Professzor Úr! Mély tisztelettel a kalapomat emelem, s ha sikerülne az új kísérlet: Viszontlátásra — CSEPELEN. (A fenti rímekbe szedett vélemény 1947-ben született abból az alkalomból, hogy Szent-Györgyi Albert előadást tartott a csepeli munkásakadémián) Tizenötezer forintot raboltak egy hajléktalantól
