Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 22.. HÉTFŐ Tíz év után vált valóra Lezsák Sándor nyújtja át Gábriel Tibornak a negyedik díjat Erdó'si Ágnes felvétele Pár nappal ezelőtt tették közzé a Lakitelek Alapítvány által 1991-ben meghirdetett helytörténeti pályázat eredményeit. Erről már lapunk is beszámolt. A most következő interjút a Pest megyei díjazottak egyikével, a Gödöllőn élő Gábriel Tibona\ készítettük. — A helytörténeti pályázaton negyedik díjat nyert. Pályamunkáját kimondottan erre a pályázatra készítette, vagy helytörténeti búvárkodásainak vannak előzményei is? — Engem is, mint mindany- nyiunkat, gyerekkoromtól érdekel a történelem. Sikerült egy olyan egyetemre bejutnom, ahol történelmi ismereteimet bővíthettem. De a sors úgy hozta, hogy mégse ez legyen a közvetlen munkám. Az idegenforgalomban dolgozom, a Közép-Dunavidéki Intézőbizottság titkárságának vagyok a tanácsosa. így kapcsolódom Pest, Komárom- Esztergom és Nógrád megye fejlesztési munkáihoz, valamint az ottani kulturális tevékenységek támogatásához. — A pályázatra benyújtott. egyesületek történetével foglalkozó dolgozatát mikor kezdte el írni, illetve gyűjteni ehhez az anyagot? — Az egyesületek történetének témája már régóta foglalkoztat. A nyolcvanas évek elején népművelőként dolgoztam a főváros negyedik kerületében. Az ottani kollégáim, az újpalotai központ munkatársai kezdeményezték az első egyesület megalakítását. Ez természetesen akkor ellenérzést, gyanút váltott ki a helyi gazdasági és politikai vezetésben. Figyelemmel kísértem kezdeti nehézségek közti vergődésüket. Ekkor merült fel bennem, hogy a magyarországi egyesületek életével, történelmével érdemes volna többet foglalkozni. Végzettségemnél fogva erre lett volna lehetőségem, de tisztában voltam azzal, hogy ilyen irányú írásaim — akkor — nem kaphatnak nyilvánosságot. E témakörben történő rövid tapogatózás után lemondtam tervemről. 1990-ben kezdtem el újra az anyaggyűjtést, amikor már erre lehetőség adódott. Tanulmányaimat a Dunakanyar című folyóirat máris nyilvánosságra hozta. Hely- történeti munkámhoz nyújtott segítségükért itt szeretnék köszönetét mondani a Pest Megyei Levéltár munkatársainak, valamint a leányfalui és más megyei egyesületek tagjainak, akik korabeli fényképeket bocsátottak rendelkezésemre. B. B. J. Népművészek gálaműsora Gödöllőn Galga menti ünnep „Galga vize szép W I csendesen kanyai ro§---” — nem *s tudom, hallottame most szombat este az így kezdődő népdalt. Egy más alkalommal hallottam? Vagy „mindig is” tudtam? Szombaton Virágvasár- naptól pünkösdig címmel rendezték meg Gödöllőn a Gödöllő-körzeti népművészeti együttesek és szólisták gálaműsorát. Az év legszebb időszakát választották kiindulásul, a virágvasárnaptól pünkösdig, áprilistól júniusig tartót, a májust, fényes, sugaras, ezüstben, aranyban, újzöldben ragyogó tavaszi napokat. Központi helyül meg a Gal- gát, Galga partot. Az, hogy „Galga menti”, több műsorszámnak a címében is ott szerepelt. A fellépők voltak Zsám- bokról, Túráról, Vácszent- lászlóról, Vácegresről, Aszódról, Szadáról, Szilas- ligetről, Isaszegről, Galga- hévízről, Hévízgyörkről, Bagról. Helyből fellépett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Táncegyüttese, most mutatkozott be nyilvánosság előtt a Gödöllői Művelődési Központ gyermek néptáncegyüttese, mely nemrég alakult — vezetője Iglói Éva, aki az egész est házigazdája is volt —, de most láttam először a Gödöllői Művelődési Központ Hagyományőrző cigányegyüttesét is — talán ez sem régi, nem tudok róla semmit, csak amit a műsorlapról olvashattam: vezetője Erdélyi Tibor Er- kel-díjas. Jöttek táncosok és zenészek, idősek és fiatalok. Énekeltek kórusban — a vácegresi asszonyok szlovák népdalokat — és szólóban. Eljátszottak farsangi mulatságot és pünkösdi misét, hajtottak kiszét, állítottak májusfát. Mintha az emlékezéstől bujkált volna olyan huncut mosoly a hé- vízgyörki asszonykórus javakorabeli, pompás népviseletbe öltözött tagjainak arcán, mikor arról énekeltek: szép szeretőm csak te. jársz az eszembe’... Lenyűgöztek a virtuóz cigánytáncok. melyet jártak csizmás legények, tűsarkú cipős nagylányok s apró gyermekek, akik mintha egyenesen profi táncosnak születtek volna. Nem kevésbé voltak profik a Galga menti falvak együtteseinek pöttöm, de nagykalapos le- génykéi, felnőttes bő szoknyákba öltözött kislányai sem. És az idősek szerepléseinek az ízessége, hangulata, és a fiatalokénak fris- sesége, lendülete, kedve... S volt két magányos szereplő, s az ő műsoruk alatt megállt a kés a levegőben. Megjelent Karsai Zsig- mond, a népművészet mestere. Tudjuk-e, nem-e, hogy ilyen kitüntetése, címe van, az mindegy volt. A színpadon ő volt „a Mester”, fehér hajával, székely ruhájában, szülőhelye, Lő- rincréve táncával, melyet elhozott, el lakóhelyére, Pé- celre, s most Gödöllőre is. A másik egy kisfiú. Kanalas József, a gödöllői Damjanich János Általános Iskola tanulója, aki kalotaszegi katonadalokat énekelt. Állt a színpadon, vékony kisfiú, magányosan, hiába sorakozott fel mögötte, hiába vette körül egy egész zenekar, mintha már megérintette volna kissé a tragikuma annak, milyen a sorsa az egyedül útnak indulóknak. Nádudvari Anna Virágkötészeti verseny (Folytatás az 1. oldalról) Kruták Sándomét mint profit, Gacsályiné Rédei Erikát mint amatőrt értékelték, de Kruták Sándoménak sem foglalkozása a virágkötés. Csak éppen elvégzett egy negyvenórás virágkötészeti tanfolyamot. — A tanfolyamon láthattam, milyen sokrétű szakma ez, a rövid negyven óra alatt éppen hogy belekóstolni lehetett. De én úgyis inkább csak a magam öröméért, szórakozásáért mentem oda, s hogy azontúl képes legyek néhány szál virágot összekötni. Karácsony előtt készítettem otthonra egy ádventi koszorút... A Tavasz címet viselte az ő nyertes pályamunkája, Gacsályiné Rédei Erikáé pedig volt a Mise. A zsűri és a Magyar Virágkötők Szakmai Egyesületének tagja, Bobályi Vilmosné pályamunkától pályamunkáig járva indokolta a döntésüket. Mindenhol találtunk egy-egy kis hibát, mondta. A lila fokföldi ibolyából, fehér fréziából összeállított Mise hibájának azt tartotta, hogy a virágok között elhelyezett gyertyák nem magaslottak ki. A rózsaszín virágokból, zöld levelekből, kétfajta barkából kötött Tavaszt szinte csak dicsérte. Arányos, harmonikus színben is, formában is. Egy kis ízelítőt kaphattunk belőle, mennyi mindenre is kell ügyelni, hogy ha nem is érhetjük el, legalább megközelíthessük a természetben létrejövő arányokat, megmutatkozó harmóniákat. A tanulnivalók a virágkötészeti tanfolyamokon azzal kezdődnek: a virágkötő tíz törvénye. (Nádudvari) Ki mit tud? Százhalombattán Valamennyien győztek Negyven amatőr előadóművész a legkülönbözőbb műfajokban mérte össze képességét a Ki mit tud? regionális döntőjén szombaton Százhalombattán. A közönség pedig jobban tette, ha elfelejtkezett a szokásos megkülönböztetésekről alacsony és magasTultúra, profi és kevésbé profi előadásmód között, mert itt csak az számított: a maga műfajában és a maga lehetőségei között ki tudott magasabb szinten teljesíteni. A zsűri becsületére legyen mondva: ennek az értékelési követelménynek csodával határos módon meg tudott felelni. Az első erőpróba a tizenhárom könnyűzenei produkció értékelése vollt. A félszeg Gedő Mária (Budaörs) szolid, kulturált táncdal- éncklését a zsűri magasabbra értékelte, mint a tanult és csinos diszkótáncos kislány hatásos produkcióját. Éppígy honorálták a Jancsek Anikó—Szabó Ágota duót (Budaörs), akik kissé megil- letődve kísérték éneküket egyszerű koreográfiával. Továbbjutott még a saját szerzeményét őszinte beleéléssel előadó Gépmadár rockegyüttes (Budaörs), és a népdalfeldolgozásokat játszó Rakpart dzsesszegyüttes (Százhalombatta). Rózsa László (Szigetszentmik- lós) saját szerzeményű dalával és Bőcze Bernadett (Ráckeve) várólistára került. A kitűnően felkészült Cats Együttest (Érd) a zsűri sikeresnek értékelte, de népi és modem táncokból összegyúrt produkciójuk helyett a döntőbe más műsort kért. Szép műsorral lepték meg a közönséget a vers, próza és komoly zene műfajban fellépők. Közülük is leginkább Varga Lívia (Sziget- szentmiklós), aki a háborúból hazatérő katonáról szóló Kányádi Sándor-verssel hosz- szú percekig tartotta feszült figyelemben a közönséget. Vargáné Szujp Adél (Érd) — elmondása szerint — csak a maga kedvtelésére, és magának ad elő. Karinthy Frigyes kissé didaktikus verséhez jól találta meg a világos, visszafogott előadásmódot. Kozma Krisztina sziget- szentmiklósi diáklány és Magyar Károly érdi fiatal várakozólistára került. A Kóka Rozália műhelyében tanuló Tamáska Angéla (Érd) egy moldvai székely népmese természetesen ízes előadásával ért el sikert. A saját érzelmeiről dalban valló Pápai Zoltán (Biatorbágy) a megyei döntőbe, a megzenésített verseket gitárkísérettel éneklő Gál Veronika (Budaörs) várakozólistára került. A komolyzene kategória szereplőinek színvonalas felkészültségét mutatta, hogy szinte valamennyien a továbbjutók között voltak. Révész Rita (Taksony) opera- és daléneklésével, Molnár György (Érd) tangóhar- monika-játékával, Szontágh Márton (Budaörs) csellójátékával aratott sikert. A legegyenletesebb és szinte egyformán magas színvonalon a népzenei kategória résztvevői szerepeltek. Talán azért, mert a népi értékeink őrzésére elkötelezettek szervezetten gondoskodnak munkájuk segítéséről. A fellépő mindhárom néptáncegyüttes sikeresnek bizonyult: döntőbe jutott a profikkal vetekedő színvonalú, kitűnő Forrás (Százhalombatta) és a nagyszerű Kéve (Ráckeve). A Höcögő együttes (Zsámbék) várakozólistára került. A döntőben találkozhatunk majd a somogyi és szatmári népdalokat temperamentumosán előadó Benda citeraegyüt- tessel (Érd) és Deminger Szilvia sváb népdalokat éneklő együttesével (Szigetújfalu). Ők a továbbjutók, de a verseny valamennyi résztvevője győztes — hangoztatták a zsűritagok. Hiszen kemény, fáradságos munka után mindannyian sikeresen szerepeltek. Csak a verseny- szabályok kényszerítettek,' hogy a sok jó előadó közül végül is néhányat ki kellett emelni. (veszelszky)
