Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 22.. HÉTFŐ Újabb októberi forradalom? Ahogy Jelcin látja Zsákutca a boszniai tárgyalásokon Újabb éles fordulatot vett szombat este a hónapok óta húzódó oroszországi hatalmi válság: Borisz Jelcin bejelentette, hogy „különleges kormányzást” rendelt el a válság leküzdésének idejére. Az orosz elnök szombat esti tévébeszédében lépését azzal indokolta, hogy az orosz népképviselő-kongresszus elutasította valamennyi megegyezési ajánlatát, korlátozta hatalmát. Jelcin kijelentette: a tanácskozáson az egykori pártnó- tnenklatűra lényegében a hatalomátvétel főpróbáját tartotta meg, s alkotmányellenes fordulatot hajtott végre. Külön is hangsúlyozta, hogy a kongresszus gyáván megfutamodott az idő előtti választások kérdése elől, s ismét felütötte fejét a birodalmi gondolkodás. Az elnök közölte, hogy ebben a helyzetben, az ország sorsáért érzett felelősségtől áthatva hozta meg döntését, és külön is hangsúlyozta, hogy az ország nem élhet állandó hatalmi válságban. Hozzátette: a különleges kormányzás nem jelenti a parlament, a kongresz- szus, valamint a képviselők mandátumának korlátozását. Ugyanakkor törvényellenesnek nyilvánított minden olyan parlamenti döntést, amely az elnöki rendeletek megakadályozására irányul. Bejelentette, hogy április 25-re népszavazást rendelt el, amelynek célja az elnök iránti bizalom felmérése. Hangsúlyozta: az őt megválasztó népnek kell eldöntenie, hogy helyén maradjon-e, illetve hogy az elnök .vagy a kongresszus kormányzását támogatja-e. Jelcin hangsúlyozta, hogy az országban két kormány működik: az egyik az alkotmányos minisztertanács, a másik viszont a parlament. — Oroszország egy második októberi forradalmat item fog túlélni — hangoztatta az elnök. Jelcin bejelentette, hogy rendeleti úton saját, elnöki védelme alá helyezte a sajtószabadság érvényesítését, miután a parlament kísérletet tett a vezető tömegtájékoztatási eszközök feletti ellenőrzés megszerzésére. — Határozott lépésekre szántam el magam, ezt követeli meg a helyzet, enélkül az ország menthetetlenül anarchiába sodródna — hangoztatta. Hozzáfűzte, hogy véleménye szerint civilizált, az alkotmány alapelveire épülő megoldást kínál a helyzet megoldására. A legnagyobb csomagterv Japán minden idők legnagyobb értékű, a konjunktúrát ösztönző csomagtervének elfogadására készül. Ezúttal 118 milliárd dollárral több vásárlóerőt pumpálnának a japán gazdaságba, amely egyelőre nem mutatja a fellendülés jeleit. A kormányzó Liberális Demokrata Párt készíti elő a tervet, hogy azt még április 13-án el lehessen fogadtatni a parlamenttel. Fontos e határidő betartása, hiszen Mijadzava Kiicsi japán kormányfő négy nappal később találkozna először Bili Clinton amerikai elnökkel, és a japán vezető „nem akar üres kézzel Amerikába utazni”. Az Egyesült Államok több ízben jelezte, hogy Japánnak élénkíteni kellene a konjunktúrát, hogy ezzel mérséklődjék az amerikai—japán kereskedelemben a tetemes japán mérlegtöbblet. Legutóbb augusztusban jelentett be Tokió rendkívüli gazdasági csomagtervet, s akkor 85 milliárd dolláros konjunktúracsomagot fogadott el. Most mintegy 110 milliárd dolláros tervet javasol a kormánypárt, amiből 72 milliárdot fordítanak hagyományos közmunkaprogramokra, út- és hídépítésekre. Milliárdokat áldozna az ország üvegszálas kommunikációs hálózatának kiépítésére, illetve szuperszámítógépek vásárlására. Nyolcmilliárd dollárt fecskendeznének az ingatlanpiacba: ilyen mértékben enyhítenék a hitelfeltételeket a lakásépítési kölcsönöknél. A boszniai rendezésről folyó tárgyalások ismét zsákutcában vannak. A bosnyákok, a boszniai szerbek, illetve horvátok a héten érkeztek ismét New Yorkba, miután a közvetítők, David Owen és Cyrus Vance, valamint Francois Mitterrand francia elnök is nyomást gyakorolt rájuk. A tárgyalások felújítása azonban — aligha véletlenül — egybeesett a szerbek újabb kelet-boszniai offenzívájá- val. E helyzetben Alija Izat- begovics, bosnyák elnök közölte: nem hajlandó a szer- bekkel tárgyalni, amíg azok népét gyilkolják. Az elnök szállodájában tanácskozott ugyan a közvetítőkkel, de változatlanul elzárkózik attól, hogy aláírja a Boszniát 10 tartományra felosztó béketervet. A tervet a horvátok már elfogadták, s a közvetítők reménye szerint bosValóságos háború tört ki a lengyel és a dán halászok között. A lengyel parti őrség egyik naszádja ágyúlövések- kel állított meg egy héttel ezelőtt egy lengyel vizeken halászó dán hajót, amely azóta is lengyel kikötőben vesztegel. A kirótt 120 ezer dolláros bírságot, ami jelentősen meghaladja a hajó teljes értékét, eddig ugyanis senki sem fizette ki. A dán halászok úgy döntöttek, nem hagyják annyiban a dolgot, és lezárták a bomhol- mi kikötőket, ahol emiatt nyák aláírás után nyomás alá tudnák helyezni a szer- beket. Az újabb szerb támadások láttán az ENSZ Biztonsági Tanácsa — október óta először — visszatért a boszniai légtérzárlat kérdésére és határozattervezetet fogalmazott meg, amely szerint katonai erőt alkalmazhatnak a tilalmat megsértő szerb gépek ellen. A határozatot várhatóan hétfőn elfogadják, és NATO- országok harci gépei (bizonyos határidő után) akcióba léphetnek. Az intézkedés azonban aligha befolyásolja majd érdemben a helyzetet, hiszen a háború túlnyomórészt a földön folyik. A béketárgyalások további sorsa bizonytalan: a közvetítők szóvivője szerint Vance és Owen most mérlegeli a további lépéseket. már napok óta 63 lengyel halászhajó vesztegel. Matrózaik a lengyel sajtó egyes jelentései szerint kétségbeejtő helyzetben vannak, mivel a partra se tudnak kimenni — egyiküket, aki elhagyta hajóját, hogy megpróbáljon hazatelefonálni, „huligánok” sörösüvegekkel félholtra verték, a mentők szállították kórházba. A bornholmi halászok követelik a dán hajó elengedését és azt, hogy a lengyel halászok szüntessék be a megengedettnél sűrűbb szövésű hálók használatát. Gazdasági merénylet A román kormány szóvivője Doina Jalea. a bukaresti rádiónak adott interjújában bejelentette: a jövő héttől kezdve a bizalmatlansági szavazat után megerősített kormány megkezdi az alaptermékeket — kenyér, tej, energia, szállítás — érintő ártámogatások felszámolásának előkészítését. A nem mindennapi gazdasági. társadalmi megrázkódtatással járó intézkedést alaposan, a lakosság széles körű felvilágosításával kívánják előkészíteni. Jelenleg gazdasági szakemberek, minisztériumok sora dolgozik azokon a megoldásváltozatokon, amelyek a szakszervezetekkel folytatandó tárgyalások alapját képezik a közeljövőben. Ausztria nemet mond Ausztria nem vesz részt a keleti nukleáris gazdaság korszerűsítésére az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által beindított se- gélyporgramban — jelentette be Ferdinand Lavina osztrák pénzügyminiszter. Az osztrák hozzájárulás olyan kivételes esetekre korlátozódik, amikor egy-egy keleti atomerőmű gázerőműve alakításáról, vagy energiatakarékossági szakértői tanulmány készítéséről van szó. Ilyen értelmű utasítást kapott Ausztria képviselője a londoni székhelyű banknál az EBRD hétfői elnökségi üésének előestéjén. Az osztrák álláspont magyarázata az az aggodalom, amit a szomszédos Csehország és Szlovákia atomerőművei, illetve újabbak építkezései váltanak ki. Ez utóbbiak előkészületéhez Ausztria semmilyen módon nem fog hozzájárulni — hangoztatják Bécsben. Lengyel—dán halászháború VÉLEMÉNY Esik eső karikára — több mint száz éve zengi minden kisiskolás. Bár Kossuth Lajos esőcseppes kalapja köztudottan népköltészeti ihletésű, a krónikák szerint azon márciusi napon valóban esett. Az idén azonban, saját tapasztalatom és a Meteorológiai Intézet szerint egy csepp sem hullott. Mégis volt esernyő. A Demokratikus Charta alkotta s hogy az egyébként igen jelentős . i írói-filozófusi-értelmiségi vezetéstől .Wv csak ilyen silány hasonlat-metafora- metonímia, vagy minek is nevezzem tellett, az a működési zavarok jele. „A Demokratikus Charta olyan, mint az esernyő: ha esik, kinyitják, ha nincs rá szükség, elteszik.” — hallottuk az elmúlt héten. Most esik, ezért van szükség a chartára — jelentette ki megszámlálhatatlan szóvivőjük egyike. Megismételve azt a korántsem mellékes körülményt, hogy nem esik, nem látom égető szükségességét az esemyőhaszná- latnak, de épp itt a bökkenő. Valamit másképpen látunk. Amennyire természetes a sokféleség, a másság, a nézetek ütköztetése megannyi kérdésben, az eső mégiscsak objektív dolog. Vagy esik, vagy nem. Ám a DC politikai barométere ezt most kisajátította s ő mondja meg, hogy mikor esik. Pedig anyanyelvűnk igen gazdagon érzékelteti a fokozatokat. Ömlik, szakad, zúdul, esik, csepereg, szemerkél, szitál. Az emberiségen (mely chartásokra és nem eltartásokra osztható) kívül a madarak, házi állatok és az erdei vadak is jól érzékelik a különbséget, ám. félő, hogy ezentúl ezt is egy író mondja meg. Egy író, aki igencsak szerepzavarba került a rendszerváltás óta. Hogy nagy utat tett-e meg, vagy semmit sem változott, nem könnyű eldönteni. Elvitathatatlan ugyanis, hogy ő volt a szamizdat-irodalom legjelentősebb képviselője, vezéralakja. Konrád György esernyője Ma is őrzöm jónéhány írását s jó visszaemlékezni két korábban megjelent könyvére s természetesen a csobánkai földben oly sokat pihenő harmadikra is. A hőskorszak, hála Istennek, véget ért s amiket egykori írásaiban joggal követelt függetlenség, többpártrendszer, parlamentáris demokrácia, márá megvalósult. A piacgazdaság kiépítése hosszú és nehéz folyamat, az átmenet ellentmondásos, a szociális helyzet feszült. Ä megvalósított kereteket és a gyakorlat buktatóit összekeverni azonban nem szabad, különösen egy olyan szellemnek, aki lámpásként világított a puha diktatúra félhomályában. Ez a fény mára jócskán fakult, mi több, hamis is. És ez a szó illik leginkább a charta-mozgalomra is. Szép szavak, érthető vágyak és óhajok, gyertyás felvonulások — s az egész valahol alapjaiban hamis. Hogy az ellenzéki pártok bírálják a kormányt, a készülő törvénytervezeteket, kritizálják a döntéseket, érthető és természetes. Mást akarnak vagy másképpen — szívük joga. Ámhogy ugyanazok a politikusok mintegy civilre váltva ál-népfrontos össznépi verbuválást folytatnak, kilóg a lóláb. A Demokratikus Charta tekintélye nagy, vezetői népszerűek, sajtója kiváló. A szándék mégis átlátszó: úgy viselkednek, mintha mondjuk 1983-at írnánk. A DC alternatíva kíván lenni, magyarán nem tetszik neki a rendszer. S mivel parlamenti ellenzékként — kisebbség lévén — keveset tud elérni, igaz és hamis eszméit jól összekeverve, humanista csomagolásban kiviszi az utcára. Hol egy személyi döntés (Surányi vagy Hankiss, de ide sorolható a lemezgyári Bors leváltása is, bár akkor még nem volt hivatalosan, csak a hangok ugyanazok), hol egy kis ködbe-harapás) a demokrácia féltései?], őrzése]?] —, hol egy ellenvonat menetrendbe állítása (azért ünnepeltek március 14-én, hogy ne zavarják másnap a nemzeti ünnepet). A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy megvalósult a kirekesztés. Vagy-vagy. Elég csak felidézni a szeptemberi Hankiss- tüntetéseket. A tv-elnök lemondását követelők (kik a sajtóban természetesen csak csürheként, szélsőségként jelentek meg) után néhány nap múlva békés, méltóságteljes demonstráció, hatvanezer grál-lovag részvételével. Ez a megosztottság most is feltételezhető, hiszen akik az előesti sajtószabadság-sétán vettek részt, bizonyára nem voltak jelen a Múzeum-kertben. Nemrégiben egy keveset publikáló parlamenti képviselő azt bátorkodta leírni, hogy a Charta-mozgalom és a Magyar Út Körök között nincs lényegi eltérés. Igencsak fején találta a szeget, hiszen azóta számtalan írás tiltakozik az összehasonlítás ellen. Pedig ha valóban őszintén és mélyen elemezzük a két jelenséget, meglepő összefüggéseket találunk. Ha sikerül az ellenzék hőn áhított vágya és Magyarországon liberálisok kerülnek hatalomra, bizonyára becsukja a charta az esernyőt, akkor nem fog esni. De mi lesz az örökre kibérelt március 14-ékkel? Nem tudom, Konrád György esernyőjét megőrzi-e az utókor folklórja, nekem, szárazság idején az jut eszembe, hogy fenn az ernyő, nincsen kas.
