Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK A lemondott galgamácsai polgármester nyilatkozata Távközlési beruházás kérdőjelekkel Nem szegem meg adott szavamat! Tóth András galgamácsai lakos huszonhat évvel ezelőtt vállalta el a település gondjainak intézését. A pénzügyi és számviteli főiskola elvégzése után visszatért szülőfalujába, ahol bekerült a helyi tanácsba, tanácselnök lett, majd a rendszerváltáskor (■algamácsa népe 81 százalékos többséggel polgármesternek választotta. Mára úgy tűnik, megsokasodtak a település gondjai, az emberek szembefordultak Tóth Andrással, aki két héttel ezelőtt, egy falugyűlésen lemondott. Tettének okairól kérdeztük a volt polgármestert. • Ön aktívan rész tvett az önkormányzati munkában, tagja a megyei közgyűlésnek is, az emberek szeretik és mégis — mindenki legnagyobb meglepetésére — lemondott tisztségéről. Mi vezérelte önt, amikor megtette ezt a visszafordíthatatlan lépést? — Tulajdonképpen minden 1983-ra vezethető vissza, amikor az Állami Tervbizottság döntése nyomán kezdték kiépíteni a veszélyes hulladéklerakó telepek országos hálózatát. Ennek első lépéseként építették ki Galgamácsa, Aszód és Iklad határában a most Pyrus Kft -ként ismert hulladéktároló telepet. Napjainkban egyre több ember riad vissza attól, hogy egy ilyen intézmény szomszédságában éljen. Szinte lehetetlen az ilyen jellegű létesítmények alapítása a lakosok ellenérzései miatt. Elterjedt az a szokás, hogy előre meghirdetik, melyik területen lenne biztonságos a felépítése és eleve hozzárendelnek egy bizonyos kompenzációs összeget is. A mi telepünk kilenc évvel ezelőtt nem így létesült. Evekig csak ígérgették, hogy megkapjuk a pénzt, de 1990-ben már hivatalosan is megerősítették, hogy 250 millió forintot kapunk. amelyet kizárólag gázrendszer kiépítésére fordíthatunk. Megvizsgáltuk, hogy a három településre milyen következményekkel jár a telep, és pontrendszer alapján, arányosan osztottuk el az összeget, így Aszód 46, Iklad 16 és Gal- gamácsa 38 százalékot kapott volna a kompenzációból. • Történt valami változás azóta? — Tavaly nyáron kiderült, hogy a telepet privatizálják. A privatizációs eljárás esélyt adott arra, hogy hozzájuthassunk a pénzhez. Mindez szerepel a vásárló és az ÁVÜ megállapodásában és mi tulajdonképpen üzleti ajánlatként fogtuk fel. A megállapodás értelmében a három érintett település önkormányzata 200 millió forintot kapott volna gázrendszer kiépítésére, amennyiben beleegyezünk, hogy a telepet bővítsék. Megfontoltuk az ajánlatot és mivel a telep veszélytelen a lakosságra, úgy döntöttünk, elfogadjuk. • Gyakorlatilag ebből az összegből fedezni lehetett volna a gázprogram költségeit? — Igen, valóban elég lett volna, de tavaly augusztusban ezt még nem vehettük biztosra. Fejleszteni mindenképpen kellett, ezért nyolc település fogott ösz- sze, hogy kiépítse a hálózatot. Novemberben aláírtunk egy szerződést, amelyet illik betartaTóth András harag nélkül ni. Ha ezt a megállapodást sem- misflek tekintettük volna, a telep kompenzációjából a többi öt, eddig nem érintett település is kérte volna a jussát. A békesség kedvéért egységes árban egyeztünk ki: 50 ezer forint családonként. Igaz, a 200 millió forint ránk eső része bennünket előnyös helyzetbe juttatott, de a polgármestertársaimmal kötött szerződés visszaütött. • Önöknél, Galgamácsán elegendő' lett volna a kapott összeg a hálózat kiépítésére? — Elég lett volna, de a szavam kötelez. Megpróbáltuk elmagyarázni a galgamácsaiak- nak, hogy bizonyos idő elteltével a béfizetett összeg nagy részét visszatérítjük, de a lakosság nem hallgatott ránk. Támogatták Czikora Gábor követelését, és hittek az ígéreteiben. • Mit követelt Czikora Gábor? — Czikora, aki egyben a veszélyes hulladéklerakó telep vezető-helyettese, aláírásokat kezdett gyűjteni. Az íveken a következő szerepelt: „...egyetérVimola Károly felvétele tek azzal, hogy valamennyi galgamácsai háztartás térítésmentesen, 50 ezer forint befizetése nélkül jusson a gázbekötési lehetőséget biztosító vezetékhez és csatlakozási ponthoz”. Az emberek ígéretnek vették, közel négyszáz család adta a nevét, a hangulat ellenem fordult. A magam részéről úgy éreztem nem vitatkozom olyan partnerrel, aki megtéveszti az embereket. Különben is, Czikora a lemondásomat követő nyílt testületi ülésen tagadta, hogy ingyenes gázbekötést követelt volna. Ha az aláírásgyűjtésnek lesz valami sikere, én csak örülhetek, mert ingyen jutok gázhoz. Ezt azonban valaki másnak kell felvállalnia. A polgártársaimnak adott szavamat nem szegem meg. • Mit tesz lemondása után? — Munkát keresek, imádkozom a családom egészségéért és annak a falunak a fejlődéséért, amelyik hátat fordított nekem. Nem haragszom az emberekre. Papp Antonella A mellébeszélés művészete Volt egy találkozó Szentendrén Pető Iránt, az SZDSZ elnökét — nem is olyan rég — a város vezetősége meghívta Szentendrére. A meghívott a művészekkel, a vállalkozókkal, az egyházak képviselőivel találkozott a nap folyamán, majd este lakossági fórumon válaszolt az érdeklődők kérdéseire. Az SZDSZ-vezér nagy horderejű problémákat taglalt széles skálán a kisváros polgárai eltilt. Megemlítve amerikai, nyugat-európai gazdasági nehézségeket, melyek szerint Magyarországon sem lehet rózsás jövőre számítani. Egy idő után a hallgatóság egy része — aki nem volt kíváncsi a mellébeszélés magas művészetére — kezdett elszállingózni a teremből. Végül is egy kitartónak és stabilnak látszó hetven-nyolcvan embert számláló csoport maradt. Akik távoztak, azokat inkább a helyi, a szentendrei lehetőségek érdekelték volna. A növekvő idegenforgalom káros hatásainak kiküszöbölése, az iskolák helyzete, a közbiztonság, a városfejlesztés... Ehelyett megtudhatták, hogy a kisgazdapárt tagsága nagyrészt kevés iskolát végzett idős emberekből áll, akik nem Torgyán Józsefre szavaznak, sem politikai törekvésekre, hanem a patinás névre, amit számukra a kisgazdapárt-név fémjelez. Esélyeik csökkenő tendenciát mutatnak a következő választásokon. A következőkben az elnök úr kitért az SZDSZ—Fidesz kapcsolatra, mely a jövőre nézve nem jelent semmiféle választási együttműködést. Csupán megegyeztek valamiben. Ami az MSZP-t illeti, a Fidesszel ebben sem osztják egymás véleményét. A Fidesz célozgatásai a szocialistákra, hogy azok ilyenek, meg amolyanok, az a fiatalok dolga — hangsúlyozta az SZDSZ-vezető. Fejtegetései során a politikus felelevenítette a paktum létrejöttét, melybe akkor beléptek, de ma már nem vállalnák, bár azért jó volt, hogy beléptek. Hogy ebből mit értett és mit hallott ki a polgár, azt csak onnan sejthettem, hogy páran megfogalmazták a távozók közül: egyfolytában mellébeszél. A lakossági fórum egyik forró pontja az volt, amikor Pető Iván beugratta saját magát. A vállalkozókkal való találkozó kapcsán gúnnyal említette, hogy ott valaki úgy mutatkozott be, mint kisgazdapárti képviselő. Hát mit jelent ma az, hogy kisgazdapárti? — mosolygott cinikusan a „megértő” hallgatóságára. És ekkor szólásra emelkedett az a kisgazdapárti képviselő, kinek rovására ékelődni próbált az SZDSZ-pártelnök. Látszott, nem számított rá, hogy a lakossági fórumon is megtiszteli jelenlétével a kisgazdapárti képviselő. Egy kis döbbenet költözött a jelenlévőkbe is. „Nem tudom, hogyan kellett volna másképp bemutatkoznom..." —kezdte a sértett felszólaló. Kérdéseket tett fel a vendégnek. De Pető Iván ezt személyéhez, családi köréhez tartozónak vélte. Az egyik kérdés így hangzott: még fönntartja-e azt az állítását, mely szerint szülei nem vettek részt hivatali beosztásuknál fogva a múlt rendszer támogatásában? És amikor ezen személyek elítélésére vonatkozó törvényt szavazták meg, akkor ön miért tartózkodott? Pető Iván válaszában kifejtette, hogy ez a törvény azon személyek fölött tör pálcát, akik bűnöket követtek el, és nem azok fölött kíván ítélkezni, akik csak hivatali beosztottak voltak. „Bár akkor tartózkodtam, szívem szerint NEM-mel szavaztam volna erre a törvényre." A továbbiakban körbeírta, hogy ha igazak volnának is a vádak, melyeket a szülei ellen támasztanak, őt akkor semítélhetik el. „De fönntartom, hogy szüleim ártatlanok.” Majd vallomásként ható kijelentése következett: „Sosem értettem egyet szüleim nézeteivel." Ebből, talán ennyi elég. Volt egyszer egy ilyen találkozó is Szentendrén.- B. B. ./. Már csak a tőke hiányzik Ha még nincs telefonunk, hiányoljuk. Ha van, nem kevés bosszúságot okoz a téves kapcsolások gyakorisága, a vonalak túlzsúfoltsága miatti várakozás. így természetes, hogy vonzó ajánlatnak tűnik, ha egy társaság azt ígéri, európai színvonalon építi ki a távközlési hálózatot, kiküszöbölve a már említett kellemetlenségeket. Ráadásul, mindezt igen olcsón kínálja. Ez volt az előzménye a Kis Duna-Com Részvénytársaság megalakulásának, ami a Csepel-sziget tizenkilenc települési önkormányzata és a Műszertechnika Rt. közreműködésével jött létre, mert kedvező volt az ajánlat. Magán- személyek tavaly áprilisig tizenötezer forint befizetésével csatlakozhattak a beruházáshoz. A későbbiekben ez már huszonkétezer forintba került, de az ár még mindig olcsóbb volt, mint más cégek kínálata. A helyi, helyközi és nemzetközi távközlési hálózat kiépítése mellett egy kábeltévés hálózat kialakítását is vállalta a részvénytársaság. A szolgáltatások kezdetét, 9 munkálatok befejezését ez év végére ígérték. Persze, hogy sokan befizették a hozzájárulási költségeket Dunavarsányban éppúgy, mint Ráckevén, hiszen ki ne szeretne rövid idő alatt telefont. A számlákon felgyűlt a pénz, aztán úgy tűnt, a program leállt, nem jött hír arról, mi az ügyben a további fejlemény. A lakók kérdéseikkel az önkormányzati képviselőkhöz, polgármesterekhez fordultak, bár felvilágosítással ők sem szolgálhattak, mivel a részvénytársaságban csak tagként vesznek részt, az adminisztratív munkákat vállalva. Ezért is kerestük meg Fehér Istvánt, a Kis Duna-Com Rt. ügyvezető igazgatóját, hogy tájékoztatást kérjünk arról, hol tart jelenleg a beruházás? Megkezdődtek-e a munkálatok, a tervek szerinti határidőre sikerül-e befejezniük az építkezést? — Az általunk megkezdett hálózatbővítés a sziget- szentmiklósi góckörzetet — ez alatt egy műszaki egység értendő, a telefonhálózat egy-egy ilyen körzethez kapcsolódik — fedi le. Korábban, a lakossági közműfejlesztéseknél az volt a gyakorlat, hogy felhasználják a helybéliek anyagi forrásait, de az elkészült épület, hálózat, és így tovább, a szolgáltatóé, az államé maradt. Ezt fordítottuk meg úgy, hogy a részvénytársaság állja a kiadások kilencven százalékát, a többi a lakossági hozzájárulás. Ezzel a megoldással nem lesz tulajdonos az előfizető, csak igénybe veheti szolgáltatásunkat. A jelenlegi helyzet az, hogy keressük a befektetőket. Esetünkben, mivel a beruházás nagy részének költségeit a társaság fizeti, szükségünk van tőkére. A befektetők anyagi fedezete biztosíthatná a munkálatok megkezdését. Elég pénzigényes beruházásról van szó, drágák a felhasznált eszközök, berendezések. — Gazdaságos így ez a vállalkozás? Számíthatnak befektetőkre, hiszen a megtérülési idő ez esetben feltételezhetően elég hosszú? — Végeztünk gazdasági számításokat, még így is elég kedvező a kép. Azt kellett elérnünk, hogy megfelelő számú igénylő fizesse be a hozzájárulási költségeket. Ez sikerült, tizenötezer igénylő szeretné majd igénybe venni szolgáltatásunkat. Befektetőkre is számíthatunk, bár, valóban, ez olyan beruházás, ami nyolc-tíz év múlva hozza „vissza” az árát. A gond csak az, hogy megszületett ugyan a távközlési törvény, de még nem léptették hatályba. Eddig is félő volt, hogy mindaz, amit eddig tettünk, hiábavaló volt, mert a jogszabályok nem teszik majd lehetővé. A törvény keretjellegéből adódóan számos kérdésre nem ad még választ, mert hiányoznak a gazdasági szabályok. E munka, a végrehajtási utasítások kidolgozása folyamatban van, ha elkészült, tisztázódik, mi, és a hozzánk hasonló társaságok mit tehetnek. — Milyen lenne a távközlési rendszer? — Szigetszentmiklóson épülne meg a digitális primer központ, harmincezer vonallal. A települések között optikai kábelt építünk ki, a községeken belüli kihelyezett fokozatokhoz a fogyasztók hagyományos kábeles megoldással csatlakoznak. Ez egy műszakilag ismert megoldás, igaz, másfél éve még COCOM listán volt, mi nem juthattunk hozzá. Nagyon megbízható kapcsolatot tesz lehetővé, megszűnik a vonalak zsúfoltsága. Ez a világszínvonal, amely rendszerhez évekig nem kell hozzányúlni. Nyugaton már bejáratott modell. Van persze kockázat ebben a vállalkozásban is, de hát a vállalkozás ezzel jár. Végül is egy infrastrukturális hálózat épül, állami támogatás nélkül. — Ha tehát lesz befektető, megépül a hálózat, és beindul a szolgáltatás, a telefon díja többe kerül majd ezeken a településeken? — Nem, feltételezhetően maximált árak lesznek, a helyi telefontársaságok legfeljebb némi kedvezményeket tehetnek. Regionális adásokat szeretnénk majd sugározni a kábeltévén, talán erre is lenne igény. Az előszerződések, az alvállakozók szintén előkészítettek, a feltételek adottak a konkrét munkálatok megkezdéséhez, már csak a pénz hiányzik. J. Sz. I.
