Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK Kormányválság Ukrajnában? Szlovákiai magyar pártok Nem kizárt a kormányválság Ukrajnában, miután a 67 éves Igor Juhnovszkij, első miniszterelnök-helyettes szer­dán bejelentette, hogy le­mond tisztéről és ezentúl csak képviselői munkát vé­gez. Megfigyelők szerint ha­sonló lépés várható a 35 éves Viktor Pynzenik miniszterel­nök-helyettes, gazdasági mi­nisztertől is, akitől a törvény- hozás agrárbizottsága szintén megvonta a bizalmat. Juhnovszkij azzal indokol­ta távozását, hogy a kor­mányzat és az állami szer­vek túl bürokratikusak, nem Megjelent a Magyar Szó Négynapos szünet után szer­dán újra megjelent a Magyar Szó, a vajdasági magyarság egyetlen napilapja, amelynek kinyomtatását a hétvégén, majd március 15-én, s még kedden is lehetetlenné tette a papírhiány. A Magyar Szó szerkesztősége kölcsönpapír- ból röplapokat jelentetett meg, amelyeken beszámolt a márci­us 15-ei ünnepségekről, vala­mint a megjelenésért folytatott küzdelemről. Tegnap a Magyar Szó 24 ol­dalon, változatlan áron jutha­tott el az olvasókhoz. A szer­kesztőség előzőleg, hétfőn úgy döntött, hogy önállósítja ma­gát, s független lapot alapít, mi­vel a tartományi képviselőház, az alapító huzamosabb ideje nem tesz eleget a nemzetiségi sajtó fenntartásával kapcsola­tos kötelezettségének. A lap szerdán „Négy nap Magyar Szó nélkül — mi tör­tént velünk” címmel számolt be az eseményekről. engednek teret a szabad gon­dolkodásnak. A politikus, aki Leonyid Kucsma kor­mányfő után a második em­ber a kabinetben, közvetítő szerepet kíván játszani a par­lament és a kormány kiélező­dött viszonyának enyhítése érdekében. Kijevi megfigyelők szerint Pynzenik kiválása megrendít­heti Leonyid Kucsma kor­mányfő helyzetét, mivel a fia­tal miniszterelnök-helyettes irányította az egész gazdasá­gi reformcsomag kidolgozá­sát. Juhnovszkij és Pynzenik távozása azért fenyegeti a bel­BUl Clinton amerikai elnök kedden a Fehér házban fo­gadta Valerij Zorkint, az orosz Alkotmánybíróság el­nökét. Zorkin az amerikai Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek meghívására érkezett Washingtonba, ahol a szövet­ségi bírósági rendszer műkö­dését tanulmányozza. A találkozón Clinton is­mét megerősítette, hogy az Egyesült Államok érdekelt az oroszországi reformok folytatásában, és reményét fejezte ki, hogy a különböző politikai erőknek sikerül — a társadalom széles köreinek támogatását bíró — kompro­misszumra jutni a közeljövő­ben Oroszországban. Az amerikai elnök szerint a poli­tikai kompromisszum sok­kal szilárdabb alapokat bizto­sítana a gazdasági reformok végrehajtásához. politikai stabilitást, mert elő­rehozza a csak májusra várt összecsapást a végrehajtó és a törvényhozó hatalom kö­zött — vélekednek diplomá­ciai források. A parlament ta­valy novemberben hat jónap­ra különleges jogokat adott a kormánynak, amely a szóban forgó idő alatt rendeletekkel irányítja az országot. A zömé­ben konzervatív honatyák most ezen rendeletek végre­hajtását kérik számon a mi­nisztereken, miközben saját felelősségüket igyekeznek el­kendőzni — fűzik hozzá meg­figyelők. Clinton hangsúlyozzta: a legfontosabb az, hogy az orosz vezetés hosszú távon és szilárdan kötelezze el ma­gát a társadalom, de minde­nekelőtt a szociális-gazdasá­gi szféra átalakítása mellett. — Az ilyen hatalmas szoci­ális-gazdasági átalakítások, mint amilyenek Jelcin re­formjai is, nagyobb támoga­tást és gyakorlati segítséget követelnek — mondta az amerikai államfő. Clinton le­szögezte: a soron következő orosz—amerikai csúcstalál­kozón az Egyesült Államok és Oroszország stratégiai együttműködésének kidolgo­zására kell majd összpontosí­tani. Valerij Zorkin washingto­ni látogatása alatt találko­zott Albert Gore alelnökkel és a Demokrata Párt vezetői­vel is. Román szenátorok Budapesten Az Országgyűlés Környezetvé­delmi Bizottsága képviselői. Rótt Nándor elnök vezetésével szerdán tárgyalást folytattak a Parlamentben a román Szená­tus Egészségügyi, Környezet­védelmi és Sport Bizottsága delegációjával. A román kül­döttséget Caius Traian Drago- mir szenátor, a bizottság elnö­ke vezette, s tagjai sorában he­lyet kapott Ion Carciumaru el­nökhelyettes, valamint Buch- wald Peter RMDSZ szenátor. A román küldöttségvezető láto­gatásuk céljaként a kapcsolat- felvétel elmélyítésén túl a kö­zös folyók problémáinak kör­nyezetvédelmi aspektusból tör­ténő megbeszélését jelölte meg. A tárgyalás során a két fél elhatározta, hogy a magyar és román környezetvédelmi törvénytervezetről bizottsága­ik képviselői hamarosan véle­ményt cserélnek, s közös szim­póziumot is megrendeznek. Bankelnökünk Bukarestben Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Mugur Isarescunak, a Román Nemze­ti Bank elnökének meghívásá­ra, banki delegáció élén csütör­tökön Bukarestbe utazik. Az MNB elnökét előrelátha­tólag a román kormány több tagja is fogadja. A kétoldalú jegybanki tárgyalásokon a fe­lek tájékoztatják egymást az aktuális pénzügyi, banki kérdé­sekről, a kétoldalú kapcsola­tok helyzetéről. Emellett vár­hatóan szóba kerülnek a függő­ben lévő elszámolási, fizetési problémák is. A kétnapos láto­gatás ideje alatt Bőd Péter Ákos előadást tart a magyar monetáris politikáról, nemzet­közi pénzügyi kapcsolataink­ról. A szlovákiai magyar pártok és mozgalmak diplomáciai nagyhetet bonyolítanak le. Duray Miklós az Együtt­élés elnöke kedden Douglas Hogg, brit külügyi államtit­kárral tárgyalt. A megbeszélé­sen részt vett Nagy-Britannia prágai nagykövete és több brit külügyi szakértő is. Az angol diplomatákkal folyta­tott megbeszélésről Duray Miklós elmondta: vendégei több általános kérdés mellett kiemelten érdeklődtek a szlo­vákiai magyarság helyzeté­ről. — Ügy tapasztaltuk, hogy tájékoztatásunkat nagy megelégedéssel fogadták, mert abban az eddigi értesülé­seik hitelességét látták. Ta­pasztalataik az Európa Ta­nácsban és az Európa Parla­A dubrovniki bíróság 15 évi börtönbüntetésre ítélte Zeljko Soldot, a volt jugo­szláv hadsereg egy magas rangú tisztjét Dubrovnik ostromában való részvételé­ért. Marinko Peric, a bíró­ság elnöke elmondta: Dub­rovnik 1991. decemberi ost­roma óta ez az első komoly ítélet. A jugoszláv támadásban a világhírű kikötőváros na­gyon sok műemléke és mű­kincse megrongálódott, ami világszerte nagy felháboro­dást keltett. Az óvárosban sokkal nagyobb kár keletke­zett, mint a török, a napóle­oni és más háborúk során együttvéve. 461 történelmi jelentőségű épületet — köz­tük középkori kolostorokat, templomokat, az Osztrák— mentben hasznosulhatnak el­sősorban. — Nagy jelentősé­get tulajdonítok annak, hogy a brit diplomaták részletesen igyekeztek tájékozódni az au­tonómiáról kialakított elkép­zeléseinkről. A Magyar Polgári Párt ve­zetői pénteken az Amerikai Egyesült Államok külügymi­nisztériumának Pozsonyba várt küldöttségével tárgyal­nak. Az Együttélés küldöttsége pénteken Budapestre készül, ahol a magyar parlamenti pár­tok vezetőivel találkoznak és átadják a mozgalom IV. Or­szágos Kongresszusán elfoga­dott — kivált a területi ön­igazgatás és a személyi auto­nómia kérdéseivel foglalkozó — dokumentumokat. Magyar Monarchia idején épült palotákat — ért talá­lat. Tizenhárom polgári sze­mély vesztette életét és mintegy huszonnyolcán megsebesültek a tüzérségi támadásban és gránátrob­bantásokban. A horvát származású Zelj­ko Soldo akkor a szövetsé­gi jugoszláv hadsereg egy gyalogos zászlóaljának a pa­rancsnokhelyettese volt, és ő irányította a támadást. Bí­rósági források szerint fel­adta magát, amikor 1992 ja­nuárjában befejezdött a há­ború. Merinko Peric közlése szerint rajta kívül több jugo­szláv katonatisztet elítéltek távollétükben, és kézrekerí- tésükhöz nemzetközi segít­séget kértek. Politikai kompromisszum Találkozás a Fehér Házban Dubrovnik ostroma Az első ítélet EMLÉKEZÉS Az emlékezet a népé Március van, s én gondolatban a temetőket járom. Édesapám szülőfalujában, Árpádon három temető is volt, egyiket Ó-teme­tőnek, másikat Óreg-temetőnek hívták. A harmadik volt a népe­sedő temető, azaz a friss, ame­lyik az éppen elköszönőket vár- ta. Az Ó-temetőben, mely meg sincs azóta — kerítésének fáit oszlopnak, fejfáit fűtőnek hord­ták el haszontalan emberek. Az­tán a nagy kollektivizálások idején valaki — nem a faluba való vezető, ilyenből akadtak szép számmal — kiadta parancsba: fel kell tör­ni a földjét, mit csúfoskodik a határban. Még meg is itatták a traktorost, ne törődjön, mit csinál, szeszgőz­ben a gondolatok halványabbak. Igaz, a hantok csak­nem besimultak, a sírok közti utakat felverte a gyom. Mégis! Ebben az Ó-temetőben pihent örök álomban a köz­ség negyvennyolcas honvédje, aki már Kápolnánál ve­rekedett, majd Tápióbicske, Isaszeg, Gödöllő, Vác, Nagysalló után Debrecentől Aradig jutott, s Világos rettenetes napjai után bujdokolva éren-nádon két hét is kellett míg hazajutott, hogy a faluból is elhúzódjon pusztai cselédnek, abban a korban ott állapodott meg legkönnyebben, akinek volt takargatnivalója. Aztán úgy 1875—80 után már tengerimorzsoláskor meg-megszólalt — családban, komaságban —, s rövid történeteket mesélt. Mindig^ csendben, visszafogottan, ne hallatsszák ki a házból. O utána maradt a mondás: a forradalom a fiatalságé, a szabadságharc a katonaságé, az emlékezet marad a népé. Énaz édesapám után őriz­tem meg az öreg bölcsességét, s apám iskolás gyerek­ként az énekkarral kísérte utolsó útjára az Ó-temetőbe. Akkoriban divatos volt az ének. amely elhangzott: Nyugosznak ők, a hős fiák Dúló csaták után. Nyugosznak ők, sírjuk felett Zöldell bokor, s virány. Dúló csaták, zöldellő virágok, emlékek, március, 1848! Ahogyan közeledett az elmúlás — nagy kort élt meg az öreg honvéd — egyre többet merte emlegetni a küzdelme­ket, és március 15-e jöttén elővett egy fakult katona-sap­kát, s egy gyűrött ruhák közt őrzött kitüntetést. Ezt a síromba tegyétek! Ne a koporsóba, hanem ahogy le­eresztetek a földbe, kívül a fejem mellett legyen. Egyszer még lesz trombitaszó, és ha felpattan a koporsóm fedele, én a sapká­mért nyúlok, meg a kis keresztért, úgy akarok menni az Úris­ten elébe. Annyit megérdemlek tőletek, hogy a kívánságomat teljesítitek, és nincs nekem másom odaátravaló, csak ez a fakó sapka, meg a kis kereszt. Tápióbicske óta viselem, igaz, soká­ig nem láthattátok, mert gonosz világban elrejti az ember, amit nagyon félt. Sik mindent nem kaptam én meg idelent, amit megígértek, de majd odaát! Elcsodálkozva hallgattam a történetet, amit örökségül kap­tam, s mostanában olyan borítékbontós idők jártak, tudniillik szokásom volt régen, egy-egy jeles dolgot feljegyezni pár sor­ban magamnak, hogy ha rányílik az idő, elővegyem, s megír­jam. így találtam erre is. Ami mindent mégis felkavart, a kép­viselők házában, az egykori pártközpontban, a fogadó előteré­ben találkoztam a nem olyan rég megjelent öreg negyven- nyolcasok nagyított arcképeivel. Ők népesítik a csarnokot, gondolom, meg-megállnak előttük egy múló pillanatra, akik most a nemzetet az ő nevükben képviselik. Ottjártamkor én megálltam. Az öreg árpádi Halász bácsi — akit már számomra is legen­da takart, nincs közöttük. Óh, de mennyien kimaradtak! Alig- alig telt neki a kenyér mellé szalonnára, hát még fotográfiára! Hogy megérdemelte volna, ahhoz szó nem férhet, ám mennyi­en vannak, akik azt sem tudják, hol található a térképen Ár­pád, ez a kicsi bihari falu, amelynek nevét nagy megcsikarás- sal Arpaselre változtatták. Az eredeti mondta és oklevelek sze­rint a honfoglaló ősünket idézi, s körötte-mellette Bátor, Baj, Talpas meg a többi, mind a történelmünket színesíti vagy gyá­szolja. Ott lelhetők, ahol a Fekete-Körös és ágai, élő vagy be­nőtt árkai, mint az árpádi Gyepes is a havas alól tavasszal bősé­ges vizet árasztva jönnek termékenyíteni, s olykor rettenteni a falvak elég szegény népét. Mindenek mellett ebben a tájban élt a történelem, s aki onnan indult, életreszóló feltöltést ka­pott. Forradalmak, harcok, emlékek, volt emberek számukra olyanok voltak, akiknek példája nyomán gyerekségünk óta őriztük magunkban a hétköznapi történelmet. Március mindig megidézi ma is, s azokkal időzöm gondolatban, akik névtele­nül múltak és hulltak feledésbe, s nevük talán nem, de tetteik belevésődnek akár egy évszámhoz kötött magyar históriába. Halász bácsi! Tudom, nincs meg az Ó-temető. A porladó hantok fölött ta­lán búzát, talán tengerit terem a feltört föld. s vétkeink soka­sodnak azokért, akiket a felejtés barázdája takar, de egyetlen mondat álljon itt mentségünkre: sokáig olyan időket éltünk, hogy az élőkéit sem szólhatott szavunk, s még a holtak védel­méért is bajba kerültünk volna. Most mégis és megint március van, és az emlékezet tisztes­ségét már visszaszereztük. (Fábián Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom