Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-02 / 51. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 2.. KEDD Izlandi képek Szentmártonkátán A lunda madár nyomában Izlandi zászló, kék alapon vörös kereszt függ a szent- mártonkátai községi könyvtár egyik ablakában. Kopott a vászna, tépett az alja. Egy viharba került hajóról való, mondja Kissné Pásztor Eva, a könyvtár vezetője. V. Blomstedt: Islandi partok (tus) Igen, Izland körűi bizonyára viharos a tenger. Zord, jeges. Izland északon van, egy közvetlenül az Északi sarkkör vonala alatt elhelyezkedő szigeten. Skandináviához számítják ezt a szigetet, a partvonala csipkés, majdnem annyira, mint a vele szemközti Norvégiáé. Fjordos. A fővárosa Reykjavik. Mit tudunk még róla? Gleccserek vannak ott, jég- folyók, jégpatakok. Belelapozok a könyvtár egyik útikönyvébe. A magány birodalma — ötlik szemembe a fejezetcím. Alatta pedig ezt olvasom: Aki a sziget belsejében, a Felföld elhagyatott tájain utazik, az a csodálat, a borzongás és az elképedés érzésének különös ötvözetét éli át... A Felföldre vezető utakat a zord időjárás miatt szeptember közepétől május elejéig lezárják... Néhány magyar fiatalember járt arra 1992 nyarán. 1991-től dolgozik együtt egy fiatal szakemberekből és egyetemistákból alakult fotós alkotóközösség, az úgynevezett trientalis csoport. Közös bennük a természet értékeinek tisztelete. Tervük Magyarország élővilágának, elsősorban a már veszélybe került, eltűnőben levő ritkaságoknak fotókon való megörökítése, és a föld azon vidékeinek felkeresése —* ugyancsak fotózás céljából is —, ahol a természet még érintetlen. Első külföldi útjuk Iz- landra vezetett egy expedícióval, melyet az Izlandi Kulturális Minisztérium és a Smyril Line Hajótársaság segített, s melynek forgatócsoportja egy még bemutatás előtt álló természetfilmet készített ott. A szentmártonkátai könyvtárban most kiállították a Trientalis csoporthoz tartozó Ge- dai Csaba Izlandról hozott fotóit. Miért hozta el azokat a már máshol történt bemutatás és zsűrizés után Szentmárton- kátára is? Mert idevaló a család, édesapja dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese itt született. Kissné Pásztor Éva elmondja, hogy a fotókat a zsűri darabonként háromezer forintra értékelte. Egy kivételével. Annak az egynek értékét húszezer forintban állapították meg, és ő a tárlatlátogatóknak sorra feladja a leckét: kitalálják-e, melyik a kivételezett kép? De nem találja el senki. Nincs rajta semmi feltűnő. Állok, nézem, melyik lehet az. Az egyik fotónak az előterében piros tetejű kis templom áll. De olyan piros az a tető... Majdnem biztos vagyok benne, mégsem merem kimondani, csak amikor Kissné Pásztor Éva megerősít: ott áll előtte — akkor mutatok rá: ezt emelte ki a zsűri. A címe: A tanya temploma. Fehér falu, pici templom a piros tetejével, piros sapkával a tömyocskáján, mintha vala- honnét odaesett volna a kék tenger, a kék hegyek, a kék égbolt elé. Zöld mezőben áll magában. Nézem sorra a képeket, olvasom a címeket. Halászbódé a tengerparton. A Kirkjubour-i templom — ez rom, a teteje már nincs meg, csak a szürke kövekből felrakott, vakolatlan falak gótikus ablaknyílásokkal. Kvivík — ez meg város, földszintes, legfeljebb egyemeletes házak kis csoportja, ködbe vesző hegyek, tengeröböl, sárgavirágos rét által körbefogva. A Landmannalaugar vidékére vezető országút — fekete sziklák között kanyarodik az út, közvetlen mellette erecs- kék folynak sárgás fűben. Gla- umbaer, tőzeg tetejű házak a skanzenben — a nyeregtetejét a fehér faházaknak magas fű verte fel. S ahol nincs emberi nyom, csak maga a természet. Éuró- pa legbővizűbb vízesése. Európa legnagyobb jégsapkájáról, a Vatnajökullról lehasadt jégtömbök a gleccsertóban. Iszap- fortyogás a Námafjallon. Jégszobrok Breidamerkurjökull- nál. A Jökulsá a Fjöllum folyó kanyonja — itt szivárvány ível a víz fölött, ezért sokan ezt tippelték a húszezer forintra tartott fotónak. Vulkanikus salakkúp a Myvath-tó környékén. Gjáim-oázis a Hekla-vul- kán kősivatagában. A környezeténél keményebb lávakürtő. És az állatok. Birkák a legelőn — csavart szarvúak, hófehérek, csupa szikla környezetben. A madarak: szkuafióka a fűbe lapulva, sirály, sarki csér. Lunda madár. Róla sok felvétel készült, s nemcsak Gedai Csabáé, a társaié is. Ez olyan különleges, ezt sokféleképpen be kelleti mutatni. Fehér a hasa, fekete a háta. A feje színezése is ugyanígy felemás, a csőre épp annyira vastag, mint a feje. A tövénél fekete, akkor következik egy narancssárga választóvonal, mely után a csőrhegy piros. A színek olyan szabályosan váltják egymást, a test olyan tömör, s a fejen oldalt az a narancssárga pamacs — mintha nem is igazi lenne, hanem valami műmadár. Egyszerre mondjuk ki ezt Kissné Pásztor Évával. Lám, már Izland nem is any- nyira ismeretlen. Nádudvari Anna Sznobizmus és magyarságtudat Az utóbbi két-három évben nyílt üzletek, kft.-k, kiállítóhelyek, bt.-k stb. közt alig-alig találunk olyat, melynek elnevezése magyar nyelvű és érthető lenne. Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező intézményektől vagy külföldi vevőket váró üzletektől még nem is vehető igazán rossznéven (bár elképzelhető, hogy az üzleti partner meg tudná tanulni azt a számára fontos egy-két magyar kifejezést, a sétáló turisták pedig talán képesek lennének tájékozódni a kirakat láttán is), de hogy a városvégi, eldugott boltocska miért mindenáron boutique, shop vagy pláne stúdió, ez érthetetlen számomra. A nyelvművelők a háttérbe szoruló magyar nyelvet, lassan elkopó szép szavainkat féltik, és joggal. A nemzetmentő politikus talán arra gondol: jó hagyományainkról és adottságainkról nem szabad lemondanunk; a külföldi segítséget úgy kell fogadnunk, hogy nemzeti létünket ne veszélyeztesse. A pszichológusnak pedig a sznobizmus jut eszébe, a mindenáron való külföld-majmo- lás lelki háttere. A sznobnak semmi sem jó, ami átlagos, egyszerű, természetes. Az átlagost lenézi, az egyszerűt közönségesnek, a természetest durvának tekinti. A sznob nagyképű, finomkodó, divatmajmoló, mesterkélt. A sznob nagyon szeretne műveltnek és előkelőnek látszani. Ezt úgy próbálja elérni, hogy elbeszélésébe minél több idegen szót, híres személyt, ismert remekművet épít be, és nem mulasztja el keresztnevükön emlegetni rangos ismerőseit. Saját származását, beosztását, végezettségét letagadja vagy szépíti; hiszen akinek igazából magas a társadalmi státusa, műveltsége, annak miért kellene hamisan nagyot mutatnia? Többnek, nagyobbnak, értékesebbnek ugyanis az szeretne feltűnni, aki lelke mélyén kicsinek, csökkent értékűnek érzi magát, aki bizonytalan önmagában. Kicsiségét hamis és túlzó módon próbálja nagyob- bítani. kipótolni, a „sznob” szó ugyanis a „sine nobilitate” (nemesség nélküli, nem nemes) latin kifejezésből ered. Aki a nyelvben keres idegen, erőltetett, finomkodó megoldásokat, az az anyanyelvét érzi valahol elégtelennek, hiányosnak, nem elég szalonképesnek, nem elég előkelőnek. Emögött a nemzeti azonosságtudat vagy a nemzettudat problémái sejthetők. Nem érezzük át eléggé, hogy magyarok vagyunk? Netán kisebbrendűségi érzésünk van miatta, és jobb szeretnénk igazi nyugatinak látszani? Haladó tudomány, hatékony üzleti élet számára elégtelennek érezzük nyelvünk kifejező erejét? (Zárójelben: az idegen nyelvek alapos ismerete, a maga helyén alkalmazva, egyértelműen gazdagítja az egyént és a társadalmat.) Ez a nyelvi sznobizmus mostanában olyan méreteket ölt, hogy nem elég az egyén lelki mozgatórugóit keresnünk mögötte. Társadalmi jelenség, nemzeti probléma, kollektív kisebbrendűségi érzés. Az önértékelés helyreállításához egyik legcélravezetőbb út a sikerélmények gyűjtése. Nem szavakban, inkább tettek által. Dr. Ignácz Piroska Durkó Gábor grafikája Krakkói olvasópróbák Andrzej Wajda világhírű lengyel rendező állítja színpadra a Nemzeti Színházban Wyspi- anski: Menyegző című darabját. A bemutatóját április 30-án tartják. Az olvasópróbák a krakkói Stary Teatr próbatermében lesznek. Kinti tartózkodásuk idején a magyar művészek megnézik az ott ugyancsak Andrzej Wajda rendezésében színre került a Menyegző előadását. A darab budapesti próbáit — Wajda utasításait követve — Bo- dolay Géza vezeti. Fábián-munkák a Duna Galériában Angol központ Pécsett Remélhetőleg már az idén őszszel felavathatják Pécsett a Nemzetközi Angol Központot — jelentette be a leendő intézmény működését felügyelő nemzetközi tanácsadó testület ülésén Szépe György profesz- szor. A városházán megtartott tanácskozáson a testület angol, amerikai és magyar tagjai megvitatták a „Pécs International English Center” — rövidített nevén ..P1NTEC” — terveit, és a működtetésére vonatkozó elképzeléseket. A PINTEC angol nyelvű információs és könyvtári szolgáltatásokkal, nyelvoktatási, üzleti tanfolyamok, konferenciák, kulturális programok szervezésével szolgálja majd az angol nyelvű műveltség értékeinek magyarországi terjesztését. Iskolagaléria Nagykőrösön Hosszú életű élmények Gazdag és sajátos kiállítási anyaggal szolgálta a vizuális és esztétikai nevelést az Arany János Református Gyakorló Általános Iskola Aranypalettája. lmreh Ágnes védőnő egy ősi technikát elevenített fel ku- koricacsuhéból készült figuráival. A tárlat megnyitóján Tóth- Kása István lelkipásztor a teremtés gondolatához nyúlt visz- sza, idézve a Biblia sorait: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé, igen jó.” Tökéletes és használható lehet az egyszerű csuhé is, akkor, ha az emberi alkotókedv, fantázia, ötlet teszi a hulladékot hozzánk szóló, bennünket megérintő alkotássá. Szépséget, finomságot, harmóniát sugallnak a csuhébabák, s annak bizonyságát is, hogy mindennek lehet célja, funkciója egy magasabb szinten is. Álkotói aspektusának középpontjában az ember áll egyszerű élethelyzetekben. A természet ihlette kiművelt technika hangulatokat közvetít és jóleső harmóniát sugall. A szemlélődőt vonzza a nemes egyszerűség, a megragadott pillanatok valósághűsége. Részleteiben is ötletgazdag a Gyümölcsszedők, a Rőzsegyűjtő, a Kenyérszelő a Táncoló pár vagy a Hazafele tartók életképei. A „semmiből teremtett művészet”, ha ennyi szépet és értéket tud közvetíteni, akkor valószínű a fogékony gyermek- lelkekhez is hamar utat talál. Különösen, ha alkotójuk a munkákra rácsodálkozó gyermekeket bevonja műhelytitkaiba is. „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának — írta egykor Kodály Zoltán. Most is nyílt mód arra, hogy a művész segítségével a diákok fantáziájukat megmozgassák, munkáikat alkotássá nemesítsék. A látottak kapcsán saját gyermekkorom, falun töltött éveim élményei villantak eszembe, amikor a bajuszt növelő kukoricákból sorra születtek a Sárák, Julcsák. Késő estig képesek voltunk szerepeltetni őket fáradhatatlanul. A kezünk ügyeskedte figurák attól lettek igen kedvesek, hogy magunk készítettük őket. Rövid életű játékaink máig tartó élménnyé váltak, s most, e kiállítás kapcsán a korombeliekben ez fel is idéződön. Csuhé, háncs, rongy, újságpapír, drót, agyag értő kezek nyomán válhat alkotássá, ha van fogékony ember, aki fantáziával lát az életrekel- tésükhöz. Minden művész, ha szenvedélyét megosztja jobbára kész játékhoz szokott gyermekekkel, akkor példamutató missziót, vállal, hogy a teremtett világ csodáira, használhatóságára felhívja a gyermekek figyelmét. A robotok, a műszaki csodák és a mesterkélt Barbie babák társaságában növekedő gyermekeink a saját ötlet, a képzelet, az alkotás örömével lettek gazdagabbak a kiállítás láttán és a műhelymunka kapcsán. Szendró'di Judit * Bella Rózsa tanárnő grafikáit és olajfestményeit tartalmazó kiállítás nyílik ma (délután 2-kor) a nagykőrösi Arany János Református Gyakorló Iskola kiállítótermében — az Aranypalettában. A megnyitót dr. Makai Katalin igazgatónő tartja, közreműködik a Református Tanítóképző Főiskola énekkara. mutatásra kerülő festményekről Molnár Zsolt tart előadást. A tárlat március 21-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. Fábián Gyöngyvér festőművész munkáiból nyílik kiállítás pénteken, március 5-én délután 5 órakor a Duna Galériában. Az Arc-Más címen be-
